Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. február 17.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2011. február 19. szombat, 05:22
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Ön tegnap találkozott a médiahatóság és a médiatanács elnökével, Szalai Annamáriával, mégpedig hatvanhat magyarországi és határon túli civilszervezet képviseletében vagy megbízásából. Átadott egy nyilatkozatot arról, hogy a nők és családok védelmében szükség volna a média erkölcsösebb, tisztességesebb működésére és a médiahatóság határozott fellépésére. Miért gondolják ezt?
Gerberné Farkas Zsuzsanna: - Azért gondoljuk, mert mi érdekszövetség vagyunk, egy országos ernyőszervezet, ami azt jelenti, hogy tizenhét polgári értéket képviselő nőszervezetet fogunk össze. Érdekszövetségként valljuk, közös érdekünk, hogy egészséges társadalomban éljünk. Itt nemcsak fizikai egészségre gondolok, hanem lelki, szellemi egészségre is. Úgy gondolom, hogy az életminőségünket nagyban meghatározza a szemléletünk, a gondolkodásmódunk. A fiatalokat igencsak befolyásolja mindaz, amit a médiában látnak, hallanak. Tehát nagyon fontos, hogy olyan értékekkel, példákkal lássuk el őket, ami az egészséges személyiségük fejlődését szolgálja.
- Ezzel általánosságban valószínűleg mindenki egyetért. De miért gondolják, hogy itt a médiahatóságnak kell szerepet kapnia? Annyira elszabadult a média, hogy csak a hatóság fegyelmezheti meg?
- Mi úgy fogalmaztuk meg a nyilatkozatunkat, hogy a médiától azt várjuk, hogy mutassa be mindazt, ami szép, ami jó, ami igaz, ami a fejlődésünket, jobbulásunkat szolgálja. Viszont ugyanakkor szeretnénk, ha nem népszerűsítené az erőszakot, a pornográfia semmilyen formáját. És semmiféleképp ne tüntesse fel a bűnt erényként, ne bíztasson bűnre vagy bűncselekmény elkövetésére. Úgy gondoltuk, hogy ezt mindenféleképpen fontos kihangsúlyoznunk ebben a nyilatkozatban.
- Láttak arra példát, hogy bárki, bármilyen tévécsatorna vagy rádió a bűnre bíztatna? Népszerűsítené a bűncselekményeket? Vagy egyszerűen csak beszélt róla, írt róla tévéfilmet, tévéjátékot forgatott róla és bemutatta?
- Úgy gondolom, hogy elég sok erőszakos filmet látunk a képernyőn és sokszor főműsoridőben vagy akár délután is, amikor azért a gyerekek igencsak ott ülnek a képernyő előtt.
- Ezek az erőszakos műsorok vagy filmek valóban meglehetősen elterjedtek az egész világon, így nálunk is. De egyikben sem az van, hogy milyen jó az erőszak, főleg a céltalan erőszak, és bár az ember nehezen tudja elválasztani, ha sok ilyet lát, akkor nem kezdi-e megszeretni vagy legalább a tudata elfogadni, elviselni, hogy ilyen van. De egyiknek sem kimondott üzenete az, hogy igenis lőjétek halomra ellenségeiteket, mert az a jó. Nem. Általában mindegyikben a jó elnyeri jutalmát, a rossz pedig a büntetését.
- Nem mindegyikben azért. Szerintem, nem kell feltétlenül odaírni egy film fölé, hogy na ezt kövessétek. Mi emberek olyanok vagyunk, hogy a körülöttünk látott példát követjük automatikusan. Ha akarjuk, ha nem, tudat alatt is befolyásol bennünket mindaz az élmény, ami bennünket körülvesz.
- Azért függetlenül ezektől az akciófilmektől vagy erőszakos filmektől, azt is látjuk, hogy a világ erőszakos mindenféle film nélkül is. Lehet az egy egyszerű gyilkosság, lehet az egy olyan közlekedési baleset, amiben egy erőszakos gyorshajtó a vétkes, lehet rablás, lehet betörés, lehet a világban számos erőszakos konfliktus, amiről a híradók számolnak be. Hogyan lehet elkerülni az erőszak bemutatását a médiában?
- Úgy, hogy próbálunk inkább a pozitív dolgokra fókuszálni, inkább azokat bemutatni. Különösen kiemelném azt, hogy ez az év a családok éve, illetve most ez a hét a házasság nemzetközi hete. Ebből az alkalomból számos rendezvényről hallhattunk, ennek a hétnek a során. Úgy gondolom, hogy a fiataloknak fel kellene mutatnunk, hogy fontos az elkötelezett párkapcsolat, a házasság, a család. Ezek fontos értékek, hiszen a család a legalapvetőbb közössége a társadalomnak. Ha az nem működik egészségesen, akkor sajnos a társadalom sem lesz egészséges. Össztársadalmi érdek, hogy megelőzzük a fiatalok körében egyre jobban elburjánzó deviáns magatartásokat azzal, hogy jó példákat látnak követendőnek.
- Például úgy képzeli, hogy a híradókban erről készülnének hosszú tudósítások vagy délutáni meg esti műsorokban a család sikeres működéséről mutatnának be jó példákat? Ezzel aztán hosszabb idő után sikerülne népszerűbbé tenni a családot, mint a társadalom alapegységét?
