Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. február 23.

• Nyomtatás

Részletek

2011. február 25. péntek, 04:11

Megbeszéljük

Bolgár György kérdései a 2010. február 23-ai műsorban

Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy száz alkalmazottból nyolcvanöt veszít az egykulcsos adóval, írja a Napi Gazdaság. Ezzel kapcsolatosan a Népszabadság értesülése, hogy az állami cégek olyan utasítást kaptak az illetékes minisztertől, miszerint az idén nem költhetnek többet bérekre, mint tavaly. Vagyis a magánszférára bérkommandót küldenek, az állami viszont nem tartja be azt az ajánlást, amelyet az Országos Érdekegyeztető Tanács ülésén fogadtak el.

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy személyre szóló kórházigazgatói pályázatokat írtak ki Budapesten. Olyan feltételekkel, hogy előre lehet tudni, ki lesz a nyertes. Meg vannak lepve?

Mi a véleményük továbbá arról, hogy a parlament sajtószolgálata figyelmeztette a lapok fotórovatait és fotósait, ne közöljenek olyan képeket az országgyűlésből, amelyeken látszik a felszólalók és a képviselők előtt fekvő nem nyilvános anyag. Legutóbb Orbán Viktor beszédét fényképezték le felülről, a benne lévő szünetjelekkel, figyelmeztető jelzésekkel. A karzatról fényképeztek a fotósok, mivel az új szabályok oda száműzték őket. Meddig lehet és érdemes korlátozni a sajtó munkáját?

Beszéljük meg aztán azt is, hogy november óta zuhan a közszolgálati magyar televízió nézettsége. Meg vagyunk lepve?

És végül szót ejthetünk arról is, hogy a Fidesz pártigazgatója, Kubatov Gábor lesz, ha igaz, az FTC új elnöke. Ki hitte volna?

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Bolgár György: - Ilyenkor mindig megremegek egy kicsit, hogy szabad-e egy országgyűlési képviselőt szervusz Pistaként köszöntenem a műsorban.

Pálffy István: - A médiatörvényben nincsen ilyen rész, hogy neked emiatt remegned kéne.

- Megnyugtattál. Így hívják ezt a bizottságot, hogy bérmonitoring bizottság?

- Igen. Így van.

- Gondoltad te valaha, még mondjuk rádiós krónikás korodban, vagy tévéhíradós korodban, hogy egy bérmonitoring bizottság tagja leszel valamikor?

- Nyilván nem, de egyébként abban reménykedtünk, és ezt őszintén meg kell mondani, mondjuk, az év végén a költségvetési törvény megszavazásakor, hogy nem lesz ilyenre szükség. Azóta látszik, hogy mindenképpen van két olyan terület, amelyen kell tenni valamit annak érdekében, hogy az a kívánalom és az az elv teljesüljön, hogy a tizenhat százalékos egykulcsos személyi jövedelemadó után senki nem járhat rosszabbul.

- Mi az a két terület?

- Az egyik terület a vállalkozói gyermektelen munkavállalók köre, a másik terület pedig az egyház által fenntartott olyan intézmények kérdésköre, ahol állami feladatot lát el a fenntartó és az azokban az intézményekben alkalmazott nyilván világi munkavállalók. Ugye tanárok, ápolók stb., stb., ugyanolyan helyzetben vannak, mint esetleg azok a vállalkozói szférában lévő munkavállalók, akiknél a munkáltató nem adta meg azt az Országos Érdekegyeztető Tanácsban ajánlott négy-hat százalékot, ami most bizony hiányzik. Ezt tudjuk, ezt nem kell tagadni nyilván.

- Miért, az egyházi fenntartó nem adja meg ezt a béremelést?

- Nem mindenhol, illetve már megadja. Ez az egyik, egyébként az első és nagy eredménye a bérmonitoring bizottságnak, hogy amikor erre a területre rávilágítottunk, akkor egy olyan tárgyalássorozat indult meg a történelmi egyházakkal a kormány részéről, amelynek az eredménye az, hogy már az első félévben ennek a finanszírozását megteremtették.

- És honnan lesz erre pénzük az egyházaknak? Tudjuk, hogy ők sincsenek könnyű helyzetben, bár ebben az évben kétségtelenül a nagy egyházak jobb finanszírozási körülmények közé kerültek.

- Ezt maguk az egyházak is elmondták, hogy ők most köszönik és megkapták azt, amit a korábbi Gyurcsány–Bajnai-kormányok nem adtak meg, noha az az egyházakkal kötött megállapodás alapján járt, illetve megkapták azt a kiegészítő normatívát, amely szükséges ahhoz, hogy olyan szinten tudjanak ezekben az általuk fenntartott intézményekben működni, mint az önkormányzatiak vagy az államiak. De ugye most megint valamicske hiányzik, és ehhez meg kell találni a forrást. Itt még ők, az egyházak is előremutatóak voltak a szándékukat illetően abban, hogy előfinanszírozzák addig, amíg a végleges megoldás kialakul.

- Vagyis a végleges megoldást az államtól várják, hogy ad valamiféle kiegészítő finanszírozást?

- Én úgy látom, hogy egy kompromisszumos, ilyen fele-fele megoldás felé haladunk. Nem akarom elkiabálni és elkapkodni, ez nem olyasmi, amiről ebben a pillanatban még nyilatkozni lehetne. De úgy látom, hogy mind a két fél érzi, hogy a legbékésebb az, ha kölcsönösen fifti-fifti alapon járulunk hozzá a szükséges bérnövekményhez.

- Ezek szerint a bérmonitoring bizottság már elkezdett az egyházakkal tárgyalni. És a magánvállalkozóknál egyáltalán kivel vagy kikkel?

- Ugye nagyon sok szegmense van a dolognak, ezért aztán mindenkit meghallgatunk. Nagyon nehéz nyilván tárgyalóasztalhoz ültetni őket és erre nem is leszünk képesek. Hiszen gyakorlatilag még egy Országos Érdekegyeztető Tanácsot, sőt annál sokkal szélesebb kört kellene összehívni. Éppen ezért az a rendszer működik, hogy minél több észrevételt szeretnénk a rendszerbe befogadni, erre való az online, erre való a telefon, erre való minden olyan megkeresés, amely eljut a bérmonitoring bizottsághoz. És jönnek szépen az észrevételek, tegnapi számokat tudnék mondani, de azt hiszem, nem is a számok lényegesek.

