Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. február 24.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2011. február 26. szombat, 01:19
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Miért van még mindig miniszteri biztosa az Operának?
Horváth Ádám: - Mert a miniszteri biztosság egy évre meghosszabbítható, és a pályázatot még nem írták ki.
- De mi szükség van rá? Tulajdonképpen erre vonatkozott a kérdésem.
- Jelen pillanatban én vezetem a házat, munkáltatói jogokkal én rendelkezem, és azért van szükség miniszteri biztosra, mert én vagyok a ház vezetője.
- Világos, gondolom a hallgatók számára is egyértelmű, hogy a miniszteri biztos vezeti az Operaházat. De miért nem lehet kiírni egy pályázatot? Az volna valószínűleg a legkézenfekvőbb dolog, hogy mivel új vezetés kell az Operaház élére, ilyen és ilyen feltételekkel meghirdetünk egy pályázatot, és aztán lehet, hogy Horváth Ádám nyeri, lehet, hogy más.
- Szerintem a következő hónap folyamán ez meg fog történni.
- Akkor ezek szerint nyitott ajtókat döngetek?
- Azt gondolom, igen.
- Jó. A miniszteri biztosi tevékenysége alatt mire jutott? Milyen Operaházat talált és most hol tartanak?
- Az a probléma, egy olyan intézményben, amely költségvetési intézmény, a művészet, még akkor is, ha a művészet a legfontosabb egy operaház életében, nem írhatja felül gazdaságot. Tehát valahogy a gazdaságnak és a művészetnek egyformán fontosan kell a házban szerepelnie. Ez az elmúlt négy-öt évben nem így történt. A művészet mindig felülírta a gazdaságot, ami azt eredményezte, hogy a ház gazdaságilag elég nehéz helyzetbe került.
- Mit jelent a nehéz helyzet? Eladósodott?
- Amikor én a házat átvettem október 22-én, akkor a számlánkon százezer forint nagyságrendű összeg állt rendelkezésre és nyolcszáz milliónyi számla volt kifizetetlenül, tehát nyolcszáz milliós nagyságrendben kötelezettségvállalás.
- De akkor ez azt is jelentette, hogy onnantól kezdve már csak a bevételekre, a jegyekre számíthattak, vagy az állami támogatás egy bizonyos részének még mindig jönnie kellett az intézménybe?
- A novembernek és a decembernek kellett jönnie már csak. De hát a számlák is bővültek. Tehát a kiadásaink ugyanúgy bővültek, hiszen november-decemberben az eladások után a művészek beadták a számláikat, tehát a kötelezettségvállalás is növekedett ezzel egyidejűleg.
- Hogy zárták a 2010-es évet gazdaságilag?
- Most készül a zárás, még nincs végérvényes szám.
- De azért azt meg tudja becsülni, hogy sikerült-e nagyjából kiegyenlíteni, vagy pedig megmaradt az a néhány százmillió veszteség.
- Február hónapban, éppen a múlt héten került elő egy olyan turné, amely 2009-ben volt, és a mai napig nem lett kifizetve. És jöttek a kórus tagjai, hogy úgy látják, mindent három-négy évre visszamenőlegesen kezdünk kifizetni. Vannak olyan operaházi projektek, amelynél a dolgozók nem kapták meg a jövedelmüket. Úgyhogy most erre azért nem tudok így válaszolni, mert egyszerűen, mondom, évekre visszamenőleg most jönnek elő a csontvázak a szekrényekből.
- De ha ilyen évekkel ezelőtti csontvázakat hússal öltöztetnek fel, vagyis kifizetik a tartozásokat, honnan teszik meg, ha veszteségeik vannak és csak százezrek voltak a számlájukon még ősszel?
- Egyrészt a támogatásunkat megemelte a kormányzat az elmúlt év végén. Másrészt a művészeti törvénynek köszönhetően a bevételünkhöz nyolcvan százalékot be tudunk hozni a házba. Eddig a vezetés különböző százalékokért hozta ezt be. Nekünk sikerült, hála Istennek, százalék nélkül behozni, tehát teljes veszteség nélkül bejött ez az összeg, és ebből fogjuk a házat nullszaldóra vinni, és gyakorlatilag elindítani egy felfelé ívelő pályán. Gazdasági szempontból természetesen.
- Azt mondja, hogy megnőtt az állami támogatás. 2011-re ez mennyit jelent?
- 2011-re 5,6 milliárdot állapítottak meg, ugye 4,7 volt tavaly.
- És ezt most nem zárolták részben?
