Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. február 24.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2011. február 26. szombat, 01:19
- Megbeszéljük
Bolgár György: - A mai újságokban olvasható az a tegnapi hír, hogy jóval kevesebben nézik a közszolgálati magyar televíziót és főleg az esti híradót, mint korábban. És ahelyett, hogy a közszolgálat megújulna, mintha teret veszítenek a versenytársakkal szemben. Önök is látják ezt a tendenciát? És mit szólnak hozzá?
Balogh László: - Látjuk ezeket a híradásokat, amelyre Ön is utal.
- Én azért kérdeztem úgy, hogy tendenciákat, mert a híradásokat bizonyára látják, csak lehet, hogy Önöknek más tények is a rendelkezésükre állnak.
- Így van. Miután a kolléganője jelezte, hogy ez lesz a téma, illetve ez lesz az egyik téma, én összegyűjtöttem egy-két adatot. És nyilvánvaló, hogy ugyanabból a statisztikából más következményeket is le tudunk vonni, mint ahogy ez, ha jól emlékszem, a Népszabadságban megjelent. Először is a megújulás egy komplex folyamat lesz, ami azt jelenti, hogy nemcsak a Magyar Televízió 1-es csatornájára és a híradókra koncentrálunk, hanem szerves egésznek tekintjük a Duna televízió két csatornáját, a Magyar Televízió két csatornáját és a Magyar Rádió valamennyi csatornáját. Ha ezt így tekintjük, és én a Közszolgálati Közalapítványon keresztül ezt komplexen így látom, akkor nem ott csökkent, hanem piacvezetéssel tudunk számolni abban az esetben, amikor a hírműsorokat is nézzük.
- De ezt hogy számolják? Hogy a szezont a fazonnal, vagyis a rádióhíradásokat összeadják a tévével?
- Nem. A következőről van szó. Itt egy új közszolgálati struktúra fog létrejönni. Ennek a folyamatában vagyunk, és ennek az lesz a következménye, hogy mi nem egymással versenyező közszolgálati platformokról beszélünk, hanem egy egységes közszolgálatról, amelybe beletartozik a rádió is, a televíziók is és még ad abszurdum az internet is. De térjünk vissza arra, amiről Ön beszélt. Ön a magyar 1-es csatornán lévő híradóról beszélt, hogy ennek csökkent a nézettsége. Ha megnézzük a tavalyi adatokat és megnézzük a tavalyi görbét, ugyanezt a görbét látjuk. Tehát van egy időszak januártól, amikor alacsonyról indul, kicsit elkezd emelkedni, majd van az év közepe májustól felfelé, majd szeptember-októberben megint csökken. Ha erre rátesszük a mostani görbét, semmi változást nem látunk benne.
- Tehát a görbében nincs változás. És az abszolút számokban?
- Az abszolút számokban sincs akkora eltérés, mint amekkorára Ön gondol.
- De amekkora van, az mégis lefelé mutat?
- Kicsit kevesebb, de nem jelentős. De nézzük meg ennek az okát. Először is el kell hogy mondjuk, hogy a közszolgálati televízió nézettsége általában csökkent, hisz mint Ön is tudja, az elmúlt évben a műsorokra szánt költségből tízmilliárd forintot vett el az akkori szocialista kormányzat. Ebből kifolyólag nem lehetett műsorokat vásárolni. Ha megnézzük, hogy mondjuk tavaly vagy tavalyelőtt a híradók előtt lévő sorozatok milyen nézettségi szinten fejeződtek be és ahhoz képest a híradók hogy tudták ezt a nézettséget feljebb hozni, akkor láthatjuk, Ön is szakember, hogy ha egy műsort megelőző műsor jelentősebb nézettséget hozott, onnantól sokkal könnyebb mindezt feljebb tornázni. Jelenleg ilyen jellegű sorozatai nincsenek a Magyar Televíziónak. Ha tetszik, sokkal mélyebbről kell feljebb hozni a nézettséget. De mielőtt tovább mennénk, én nagyon kérem, hogy ehhez az adatsorhoz, amit Önök is láttak és amit előszeretettel idéznek, egy-két megjegyzést fűzzünk hozzá, akár Önnel is közösen gondolkodva. Mindenki azt mondja, hogy azt a nézői korcsoportot tekinti meghatározónak, és a híradások is erről szóltak, amely tizennyolc és nem tudom, negyvennyolc…
- Negyvenkilenc.
- Negyvenkilenc év közötti.
- Ez a hirdetők számára a legfontosabb korcsoport.
- Így van. Mi ezzel a filozófiával homlokegyenest…
-… Ellenkezőt képviselnek.