- Mondjuk az sem mindegy, mennyi körülbelül nagyságrendileg?

- Sok. Szóval több ezer, nagyságrendileg.

- És milyen apparátusotok van, hogy ezt a több ezret meghallgassa, vagy elolvassa?

- Természetesen a Fidesznek és a KDNP-nek az a képviselői irodaházbeli szakapparátusa, amely ilyenkor koncentráltan egy feladatra rááll. Tehát lényegében ha ember kell, akkor leteszik a tollat és átülnek abba a székbe, ahol a telefonokat kell fogadni.

- Mondjuk valaki bejelenti a buzogánygyárból, hogy ott nem volt béremelés.

- Így van.

- Akkor ti mit csináltok? Elmentek a buzogánygyárba és megkérdezitek a tulajdonost, hogy miért nem tartja magát az OÉT ajánlásához?

- Nyilvánvaló, hogy ez történik, hogy a buzogánygyárból fel lehet bennünket hívni és nagyon sok egyéb olyan helyről, amely ebben a körben érintett. Itt egyébként az önkormányzati szféra is az, hiszen nekik is ki kell egészíteniük a béreket, ha fenntartók és ha foglalkoztatnak. Lényegében ebben a pillanatban az adatgyűjtés és részben az adatok feldolgozása már nagyon megindult, tehát a folyamatos feldolgozás fázisában vagyunk, folyik az adatgyűjtés még egészen biztosan ezen a héten és a jövő héten. Utána már reprezentatív. Akkor már látjuk, hogy nagyjából mi az a terület és mennyien vannak. Ugye annak függvényében alakul ki az, hogy mekkora forrás is az igazán, ami itt a rendszerből valahogy hiányzik, és persze tudjuk, hogy a vállalkozói szféra, a munkáltatók nem adták meg, de legalább tudjuk, hogy milyen problémáról beszélünk. És akkor jön egy jelentés, onnantól lehet egy javaslattétel a jelentés alapján a kormánynak. Tehát nem a buzogánygyárba fogunk kimenni, hanem nyilván a kormánynak terjesztjük be azt a jelentést és azt a javaslattételi csomagot, aminek egyébként már vannak elemei, tehát ami, hogy úgy mondjam, nem kerül pénzbe. Mert mondom, a pénzt nem látjuk ebben a pillanatban, de ami nem kerül pénzbe, azt most meg tudom mondani, hogy milyen irányokat vehet.

- Milyen irányokat? Bérkommandókat nem fogtok kiküldeni a buzogánygyárba, de máshova sem.

- Dehogy, természetesen nyilván nem. Egyébként is nagyon rosszízű dolog, ha kommandónak titulálnak egy…

-… Akciócsoporttal indult még szerintem a hivatalos megfogalmazásokban is. Nem?

- Jó, maradjunk abban, hogy bér- és adómonitoring bizottság. De a lényegre térve, tehát amit például a szakszervezetek is már ebben az ügyben segítségül javasoltak, hogy a kollektív szerződéseket kellene megerősíteni és erőteljesebb jogi védelmet biztosítani azoknak, mert az alapján és egy OÉT ajánlás alapján most a munkavállalók joggal kívánnák meg azt a béremelést, amit az OÉT megajánl, ha a kollektív szerződés tartalmazza azt, hogy erre a munkáltatónak figyelnie kell. Tehát ez egy konkrétum és vannak olyan szövegjavaslatok, hogy ezt hogy lehet a kollektív szerződéseknél elérni.

- És mondjuk abban gondolkoztok, hogy előterjesztetek valamit a kormány elé és akkor a kormány hoz egy olyan javaslatot a ti tapasztalatotok és összegzéseteket alapján, hogy szükség volna a magánszférában még plusz két-három százalékos béremelésre? És nyomatékosan ajánljuk a tulajdonosok, munkáltatók figyelmébe ezt a béremelési javaslatot?

- Én most nem szaladnék ennyire előre. Mondom, ami konkrét, hogy a kollektív szerződések biztos olyan megerősítést kívánnak, ami ezen a helyzeten segít.

- De kollektív szerződés azért nincs mindenhol, sőt.

- Így van. Ez is csak egy részterületet képes kezelni vagy lefedni, vagy erősebb garanciákkal biztosítani. De mondom, lássuk először a számot, és azok a szakszervezetek is lépjenek be valamilyen módon, vagy a munkavállalóik képviseletében vagy mondjuk úgy, hogy szálljanak ki abból, hogy csak a kormányt meg a kormányzó pártokat szapulják ez ügyben. Mert most azért ilyen furcsa kettős identitásuk van. Mert miközben azt mondják, hogy elvileg nőjön a munkavállalók bére, meg ne legyen létszámleépítés, de ezt a növekményt, hogy nőjön a bér, nem képviselik a munkaadóknál, csak a kormányra mutogatnak. De hát itt nem a kormány adja a pénzt, hanem a munkaadók és persze van egy ajánlás, ezt tudjuk, hogy ez egy ajánlási szintű kérdés.

- Vagyis nem kötelezettség.

- Így van, de azért azt érdemes megvizsgálni, hogy kinél, melyik cégnél, melyik munkáltatónál mikor szokott a béremelés előjönni. Mert ha egyébként február-márciusban, akkor bizony, ha ez 2010-ben így volt, legyen így 2011-ben is. Tehát itt a szakszervezet, ha nincsen üzemi szakszervezet, ha nincs üzemi tanács, akkor pedig a munkavállaló kell hogy hangot adjon annak a követelésnek.

- Igen. Az logikus dolog, hogy ti megpróbáljátok a szakszervezeteket szövetségesként magatok mellé állítani, ez politikailag is meg egyébként is abszolút józan gondolat. De azt is tudod nyilván, hogy a szakszervezetek azért mutogatnak a kormányra, mert előre megmondták, hogy az egykulcsos adórendszer bevezetésével a többség rosszul fog járni. A kormány meg azt mondta, hogy senki nem fog.

