Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. március 1.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2011. március 03. csütörtök, 04:42
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Ön szerint hogyan sikerült, hogy volt megszervezve ez a líbiai mentési akció, amelyet a Terrorelhárítási Központ munkatársai tartottak kézben? Abból a szempontból mindenki látja, hogy jól sikerült, hogy hazahoztak Tripoliból huszonnégy magyart és hetvenkét külföldit. De hátha Ön többet lát abból, amit mi csak a híradásokból látunk.
Tarjányi Péter: - Nézze, egyrészt a Terrorelhárítási Központ koordinálta és vezette ezt az egész akciót. Azért nagyon lényeges tudni azt, hogy ilyenfajta mentési feladatoknál a kint lévő külképviseletnek hihetetlen mennyiségű munkát kell elvégezni. Tehát amikor vasárnap a déli vagy kora délutáni órákban ez a Malév chartergép leszállt Tripoliban, addigra egyrészt a Terrorelhárító Központ koordinálása mellett a líbiai, Líbiában lévő magyar követség munkatársai megtaláltak minden magyart, felvették velük a kapcsolatot, végigegyeztették azt, hogyan tudnak kijutni a tripoli repülőtérre. És nyilvánvalóan az is egy nagyon fontos része volt ennek az egész akciónak, munkának, hogy a líbiai hatóságokkal a megfelelő egyeztetések megtörténjenek. Tehát ebben az akcióban azt tudni kell, az, hogy végül is így kívülről szinte egyszerűnek látszik az egész, hiszen csak odamentek és felvették a kint lévő magyarokat, illetve visszajöttek, de azért emögött hihetetlen sok munkája volt az itthoni és külföldi szakembereknek.
- Az nyilvánvaló, hogy ez nem egyszerű feladat, hogy itt a repülő, még repülőjegyet sem kell vennetek, gyertek, elmegyünk értetek. De miért kellett hozzá ez a kicsit fenyegető nevű Terrorelhárítási Központ? Hiszen nem történt semmi Tripoliban, nincsenek harcok, a líbiai hatóságok beengedték és beengedik a külföldi gépeket, bár nyilván nem a normális menetben, hanem külön egyeztetések után. De mi szerepe van itt egy Terrorelhárítási Központnak? Hol volt itt a terror?
- Nézze, azért azt cáfolnám, hogy Tripoliban nincsenek harcok. Tehát azért fegyveres összecsapások vannak. A másik oldalról persze a líbiai kormánynak is nagyon fontos volt, hogy külföldi állampolgárok a polgárháborús, nevezzük nevén, polgárháborús térségben ne tartózkodjanak. Nyilvánvalóan ezért is járultak hozzá ahhoz, hogy elhagyhassák Tripolit, nemcsak magyarok, tehát ebben az időszakban egyébként vasárnap nemcsak a Magyar Köztársaság állampolgárai, hanem, ahogy Ön is mondta, közel hetven külföldi állampolgár. Egyébként más európai uniós országoknak is ott voltak a segítő csapatai és menekítő szervei.
- És azok is hasonló jellegű egységek?
- Igen.
- Tehát ott is mondjuk valami terrorelhárítással foglalkozó különleges rendőri egységek irányítása alatt mennek oda?
- Nézze, itt nem elsősorban a terroron volt a fő hangsúly. Tehát itt nem azért ment a Terrorelhárító Központ, mert terrorcselekményről beszélünk, hanem ez egy különleges művelet, ez egy olyan speciális rendőrségi mentési művelet volt, amihez a megfelelő felkészítése a rendőrségen belül ennek az egységnek van.
– Lehet, hogy az intézmény neve egy kicsikét más jelleget kölcsönöz ennek az egész akciónak?
- Igen, ez egy picit félreviszi szerintem a kommunikációt.
- Na de akkor nézzük meg konkrétan. Milyen szerepe lehetett volna, már az egész akció előkészítésétől eltekintve, de ott magában Tripoliban, a repülőtéren egy különleges rendőri egységnek? Egyáltalán engedték volna, vagy engedhették volna a líbiai hatóságok, hogy magyar rendőrök akár a gépből kiszállva bármit csináljanak?