- Így van. Ellenkezőt gondolunk. Hisz a közpénzen fenntartott műsorok nemcsak negyvenkilenc éves korig kell hogy szóljanak. És igenis az én nagymamámat, aki kilencvennégy éves, ha megnézi a híradót, tessék odaszámolni, mert neki is van joga egyfajta információhoz.
- És biztos, hogy azt nézi? Azt a közszolgálati televíziós híradót?
- Én azt gondolom, hogy igen. Ha objektívek akarunk lenni, akkor nézzük azt, hogy mondjuk a tizennyolc éven felüli lakosság körében hogyan alakulnak ezek a számok. De ha igazán objektívek akarunk lenni, akkor mondjuk én tizenhat évesen már minden nap híradót néztem, és a fiam, aki tizenkilenc éves és az ő barátai, akik fiatalabbak is, ők is nézik ezeket a híradókat. Tehát én azt javaslom, hogy ne azt a korosztályi információt vegyük, amire az összes híradás valamilyen formában hivatkozott, hanem az egész lakosság arányát, ott viszont jobbak vagyunk. A másik, amit mindenki elfelejt és soha nem teszi hozzá, különösen akkor nem, ha tendenciózusan akarja magyarázni, mondjuk amikor ezeket a hírműsorokat megismételjük az m2-n, mert ha megnézzük – és itt van előttem egy olyan adat, ami szerint a tegnapi nap folyamán a magyar televízió hírműsorai elértek egyfajta tizenkét százalékos nézői arányt...
-… Vagyis az összes televíziót néző ember közül tizenkettő százalék nézte a Magyar Televízió híradóját.
- Így van. És ha ehhez hozzáadjuk a magyar 2-n ezeknek a műsoroknak az ismétlését, amit feltehetően Ön sem, én sem úgy nézek, hogy fél nyolcig megnézzük, majd nyolctól fél kilencig újra megnézzük…
-… A nagy sikerre való tekintettel megnézzük még egyszer, akkor mennyi lesz?
- Akkor tessék hozzá tenni plusz kettő százalékot. És miután valóban eltérünk a televízió nézettségi szokásoktól, mindehhez tessék hozzászámolni még azt a közel százezer embert, aki ugyanezeket a híradókat vagy ezeket a híreket megnézi a majdhogynem piacvezető híradó.hu internetes portálon. Ha igazán arról akarunk beszélni, hogy hány emberhez jutnak el a köz pénzéből fenntartott műsoraink, ha ezeket mind összeadjuk, már nem is annyira tragikus az a kép, amit kapunk.
- Amit az elején mondott, hogy tulajdonképpen piacvezetők, ha együtt vesszük a rádiót, a Duna tévét és a Magyar Televíziót.
- Igen, ha így vesszük. Elfogadom Öntől azt, hogy még sem a szakemberek, sem a hallgatók nem érzékelték azt, hogy ezek a csatornák, illetve a rádió milyen formában lát el egy közös közszolgálati feladatot, de reményeink szerint szeptember-október felé ezt már érzékelni fogja a hallgató.
- Úgy fogjuk kinyitni a rádiót, hogy én most a közös közszolgálati feladatot ellátó műsorok rádiós divízióját hallgatom meg? Nem, én vagy kinyitom a Kossuth Rádiót, vagy nem.
- Így van. Tehát én a következőt tudom mondani Önnek. Az adófizetők pénzéből fenntartott rendszerben, mint mondtam, négy önálló tévécsatorna és a Magyar Rádió műsorai lesznek benne, plusz az MTI hírei, amelyek valamilyen formában ingyenesen el fognak tudni jutni a felhasználókhoz.
- Ezen az ingyenes hírszolgáltatáson nem léptek túl egyébként?
- Nem.
- Elég aggályosnak tűnik. Önöknek nem?
- Erről külön beszélhetünk, de…
- Csak kérdezem, hogy ezzel nem foglalkoznak-e, nem vetődött-e fel, hogy talán mégis érdemes volna ezért a hírszolgáltatásért pénzt kérni.
- Én azt gondolom, hogy osztottunk-szoroztunk, és ha pénzt kérek, annak ára van. Számláznunk kell, össze kell adni, a számlákat ellenőrizni kell.
- És azzal meg baj van. Értem.
- Osztottunk-szoroztunk, higgye el, az adófizetők pénzéből kell gazdálkodnunk, és sokkal jobban megéri, ha ezek ingyen vannak.
- Ebből messzemenő következtetéseket lehet levonni. Akkor a közpénzből adjunk inkább ingyen mindent, mert olcsóbb a számlát kiállítani?