- De ez tényszerűen nem igaz. Tehát nem jár rosszabbul a többség, sőt mindenféle olyasmit olvasok a mai sajtóban is, hogy száz alkalmazottból nyolcvanöt járna rosszabbul.

- Ezt egy gazdasági napilap írja.

- Ellenkezőleg. Tudom, a Napi Gazdaság a forrása a dolognak, de hát egyrészt ilyen számítás nincs, ez a számítás hamis, mindenképpen azt hiszem, hogy ha volna időnk még, akkor fejszámolással is alá tudnám támasztani, hogy miért nem, de egyébként kizárt dolog. Tehát épp az ellenkezője, nyolcvanöt százalék van rendben, ahogy mi látjuk a dolgot, és talán tizenöt százalék, de nem akarok számokat mondani.

- A nyolcvanöt abból a szempontból biztos stimmel, hogy a háromszázezer forint alatt keresők körülbelül nyolcvanöt százaléknyian vannak. Aztán ebből nyilván lejön a családi adókedvezménnyel megtámogatottak létszáma. Erre vonatkozóan is voltak számítások.

- Akkor lejön az állami szféra, lejön a közszféra.

- Az miért jön le? Az állami- és közszférában, bocsáss meg, éppen egy mai hír alapján derült ki, hogy utasították az állami cégek vezetőit, hogy ne fizessenek ki több bért, mint tavaly.

- Nem, ez nem egészen pontos. Nem utasították, hanem arról volt szó, hogy egy olyan bérkeret gazdálkodás folyjék, ami a megfelelő szinten tartja. Nem jelenthet többet…

-… Mint a tavalyi.

- Így van, mint a tavalyi. De az nem jelenti azt, hogy a két dolgot, azt a két követelményt, amit a kormányzat megfogalmaz, hogy bértömeg gazdálkodás legyen és senki ne járjon rosszabbul, nem lehet egyszerre teljesíteni.

- Igen, nem jár azzal. Csak el kell bocsátani bizonyos számú embert.

- Még csak nem is feltétlenül az, hanem az adott létszámkeret mellett a bértömeget, a növekményt úgy osztani el, hogy az jól járjon, akinek magasabb a fizetése és gyermeke van. Hiszen az adórendszer ilyen, ösztönzi a munkát és a gyerekvállalást, de ne járjon rosszabbul az sem és ezért a bértömeg növekményét feléjük kell irányítani, terelni, hogy ők kapjanak több pénzt, annyit, hogy ne járjanak rosszabbul, esetleg még jobban is járjanak természetesen. Tehát a munkahelyen belül ezt két premissza mentén el kell kezdeni rendszerbe foglalni.

- De több bér csak akkor áll rendelkezésre, változatlan bértömeg mellett, ha kevesebb embert kell fizetésben részesíteni. Akkor lehet bértömeg-növekményről beszélni.

- Egyelőre arról beszélünk, hogy az inflációval megnövelt bértömegről van szó, ami nem jelentkezik a decemberi és a januári kifizetett nettó bér tekintetében. Semmiképp nem jelentkezik.

- Mindenesetre én azt olvastam ki ebből a bizonyos Fellegi-levélből, meg a Népszabadság ehhez írt cikkéből, hogy azt a bértömeget használhatják fel, amit tavaly, és ebből pedig az következik, hogy a saját béremelési ajánlását, amit az Országos Érdekegyeztető Tanácson fogadtak el, az állam nem akarja betartani. Viszont szeretné, ha a magánszféra megtenné ugyanezt.

- Természetesen, hiszen az ajánlásnak az a lényege, hogy a magánszféra is tegye meg.

- De akkor az államnak nem magán kéne kezdenie?