- Így is el lehet képzelni, igen. Mondjuk a híradóban nem lehet hosszú híradásokat adni, de ott is lehet röviden pozitív példákat felhozni. Természetesen lehet tájékoztató, ismeretterjesztő filmeket, nevelő filmeket, műsorokat készíteni fiatalok számára a kommunikáció, a társas kapcsolatok fejlesztése céljából. Már sokszor családok sincsenek, mert nagy részük széthullik, tudjuk nagyon jól, hogy a házasságok fele válással végződik, ha egyáltalán összeházasodtak. Az együttélések is több mint hatvan százaléka szintén válással végződik. Ezeken a területeken lehetne mit pótolnunk és pozitív példákat felmutatnunk a fiatalok számára.
- Mi legyen Anna Kareninával vagy Bovárynéval?
- Úgy gondolom, a klasszikus műveket mindenképpen meg kell ismerniük a fiataloknak és minden irodalmi alkotásból tudnak leszűrni olyan értékeket, amelyeket be tudnak építeni a saját életükbe.
- De ha már a 19. században bomlott a házasság, mert olyasmire kényszerítette az abban résztvevőket, amelyeket még egy nő sem volt hajlandó – legalábbis a bátrabbja – elfogadni, akkor miért gondolja, hogy meggyőzéssel, szép szóval, jó példák bemutatásával majd a 21. században ez sikerülhet?
- Úgy gondolom, hogy a legnagyobb nevelő erő a példa. Lehet szépeket mondani, diktálni, de a legerőteljesebb nevelési eszköz a példa. Amit a fiatalok vagy otthon vagy az iskolában vagy a környezetükben vagy a médián keresztül tapasztalnak meg.
- A példa igen, ragadós és a jó példa nyilván hatásos is, de van, amikor az a szerencsés és az a jó, amikor két fiatal egymásba szeret, házasságot köt és kitart élete végéig egymás mellett, gyerekeket nevel, unokákat és így tovább. A másik esetben meg az a jó, hogy néhány év után azt mondják, hogy köszönöm, ez nem volt jó, csak tovább ártunk egymásnak, ha egymás mellett maradunk. Ne kényszerítsük se magunkat, se a gyerekeinket ebbe a méltatlan helyzetbe, hogy egymást ütjük, vágjuk, kínozzuk tovább. Váljunk el, akármennyire nem szép ez társadalmilag.
- Természetesen az lenne a jó, ha hosszú távú, egészséges kapcsolatok alakulnának ki, minél több, éppen ezért van szükség a nevelésre, az olyan jellegű képzésekre, tréningekre, tanfolyamokra, ahol a fiatalok azt tudják elsajátítani, hogyan tudnak megfelelően kommunikálni, társas kapcsolatokat kiépíteni másokkal, együttműködni, konfliktust megoldani.
- Na ez mondjuk egy jó műsorötlet, ezt még meg is venném Öntől, mert ez praktikus tanácsokat ad és valami jóra próbálja – esetleg újszerű eszközökkel – ösztönözni azokat, akik érdeklődnek iránta. De a tévéműsorok nem állhatnak csak ebből, meg a rádióműsorok, meg a média, hanem azt is be kell mutatniuk, hogyan bomlott fel Anna Karenina házassága és nemcsak 19. századi példával, hanem 20. meg 21. századi példával. Lehet, hogy az nem klasszikus, de itt van a mi életünkben, ráadásul többször gyakrabban, néha durvábban, mint százegynéhány évvel ezelőtt.
- Természetesen. Mindenütt és mindenkor emberből volt az ember, találkozunk nagyon sokféle életstílussal. De mindenféleképpen az lenne a legfontosabb, hogy a pozitívat mutassuk be. Arra tanítsuk meg a fiatalokat és nemcsak a fiatalokat, a felnőtteket is, hogyan tudnak kiegyensúlyozott, tartós, boldog kapcsolatokat kiépíteni másokkal. Hiszen így lesznek igazán eredményesek az életük során.
- Itt egymás között nagyon jó beszélgetést folytatunk, meg tudjuk egymást érteni, bár valószínűleg nem mindenben ugyanaz a véleményünk. Az Önök dokumentuma viszont ennél sokkal kíméletlenebb, mert elfogadhatatlannak nevezik a házastársi hűtlenségről, a válásokról, a szabad szexuális életről, a pornográfiáról szóló – bár ez messze nem ugyanaz – megengedhetetlenül pozitív véleményalkotást, valamint a gyerekek jogainak semmibe vételét. Valóban ilyen kérlelhetetlenül képzelik el a média működését, irányítását és a hatósági beavatkozást?
- Nem kérlelhetetlen, ez csupán egy kívánság részünkről mint civilek részéről, hogy maga a média olyan műsorokat szolgáltasson, ami a mi életünket gazdagabbá, szebbé teszi.
- Tud olyan műsort mondani, amit azonnal levenne a programról? És olyat, amit helyébe tenne?
- Nem emelnék ki most se csatornát, se műsort, úgy gondolom, hogy valamennyien el tudjuk dönteni egy műsorról, hogy most az éppen mennyire népszerűsítette a pornográfiát vagy az erőszakos cselekedeteket. Ezeket az értékeket, amit a nyilatkozatomban megfogalmaztunk nem csak mi, az Asszonyszövetség valljuk, hanem ezt a petíciót sokan mások is aláírták országon belül és országon kívül is. Most már hetven szervezetnél tartunk, ezeknek majdnem a fele határon kívüli volt. Nemcsak a Kárpát-medencéből, hanem Brüsszelből, Párizsból, Madridból, sőt Mexikóból is csatlakozott hozzánk más civil szervezet. Mert osztották ezeket a véleményeket, amiket megfogalmaztunk a médiával kapcsolatban.
- Hány tagja van az Asszonyszövetségnek?
- Tizenhét szervezetből állunk.
- És összesen?
- Ezerötszáz tagunk van körülbelül.