- Nem. Drágábba kerül a rendszer, ha azért pénzt adunk. Akkor erről is beszélhetünk, bár erről már egyszer váltottunk pár szót.
- Jó, nem kell tovább.
- A Magyar Távirati Iroda fő megrendelői szintén közpénzből dolgozó intézmények és mondjuk a közszolgálati média. Tehát most azt, hogy a Magyar Televíziónak közpénzből adjunk annyival többet, amennyiért ő ebből a pénzből majd a szintén közpénzből fenntartott…
-… Tehát nem akarják egyik zsebből a másikba tenni a pénzt.
- Igen. Egységesen átláthatóvá akarjuk ezt tenni. Így van. Visszatérve a nézettségre. Valóban ez a nézettség nem olyan nagy, ha az összlakosságot nézzük, ahogy említettem a tegnapi nap folyamán is. Olyan tizennégy-tizenöt százaléka volt a híradóinknak, és szívesen hozzátenném, mondom még egyszer, az internetes platformot is. Az a szándékunk, hogy ez magasabb legyen, az a szándékunk, hogy minél többen nézzék ezeket a műsorokat, és ezért mondtam azt, amit az elején is mondtam, hogy az új médiarendszerben mi ezt egységes egésznek fogjuk tekinteni.
- És Ön szerint jól halad ez az átalakítás, a vonzóbbá tétele a közszolgálati programoknak? Ugye ha Ön szerint mérsékelten is, de azért csökkent a nézettség, akkor itt van az új MTV2 intendáns Süveges Gergő, aki nagyszabású tervekkel jött, majd váratlanul távoznia kellett. Mintha nem állnának össze a dolgok.
- Nézze, én azt tudom mondani, hogy aki egy munkában benne van, mint mi, azoknak mindig az az érdeke, hogy a munka gyümölcse minél előbb beérjen, és mi is ezért teszünk és dolgozunk. Én azt hiszem, hogy jó irányban haladunk, reményeim szerint ennek az eredménye láthatóvá fog válni. Az Ön által kérdezett Süveges Gergővel kapcsolatban nem tudok mit mondani, ez túlmutat a közszolgálati témakörön.
- Nem kérdezett rá, hogy…?
-… Nem is kérdezhetek rá, mert a törvény ezt tiltja nekem. Tehát én ilyen személyi kérdésekbe nem szólhatok bele és rákérdezni sem lehet. Én annyit tudok, hogy a kezdeményező Süveges úr volt. Tudomásul vettem, a lapokban láttam, ennél többet én nem tudok mondani. Azt viszont látom, ha visszatérünk a nézettség kis arányú csökkenésére, akkor azért az okok között, mint ahogy jeleztem, ne felejtsük el, hogy nagyon hiányzik a magyar televízióból az a tízmilliárd, amit elvett a múlt évben az előző kormány.
- És az az ötmilliárdos zárolás, ami viszont most következett be, mennyire fog hiányozni?
- Nézze, először is még nem következett be. Van egy tervezet, amit ha elfogadnak, akkor fog bekövetkezni. De azt nem elveszik, hanem zárolják.
- Nem adják oda.
- Bocsánat, az nem azt jelenti, hogy nem adják oda. Zárolják, amiből, ha a zárolást feloldják, még vissza is kerülhet. De hangsúlyozom, ez egy tervezet. Én nem törvényalkotó vagyok már, hanem alkalmazó, várjuk meg, hogy ennek mi lesz az eredménye. De kedves Bolgár úr, megenged egy megjegyzést? Mert ilyen nem hagyhatok ki.
- Hogyne.
- Annak idején, amikor az előző kormány alatt nem zároltak, nem tervezték, hanem nemes egyszerűséggel az egyik percről a másikra elvették a műsorokra szánt költségeinknek a felét, tízmilliárd forintot, akkor ez nem volt téma Önöknél.
- De, volt téma.
- Pedig szívesen beszéltem volna erről.
- Lehet, hogy nem Önnel beszéltük meg, ez kétségtelen, de nem is volt akkor ilyen magas funkcióban.
- Dehogynem. Én voltam a Magyar Televízió Közalapítvány-elnökhelyettese.
- Igen, egyik tagja az elnökségnek.
- Nem egyik, egy elnökhelyettes van. Az én voltam. Tehát szívesen megbeszéltem volna. Higgye el, a legnagyobb sebet a mai problémáinkon a tisztázatlan székház-ügy és az elvont tízmilliárd ejtette. De reményeink szerint valamilyen formában azért ezek nem fogják akadályozni, hogy az új közszolgálati médiarendszer felépüljön és jól dolgozzon.