- Egész biztos, hogy az állam részéről ezek a dolgok mind ismertek és a végrehajtás megindult. Nekünk, a monitoring bizottságnak az a feladatunk, hogy erre is rámutassunk, ha valahol nincsen meg. A harmadik része a dolognak valóban az, hogy már a költségvetési számok kialakulásánál elhangzott az, hogy ennek a bértömegnek a tartásához az állami szférában biztos hogy valamiféle olyan létszámleépítés szükséges, amit természetes fogyásnak lehet tekinteni. Vagyis azoktól, akik nyugdíjba mennek, megválik az állami szféra, de az biztos, hogy ez a létszámgazdálkodás tekintetében javít a helyzeten. Ezt persze, mielőtt mondanád, hogy ezt nem csinálhatja meg a vállalkozói szféra, ez igaz vagy részben igaz. Ott, ahol különböző szakmunkások dolgoznak és nem lehet, mondjuk úgy, voluntarista módon számszerűsíteni őket, mert egy ilyen szakemberre meg egy olyanra, meg egy harmadikra van szükség. De ahol ez elérhető valamilyen módon, ott a munkáltatónak valóban szabad gazdálkodási lehetősége van, hogy ezzel úgy él, hogy akár el is bocsáthat. Mi nem azt mondjuk, hogy nem kell elbocsátást csinálni, azt mondom, hogy az OÉT ajánlást kell érvényesíteni és a munkavállalónak azt kiharcolni, hogy ha tavaly ilyenkor kapott béremelést, akkor kapjon most is. Ha kapott júniusban, akkor valószínű, hogy most is, május-júniusban fog kapni. Tehát mire ez rendeződik, az nagyjából azért az év közepe. De az biztos, hogy azokon a területeken, mint az állami szféra, közszféra, önkormányzati szféra, illetve maga az egyház, azok a márciusi fizetésben rendezendőek. Tehát ebben nem tűrünk halasztást.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Dávid Ferenc: - Hallgattam a Pálffy István úrral készült interjúját, és idézőjelben nagy megnyugvással hallottam, hogy az egyházi-, állami- és önkormányzati szférában végül is nem lesz nettó keresetveszteség, mert a bizottság fellépése eredményeképpen ki fogják egyenlíteni a veszteséget. Azt a kérdést szeretném feltenni, hogy kinek a pénzéből? Mert én úgy tudom, hogy központi költségvetés pénzéből, a központi költségvetés pedig a versenyszféra munkaadóiból és a versenyszféra munkavállalói adójából táplálkozik. Tehát nagyvonalú volt az állam, meghallgatta a bér- és monitoring bizottságot, és rögtön megvan a megoldás. Ezt eddig értem, bár a nagyvonalúságot nem nagyon kedvelem. Rátérnék a versenyszféra problémáira, ahol Pálffy képviselő úr említette, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanácsot jó lenne leültetni és tárgyalni róla. Most ez a kormány feladata, hogy az OÉT-et működtesse. December 2-án volt utoljára Országos Érdekegyeztető Tanácsülés, nosza, üljünk le és beszéljük meg, hogy pontosan mire gondolnak. A harmadik kérdés, ami miatt telefont ragadtam, hogy ugye Pálffy képviselő úr beszélt arról, hogy a kollektív szerződések rendszerébe kellene valami ajánlatot tenni, hogy erősítsék meg a versenyszférában a kollektív szerződéseket, hogy kikényszerüljenek a bérfejlesztések. Erre én azt mondom, hogy az a veszély fenyeget, ha ilyen rosszízű akciók indulnak, amit a bér- és monitoring bizottság tervez, hogy a kollektív szerződések nem megerősödni fognak, hanem esetleg megszűnni, esetleg a munkáltatók fogják felmondani. Meg fogják esetleg vonni a béren kívüli juttatásokat és ad abszurdum elbocsátásokhoz vezethetnek az ilyen intézkedések. A negyedik talán, amire Ön hivatkozott, és én is olvastam, a Népszabadság írása. A gazdasági rovatban az a főcím, hogy „Rossz nyomon jár a bérkommandó”, mert lám, ahol az állam a tulajdonos és a munkáltató, már nehézségekbe ütközött a négy-hat százalékos bérfejlesztésnél, miután bértömeggazdálkodást folytattak a vállalatai. Tehát nagyon racionális gondolat az, hogy bértömeggazdálkodás folytatnak, ez van a versenyszférában is hosszú évtizedek óta. Egy vállalkozó bértömegben gondolkodik, és lám, az állam is szembesült ezzel a problémával és bizony a négy-hat százalékos fejlesztés csak úgy jöhet létre, ha a létszámot csökkenteni fogják.

Bolgár György: - Igen. Ezek nagyon egyszerű gazdasági képletek volnának, de mintha a politika nem akarná tudomásul venni, vagy nem szívesen veszi tudomásul ezeket a gazdasági összefüggéseket. Azt mondja, hogy akkor is legyen akkora béremelés, amekkorát én elképzeltem, függetlenül attól, hogy a magánszféra munkáltatói képesek-e erre vagy sem.

- Én visszanéztem 1992-ig, azóta van Magyarországon, ’93-tól van szabad bérmegállapodás, 18 év bér ajánlásait néztem végig, minden évben, még egyszer mondom, mind a 18 évben magasabb volt a tényleges bérfejlesztés a versenyszférában, mint az Országos Érdekegyeztető Tanács ajánlása. A másik nagyon fontos, megnéztem, hogy még a 2009. évben is, amikor a GDP ugye 6,3 százalékkal csökken, még nettó reálkereset-növekedés volt. Ezt miért tartom fontosnak elmondani? Megnyugtatnék mindenkit, ebben az évben is részesülni fog a négy-hat százalékból a versenyszféra. Csak ugye ennek a bizottságnak, azt gondolom, a hozzá nem értése miatt azt képzelték, hogy a versenyszférában januárban bemegy a munkáltató és azt mondja, hogy gyerekek, bérfejlesztés van. Ez nem működik. Éves szinten fog teljesülni, vállalkozási szinten fog teljesülni, nem minden munkavállaló fog benne részesülni, de meggyőződésem, hogy ez a megállapodás a hat százalék közelében fog inkább teljesülni, mint a négy, csak nem január-februárban. Hanem most mérleget készítenek, üzleti tervet készítenek, rendelésállományokat kötnek le. Körülbelül nézik, hogy milyen lehetőség van. Ad abszurdum még az is előfordulhat, hogy létszámot vesznek fel és aztán döntenek április-májusban, hogy végül is milyen bérfejlesztés valósítható meg az üzleti szférában egy adott vállalkozásnál.

- Vagyis Ön ezek szerint optimista. De a kormány meg nyilván azonnali eredményekre számít vagy nem szívesen viseli el, hogy februárban sokan úgy érezték, hogy őket cserben hagyták, nem azt kapták amit ígértek nekik.

- Bocsánat, az Országos Érdekegyeztető Tanács megállapodását a kormány aláírta. Tehát én nem tudom, min van meglepődve. Ebben a megállapodásban szerepel az, ezt nem nagyon idézik sehol, hogy négy paramétert kell figyelembe venni. Versenyképességet, jövedelemtermelő képességet, költségviselő képességet és kiemelten a foglalkoztatás biztonságát. Tehát nem automatizmusszerű dologról van szó. Azt már nem akarom megismételni, hogy ajánlásról van szó, tehát jogi kötőereje nincs.

- Világos. A kormány nem kötelezheti a magánszférát, hogy ezt vagy azt csinálja, legfeljebb adószabályokat és egyéb keretszabályokat állapíthat meg, nem kötelezheti őket arra, hogy négy vagy hat, vagy nyolc százalék legyen a béremelés. Volt olyan rendszer is, de azt másnak hívták.

- Az 1980-as évek végén volt ilyen, emlékszünk rá. A központi bértömeg szabályozása, átlagkereset szabályozása. Azért is furcsa ez a helyzet, mert a vállalkozói szféra azért az elmúlt időszakban, én azt hiszem, partnerként viselkedett a kormánnyal. Gondoljunk csak arra, hogy részt veszünk a Széchenyi-terv népszerűsítésében, véleményezésében. Igazából nagyobb hangzavar nélkül a különadó kérdésében is azt gondolom, hogy partneri kapcsolatot ápoltunk. Ezért nem igazán érzem igazságosnak, jogosnak, méltányosnak, hogy most egy adótörvényből kiderülő ellentmondások és bizonyos rétegeknek valóban nettó keresetcsökkenést okozó intézkedéseket megpróbálják áttolni az üzleti szférába.

