Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. február 23.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2011. február 25. péntek, 04:11
- Megbeszéljük
Dávid Ferenc: - Hallgattam a Pálffy István úrral készült interjúját, és idézőjelben nagy megnyugvással hallottam, hogy az egyházi-, állami- és önkormányzati szférában végül is nem lesz nettó keresetveszteség, mert a bizottság fellépése eredményeképpen ki fogják egyenlíteni a veszteséget. Azt a kérdést szeretném feltenni, hogy kinek a pénzéből? Mert én úgy tudom, hogy központi költségvetés pénzéből, a központi költségvetés pedig a versenyszféra munkaadóiból és a versenyszféra munkavállalói adójából táplálkozik. Tehát nagyvonalú volt az állam, meghallgatta a bér- és monitoring bizottságot, és rögtön megvan a megoldás. Ezt eddig értem, bár a nagyvonalúságot nem nagyon kedvelem. Rátérnék a versenyszféra problémáira, ahol Pálffy képviselő úr említette, hogy az Országos Érdekegyeztető Tanácsot jó lenne leültetni és tárgyalni róla. Most ez a kormány feladata, hogy az OÉT-et működtesse. December 2-án volt utoljára Országos Érdekegyeztető Tanácsülés, nosza, üljünk le és beszéljük meg, hogy pontosan mire gondolnak. A harmadik kérdés, ami miatt telefont ragadtam, hogy ugye Pálffy képviselő úr beszélt arról, hogy a kollektív szerződések rendszerébe kellene valami ajánlatot tenni, hogy erősítsék meg a versenyszférában a kollektív szerződéseket, hogy kikényszerüljenek a bérfejlesztések. Erre én azt mondom, hogy az a veszély fenyeget, ha ilyen rosszízű akciók indulnak, amit a bér- és monitoring bizottság tervez, hogy a kollektív szerződések nem megerősödni fognak, hanem esetleg megszűnni, esetleg a munkáltatók fogják felmondani. Meg fogják esetleg vonni a béren kívüli juttatásokat és ad abszurdum elbocsátásokhoz vezethetnek az ilyen intézkedések. A negyedik talán, amire Ön hivatkozott, és én is olvastam, a Népszabadság írása. A gazdasági rovatban az a főcím, hogy „Rossz nyomon jár a bérkommandó”, mert lám, ahol az állam a tulajdonos és a munkáltató, már nehézségekbe ütközött a négy-hat százalékos bérfejlesztésnél, miután bértömeggazdálkodást folytattak a vállalatai. Tehát nagyon racionális gondolat az, hogy bértömeggazdálkodás folytatnak, ez van a versenyszférában is hosszú évtizedek óta. Egy vállalkozó bértömegben gondolkodik, és lám, az állam is szembesült ezzel a problémával és bizony a négy-hat százalékos fejlesztés csak úgy jöhet létre, ha a létszámot csökkenteni fogják.
Bolgár György: - Igen. Ezek nagyon egyszerű gazdasági képletek volnának, de mintha a politika nem akarná tudomásul venni, vagy nem szívesen veszi tudomásul ezeket a gazdasági összefüggéseket. Azt mondja, hogy akkor is legyen akkora béremelés, amekkorát én elképzeltem, függetlenül attól, hogy a magánszféra munkáltatói képesek-e erre vagy sem.
- Én visszanéztem 1992-ig, azóta van Magyarországon, ’93-tól van szabad bérmegállapodás, 18 év bér ajánlásait néztem végig, minden évben, még egyszer mondom, mind a 18 évben magasabb volt a tényleges bérfejlesztés a versenyszférában, mint az Országos Érdekegyeztető Tanács ajánlása. A másik nagyon fontos, megnéztem, hogy még a 2009. évben is, amikor a GDP ugye 6,3 százalékkal csökken, még nettó reálkereset-növekedés volt. Ezt miért tartom fontosnak elmondani? Megnyugtatnék mindenkit, ebben az évben is részesülni fog a négy-hat százalékból a versenyszféra. Csak ugye ennek a bizottságnak, azt gondolom, a hozzá nem értése miatt azt képzelték, hogy a versenyszférában januárban bemegy a munkáltató és azt mondja, hogy gyerekek, bérfejlesztés van. Ez nem működik. Éves szinten fog teljesülni, vállalkozási szinten fog teljesülni, nem minden munkavállaló fog benne részesülni, de meggyőződésem, hogy ez a megállapodás a hat százalék közelében fog inkább teljesülni, mint a négy, csak nem január-februárban. Hanem most mérleget készítenek, üzleti tervet készítenek, rendelésállományokat kötnek le. Körülbelül nézik, hogy milyen lehetőség van. Ad abszurdum még az is előfordulhat, hogy létszámot vesznek fel és aztán döntenek április-májusban, hogy végül is milyen bérfejlesztés valósítható meg az üzleti szférában egy adott vállalkozásnál.
- Vagyis Ön ezek szerint optimista. De a kormány meg nyilván azonnali eredményekre számít vagy nem szívesen viseli el, hogy februárban sokan úgy érezték, hogy őket cserben hagyták, nem azt kapták amit ígértek nekik.
- Bocsánat, az Országos Érdekegyeztető Tanács megállapodását a kormány aláírta. Tehát én nem tudom, min van meglepődve. Ebben a megállapodásban szerepel az, ezt nem nagyon idézik sehol, hogy négy paramétert kell figyelembe venni. Versenyképességet, jövedelemtermelő képességet, költségviselő képességet és kiemelten a foglalkoztatás biztonságát. Tehát nem automatizmusszerű dologról van szó. Azt már nem akarom megismételni, hogy ajánlásról van szó, tehát jogi kötőereje nincs.