- Részben ezt most zárolták, de a zárolás nem azt jelenti, hogy el is vették, úgyhogy reménykedünk, hogy a zárolás vége nem az lesz, hogy ez mindenképpen el is megy. De úgy számoljuk, mintha elmenne és gyakorlatilag megpróbáljuk a házat ennek megfelelően működtetni.
- Mennyit zárolnának ebből? Tíz-tizenkét százalékot? Vagy többet?
- Mondjuk így, hogy 690 millió környékén.
- Értem. Szóval akkor nagyjából majdnem visszamennének, ha így történne, az előző évi költségvetéshez.
- Majdnem, de azért még így is több, mint a tavalyi volt.
- Mit tudnak ebből a, tegyük fel, jelentősen nagyobb költségvetésből megcsinálni? Pótolni az előző évek esetleges kötelezettségeit, kiadásait, amiket nem teljesítettek vagy pedig van ennél több nagyobb tervük is?
- Egyrészt ez, másrészt ha a zárolás nem tűnik el az Operaház költségvetéséből, tehát mégis megmaradna, és a zárolás után ez felszabadulhatna a részünkre, akkor nekem az volt a tervem, hogy elkezdjük a színpadtechnika felújítását. Ugyanis olyan sokszor beszélünk arról, hogy fel kellene újítani, mert már elavult az Operaház. Én azt gondolom, főleg mikor ilyen gazdasági helyzetben van az ország, hogy nem biztos, hogy bezárni kell egy intézményt és felújítani, amire nincs pénz.
- Főleg, hogy még Erkel színház sincs.
- Erre is visszatérhetünk abszolút a beszélgetés során, erről is elmondom a véleményemet.
- Közben kéne átalakítást kezdeni?
- A színpadot kellene felújítani. Tehát a nyár folyamán a háromhónapos szünetet mondjuk egy kicsit hamarabb elkezdeni, és egy kicsit később kinyitni, és a három hónap alatt a színpad műszaki felújítását véghezvinni, gyakorlatilag a színpad felületét. A zsinórpadlás-részt pedig következő nyáron. És így két nyár alatt az egész színpadot 21. századi minőségre lehetne kialakítani. Ez körülbelül egymilliárd forintos költség. Tehát ha az ötszáz-ötszáz milliót éves költségvetésen meg tudtuk volna spórolni és meg tudnánk spórolni – ugye most kötelezve vagyunk, hogy megspóroljunk, mert a zárolásnál közel hétszáz milliós összegről beszélünk –, akkor ez ráfordítható lenne a színpad felújítására. És akkor jövő nyáron befejeződhetne a színpad teljes felújítása.
- Hány évig halogatható ez a felújítás?
- Több probléma van ezzel. Például volt egy tavalyi premierünk, egy nagyon nagy sikerű premier. De a díszlete súlyban duplája lett annak, ami a tervekben volt. És tönkrement miatta a forgószínpadunk, az összes gumibetét és kerék.
- Mert nem bírta el azt a nagy súlyt.
- Igen. Tehát nem tudta mozgatni ezt a tizennyolc tonnát. Lehetett volna az, hogy egy tizenhatmilliós ajánlattal felújítják a színpadnak ezt a forgószínpadi technikáját, tehát gyakorlatilag kijavítják a hibát, és volt egy másik ajánlat, hogy huszonkét millióért veszünk egy új forgószínpadot, amelyet gyakorlatilag a színpad tetejére applikálunk. Én természetesen vezetőként az első mellett döntöttem volna, hiszen megjavítjuk a saját színpadunkat, és ha az képes lett volna tizenhat tonnát megmozgatni, akkor a ház épült volna. Az akkori vezetés nem ezt választotta, hanem megvette huszonkét millióért az újat, amelyet a darab díszleteivel, mikor lejátszották, visszavisznek a díszletraktárba, és nekünk ugyanúgy nincs forgószínpadunk, amely ezt a súlyt elvinné.
- De miért kellett visszavinni? Miért nem maradhatott ott? A többi előadást akadályozza?
- Úgy gondolja, hogy állandóan úgy játszunk a színpadon, hogy a színpad közepén van több harminc-negyven centis emelkedő?
- Kicsit furcsa, kétségtelenül.
- Erről van szó. A balettet hogy játszanánk el ott, ahol ilyen emelkedés van.
- Egy kicsit nagyobbat ugranának a táncosok.
- Értem.
- Na de ha már a balett. Néhány héttel ezelőtt beszéltem Keveházi Gáborral, és ő meglehetős megdöbbenéssel adta elő, hogy bár tudja tavaly tavasz vagy kora nyár óta, hogy őt le akarják váltani, de végül is néhány héttel ezelőtt egy olyan köztes megállapodásban egyeztek meg Önnel, hogy az ő balettigazgatói állását megkapja Ágai Katalin, ő művészeti vezető lesz. Ebben meg is egyeztek, majd néhány nap múltán Ön az egészet felrúgta, és Keveházi nem kinevezést kapott, hanem felmondólevelet. Ezt mivel magyarázza?
