Csak díj a magyar nyelvért
- Részletek
- Napi apró
- 2011. március 02. szerda, 03:30
- Huszár Ágnes
A Magyar Nemzet március 1-jei számában Schmitt Pál államfő hosszan nyilatkozik a magyar nyelv helyzetéről, állapotáról. Fokozattal rendelkező nyelvészként nem tudom ugyan értelmezni az efféle mondatokat: „A nyelv bizonyos helyzetekben tobzódik, mondhatni ösztönös elevenséggel él”, de az államfő lelkesedése nyilvánvaló. S mivel úgy gondolja, a magyar nyelv védelemre szorul, nem habozik. Tettrekészségét ilyen remekbe szabott mondatok közvetítik: „A folyamatos anyanyelvi munkáért vállaltam elnöki ciklusomra a magyar nyelv ügyének képviseletét, amellett, hogy kiállok a tanulás és az oktatás élethosszig tartó fontossága, valamint a gyerekek egészséges és mozgásban gazdag életvitele mellett.” A fiatalok beszédkultúrájának alakítását különösen fontosnak véli, mivel „Az anyanyelvi ismeretek az iskolai tanulás-nevelés, a későbbi társadalmi boldogulás, voltaképpen az egész nemzet jövőjének kulcskérdései”.
A magyar nyelv védelme érdekében az államfő egy olyan testület felállítását látja célszerűnek, „amely főállásban, napi rendszerességgel figyelné a hivatalos és nyilvános nyelvhasználatot, és ajánlásokat, javaslatokat tenne az igényes nyelvhasználattal kapcsolatban”. Még a nyelvi rendőrség létrehozása előtt alapít egy olyan díjat, amely azokat a személyiségeket jutalmazza, „akik kisebb vagy nagyobb közösségekben példamutatóan cselekednek az anyanyelvért”.
Az újságban az államfői nyilatkozat előtti lapon olvashatjuk a Magyar Rektori Konferencia elnökének tiltakozását a felsőoktatást érintő 20 milliárdos zárolás miatt. A rektorok úgy látják, hogy ezzel az intézkedéssel oktatói munkahelyek szűnhetnek meg, s a képzés színvonala kerül veszélybe.
A felsőoktatási intézmények, az egyetemek, a főiskolák a tudás, a nyelvi és nem nyelvi kultúra közvetítésének színhelyei. Az oktatás színvonalának megtartása, emelése – mondhatnánk államfői pátosszal – „a nemzet jövőjének kulcskérdése”.
(Huszár Ágnes)