- Világos. A kormány nem kötelezheti a magánszférát, hogy ezt vagy azt csinálja, legfeljebb adószabályokat és egyéb keretszabályokat állapíthat meg, nem kötelezheti őket arra, hogy négy vagy hat, vagy nyolc százalék legyen a béremelés. Volt olyan rendszer is, de azt másnak hívták.
- Az 1980-as évek végén volt ilyen, emlékszünk rá. A központi bértömeg szabályozása, átlagkereset szabályozása. Azért is furcsa ez a helyzet, mert a vállalkozói szféra azért az elmúlt időszakban, én azt hiszem, partnerként viselkedett a kormánnyal. Gondoljunk csak arra, hogy részt veszünk a Széchenyi-terv népszerűsítésében, véleményezésében. Igazából nagyobb hangzavar nélkül a különadó kérdésében is azt gondolom, hogy partneri kapcsolatot ápoltunk. Ezért nem igazán érzem igazságosnak, jogosnak, méltányosnak, hogy most egy adótörvényből kiderülő ellentmondások és bizonyos rétegeknek valóban nettó keresetcsökkenést okozó intézkedéseket megpróbálják áttolni az üzleti szférába.
- Mondjuk, ha mi ketten megbeszélhetnénk, tegyük fel, én volnék a bérmonitoring bizottság elnöke – nem vagyok és nem leszek, teszem gyorsan hozzá –, akkor az egyik első dolgom az volna, hogy felhívnám a munkaadói munkáltatói szervezeteket, mint amilyen például a VOSZ, keresném Dávid Ferenc főtitkárt és kérdezném, hogy tényleg, kedves Feri, miért nem emelték a vállalkozók ennyivel a béreket. Mire Ön azt mondaná, amit most nekem, hogy várjunk pár hónapot, hiszen eddig az elmúlt tizenvalahány, tizenkilenc évben folyton nagyobb volt az OÉT ajánlásánál a ténylegesen végrehajtott béremelés. Higgyétek el, ebben az évben is így lesz. És akkor én visszamennék a parlamenthez és azt mondanám, hogy beszéltem a munkáltatókkal, és mindegyik azt mondja, hogy néhány hónap, türelem, higgyétek el, hogy teljesíteni fogjuk az OÉT ajánlását, csak ki kell várni. Ezt talán a kormány is megteheti, nem lesz ebből tragédia. És már el volna intézve az ügy. Vagy legalábbis nyugalomra jutna néhány hónapig.
- De tudnék ennél konkrétabb megoldást is javasolni. Látjuk azt, hogy állami, önkormányzati és egyházi körökben végül is központi költségvetésből való bérkiegészítést, bérpótlást ugye nagyvonalúan odaadták, mert létezik a munkaerőpiaci alap. Amit a munkaadók és a munkavállalók fizetnek többek közt azért, hogy krízishelyzeteket megoldjunk. Ha úgy értékelik, hogy most az van, akkor nosza, azok a vállalkozások egy egyszerűsített pályázattal forduljanak a munkaerőpiaci alaphoz, és kérjenek bérpótló támogatást arra az átmeneti időre, ameddig mondjuk ez a kellemetlen helyzet tart. Nyilvánvalóan foglalkoztatási kötelezettség vállalásával. De azt gondolom, ha a költségvetésbe bele lehetett nyúlni húszmilliárdos nagyságrendben, néhány milliárd forinttal nyugodt szívvel lehetne segíteni, ez nem érinti közvetlenül a költségvetést, mert a munkaerőpiaci alap egy decentralizált alap, tehát nem érinti az állami költségvetést. De én ilyen ajánlatokat nem hallottam és ezért ismétlem még egyszer, lett volna lehetőség a munkaadói szövetségekkel beszélni, lett volna lehetőség az Országos Érdekegyeztető Tanácsot összehívni. Én például beszéltem volna a béren kívüli juttatások rendszeréről, hogy átmenetileg én úgyis tudok Önnek segíteni, olcsóbb pénzen, hogy mondjuk a béren kívüli juttatásban, vagy a cafetéria rendszerben adok…
-… Határozok el könnyítéseket és úgy adok többet.
- De ezt tartalmilag meg lehet beszélni.
- De Önnel nem beszélt senki és nem kereste Önt senki.
- A világon senki. A sajtóból értesültünk arról, amikor miniszterelnök úr és Rogán képviselő úr kvázi bejelentette, hogy egy ilyen bér- és monitoring bizottság alakul. A másik az, hogy nekünk parlamenti képviselőkkel jogviszonyunk nagyon nincs. Én hallgattam azt a beszélgetést, amikor most a Pálffy úr mondta, hogy ők összegzik ezt a több ezer bejelentést. Valami buzogánygyárat is emlegettek.
- Azt én hoztam szóba.
- Most én megnéztem a kérdőívet, anonim kérdőívből vajon mit fognak kideríteni? Tehát hogy lehet majd aggregált számokból következtetni arra, maradjunk a buzogánygyárnál, hogy a buzogánygyárnál tényleg probléma van, tényleg segíteni kell nekik?
- Onnan, hogy mondjuk három bejelentés érkezett onnét és annak a három bejelentőnek…
- Amiből lehet, hogy kettő egyébként érzelmi alapon nyugszik és nem szakmain.
- Az is lehet és kiderülhet, hogy a többség viszont még jóval magasabb béremelést is kapott, csak hárman meg vannak sértve.
- Így van. Például ez is előfordulhat.
