Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. február 25.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2011. február 28. hétfő, 03:50
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Már majdnem azt mondtam, hogy a József Attila Színház volt igazgatója, de bejelentette, hogy júliusban távozik posztjáról, és már majdnem azt mondtam, hogy a volt József Attila Színház igazgatója, de azért még van színház. És nekem egy órával ezelőtt Csomós Miklós főpolgármester-helyettes azt mondta, hogy akár maradhat is József Attila Színház. Most az ön helyzetértékelésére vagyok kíváncsi.
Méhes László: - Én nagyon örülnék neki, ha maradna a József Attila Színház, de mindenekelőtt szeretnék idézni egy mondatot Csomós Miklós főpolgármester-helyettes úr hozzám írt leveléből. „Budapest, 2011. február 21. Tisztelt ügyvezető igazgató úr! A főváros vezetése döntést hozott arról, hogy a József Attila Színház Nonprofit Kft. működtetését 2011. augusztus 1-jét követően nem a jelenlegi társulatos repertoár-rendszerben kívánja támogatni, hanem az épület színházi célra történő hasznosítása révén, melyre az üzemeltető kiválasztása pályázat útján történik.” Azt gondolom, hogy teljesen világos mondatok és szavak.
- Én értem, hogy a mai József Attila Színház a mai rendszerben megszűnne.
- Így van.
- Maradhat a neve, ez akár előfordulhat, József Attila Színház.
- Igen.
- És lehet, hogy valaki elnyer egy olyan üzemeltetői pályázatot, hogy ő majd egy forint állami és önkormányzati támogatás nélkül, vagy legalábbis önkormányzati támogatás nélkül, mert a főpolgármester-helyettes azt mondta nekem, hogy nem kívánnak adni pénzt erre, tehát egy forint támogatás nélkül csinál egy József Attila Színházat, nem állandó társulattal, hanem alkalmanként szerződtetett színészekkel?
- Meg kell határozni először is azt, hogy mit nevezünk József Attila Színháznak. Én azt gondolom, hogy a József Attila Színház nem az épület, nem a széksorok, nem a színpad, hanem a társulat. A József Attila Színházban dolgozók közössége, valamint az a százezer ember, aki évente meglátogat bennünket. Ez a József Attila Színház, nem más. Márpedig ezek a mondatok, amiket az előbb felolvastam, ennek a megszűnését jelentik. Tehát ha valaki elfogadja ezt a tételt, amit az előbb mondtam, hogy mi a társulat, vagy mi a József Attila Színház, akkor ezek szerint megszűnik a József Attila Színház.
- Nem akarom én itt a naivat eljátszani, de azért egy pillanatig játsszunk el a gondolattal a hallgatók kedvéért, hogy ha ezen a pályázaton Méhes László elindulna, tudjuk, hogy nem, de ha elindulna és úgy gondolná, hogy be tud terjeszteni egy olyan pályázati tervet, amelynek alapján ez a színház akár a jelenlegi társulattal, amelyet majd más módon kell szerződtetnie, ha nem is nyereségesen, de veszteség nélkül és fővárosi támogatás nélkül működni tud, akkor megtenné-e? Illetve lehet-e, létezhet-e bárki, aki egy ilyen színházban alkalmanként szerződtetett társulattal, ki tudja milyen műsorpolitikával meg tud élni a piacról?
- Én azt gondolom, hogy miután kizárt, hogy én pályázok, nem látom ennek lehetőségét, megmondom őszintén… azaz egy lehetőséget látok, és ez nagyon ijesztő számomra. Borzasztónak tartanám, hogy a József Attila Színházból elküldünk egy társulatot, majd miután lehetetlen helyzetbe hoztuk és nincsen más választása, visszaszerződtetjük őket a saját szellemi termékükre esténként, hogy játsszák és hozzák a profitot anélkül, hogy biztonságuk lenne, anélkül, hogy tizenkét hónapon keresztül fizetést kapnának, hogy a társadalombiztosítást fizetnénk utánuk. Én ezt nem tartanám etikusnak. Tehát elképzelhető, hogy meg lehetne csinálni, de kizártnak tartom. Annál is inkább, miután nekem közölnöm kellett velük, hogy nem áll módomban június 30-ától meghosszabbítani a szerződésüket, különben mindenképpen meghosszabbítottam volna a szerződésüket, „győztes csapaton ne változtass!” felkiáltással, ezért ezek az emberek nyilvánvalóan el fognak kezdeni keresgélni állásokat szerezni.