- Mondjuk, ha mi ketten megbeszélhetnénk, tegyük fel, én volnék a bérmonitoring bizottság elnöke – nem vagyok és nem leszek, teszem gyorsan hozzá –, akkor az egyik első dolgom az volna, hogy felhívnám a munkaadói munkáltatói szervezeteket, mint amilyen például a VOSZ, keresném Dávid Ferenc főtitkárt és kérdezném, hogy tényleg, kedves Feri, miért nem emelték a vállalkozók ennyivel a béreket. Mire Ön azt mondaná, amit most nekem, hogy várjunk pár hónapot, hiszen eddig az elmúlt tizenvalahány, tizenkilenc évben folyton nagyobb volt az OÉT ajánlásánál a ténylegesen végrehajtott béremelés. Higgyétek el, ebben az évben is így lesz. És akkor én visszamennék a parlamenthez és azt mondanám, hogy beszéltem a munkáltatókkal, és mindegyik azt mondja, hogy néhány hónap, türelem, higgyétek el, hogy teljesíteni fogjuk az OÉT ajánlását, csak ki kell várni. Ezt talán a kormány is megteheti, nem lesz ebből tragédia. És már el volna intézve az ügy. Vagy legalábbis nyugalomra jutna néhány hónapig.

- De tudnék ennél konkrétabb megoldást is javasolni. Látjuk azt, hogy állami, önkormányzati és egyházi körökben végül is központi költségvetésből való bérkiegészítést, bérpótlást ugye nagyvonalúan odaadták, mert létezik a munkaerőpiaci alap. Amit a munkaadók és a munkavállalók fizetnek többek közt azért, hogy krízishelyzeteket megoldjunk. Ha úgy értékelik, hogy most az van, akkor nosza, azok a vállalkozások egy egyszerűsített pályázattal forduljanak a munkaerőpiaci alaphoz, és kérjenek bérpótló támogatást arra az átmeneti időre, ameddig mondjuk ez a kellemetlen helyzet tart. Nyilvánvalóan foglalkoztatási kötelezettség vállalásával. De azt gondolom, ha a költségvetésbe bele lehetett nyúlni húszmilliárdos nagyságrendben, néhány milliárd forinttal nyugodt szívvel lehetne segíteni, ez nem érinti közvetlenül a költségvetést, mert a munkaerőpiaci alap egy decentralizált alap, tehát nem érinti az állami költségvetést. De én ilyen ajánlatokat nem hallottam és ezért ismétlem még egyszer, lett volna lehetőség a munkaadói szövetségekkel beszélni, lett volna lehetőség az Országos Érdekegyeztető Tanácsot összehívni. Én például beszéltem volna a béren kívüli juttatások rendszeréről, hogy átmenetileg én úgyis tudok Önnek segíteni, olcsóbb pénzen, hogy mondjuk a béren kívüli juttatásban, vagy a cafetéria rendszerben adok…

-… Határozok el könnyítéseket és úgy adok többet.

- De ezt tartalmilag meg lehet beszélni.

- De Önnel nem beszélt senki és nem kereste Önt senki.

- A világon senki. A sajtóból értesültünk arról, amikor miniszterelnök úr és Rogán képviselő úr kvázi bejelentette, hogy egy ilyen bér- és monitoring bizottság alakul. A másik az, hogy nekünk parlamenti képviselőkkel jogviszonyunk nagyon nincs. Én hallgattam azt a beszélgetést, amikor most a Pálffy úr mondta, hogy ők összegzik ezt a több ezer bejelentést. Valami buzogánygyárat is emlegettek.

- Azt én hoztam szóba.

- Most én megnéztem a kérdőívet, anonim kérdőívből vajon mit fognak kideríteni? Tehát hogy lehet majd aggregált számokból következtetni arra, maradjunk a buzogánygyárnál, hogy a buzogánygyárnál tényleg probléma van, tényleg segíteni kell nekik?

- Onnan, hogy mondjuk három bejelentés érkezett onnét és annak a három bejelentőnek…

- Amiből lehet, hogy kettő egyébként érzelmi alapon nyugszik és nem szakmain.

- Az is lehet és kiderülhet, hogy a többség viszont még jóval magasabb béremelést is kapott, csak hárman meg vannak sértve.

- Így van. Például ez is előfordulhat.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Bolgár György: - Ha valaki tegnap este nézte az ATV-ben a Tévé Ügyvédje című műsorodat, egy érdekes ügyet láthatott, hallhatott tőled, rögtön az elején. Azért is volt érdekes, mert személyesen rád vonatkozott, de persze a dolog ennél jóval tovább mutat, ezért is hoztad elő. Tudniillik azt cáfoltad, mégpedig egy ügyvéd segítségével, hogy te évekkel ezelőtt igénybe vetted volna Gergényi Péter, akkori budapesti rendőrfőkapitány segítségét egy gyorshajtási ügyed eltusolásához. Miért vitted a tévé nyilvánossága elé ezt a személyes ügyet?

Juszt László: - Nagyon egyszerű. Ez ugyanis nem személyes ügy. Onnantól kezdve, hogy a politikai paletta majdnem minden színárnyalata belekerült ebbe, mert itt egy kalap alá lett hozva Deutsch Tamás, Demszky Gábor, Lendvai Ildikó, Habsburg György, egy tragikusan korán elhunyt, nagyon tehetséges színművész és én. Meggyanúsítottak minket valami olyasmivel, amiről tudva tudtam, hogy én nem követtem el, Lendvai Ildikó mintegy pár órával a hír megjelenése után cáfolta.

- Méghozzá azzal, hogy nem is volt jogosítványa már vagy két évtizede, úgyhogy nehezen vezethetett gyorsan.