- Ez a történet azért jóval árnyaltabb. Tehát ez az ő javaslata volt.
- Ezért vagyunk itt, ezért kérdezem Önt, hogy árnyalja.
- Először is az első megjegyzésére válaszolnék. Azt, hogy Keveházi Gábor tavasszal úgy gondolta és úgy érezte, hogy neki mennie kell innen, nem tudom, miből gondolja.
- Annak idején Harangozó Gyulától lehetett hallani olyan kijelentéseket, amelyek alapján nemcsak ő, hanem bárki más is ezt gondolhatta volna.
- Más megjegyzést is lehetett hallani, és az sem állta ki az idő próbáját. Tehát azt gondolom, hogy Keveházi Gábor művészi tevékenységéről és balett-táncosi mivoltáról a lehető legszebb szavakkal és szuperlatívuszokkal lehet beszélni. Balettigazgatói mivolta más kérdés. Tehát ha balettigazgató valaki, akkor keretgazda és munkáltató. Akkor sokkal nagyobb felelőssége van, mint ha valaki csak művészeti vezető. A miniszteriális bizottság talált néhány olyan dolgot, amely miatt vissza kellett vonni a vezetői kinevezését. Mikor már végérvényes volt, hogy ez így fog történni, akkor bejött hozzám, és ajánlott egy alkut, amelyet én finomítottam, és azt mondtam, hogy elképzelhető, ezt én akár támogathatom is. Aztán Gábor lépett egy olyat, ami után én már nem tudtam támogatni.
- Mit csinált?
- Ha valaki azt mondja, hogy háttérbe lép és csak művészileg tanácsot ad, akkor tegye azt, és ne nézze komolytalannak a ház vezetését. Tehát ne akarja átverni a ház vezetését.
- De gyakorlatilag nem abban egyeztek meg, hogy akkor a balettigazgató…
-… Semmiben sem egyeztünk meg.
- Nem abban állapodtak meg hallgatólagosan vagy majdnem, hogy Hágai Katalin lesz az igazgató és őt segíti művészeti vezetőként Keveházi? Ehhez a művészeti vezető, mint fogalom, nem jött szóba?
- Keveházi Gábornak nem ez volt aztán a fejében.
- De hát ő, legalábbis a nyilvánosság előtt ezt mondta, hogy ők ketten voltak, a vezetést Hágai veszi át, lehet, hogy a háttérben őneki erős szava lett volna. Ezt nem tudjuk és már nem is fogjuk megtudni.
- Nézze, ha problémák merülnek fel egy működés során, és a problémák felderítésénél a házból távozik a főigazgató, távozik a gazdasági igazgató és számos vagy számtalan más igazgató, akkor nekik senki nem ajánlotta fel, hogy lépjenek hátra és majd segítünk és akkor megmondjuk a tisztelt főigazgató úrnak, hogy itt írja alá, mert ezt aláírhatja, ezt viszont ne írja alá, mert ez nem jó. Tehát senkinél nincs ilyen lehetőség, hogy mindenféle megszorítás nélkül ezt teheti. Ha Gábornak igaza van, akkor nyugodtan elmehet a bíróságra. Azt mondta, hogy elmegy a bíróságra. Én kétlem, hogy el fog menni, de ha elmegy, menjen.
- Miért kell bíróságra mennie?
- Ő ezt mondta. Ezt nem én mondom, szerintem nem fog elmenni bíróságra.
- De nem lehetett volna ezt – ha Ön is nagyra tartja Keveházi Gábort, lehet, hogy a vezetői működését nem – úgy megoldani, hogy az Operaház is jól járjon, Keveházi is, Ön is és esetleg ne legyen belőle bírósági ügy?
- Én azt gondolom, hogy az Operaház nem járt rosszul. Nézze, az, hogy valaki milyen művész és Kossuth-díjas örökös tag és mesterművész és Pilinszky-díjas egyedül az országban, ez valakinek az egyik oldala. Ettől még az állam törvényei vonatkoznak rá.
- Törvénytelenségeket követett el?
- Hadd ne menjek ebbe az utcába, engedje meg.
- De ha ez történt, akkor előbb-utóbb kiderül nem? Vagy akkor még feljelentés is lesz a vége.
- A bizottság átadta nekem az anyagot, én átadtam a minisztériumnak, és innentől kezdve is kértem, hogy a KEHI nézze át és vizsgálja át a házat az egész működés alapján.
- Szeretnék még egy személyes kérdést is feltenni.
