Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. február 23.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2011. február 25. péntek, 04:11
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Ha valaki tegnap este nézte az ATV-ben a Tévé Ügyvédje című műsorodat, egy érdekes ügyet láthatott, hallhatott tőled, rögtön az elején. Azért is volt érdekes, mert személyesen rád vonatkozott, de persze a dolog ennél jóval tovább mutat, ezért is hoztad elő. Tudniillik azt cáfoltad, mégpedig egy ügyvéd segítségével, hogy te évekkel ezelőtt igénybe vetted volna Gergényi Péter, akkori budapesti rendőrfőkapitány segítségét egy gyorshajtási ügyed eltusolásához. Miért vitted a tévé nyilvánossága elé ezt a személyes ügyet?
Juszt László: - Nagyon egyszerű. Ez ugyanis nem személyes ügy. Onnantól kezdve, hogy a politikai paletta majdnem minden színárnyalata belekerült ebbe, mert itt egy kalap alá lett hozva Deutsch Tamás, Demszky Gábor, Lendvai Ildikó, Habsburg György, egy tragikusan korán elhunyt, nagyon tehetséges színművész és én. Meggyanúsítottak minket valami olyasmivel, amiről tudva tudtam, hogy én nem követtem el, Lendvai Ildikó mintegy pár órával a hír megjelenése után cáfolta.
- Méghozzá azzal, hogy nem is volt jogosítványa már vagy két évtizede, úgyhogy nehezen vezethetett gyorsan.
- Igen. És miután tudtam, hogy én ilyet soha nem csináltam, nagyon kíváncsivá tett, hogy mi folyik itt. Kiderült perceken belül, hogy az a bizonyos papír, az a határozat, amire ez a hír alapult, illetve ami azon a bírósági tárgyaláson volt, ami két rendőrtiszt ellen folyik, akik hasonló ügyeket rendeztek el, az a jegyzőkönyv, az a határozat egész egyszerűen hamisítvány.
- Hogy lehetett ezt a határozatot előkeresni? Honnét?
- Nagyon egyszerű. Miután nyilvánosságra került, hogy a bírósági tárgyaláson szóba került a nevünk és tudtam, hogy ilyen nincs, meghatalmaztam az ügyvédet, hogy menjen be a tárgyalásra, és mint érintett közbeavatkozó kérje ki ezt a jegyzőkönyvet.
- Tudniillik ezt a határozatot nem kaptad meg annak idején, ezért nálad ilyen nem volt.
- Én soha az életben nem kaptam semmit, erről nem tudtam. Engem senki meg nem kérdezett, meg nem hallgatott annak idején se és most, ennek a bírósági pernek a során sem. Kijött a határozattal az ügyvéd, és következő derült ki belőle. Nekem huszonegy éve nincs kocsi a nevemen csak a cég nevén van, ennek ellenére nekem szól ez a határozat. A személyi adataim nem szerepelnek benne, tehát ez már furává teszi. De a legfurább az, hogy lakcímemként egy olyan cím van feltüntetve, egy olyan budapesti cím, ami egész egyszerűen nem létezik. Nem én nem laktam ott soha, hanem soha senki nem lakhatott, mert ilyen utca nincs. Innentől kezdve logikusan ezt a határozatot soha meg sem kaphattam, ha nem kaphattam meg, akkor nem kérhettem meg Gergényi főkapitányt, és ha nem kérhettem meg Gergényi főkapitányt, akkor meg nem kérhette meg ő sem a rendőrtiszteket, hogy intézzék el. Nota bene, a két rendőrtisztet, akik ellen a per folyik, Gergényi jelentette fel és rúgta ki az állásából pont ilyen ügyek miatt. Ha valaki azt hiszi, hogy emellett ő megkérte volna őket, hogy neki intézzék el az ezt meg azt, az azt hiszem, nem jól gondolkodik.
- Ez egyrészt tehát sima hazugság, másrészt azonban ennél több is, hiszen mégis született egy írásos határozat, hamis adatokkal.