- Magyarán a társulat szét fog esni.
- Nem várhatják azt, hogy június 30-án egyszer csak közlik velük, hogy mégse kellesz, és akkor ott állnak a semmiben. Tehát ez a társulat ettől a bejelentéstől szükségszerűen szerteszalad. Ők kapós emberek, tehát el fognak szerződni ide, oda, amoda.
- Vagyis nem, nem Ön kelti a pánikot – ahogy nekem Csomós Miklós mondta az interjúban – ezzel a bejelentéssel, hanem a pánik abból kell hogy következzék, hogy a főpolgármester-helyettes levelében benne van, hogy ez egy újrahasznosított színház lesz.
- Én a százhét kollégámnak írt levelemhez, amiben közlöm velük, hogy nem áll módomban meghosszabbítani a szerződésüket június 30-tól, csatoltam a főpolgármester-helyettes úr levelét, amiből idéztem az előbb. Én azt gondolom, ha pánik van, akkor ez a levél váltotta ki a pánikot.
- Ahogy a főpolgármester-helyettestől tudom, a József Attila Színház tavalyi önkormányzati támogatása 320 millió forint volt, idén ez 170-re csökkent.
- Bocsánat, szeretnék egy kicsit módosítani, a tavalyi támogatásunk 340 millió forint volt.
- Akkor lehet, hogy én emlékszem rosszul.
- Amiből az önkormányzati támogatás 127 millió forint volt, a többi állami támogatás.
- Az nem derült ki a beszélgetésünkből. Azt hittem, vagy úgy vettem ki, mintha ez mind az önkormányzattól jött volna. De az állami támogatást az állam megszünteti vajon?
- Nem, az egy elsőkategóriás színház számára jár.
- Akkor is jár, ha egy pályázaton valaki akármilyen színházat talál ki erre a...
-… Akkor valószínűleg átkerül az elsőkategóriás színház kategóriából a második kategóriába, amihez szintén jár állami támogatás.
- Értem. Tehát akkor ez a százhuszon-valamennyi...
-… 127.
- 127 millió forintnyi önkormányzati támogatás csökkent le az idén. Ahhoz, hogy ez teljesen megszűnjön, százezer nézővel számolva durván 1270 forintos jegyáremelés kellene, és akkor ki tudják gazdálkodni ezt a 127 milliós veszteséget vagy elvonást.
- Igen. Hadd mondjak valamit. Én július 9-én tudtam meg, hogy mi a színház anyagi helyzete. 212 millió forint nettó adóssága volt akkor a színháznak. Akkor, amikor a válságtervet készítettük a kollégáimmal, alapfeltételként határoztuk meg, hogy nem fogadunk el külső segítséget, nem kérünk önkormányzati segítséget, hanem magunk fogjuk kigazdálkodni ezt az összeget. Büszkén jelentem, hogy – mindjárt mondom a dátumot – 2011. február hó 8-án a 218 milliós nettó adósságból 61 millió forint maradt, azaz nyolc hónap alatt tudtunk törleszteni 157 millió forintot. Tehát ez azt jelenti és azért sikerült, mert 30 százalékkal tudtuk növelni a nézőszámunkat, 30 százalékkal tudtuk növelni a jegybevételünket, a házfenntartási költségeket csökkentettük, tehát tulajdonképpen lényegében az az érdekes, hogy kigazdálkodta a színház ezt a 127 millió forintot. Tehát úgy tudna működni tovább a színház, hogy vállalnánk az adósságtörlesztést, amit másfél éven belül nullára redukálnánk, és lényegében nem lenne szükségünk erre a 127 millió forintra, mert ez a fantasztikus, magyarországi színházi életben idén egyedülálló teljesítmény alapot adna arra, hogy pótoljuk ezt az összeget.