- Igen.
- Nem biztos, hogy igaz, úgyhogy ha teljesen alaptalan, vágja csak nyugodtan a fejemhez. Azt hallottam, hogy tárgyalnak arról különböző társulati üléseken meg bizonyára máshol is, hogy mi legyen, mi szerepeljen a műsorban, kire milyen szerepeket osszanak és hogy saját magára igen sok szerepet osztott. Igaz ez?
- Egyrészt én magamra egyetlen szerepet nem osztottam, mert nem is foglalkozom művészeti kérdéssel. Aki a házban dolgozik, az ezt pontosan tudja. Másrészt hat éve énekelek az Operaházban és soha nem volt ilyen kevés előadásom, mint most. Kiss Ádámtól kaptam előadást, amit le kellett mondanom, mert egyszerűen reggeltől késő estig itt dolgozom az Operaházban, de nem mint énekes, hanem mint menedzser-vezetője a háznak, vagy természetesen mint miniszteri biztosa. Tehát le kellett mondanom Szegeden az Anyegin felkérésemet, ami még jóval a miniszteri biztosságom előtt keletkezett. Most lemondtam a Bohéméletet, ami március 4-én és 6-án lett volna, mert ezt sem tudom megcsinálni. És magam hívtam fel Busa Tamás kollégámat és kértem meg, hogy vállalja el. Tehát gyakorlatilag úgy néz ki, hogy már csak a Figaro házassága előadás van ebben az évben, amely miatt egyébként felhívtam Kálmán Péter barátomat, hogy el tudná-e vállalni, de ő azt mondta, hogy a tavaszi fesztiválon énekel. Mert azt is le akartam mondani. Úgyhogy ez így áll.
- Akkor nem osztogatnak, hanem fosztogatnak.
- Jövőre pedig tíz vagy tíznél kevesebb előadásom van. Tehát annyi lesz a jelenlétem a mostani tervek szerint. De ahogy ezt az évet néztem, gyakorlatilag ennek is egy része lemondásra kerülhet. Tehát kevesebb, mint egyszer leszek egy hónapban színpadon. Ez csak annyira elég, hogy éppen, hogy a jelenlétem, mint énekes megmaradjon. De mondom, nekem húsz előadásom volt, Don Giovannit énekeltem Fischer Ádám irányítása alatt és grófot a Figaro házasságában és Papagénót Kovács János irányításával. Tehát én itt hat éve énekelek. És ennyire keveset még sosem énekeltem, mint most.
- Most megkérdezhetném, hogy nem sajnálja-e, hogy Fischer Ádám már nem az Operaházban dirigál?
- De, az Operaházban dirigál. Legutoljára decemberben dirigált. Tehát Fischer Ádámot senki nem küldte el.
- Mikor fog legközelebb?
- Én megkérdeztem tőle az első hetemen, hogy mikor akar dirigálni, mit akar dirigálni és kivel akar dirigálni. Ezt többször megkérdeztem tőle, és Fischer Ádámot senki nem küldte el a Magyar Operaházból.
- Csak úgy látszik ő értékelte úgy a helyzetet, hogy nem akar maradni.
- Éppen most olvastam egy interjút, Kocsis Zoltán ugyanezt leírta, hogy ugyanez történt vele is, ő is megkérdezte. Aztán Ádám onnan is elment.
- Mert többet akart dirigálni. Lehet, hogy kevés neki a decemberi, nem?
- Nálunk ez sem merült fel. Olvastam, hogy többet akar dirigálni, mint Kocsis igazgató, de a főzeneigazgató mégiscsak privilégiummal rendelkezik a saját zenekaránál.
- Igen. Egy dolgot még a végén. Mi szeretne jobban lenni? Az Operaház főigazgatója vagy az Operaház énekese?
- Én azt szeretném, ha – és ezt többször elmondtam interjúban – száz év múlva, ha az emberiség létezni fog és az emberiség létezni fog, a kultúra is létezne, mert a kultúra teszi az embert emberré. És azt mondják, hogy elindult egy újabb felívelő korszak és esetlegesen egy újabb – és határozottan mondom, hogy újabb – aranykora kialakult az Operaháznak. És ha ehhez a mi nevünk esetlegesen valamilyen formában kapcsolódhat, akkor nekünk már jó és akkor nem éltünk hiába. Hogy jelen pillanatban minimális szinten veszek részt énekesként ebben és nagy részben igazgatóként, az nekem vonzó, mert valamit létre lehet hozni. És ha valamit létre lehet hozni és végig lehet csinálni, az mindig egy vonzó történet. Ha van eredmény, akkor meg pláne. Úgyhogy én állok rendelkezésre.
