Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. február 25.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2011. február 28. hétfő, 03:50
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Ha igaz, éppen egy pódiumbeszélgetésről jön ki, ami egy MSZP-s platform és műhely szervezésében az alkotmányozásról folyik. Így van?
Lendvai Ildikó: - Így van, épp a Jókai utcai székház előcsarnokában állok. Bent, az ülésteremben a Szociáldemokrata Társulás nevet viselő platform és műhely beszélgetése zajlik az alkotmányozás és a demokrácia kérdéseiről. Mikor kijöttem, éppen Kolláth György fejezte be a mondandóját, és adta át a szót Bárándy Gergelynek.
- Ez esetleg azt jelenti, hogy az MSZP még fontolgatja, hogy visszatérjen az alkotmány előkészítéséhez vagy kidolgozásához?
- Nem, ellenkezőleg: bebizonyosodott, hogy ez az alkotmányozási folyamat, ez a fideszes színjáték egyszerűen csak be akar tetőzni egy olyan politikai folyamatot, egy antidemokratikus hatalmi központosítást, amihez az MSZP nem asszisztálhat. Ezt nem csak én mondom, mint ellenzéki politikus, aki huhog a kormánypártok javaslataira. Kolláth György előadásának éppen az volt a lényege, hogy nemcsak amiatt nem kell alkotmányozni, amit mindig mondunk, hogy a 1989. óta alakuló alkotmány demokratikus keretei megfelelők. Hanem például azért sem lehet ezt komolyan venni, mondta ő, mert ha egy kormány most, a jövő héten vagy azután államreformot akar hirdetni, akkor micsoda nevetséges dolog alkotmányozni, az állam szerkezetét meghatározni jó előre. Éppen ő biztatott minket arra – bár mondom, nem kellett ehhez biztatás –, hogy ezt nem szabad komolyan venni. Ha a Fidesz ezt végigcsinálja, akkor legyen Orbán Párt – és ez az ő kifejezése –, de ne egy olyan alkotmány, amelynek létrehozásában a demokratikus pártok bűnrészességet vállalnak.
- Ez a pátens így is, úgy is meg fog születni. Szerintem lehetetlen, hogy ezt a Fidesz – pontosabban a Fidesz-többségű parlament – ne fogadja el néhány héten belül. Hátha az MSZP egy-két javaslata még bekerülhet valamilyen módon az új alkotmányba, tegyük föl, hogy valamilyen gesztust mégiscsak gyakorolnának. Így viszont megmarad az, amit ők akarnak.
- Kizártnak tartom, hiszen amikor még viszonylag jóhiszeműen – bár sok fenntartással – részt vettünk a folyamatban az alkotmány-előkészítő parlamenti bizottság tagjaként, akkor se volt példa rá, hogy akár egyetlen javaslatunkat is elfogadják.
- Aztán félre is dobták az egész előkészítő bizottság koncepcióját, tehát a sajátjukét sem fogadták el.
- Ember nem tudja, hogy miről vitatkoznak. Benyújtották a parlamentben, csak azt mondták, hogy nem ez a hivatalos vitaanyag, hanem nem tudom, micsoda. És igazából az MSZP-nek nem azért nem tetszik az alkotmányozás, mert mi most kisebbségben vagyunk a parlamentben. Ezzel az erővel bármely törvény vitájából kivonulhatnánk. Hanem azért, mert a Fidesz az alkalmi, pillanatnyi politikai többség alkotmányát csinálja, és nem a társadalmi többségét. Semmilyen valóságos társadalmi konzultáció nem folyik. Tizenkét gügyögő kérdéssel szórakoztatják a nagyérdemű közönséget, míg a valódi kérdéseket – teszem azt például, hogy kinek legyen választójoga határon túl és innen –, nem teszik fel rendesen. Az MSZP egyébként éppen ezért nem vesz részt a parlamenti kutyakomédiában. Az ügyről és a demokrácia védelméről szóló társadalmi vitában viszont annál inkább. Egyébként ennek érdekében meg is fogalmazta a saját valódi tizenkét kérdését, amit nem lehetne eldönteni az állampolgárok feje fölött.
- Csak sajnos ezt a tizenkét kérdésüket nem tudják minden háztartásba eljuttatni, ahogy a kormány eljuttatja a sajátjait, nem?
- Kétségkívül. Itt a kormány hatalmas anyagi előnyben van, mivel egypárti alkotmányt csinál. Persze az, hogy ezt mindenhova eljuttatja, egyfajta pártpropaganda, de nem akarok ebben kicsinyeskedni. Azt viszont mi is meg tudjuk tenni – és meg is tesszük egyébként a következő hónapban több alkalommal –, hogy részországgyűléseket tartva az ország különböző régióinak nagyvárosaiban konzultációt, beszélgetést rendezünk. Itt szó lenne például az állam és nemzet viszonyáról, határon túl élő magyarok választójogáról vagy arról, hogy milyen szociális és szabadságjogokat kellene egy valódi demokratikusan születő alkotmányba belefoglalni. Mert azt sokszor elmondtuk a létező vagy nem létező alkotmánykoncepcióról, hogy hogyan csorbítja a demokratikus jogokat és így tovább. Arról viszont kevesebbet beszéltünk, hogy a szociális jogokat is csorbítja, hogy kihagyja a sztrájkjogot, ami a jelenlegi alkotmányban benne van, kihagyja a társadalombiztosítás szót, kihagyja azt, hogy az embereknek joga van öregség, betegség, özvegység, árvaság esetén ellátásra. Szerintem nem véletlenül hagyták ki, nyilván a szociális jogok csorbítása is készül. Mi ketten jól elbeszélgetünk – illetve mi sokan a Klubrádió hallgatóival –, de ezt még mindig nem sikerült elég világossá tenni. Erre valók ezek a különböző városokban megrendezett beszélgetések.