- Igen. És miután tudtam, hogy én ilyet soha nem csináltam, nagyon kíváncsivá tett, hogy mi folyik itt. Kiderült perceken belül, hogy az a bizonyos papír, az a határozat, amire ez a hír alapult, illetve ami azon a bírósági tárgyaláson volt, ami két rendőrtiszt ellen folyik, akik hasonló ügyeket rendeztek el, az a jegyzőkönyv, az a határozat egész egyszerűen hamisítvány.

- Hogy lehetett ezt a határozatot előkeresni? Honnét?

- Nagyon egyszerű. Miután nyilvánosságra került, hogy a bírósági tárgyaláson szóba került a nevünk és tudtam, hogy ilyen nincs, meghatalmaztam az ügyvédet, hogy menjen be a tárgyalásra, és mint érintett közbeavatkozó kérje ki ezt a jegyzőkönyvet.

- Tudniillik ezt a határozatot nem kaptad meg annak idején, ezért nálad ilyen nem volt.

- Én soha az életben nem kaptam semmit, erről nem tudtam. Engem senki meg nem kérdezett, meg nem hallgatott annak idején se és most, ennek a bírósági pernek a során sem. Kijött a határozattal az ügyvéd, és következő derült ki belőle. Nekem huszonegy éve nincs kocsi a nevemen csak a cég nevén van, ennek ellenére nekem szól ez a határozat. A személyi adataim nem szerepelnek benne, tehát ez már furává teszi. De a legfurább az, hogy lakcímemként egy olyan cím van feltüntetve, egy olyan budapesti cím, ami egész egyszerűen nem létezik. Nem én nem laktam ott soha, hanem soha senki nem lakhatott, mert ilyen utca nincs. Innentől kezdve logikusan ezt a határozatot soha meg sem kaphattam, ha nem kaphattam meg, akkor nem kérhettem meg Gergényi főkapitányt, és ha nem kérhettem meg Gergényi főkapitányt, akkor meg nem kérhette meg ő sem a rendőrtiszteket, hogy intézzék el. Nota bene, a két rendőrtisztet, akik ellen a per folyik, Gergényi jelentette fel és rúgta ki az állásából pont ilyen ügyek miatt. Ha valaki azt hiszi, hogy emellett ő megkérte volna őket, hogy neki intézzék el az ezt meg azt, az azt hiszem, nem jól gondolkodik.

- Ez egyrészt tehát sima hazugság, másrészt azonban ennél több is, hiszen mégis született egy írásos határozat, hamis adatokkal.

- Pont ezért gondoltam, hogy ennek a műsorban van a helye. Ugyanis, ha mostantól kezdve az játszik, hogy bármilyen hamis áldokumentumok alapján lehet bárkit elítélni, akkor itt valami nagyon-nagy baj van. Akkor itt a jogállamnak és a demokráciának ment neki valaki alulról. Akkor aztán kezeket fel, térdre imához, mert vége mindennek. Nem rólam van szó, még egyszer mondom. Én hiszem azt, hogy az elmúlt húsz egynéhány évben Demszky Gábor mint főpolgármester a főváros kocsijával közlekedett és nagyon valószínűtlennek tartom, hogy ha bármit csinált, az rögtön a címlapokon volt. Deutsch Tamás ugyanúgy. Tehát itt valami nagyon buta, nagyon ügyetlen dolog történt. Jogállamiságunkat kell itt megkérdőjelezni azzal, hogy hamis bizonyítékokat terjesztenek a bíróságok elé és hamis bizonyítékok alapján ítélnek el bárkit. Hozzáteszem, én ezt korábban már megtapasztaltam nem egyszer, csak akkor nem tudtam ezt bebizonyítani, ennyire feketén-fehéren és ezért aztán el is tudtak marasztalni. Nagyon nehéz a helyzet egy ilyen esetben. Mert azt bárki bármikor bebizonyítja, ha elgázoltak és ezt valaki felvette, vagy ha te elgázoltál valakit és ezt valaki felvette. Azt nem bizonyíthatod be, hogy nem gázoltad el, arról nincs felvételed, arról nem tudsz felvételt produkálni, hogy nem gázoltál el senkit.

- Igen. Tehát ha történik valami, előhoznak egy hamis bizonyítékot, akkor nehéz megvédeni magadat ezzel szemben vagy legalábbis kell hozzá egy ilyen szerencsés véletlen, hogy még csak azt a fáradtságot se vették, hogy pontos lakcímet szerezzenek vagy, hogy megnézzék, hogy az az autó kinek a nevén van. Vagyis hanyagság kellett hozzá, ezért tudod most bizonyítani, hogy az egész hamis.

- Így van. De mi van, ha holnap valaki jobban, gondosabban készíti a bizonyítékokat, akkor mit fogok csinálni? Vagy mit fog bárki csinálni?

- Most mit fogsz csinálni, hogy ezt tudod?

- Igen, nagyon egyszerű. Meghatalmaztam az ügyvédet, hogy jelentse fel a Budapesti Rendőr-főkapitányságot, azért a BRFK-t, mert a fejlécen a BRFK szerepel és innentől kezdve legyen az ő gondjuk, illetve a Katonai Ügyészség gondja, hogy kinyomozza, hogy a BRFK nevével visszaélt-e valaki és ha igen, akkor ki, hogyan, miképpen és járjanak a végére. De az biztos, hogy ennyiben nem hagyom, mert nem fogom meghazudtolni saját magamat, nem fogom hagyni természetesen, ha már ezt mondom tíz éve a nézőknek is.

- Megpróbálod megkeresni az ügyben veled együtt előkerült ismert személyiséget is? Tehát Demszkyt, Deutschot?

- Bevallom őszintén - és azt hiszem, ezzel nem árulok el titkot -, hogy én felhívtam húsz egy néhány év után Deutsch Tamást, azóta nem beszéltem vele, és felhívtam Demszky Gábort is, hogy én így jártam, mi a véleményük. Mind a ketten elkérték Hegedűs ügyvéd úr számát, hogy ők is aláírnak egy meghatalmazást a számára.

– Innentől kezdve ők is elkezdenek vizsgálódni, hogy vajon az ő okiratuk tartalmaz-e valami hamis adatot és valami gyanúsat.