- Márpedig a főpolgármester-helyettes azt mondta, hogy egyrészt magasabb volt a hiány, szerinte 270 millió, másrészt...
-… Bocsánat, nettót mondtam!
- Ja, értem, igen.
- Nettót, az 270 millió bruttó, igen.
- Áfával, igen. De a másik, amit mondott, hogy Ön viszont nem gazdálkodott felelősen, mert kötött egy harmincmilliós tanácsadási szerződést az elődjével, mert több tízmilliós jutalmat osztogatott ilyen helyzetben. Akkor miért tette, amit tett?
- Igen, értem. Akkor én most elmondanám, hogy én július 1-jétől vagyok a József Attila Színház igazgatója. Június közepén kaptam egy hivatalos értesítést a színház akkori gazdaság igazgatónőjétől, hogy a színház várható nyeresége ebben az évben, 2010-ben, hatvanmillió forint lesz.
- Nyereség, nem veszteség.
- Nyereség bizony, így van. Ennek tudatában én szerződéseket kötöttem. Nem tanácsadói szerződést kötöttem, hanem a volt ügyvezető igazgatóval, Léner Péterrel, hetvennégy éves Kossuth-díjas művésszel ötéves munkaszerződést kötöttem a művészeti vezető munkakörének betöltésére ennek a gazdaság eredménynek a tudatában. A húsz év után először valóban kiosztott jutalmakat pedig június 28-án fizettük ki, amit én mint főrendező írtam alá, de tökéletesen egyetértettem vele.
- Mikor tudta meg, hogy van ez a kétszáz-valahány millió hiány?
- Július 9-én a színház könyvvizsgálója közölte velem a tartozás mértékét, valamint azt, hogy augusztusban-szeptemberben nem tudunk fizetést adni. Tehát így néz ez ki pontosan.
- Ezeket a jutalmakat vagy a szerződést már nem lehetett visszavonni, vagy felmondani?
- A kifizetett összegeket nem lehetett visszavonni.
- Értem. Bár hallottunk ilyet.
- Ja, igen.
- Ön nem elég kreatív!
- Azt viszont megtettük azonnal, hogy szigorúan önkéntes alapon arra kértük a társulatot, illetve a dolgozóinkat, hogy akinek módjában áll, egyezzen bele egy három-négy hónapig tartó tíz százalékos, 5-10 százalékos fizetéscsökkentésbe. Szinte mindenki beleegyezett! Csak zárójelben jegyzem meg, hogy a vezetők fizetését négy hónapra húsz százalékkal csökkentettem, tehát a sajátomat is.
- Igazgató úr, azt mondja meg nekem akkor végül, mert nem értem és őszintén nem értem, hogy mi lehet a városvezetés baja vagy Önnel személy szerint, vagy a József Attila Színházzal, mint intézménnyel?
- Megmondom őszintén, az én fejemben is tulajdonképpen ez jár, hogy igazából mi az oka ennek, mert kísérletezni egy újfajta színházi szerkezettel akkor szoktak, amikor a színház bajban van, nem működik jól. Akkor értem, hogy új utakat kell keresni. De akkor, amikor ilyen eredményeket produkált a József Attila Színház, nem értem a kísérletet és annak én nagyon örülök, amit Csomós Miklós főpolgármester-helyettes úr mondott, hogy ha nem jön be a kísérlet, akkor megy tovább ugyanúgy egy igazgatóval a színház, ahogyan eddig, csak ezt a köztes lépést nem értem. Ha szándékukban áll majd folytatni ezt a színházat egy új igazgatóval, akkor miért kell bizonytalanná tenni százhét munkatársamnak június 30-tól az egzisztenciális életét? Ezt nem értem.
