Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. február 22.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2011. február 24. csütörtök, 04:50
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Megint élelmiszerár-robbanás van, csakúgy, mint a legutóbbi gazdasági pénzügyi világválság kitörése előtt. És látjuk is ennek, legalábbis részben, a következményét a Közel-Keleten. Nem állítom, hogy emiatt robbantak ki a tiltakozások, de ezek is okozzák. Legalábbis a kiváltó okok egyike éppen az áremelkedések sora és mértéke. Másrészt azt is látjuk, hogy a mi élelmiszerboltjainkban is egészen elszabadultak bizonyos élelmiszerárak. Mi van emögött, mi történt a világban?
Szabó Márton: - Tulajdonképpen valóban nagyjából az ismétlődik meg, ami 2007-2008-ban egyszer már megtörtént. Elsősorban a gabona- és olajosmag-árak, tehát a szója, napraforgó, repce, amelyekből egyrészt olaj készül és takarmányként nagyon fontosak, valamint a tej, tejtermék árak emelkedtek nagymértékben.
- Most még a cukrot is hozzávehetjük.
- A cukor is most, igen. Szemben a két évvel korábbival, akkor a cukor nem, mert annak 2006-ban volt egy árcsúcsa. Lényegében ezek világpiaci folyamatok, amelyeket inkább a kereslet mozgat, azt gondolom tehát, tartósan emelkedik a távol-keleti gyorsan fejlődő országoknak és Kínának is, annak az egész környéknek a kereslete. Ez egyrészt közvetlen élelmiszerkereslet, tehát a gabona és növényolaj iránti kereslet, másrészt takarmányként másodlagos kereslet. Mert az állati termékek fogyasztása, állati fehérje fogyasztás erősen nő. Ehhez sok takarmányra van szükség. Emellett viszonylag új jelenség tíz-tizenöt éve a bioenergetika: elsősorban kukoricát, repcét használnak fel biodízel és bioetanol készítésére. Ez egy tartós trend. Na most ez lassú, egyenletes áremelkedést indokolna, ehhez képest viszont az agrárpiacok sajátosságainak megfelelően a lassú emelkedő trend mellett nagyon erős hullámzásokat látunk.
- Vannak jó évek és vannak rossz évek ugye?
- Igen. Volt egy nagy árcsúcs 2007-2008-ban, majd nagyon mélyre estek az árak. Most tulajdonképpen ezekhez a túlságosan is mélyre esett árakhoz képest, amelyek 2009 második felében, 2010 első felében ugye padlót fogtak, ezekhez képest nagy most ez az emelkedés, ami a hazai mezőgazdasági árszintet illeti. Decemberben a legfrissebb adat a mezőgazdasági árakra az volt, hogy még húsz százalékkal a 2008. januári-februári csúcs alatt vagyunk. De a világban amilyen nemzetközi piaci árakról hallunk, mezőgazdasági nyersanyag-árakról, ott már több termék esetében összességében is elértük a két-három évvel korábbi csúcsot. Lényegében az agrárpiacok sajátosságáról van itt szó, hogy nagyon nagy kilengésekkel, veszteségekkel tudják ezek a piacok csak szabályozni magukat. Ennek sok oka van, én most kettőt említenék csak röviden. Az egyik az, hogy a termeléshez képest viszonylag kevés kis árumennyiség kerül nemzetközi forgalomba, tehát mondjuk a világ tejtermelésnek körülbelül nyolc-tíz százaléka kerül feldolgozott termék, tej stb. formájában a világkereskedelembe. Viszonylag kis termelésváltozás a nemzetközi kereskedelemben és így az árakban már nagyon nagy változást eredményez. Illetve egy másik dolog, hogy itt a tőzsdei spekulációnak nem tulajdonítok, de ezt nem negatív…
-… Nem pejoratívan érti.
- Nem, hanem ez egy tény. Lényegében itt tőzsdei cikkekről, árupiacokról van szó. És hogy ennek milyen nagy szerepe lehet a pénzügyi válsággal és egyaránt a tőkemozgásokkal összefüggésben, arra utalhat az is, hogy ha meggondoljuk, akkor lényegében az igazi nagy árkilengések a gabonánál, olajos magvaknál, cukornál, tejtermékeknél vannak. És pontosan ezek a tőzsdei cikkek. Ugye tejterméknél a vaj és a tejpor, amelyik tárolható. Szóval az, hogy itt az árkilengésekben és az árrobbanásban szerepe volt egy spekulációnak és valószínűleg nagyon jelentős szerepe, az most már bizonyítottnak tűnik.