- Így van. Kétségbeejtőnek tartom a helyzetet, mert egész egyszerűen nem látom, hogy meddig mehet még el az ország. Egyszerűen nem látom be, nem látom a végét a dolognak.

- Nézd, a vége ott van, hog yha vannak olyan bátor, határozott, a jogszabályokban és a lehetőségekben járatos emberek, mint te, akik arra gondolnak, hogy az nem lehet, hogy engem hamisan megvádoljanak, én nem hagyom magam, én ebből mindenáron ki fogom mosni magam, nem nyugszom bele. Elküldik az ügyvédet, az ügyvéd megtalálja a papírt és akkor rá lehet mutatni arra, hogy milyen gyalázatok vannak. De ehhez személyes bátorság is kell, meg egy csomó energia.

- Akkor pechje volt annak, aki velem kezdett. Erre csak ezt tudom mondani. Én ezeket a dolgokat sosem nyeltem be. És ha egy csöpp lehetőséget látok, akkor végigviszem. Megpróbáltam én ezt a vadász-történetnél is annak idején, csak ott nem tudtam egyszerűen megtalálni a fogást. Egyszerűen nem volt hol. És ezért tudtak eljárni ellenem. Ennyi.

- Akkor reméljük, most tovább jutsz.

- Aki a magunk pályáján mozog és nap mint nap lép rá valakinek a lábára ­– gondolok itt rád is –, akinek lehetősége van utána visszaütni, az megkaphatja a magáét, ha nem figyel oda.

- Te jó Isten. Ne idegesíts.

- Ne mondd, hogy nem tudsz róla.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Bolgár György: - Ma délutáni hír, hogy a volt főpolgármester-helyettest kiengedték az előzetes letartóztatásból és jogerősen háziőrizetbe helyezték. Miért? Mivel indokolta ezt a Fővárosi Bíróság?

Kádár András: - A végzést, amelyet a Fővárosi Bíróság hozott, még nem kaptam meg a dolog természeténél fogva, mert azt postára adják. Viszont a Fővárosi Bíróság honlapján található közleményből megtudtam magam is, miért döntött úgy a másodfokú bíróság, hogy Hagyó Miklóst nem kell továbbra is előzetesben tartani. Két okot jelöl meg. Egyrészt arra a meggyőződésre jutott, hogy másfél évi nyomozás után egy olyan embert, aki korábban sem akarta befolyásolni hátrányosan a nyomozást, nem kell bent tartani, arra pedig indokolatlan hivatkozni, hogy még a teljes elkövetői kört nem derítették fel, meg további nyomozati cselekmények várhatók, mert ez minden nyomozásra jellemző.

- Ezen az alapon mindenkit bent lehetne tartani mindaddig, amíg el nem kezdődik a bírósági tárgyalás?

- Így is mondhatjuk, és ez volna a dolgok rendes menete. De természetesen ez nem így van. Volt még egy másik szempont is, mégpedig az, hogy noha a védencem terhére rótt bűncselekmények nagysúlyúak és ebben egyetértett a másodfokú bíróság az ügyészséggel és az elsőfokú bírósággal, de úgy látja, hogy nem szükséges a legsúlyosabb kényszerintézkedés, az előzetes letartóztatás fenntartása, hanem a háziőrizet is elegendő.

- A mostani végzés azért is érdekes, mert nem egyszerűen a Központi Nyomozó Főügyészség javaslatával vagy kérésével fordult szembe, hanem az elsőfokú bírói határozatot, a Pesti Központi Kerületi Bíróság határozatát változtatta meg, bírálta felül.

- Ez a dolga. A másodfokú bíróság feladata, hogy az elsőfokú bíróság indokait tekintse át, és elsősorban azt vegye szemügyre, hogy a döntés jó vagy nem jó. Tehát a Fővárosi Bíróság mint másodfokú bíróság, elsősorban azt vizsgálja, hogy az elsőfokú bíróság döntése helyes volt-e vagy sem. Ez a fórumrendszer sajátossága és természetes, hogy más döntés született másodfokon, mint első fokon. Erre nem is olyan régen volt már egyébként példánk.

- Igen? Épp ezt akartam megkérdezni, hogy mennyire gyakori ez, hogy ilyen jellegű ügyekben, amikor mindenki valószínűleg inkább a biztonságra játszik, hogy maradjon az a feltételezett bűnöző mégiscsak előzetesben, abból nagy baj nem lesz. Ha az elsőfokú bíróság így döntött, akkor a másodfokon is szinte szabványszerűen jóváhagyják. Vagy rosszul gondolom?

- Hál’ Istennek nem mindig van így, gyakran így van, de azért van másodfokon három hivatásos bíró, hogy több szem többet lát alapon döntsön az ügyekben, és azt kell mondjam, a mi esetünkben úgy döntött, ahogy ezt a védelem remélte és amiért kilenc hónapja harcol.

- Ha megengedi akkor kérdezném magáról az ügyről is. Az Ön tudomása szerint, hol tart a nyomozás Hagyó Miklós ellen?

- Itt most sajnos csalódást kell okoznom Önnek is meg az olvasóknak is, mert a védő tudja az ügyben majdhogynem a legkevesebbet a nyomozás befejezéséig. Ugyanis a magyar büntetőeljárási szabályok szigorúak, és végül is olyan álláspontot foglal el a jogalkotó és a törvény, hogy a védelem csak bizonyos iratokat ismerhet meg a nyomozás során, méghozzá nagyon-nagyon szűk körben. Tehát én Önnek csak azt tudom mondani, hogy mi az, amit én tudok. De az nagyon kevés ahhoz, hogy megfelelő tájékoztatást adhassak.

- Mi az, amit Ön tud?

- Amit én tudok, az egyrészről azok a gyanúsítások, amelyekkel az ügyfelemet terhelték, bizonyos iratokat volt módom megismerni, mi egyszer javasoltunk egy szembesítést, aminek eleget tettek, de más szembesítési indítványainkat nem teljesítették. Különböző iratokból tudjuk azt is, például egy ilyen előzetes letartóztatás meghosszabbítása iránti indítványból, hogy mennyi mindent csinált már az ügyészség és, hogy még milyen nagyon sok feladat vár rá. Nagyon sok gyanúsított van az ügyben, rengeteg tanút meghallgattak, nagyon sokakat később hallgatnak meg és temérdek iratot gyűjtöttek össze. Azonban mi ezekből szinte semmit sem ismerhetünk meg.