- Ugye elhagyták a repülőgépet. Ezt megint ketté bontanám. Azért régebben is voltak, ha nem is ilyen menekítési műveletek, de például fogolyszállítások, és háborús övezetekben azért a különleges szolgálat hajtott végre feladatokat a Magyar Köztársaság érdekeinek védelmében. Tehát jártunk annak idején külföldön. És azt kell hogy mondjam, kettébomlik a felelősség. Tehát egyrészt van a repüléshez kapcsolódó légi biztonsági és nemcsak a repülés maga, hanem az, hogy a repülőtéren mindenfajta olyan szabályt betartsanak az ott lévő erők, ami a nemzetközi egyezményekben rögzítve van. Ezért a pilóta, tehát a kapitány a felelős. Aztán van maga a feladat, tehát a művelet, amit végre kell hajtani. Esetünkben ugye egy különleges műveletet, egy menekítési műveletet kellett végrehajtani. Voltak forgatókönyvek, egy ilyen akció alatt forgatókönyvek készülnek. Van az egyszerűbb forgatókönyv, mint ami itt egyébként bebizonyosodott, hiszen jó volt az előkészítői munka.
- Kimennek a repülőtérre és közreműködnek az utasok ellenőrzésében, ugye?
- Tehát átvizsgálták az utasokat. Azért tudni kell azt, hogy nagyon sok olyan utas volt, akinek adott esetben hiányoztak a papírjai, és egyáltalán a személyazonosságát hitelt érdemlően nem tudta igazolni. Tehát azért ilyenfajta kockázata volt az akciónak, mert például Egyiptomban…
-… Azok között is volt, akik felkerültek a repülőgépre?
- Igen.
- Mert most olvasom, hogy egy embert otthagytak, mert nem voltak papírjai. Akkor ebből viszont az következne, hogy a többinek mind voltak.
- Nem, tehát ez az egyik legnehezebb döntés. De hadd fejezzem be. Tehát Egyiptomban például volt egy börtönlázadás Kairó mellett, és több száz rab eltűnt. A rabok egy része megpróbált elvegyülni, és ott is, amikor a menekítések történtek, elhagyni Egyiptomot. Tehát ilyen szempontból az, hogy le legyenek ellenőrizve az idegenek, tehát a nem magyar állampolgárok, ez mindenképpen egy biztonsági kérdés.
- Felkerülhet egy egyiptomi börtönből szabadult rab is, mondván, hogy ő nem tudom ki?
- Akár. Mondjuk itt nem Líbiáról beszélünk, csak azért tudni kell, hogy Líbiában vannak bűnözők, voltak fosztogatások egyéb dolgok. Tehát ilyen szempontból volt egy ellenőrzési feladat. És egyébként volt egy olyan forgatókönyv is, hogy mi van abban az esetben, ha a magyarok nem tudnak kijutni a repülőtérre. Ebben az esetben a kint lévő magyar követség munkatársaival közösen ennek a különleges műveleti egységnek lettek volna feladatai. Elsősorban keresési feladatai, aminek keretében biztosítani tudják azt, hogy a kint lévő magyarok megtalálják a repülőgépet és el tudjanak távozni Tripoliból.
- Az Ön tudomása szerint például ennek a magyar különleges egységnek lett volna lehetősége arra, hogy elhagyja a repülőteret, bemenjen a városba, esetleg az országba, és elkezdjen, ha mást nem, keresni?
- Csak keresni. Tehát fegyveres összecsapásra semmiképpen sem lett volna lehetősége.
- De valamiféle diplomáciai mentességet kaptak volna ezek az emberek, hogy kutassák fel azokat a magyarokat, akik nem juthattak el a repülőtérre.