- Lehet például, hogy egy 2011-es jó év, jó terméseredményekkel a gabonánál, olajos magvaknál megváltoztatja ezt a folyamatot és akár nagyobb áresés is bekövetkezhet? Vagy mindenképpen a trend az, hogy egyik évben ilyen, a másikban olyan, de azért alapvetően a világpiaci árak emelkedni fognak?
- Hangsúlyoznám, hogy az emelt trend biztosra vehető a következő tíz évben, mert a kereslet egyre inkább nő, miközben az agrártermelés termelékenysége nem igazán tud, például hozamok nem tudnak ezzel igazán lépést tartani. Egy újabb zöld forradalomra volna szükség, mint a hatvanas években, amikor technológiai fejlesztéssel, kutatási eredmények gyakorlatba átültetésével sikerült egy nagy technikai ugrást kivitelezni.
- De ilyen technikai ugrásra most nincs nagyon lehetőség ugye?
- Ezt nehéz kiszámítani, hogy mikor van ilyen, hiszen az, hogy egy kutatás mikor hoz eredményt és hoz-e átütő eredményt, azért nem nagyon lehet tudni. Nyilván a ráfordításokhoz van ennek köze. Tehát ha az sok, akkor nagyobb. A legutolsó élelmiszer válságnál úgy tűnt, legalábbis szavakban, hogy megtanulták a leckét a kormányok is, még talán magáncégek is és nagy fogadkozásokat tettek, hogy sok pénzt áldoznak kutatásra. Hogy ténylegesen mi történt, ezt elég nehéz átlátni, de van egy olyan érzésem, hogy talán annyi pénz nem ment a kutatásba, mint kellett volna. Amit persze indokolhat az, vagy magyarázhat az, hogy lényegében nem sokkal ezután ütött be a pénzügyi és gazdasági válság.
- Így van. És akkor meg egyáltalán nem volt pénz.
- Kurtítanak nyilván.
- De hogyan reagálhatnak a kormányok, azon kívül persze, hogy mondjuk elősegítenék a pénz és a kutatás agráriumba áramlását, hogyan segíthetnének például a bajba került lakosságon? Ugye vannak ilyen hagyományos, ha tetszik a régi szocializmushoz is köthető módszerek, hogy az állam szabja meg az árakat vagy határoz meg egy felső limitet, egy árkorlátot. Vagy az áremelkedések ütemét. Vagy adott esetben, az a legrosszabb persze, hogy mondjuk jegyre adja, ha elfogyott az élelmiszer. De beavatkozhatnak-e az államok a siker reményében abba, hogy mindenkinek jusson élelem, vagy pedig nincs más megoldás, mint a piac érvényesítése és érvényesülése. Több pénz, több technika, több munka, több energia a mezőgazdaságba és akkor annak előbb-utóbb meglesz az eredménye.
- A kormányoknak mindig van mozgásterük, kisebb vagy nagyobb, és a beavatkozások módja jelentősen különbözik aszerint általában, hogy egy gazdag vagy szegény országról van-e szó. Egy szegény országban, mondjuk Indiát még számítsuk ide, a lakosság az összes kiadásának körülbelül a felét költi élelmiszerre. Magyarországon, ha az italokról nem beszélünk, csak az élelmiszerről, akkor valamivel kevesebb mint negyedét, az Egyesült Államokban durván tíz százalékát. Ez azt jelenti, hogy ha kétszeresére drágulnak, ami azért ritkán fordul elő az élelmiszeráraknál, de mondjuk másfélszeresére, ez lényegében azt jelenti, hogy Indiában a megélhetési költségek huszonöt százalékkal nőnek, nálunk körülbelül tíz százalékkal. Az Egyesült Államokban öt százalékkal. Az egyes országokat a jövedelmi szinttől függetlenül teljesen másképp érinti az élelmiszerár emelkedés. Nyilván nagyobb baj a szegény országokban. A legutóbbi válság tapasztalatai is azt igazolták, hogy teljesen eltérő módon, de általában úgy reagáltak a kormányok, hogy a bajt nemzetközi értelemben, tehát az áremelkedést még inkább fokozták. Tehát például egy agrárexportőr ország export-stopot rendel el. Most legutóbb Ukrajna és Oroszország, nem is kifejezetten szegény országok már, ezt cselekedte. Na most ugye akkor kevesebb áru kerül a világpiacra, ez feljebb nyomja az árakat. Szóval az egyes kormányok a saját szempontjukból esetleg racionális lépéseket tesznek, de ez világméretben egy irracionális eredményt hoz, ami mindenkinek rontja a helyzetét. Mondjuk az agrárexportőröktől eltekintve.