- Közben a közvélemény olyan hírekkel van ellátva, hogy Juhász Ferenc kapott-e whiskys dobozban pénzt, mint ahogy azt egy egykori dandártábornok állította – bár a pénzt ő sem látta –, és akkor el lehet kezdeni egy újabb parlamenti vizsgálatot, meg lehet sűrűn célozni arra, hogy ezek az MSZP-sek milyen korruptak voltak, és nyilván milyen korruptak ma is. Önök pedig mondhatják az alkotmányozásról, ami eszükbe jut.
- Azért a kettő valahogy összefügg. Tudniillik, ha egy kormány a maga szándékait nem demokratikus módon akarja megvalósítani és olyan alkotmányt csinál, amelyben nem lesznek meg a demokratikus intézmények és ellensúlyok, akkor minderről a figyelmet elterelve bármit megtehet. Rágalmazhat, Juhász Ferencet olyan módon hozhatja hírbe, hogy több mint egy éve már folyik az adott ügyben egy nyomozás – el tudja maga képzelni, hogy ha egy szocialista politikus neve ott komolyan szóba került volna, akkor már nyolcvanszor nem idézték volna be tanúnak, és ez nem lett volna ott a Magyar Nemzet címlapján? Mivel mindezt nem tették, nyilván itt sincs valóságalapja a dolognak. De egyre sűrűbben kell ezeket a petárdákat fellőni, részint akár figyelemeltereléssel a készülő bejelentések miatt, akár az arról való figyelemeltereléssel, amit most már egy tízhónapos kormányzás idején csak meg kéne válaszolni: hogy mi van a Zuglói Önkormányzatban, és mi lesz Esztergomban? Most nem azt akarom mondani, hogy akkor a szocialista hibákat – már a valóságosakat – vagy olyan embereket, akik hozzánk voltak közel, és tényleg elkövettek valamit, ne firtassák. Az viszont azért mégsem megy, hogy önkormányzatok körüli gazdálkodási kérdések, például a fideszes önkormányzatoknál föl se vetődnek. Úgy tűnik, hogy jogi bűnné kell tenni – mert már ez is fölmerült – azt, hogy az ország eladósodása mikor, milyen döntések következtében született meg. De föl sem merül a felelősség kérdése az ország eladósodásánál egyébként nagyobb arányú önkormányzati eladósodás esetében, amiben viszont fideszes városok az élen járnak.
- Még egy dolgot meg kell kérdeznem, mert hétvégén lesz egy MSZP választmányi ülése, ahol valószínűleg országos minősítést kap Gyurcsány Ferenc új platformja. Nem is ez az igazi kérdés, hanem az, hogy van-e vagy lesz-e Gyurcsány-ügy az MSZP-n belül, fölvetődik-e Gyurcsánnyal vagy Gyurcsány nélkül kérdés Ön szerint?
- Ha fölvetődik az nem lesz jó, és – ha úgy tetszik – mindkét fél hibája lesz. Azt mondanám, hogy az MSZP pillanatnyilag nem olyan gazdag tehetségben, gondolatokban, ötletekben, hogy bárkit nélkülözni tudjon, aki valóban segíteni tud. Gyurcsány Ferenc nyilván segíteni tud. Az egy racionális kérdés, hogy párton belül ezt milyen szerepben és milyen együttműködési rendszerben hajtja végre. Nem az ördögtől való kérdés az, hogy aki a túloldal karaktergyilkosságának köszönhetően jórészt megosztó személyiséggé vált, az hogyan tud a legjobban közreműködni annak az ügynek a sikerre vitelében, amelyért egyébként eddig dolgozott. Ez nem könnyű sem neki, sem másoknak, akik a pártot vezetik. De ha ebben nem tudjuk összerendezni magunkat akkor azt mondanám, hogy megérdemeljük a bizalomvesztést. Ezért örültem annak, hogy az elnökség támogatta az új platform bejegyzését. Szinte biztos vagyok abban, hogy ezt a választmány megteszi, hiszen minden formai feltételt teljesítettek. Nem kellene föltétlenül mindent rózsaszínre festenem, hiszen most éppen annak a szociáldemokrata platformnak a tagjaként, ülése résztvevőjeként beszélgettünk, ahonnan az új platform tagjainak egy jelentős része kivált. Kérdés volt, hogy akkor most ez a platform folytassa-e a munkáját, örüljünk-e annak, hogy alakult egy új platform. Amikor Gyurcsány Ferenc elkezdte a platformalakítást, akkor először, megmondom magának őszintén, én egyáltalán nem voltam boldog. Gondolkodtam azon, hogy nem túl korán lép-e elő, hogy nem válik-e személyi kérdéssé egy ilyen új platform. Ma már azt mondom, hogy segíthet abban, hogy a párton belül, akár a platformok között értelmes viták alakuljanak ki, mondjuk az alkotmányról, mondjuk, hogy 1989-hez mennyiben lehet, és mennyiben nem lehet visszatérni, hogy a középosztály pártja vagyunk-e vagy följebb, vagy lejjebb is nézünk. A bevezető gondolatokban éppen a mi platformunk beszélgetésének megnyitóján Hiller István azt is mondta, hogy kezdeményezzünk egy olyan platformkonferenciát, a platformok között egy olyan vitasorozatot, ahol végig tudjuk járni azt a néhány kérdést, amiben körülbelül tudjuk, hogy mást gondolunk, de mindegyik belefér egy demokratikus és baloldali gondolkodás kereteibe. Derüljön ki az is, hogy mi az, amiben nyilvánvalóan egyetértünk. Minden személyi nehézségünk ellenére ma is úgy érzem, hogy abból van több, amiben egyetértünk.