- A szövetség munkatársaival közösen lehet ilyen feladatokat végrehajtani. Nyilvánvalóan erre nézve is voltak egyeztetések. Én azt gondolom, hogy ez a rizikósabb munkarész lett volna. Szerencsére, a Külügyminisztériumnak és a követség munkatársainak köszönhetően erre nem volt szükség, hiszen oda tudott jutni mindenki. Tehát egy nagyon komoly előkészítői munkát végzett kint Líbiában a magyar nagykövetség minden erre kijelölt dolgozója. És természetesen van egy olyan forgatókönyv is ilyenkor, amit leginkább itthon most a média felkapott, hogy mi van abban az esetben, ha fegyveres összecsapás történik. Ilyen csak abban az esetben történhet, ha a repülőgépet megtámadják. Hiszen a repülőgép magyar felségterület. Tehát ha a gépbe fegyveresek akarnának feljutni, vagy ott bármilyen fajta erőszakos cselekményt végrehajtani, akkor nyilvánvalóan a rendőrség munkatársainak ilyen speciális helyzetben védekezési lehetőségük van.
- Tehát azt fegyverrel is megvédhetik, mert magyar felségterület.
- Ha erre van szükség, akár erre is lehetőséget biztosít a nemzetközi jog. Ezt azért az elmúlt húsz évben, ha voltak ilyen feladatok külföldön, azért mindig próbáltuk elkerülni, illetve nem is csak próbáltuk, sikerült is elkerülni.
- Különben belekerültek volna a világhírekbe. Ugye?
- Meg egyáltalán…
-… Az egész kellemetlen, kínos és veszélyes.
- Nagyon veszélyes akció. És ilyen szempontból kívülről egy kicsit most olyan egyszerűnek tűnik ez az egész munka. Én azt gondolom, hogy ilyen különleges műveleti tevékenységeknél nincs kicsi feladat meg nagy feladat, csak feladatok vannak.
- Minél simábban megoldják, annál jobb.
- Annál jobb. És nyilvánvalóan, miután hazaértek Magyarországra, itt további ellenőrzésekre volt szükség.
- Na ezt magyarázza meg nekem, hogy miért. És ugye már eleve az tűnt fel, hogy miért vitték őket a repülőgépről azonnal a Terrorelhárítási Központba? Miért nem lehetett a repülőtéren azt a nem tudom miféle további ellenőrzést elvégezni?
- Nem az ellenőrzésen volt itt a fő hangsúly, az is megtörtént. Ahogy Ön is az előbb fogalmazott, azért jó pár utas személyazonosságát nem lehetett teljes egészében, hitelt érdemlően kint Líbiában ellenőrizni. Ezt kellett egyrészt megtenni a Terrorelhárító Központnak. Másrészt közel hetven külföldi állampolgár volt, akiknek az elszállásolása, egyáltalán, idézőjelbe téve, vendégül látása a Terrorelhárító Központban volt megszervezve és az ő hazajutásuk is onnan történt.
- Komolyan mondja, hogy a Terrorelhárítási Központban el tudnak szállásolni nem börtönkörülmények között hetven külföldit?
- Abszolút.
- Igen?
- Persze. Nagyon komoly étterme, különböző szálláskapacitásai vannak. Ez egy nagyon komoly laktanya.
- De biztonsági szempontból ezeket a külföldieket ott altatták, hogy aztán menjenek majd tovább.
- Le kellett őket ellenőrizni és megszervezték azt az utat, ahogyan ők kvázi haza tudtak jutni. Hiszen itt bosnyák állampolgártól cseh állampolgárig, kilenc vagy tíz ország állampolgárairól volt szó. Őket hazajuttatták, illetve előkészítették az utat. Nyilvánvalóan az a legrosszabb egy ilyen akciónál, amikor leszáll egy repülőgép, és képzelje el azt a helyzetet, amikor mindenki szétszalad. Tehát itt egyben kellett tartani mindenképpen a csapatot, és ez nem a Ferihegyi repülőtéren történt, hanem a Terrorelhárítási Központban.
- Ez volt a legpraktikusabb, hogy beültetik őket mind egy autóbuszba, vagy kettőbe és elmentek a Terrorelhárítási Központba.