- Egy percre még hazai vizekre evezve, egy ilyen pillanatban, amikor amúgy is nagy a nyomás az élelmiszerpiacon és az árak elrugaszkodnak, szerencsés-e akár az egészségre ártalmas élelmiszereket külön megadóztatni? Elvileg, akár mondjuk egészségügyi szempontból azt lehet mondani, hogy ez egy nagyon logikus lépés volna. De nem azzal a következménnyel jár-e, hogy akár a legolcsóbb élelmiszerek, a szegényebb rétegek által gyakrabban használt és fogyasztott élelmiszerek drágulnak meg aránytalanul?
- Nehéz erről véleményt mondani, hiszen egy nem teljesen kimunkált elképzelésről van szó.
- Hát magáról az ötletről beszéljünk. Lehet, hogy nem lesz belőle semmi.
- Ez a levegőben van a fejlett országokban is. Én nagyon jó dolognak tartom, hogy erről szó van, mert a népegészségügy és a táplálkozás között nagyon szoros az összefüggés. Olyan fejlett országokban is, mint az Egyesült Államok vagy az Egyesült Királyság, Anglia, Nagy-Britannia, a betegségek nagyon nagy hányada keringési, cukor stb., az elhízással, a rossz táplálkozással függ össze. Erről mindenhol beszélnek és azt, hogy nálunk is beszélnek róla, nagyon pozitív dolognak tartom. Ez a legnagyobb eredmény talán. Nagyon nagy a tudatlanság és a tájékozatlanság sajnos a lakosság körében, amiért nem az egyének felelősek, hanem azt gondolom, a kormányzatnak és az oktatásnak itt sokkal többet kellene tennie. Tehát egyáltalán hogy beszélünk róla, az már jó dolog. Azt is egy nagyon pozitív dolognak tartom, hogy ez az egészségkasszába áramolna, tehát azt növeli, ahol valóban összefüggés van. Másfelől azokkal a kritikákkal egyetértek, hogy alapvetően egészségtelen élelmiszerek nincsenek, hanem egészségtelen táplálkozás van. Tehát rosszul táplálkozik valaki, rossz szerkezetben, túl sokat ebből, túl sokat abból. Viszont vannak élelmiszerek, amelyekből akármennyit ehetünk, nem lesz tőle bajunk, azon túl, hogy általában túl sokat eszünk. Míg vannak élelmiszerek, a zsír, a cukor, alkohol, stb., amelyek nyilvánvalóan egy bizonyos határ fölött már komoly egészségkárosodást okozhatnak. Nagyon nehéz a határt megvonni. Most általában a kérdésére válaszolva mondom, hogy természetesen egy ilyen érzékeny helyzetben mindenféle áremelkedés negatív hatással járhat az élelmiszerpiacra, -fogyasztásra, -vásárlásra. És rögtön azt is megemlíteném, hogy sajnos nálunk viszonylag magas az élelmiszerek árszínvonala, mert egy 2009-es Eurostat-statisztika van előttem, tehát 2009-ben az élelmiszer fogyasztói árak Magyarországon az EU átlagához képest 78 százalékon álltak, míg például Csehországban 74, Lengyelországban pedig csak 63 százalékon. Ami azt jelenti, hogy lényegesen olcsóbb az élelmiszer ebben a két országban. Noha a gazdasági fejlettséget tekintve lényegében egy kategóriában vagyunk. Ennek egy nagyon jelentős tényezője a sajnálatosan magas magyar áfa az élelmiszerekre, lényegében a pékáru és a tej kivételével, amelyeknél 18 százalékos az áfa, a maximális 25 százalék. Sajnos az elmúlt tíz év során kétszer is 15-ről 20, majd 20-ról 25 százalékra emelték ezt az áfát. Ez nagyon megdrágítja az élelmiszert már önmagában is.
- Magyarán egy újabb adó nem volna talán szerencsés ebben a helyzetben.
- Általában mindenféle áremelkedés, ami például adóoldalról indul, várhatóan rossz hatással lenne, tehát csökkentené az élelmiszerkeresletet nálunk.