- Pont ezért gondoltam, hogy ennek a műsorban van a helye. Ugyanis, ha mostantól kezdve az játszik, hogy bármilyen hamis áldokumentumok alapján lehet bárkit elítélni, akkor itt valami nagyon-nagy baj van. Akkor itt a jogállamnak és a demokráciának ment neki valaki alulról. Akkor aztán kezeket fel, térdre imához, mert vége mindennek. Nem rólam van szó, még egyszer mondom. Én hiszem azt, hogy az elmúlt húsz egynéhány évben Demszky Gábor mint főpolgármester a főváros kocsijával közlekedett és nagyon valószínűtlennek tartom, hogy ha bármit csinált, az rögtön a címlapokon volt. Deutsch Tamás ugyanúgy. Tehát itt valami nagyon buta, nagyon ügyetlen dolog történt. Jogállamiságunkat kell itt megkérdőjelezni azzal, hogy hamis bizonyítékokat terjesztenek a bíróságok elé és hamis bizonyítékok alapján ítélnek el bárkit. Hozzáteszem, én ezt korábban már megtapasztaltam nem egyszer, csak akkor nem tudtam ezt bebizonyítani, ennyire feketén-fehéren és ezért aztán el is tudtak marasztalni. Nagyon nehéz a helyzet egy ilyen esetben. Mert azt bárki bármikor bebizonyítja, ha elgázoltak és ezt valaki felvette, vagy ha te elgázoltál valakit és ezt valaki felvette. Azt nem bizonyíthatod be, hogy nem gázoltad el, arról nincs felvételed, arról nem tudsz felvételt produkálni, hogy nem gázoltál el senkit.
- Igen. Tehát ha történik valami, előhoznak egy hamis bizonyítékot, akkor nehéz megvédeni magadat ezzel szemben vagy legalábbis kell hozzá egy ilyen szerencsés véletlen, hogy még csak azt a fáradtságot se vették, hogy pontos lakcímet szerezzenek vagy, hogy megnézzék, hogy az az autó kinek a nevén van. Vagyis hanyagság kellett hozzá, ezért tudod most bizonyítani, hogy az egész hamis.
- Így van. De mi van, ha holnap valaki jobban, gondosabban készíti a bizonyítékokat, akkor mit fogok csinálni? Vagy mit fog bárki csinálni?
- Most mit fogsz csinálni, hogy ezt tudod?
- Igen, nagyon egyszerű. Meghatalmaztam az ügyvédet, hogy jelentse fel a Budapesti Rendőr-főkapitányságot, azért a BRFK-t, mert a fejlécen a BRFK szerepel és innentől kezdve legyen az ő gondjuk, illetve a Katonai Ügyészség gondja, hogy kinyomozza, hogy a BRFK nevével visszaélt-e valaki és ha igen, akkor ki, hogyan, miképpen és járjanak a végére. De az biztos, hogy ennyiben nem hagyom, mert nem fogom meghazudtolni saját magamat, nem fogom hagyni természetesen, ha már ezt mondom tíz éve a nézőknek is.
- Megpróbálod megkeresni az ügyben veled együtt előkerült ismert személyiséget is? Tehát Demszkyt, Deutschot?
- Bevallom őszintén - és azt hiszem, ezzel nem árulok el titkot -, hogy én felhívtam húsz egy néhány év után Deutsch Tamást, azóta nem beszéltem vele, és felhívtam Demszky Gábort is, hogy én így jártam, mi a véleményük. Mind a ketten elkérték Hegedűs ügyvéd úr számát, hogy ők is aláírnak egy meghatalmazást a számára.
– Innentől kezdve ők is elkezdenek vizsgálódni, hogy vajon az ő okiratuk tartalmaz-e valami hamis adatot és valami gyanúsat.
- Így van. Kétségbeejtőnek tartom a helyzetet, mert egész egyszerűen nem látom, hogy meddig mehet még el az ország. Egyszerűen nem látom be, nem látom a végét a dolognak.
- Nézd, a vége ott van, hog yha vannak olyan bátor, határozott, a jogszabályokban és a lehetőségekben járatos emberek, mint te, akik arra gondolnak, hogy az nem lehet, hogy engem hamisan megvádoljanak, én nem hagyom magam, én ebből mindenáron ki fogom mosni magam, nem nyugszom bele. Elküldik az ügyvédet, az ügyvéd megtalálja a papírt és akkor rá lehet mutatni arra, hogy milyen gyalázatok vannak. De ehhez személyes bátorság is kell, meg egy csomó energia.
- Akkor pechje volt annak, aki velem kezdett. Erre csak ezt tudom mondani. Én ezeket a dolgokat sosem nyeltem be. És ha egy csöpp lehetőséget látok, akkor végigviszem. Megpróbáltam én ezt a vadász-történetnél is annak idején, csak ott nem tudtam egyszerűen megtalálni a fogást. Egyszerűen nem volt hol. És ezért tudtak eljárni ellenem. Ennyi.
- Akkor reméljük, most tovább jutsz.
- Aki a magunk pályáján mozog és nap mint nap lép rá valakinek a lábára – gondolok itt rád is –, akinek lehetősége van utána visszaütni, az megkaphatja a magáét, ha nem figyel oda.
- Te jó Isten. Ne idegesíts.
- Ne mondd, hogy nem tudsz róla.