- Pontosan. Ott mindenfajta ellenőrzést végre tudtak hajtani. Vendégül látták úgymond őket és utána a későbbi elszállításukról gondoskodtak.
- Nagyon jó kis eufemizmus ez a vendégül látták, de hát Istenem, valamit valamiért. Ha kihozták őket, akkor ezt a vendégeskedést nem kell hogy megússzák. Egy dolog nem életszerű nekem, ha egyáltalán így volt, hogy vajon az ottani magyaroknak miért nem voltak megfelelő irataik? Akárhol dolgoztak akármit, azért az útlevelüket csak maguk közelében tartják, nem?
- Azért tudni kell, hogy nemcsak kinti munkavállalókról van itt szó, hanem családokról. Tehát adott esetben magyar feleség és líbiai férj. Tehát itt családok is eljöttek. Nem békés területekről jöttek el jó páran, kvázi menekülniük kellett. A másik, hogy biztonsági szempontból az adatok egy részét, tehát hogy pontosan mikor száll le a repülőgép, hova, milyen útvonalon kell menni, az utolsó pillanatig nem tudhatták. Azért a városban harcok folynak, tehát ezt az utolsó pillanatban tudta a követség megmondani. És jó páran voltak olyanok, akik nem Tripoliban laktak, hanem messzebb, és onnan, elhagyva az ingóságaikat, menekültek Tripoliba. Tehát itt a hazajött emberek egy része tényleg kvázi menekültként hagyta el Tripolit és ezért nem voltak rendben az okmányaik.
- És a Terrorelhárítási Központ ilyenkor mit tud akár egy nap vagy egy éjszaka alatt meg ezekről az emberekről? Ha nincs papírjuk, akkor hogyan tudják néhány óra alatt mégis igazolni, hogy kiről van szó?
- Alapadatokat ugye fényképek alapján, családi adatok alapján tudnak beszerezni az itthon lévő többi családtagtól. Tehát valami olyan alapdokumentumot, valami olyan alapinformációt, amin keresztül be lehet azonosítani a kint lévő embert. Azért azt tudni kell, hogy a repülőtéren hihetetlen nagy pánik volt. Tehát a líbiaiak megengedték, hogy a város és az ország minden részéről a repülőtérről érkezzenek külföldiek és ott egy hihetetlen tumultusban, ahogy egyébként a hírekben is lehetett olvasni, volt egy pillanat, amikor a líbiaiak azt mondták, hogy elég, most ne ellenőrizgessenek, mindenki menjen innen a fenébe, és elkezdték kitolni a külföldi állampolgárokat.
- Igen. Tehát csak arra vigyáztak, hogy ne vigyenek fel robbanóanyagot vagy fegyvert a repülőgépre, a legszükségesebbeket ellenőrizték csak.
- Így van.
- A dolog másik része maradt Budapestre.
- Igen. És a legnehezebb döntésekre is ilyenkor fel kell készülni. Egyébként sokan azt hiszik, hogy a különleges műveleti munkánál egy tűzparancs a legnehezebb döntés. De nem, mert azt egyszerűen a helyzet adja, sajnos. Hanem az, ha valakiket ott kell hagyni. És ebben az esetben is, azt hiszem, két vagy három emberrel kapcsolatban kiderült, hogy ott vannak valahol a repülőtéren a hömpölygő tömegben, de egyszerűen…
-… Nem jutottak el a bejáratig.
- Már minden ott volt, összekészült a csoport, a pilóta azt mondta, hogy indulni kell, mert megkapták az engedélyeket. És ebben az esetben kell egy felelős vezető. Végül is a belügyminiszter úr úgy döntött, hogy a Terrorelhárító Központ parancsnoka a felelős azért, hogy ezt a döntést kint Tripoliban meghozza, hogy mikor mehetnek és mikor nem mehetnek. Ilyen szempontból ez a döntés végül is a TEK vezetőjére várt. Azt a döntést hozták, hogy otthagyják ezeket az embereket, és végül is ennyi emberrel tudtak hazajönni.