- Ha már említette ezt a szembesítést, esetleg összefüggésben volt azzal a bizonyos, hírhedt Nokiás dobozzal?

- Balogh Zsolttal szembesítették az ügyfelemet, a mi kérésünkre. De más szembesítési kérésünket nem teljesítették. Pillanatnyilag azt mondhatom, hogy ügyfelem minden gyanúsítási pontban az ártatlanságát hangoztatja és azoknak a bizonyítékoknak az alapján, amiket én eddig megismertem, egyet kell értenem vele.

- Ebben a bizonyos szembesítésben, ha egyáltalán mondhat erről valamit, Hagyó Miklós fenntartotta azt az álláspontját, hogy ilyen nem volt és ő ártatlan, míg az, aki őt ezzel vádolta, fenntartotta azt, hogy de igen?

- Igen. Ügyfelem azt mondta, hogy abból, amit Balogh Zsolt mond, egy szó sem igaz.

- Balogh Zsolt pedig azt állította, hogy de igaz.

- Igen. Ennyit azt gondolom, elmondhatok. Annál is inkább, mert erről egy egész cikk jelent meg az egyik újságban.

- Körülbelül így zajlik egy szembesítés? És ennyi ideig tart? Vagy azért ennél bonyolultabb?

- Ez egy húszoldalas szembesítési jegyzőkönyv.

- Hűha. Ezen a húsz oldalas szembesítési jegyzőkönyv alapjául szolgáló szembesítésen megpróbálják feltárni ezt a bizonyos igazságot, ameddig nem biztos, hogy eljutnak, de megpróbálják feltárni?

- Igen. Meggyőződésem, hogy az ügyészségnek, a nyomozó szervnek az alapvető dolga, feladata és ennek nagy erőfeszítéssel eleget is kíván tenni, hogy feltárja, valójában mi történt. Hogy az-e az igazság, azt nem tudom, de hogy mi történt, azt valóban törekszik feltárni.

- A védencét hányszor hallgatták ki az elmúlt időszakban tavaly május óta?

- Ötször vagy hatszor, de október 22-e óta, ami azért négy és fél hónap vagy öt, egyszer, december 15-én.

- Ez hogy lehet? Próbáljon ebbe beavatni minket, hogy itt van egy ügy, az egész ország kíváncsi rá, ez érthető is természetesen, mert egy nagy korrupciós ügynek látszik és akár igaz akár nem, mindenképpen hatalmas hullámokat fog verni. De hogy lehet, hogy ilyen sok hónapos kihagyásokkal működik az ügyészség? Ez a normális menete a felderítésnek?

- Nem, bocsánatot kérek, szó sincs róla. Az ügyészség gőzerővel dolgozik, csak éppen nem az ügyfelemet hallgatja ki, hanem másokat.

- És nem jut el esetleg az egyéb munkája során egy olyan pontig, amikor úgy érezheti, hogy most szükség volna megint Hagyó Miklós meghallgatására, mert többet tudunk? Lehet, hogy hónapokba telik, amíg az egyéb nyomozás során eljut az ügyészség oda, hogy most úgy érezze, na ezekben az ügyekben akkor szeretném újból meghallgatni Hagyó Miklóst. Tehát ez egy normális dolog, hogy akár több hónapos szünet is van a gyanúsított meghallgatásában, mert az egyéb ügyek felderítésében csak néhány hónap múltán jutnak el odáig, hogy szükségessé váljon a kihallgatása.

- Igen, de éppen ez a probléma az előzetes letartóztatással, hogy ha valaki nem áll kényszerintézkedés hatálya alatt és nincs fogságban, akkor ez azért nem annyira problematikus. Akkor nehéz, amikor telnek-múlnak a hónapok és úgy érzi az, aki meg van fosztva a szabadságától, hogy az ügyében nem történik semmi, pedig én biztosan tudom vagy tudhatom, hogy ez nem így van. De ez egy nyomasztó és nagyon rossz helyzet. Ezért is nagyon jó, hogy most már, ha nem is teljesen szabadlábon, vagyis nem teljes mozgásszabadsággal, de az ügyfelem végül is nincs fogságban, hanem otthon lehet.

- Igen. Hogyan viselte a védence ezt a sok hónapot?

- Nehezen.

- Azt lehetett olvasni, hogy talán negyven kilót fogyott?

- Nézze, ezekről vagy egészségügyi kérdésekről megmondom őszintén, nem szívesen beszélek.

- Egyáltalán, hogy került nyilvánosságra egy ilyen adat? Vagy csak valaki a hasára ütött? Vagy hallomások alapján?

- Az a helyzet, hogy nekem nincs arról információm, hogy az Ön kollégái hogyan szerzik az ismereteiket. Csak feltételezéseim vannak, könnyen kiszivároghat egy ilyen. A honlapon megtalálhatók az idevágó információk, amelyekről, nagyon érzékeny adatokról lévén szó, nem szívesen beszélnék a nagy nyilvánosság előtt.

- De azért annyit elmond, hogy lelkileg-fizikailag nehezen viselte?

- Embert próbáló feladat egy egészséges embernek is egy ilyen fogság, hát még valakinek, aki egyáltalában nem az.

- Mennyi idő van még hátra törvényesen a vádemelésig? Mi ennek a határideje? Ha lesz vádemelés egyáltalán.

- Gyakorlatilag ennek nincs határideje.

- Bármeddig meghosszabbítható?

- Nem, nem. Természetesen vannak szabályok, amelyek korlátozzák, tehát a bármeddig persze túlzás volt. De az én ügyfelemnél még bőven van erre idő. Őt nem egészen egy évvel ezelőtt, kilenc hónappal ezelőtt gyanúsították meg, az ő esetében tehát még bőven van idő a nyomozásra.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

• < Előző
• Következő >