Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. február 16.

• Nyomtatás

Részletek

2011. február 18. péntek, 03:16

Megbeszéljük

Bolgár György kérdései a 2010. február 16-ai műsorban

Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy csendben és gyorsan megegyezett a kormány az Európai Unió Bizottságával a médiatörvény módosításáról. Sőt nemcsak abban a három pontban korrigálnak, amelyre a bizottság felhívta a figyelmet, hanem egy negyedikben is. Így védik meg az országot attól a bizonyos támadástól? Vagy nem a szöveg a lényeg, hanem az értelmes kompromisszum és visszavonulás?

Ehhez kapcsolódó érdekesség, hogy váratlanul távozik a köztévétől a híradó elsőszámú műsorvezetője D. Tóth Kriszta. Vajon mi lehet e mögött?

Következő témánk, hogy a munkaadók és a szakszervezetek egyaránt meg vannak döbbenve a kormány tervétől, amely szerint akciócsoportokkal próbálják rábírni a cégeket béremelésre. Ellensúlyozandó az egykulcsos adórendszer negatív hatásait. Különleges egységfront? Vajon miért?

Mi a véleményük továbbá arról, hogy mozgássérült parkolóban kapták rajta Lázár János sok kritikát megélt szolgálati luxusautóját. Szegény frakcióvezetőt még az ág is húzza?

És végül mit szólnak ahhoz, hogy az MSZP egyik erős embere szerint Gyurcsánynak meg kéne alakítania a saját pártját. Puch László a Figyelőnetnek azt mondta, hogy lehetőleg ne szakadjon az MSZP, de ha Gyurcsány nem képes alkalmazkodni, inkább menjen. Menni vagy nem menni? Ez itt a kérdés?

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Bolgár György: - Alkotmányellenes a kormánytisztviselők indoklás nélküli elbocsátása, mondta ki tegnap az Alkotmánybíróság. De nem mondta ki az egész erre vonatkozó törvény alkotmányellenességét. Önök mégis örülnek, vagy azért nem százszázalékosan?

Árva János: - Elsősorban örülünk, sőt sikernek tartjuk, hiszen egy hosszú folyamat ért ezzel véget. Ezt azért emeltem ki, mert ugye tavaly június 30-án adtuk be az Alkotmánybírósághoz azt a kérésünket, hogy a kormánytisztviselői törvény egyes paragrafusait semmisítse meg. Elég sok idő eltelt, lassan nyolc hónap, hogy megszületett a döntés. De ha azt veszem alapul, hogy lényegében a teljes államigazgatási kört érinti, ahol a kormánytisztviselők dolgoznak, az mintegy hatvanezer ember.

- Ebből a hatvanezer emberből hányat bocsátottak el indokolás nélkül?

- Ez a második érdekessége a dolognak. Indokolás nélkül nem egészen kilencszáz kormánytisztviselőt küldtek el az államigazgatásból, ami lényegében, legalábbis eddig, nem minősül tömeges létszámcsökkentésnek. Annál is inkább, mert a kormánynak van egy olyan ígérete, hogy az állami feladat átvizsgálását követően, mint ahogy meg is jelent ma a sajtóban, tehát a felülvizsgálatot követően megpróbálják összeállítani azt az életpálya-törvényt, ami majd a kormánytisztviselőkkel foglalkozik.

- Ahhoz az életpálya-törvényhez vagy modellhez meg az kell, hogy nagyjából stabil legyen ez a bizonyos karrierpálya és számítani lehessen arra, hogy ezek a tisztviselők egyrészt életpályának tekintik, szakmai hivatásnak tekintik azt a területet, ahol dolgoznak, amivel foglalkoznak. Másfelől viszont nekik is bízniuk kell abban, hogy az állam számít rájuk hosszú ideig és nem egyik napról a másikra vágja ki őket, ha éppen úgy tetszik neki.

- Igen, ez tökéletes, amit mondott, szerintem ebben van a válasz is. Elsősorban azért, mert nemcsak a közigazgatásnak kell stabillá válnia – ugye itt elkezdődtek a korszerűsítési folyamatok, gondolok itt elsősorban a kormányhivatalok kialakítására. Másodsorban pedig a köztisztviselőknek olyan munkajogi környezetet kell teremteni, amivel szintén stabillá válhatnak, mert tényleg ez a lehető legrosszabb és még úgy is mondhatnám, hogy a legcsúnyább megoldás, hogy indokolás nélkül el lehet küldeni bárkit is a munkahelyéről.

- Ez a mostani alkotmánybírósági határozat, bár elvileg nem olyan sok emberre vonatkozik, szerintem ugyan a kilencszáz is elég sok, valóban messze van a hatvanezertől szerencsére.

- Így van, hál Istennek.

- De akkor meg is bénulna nyilvánvalóan az államigazgatás, ha a hatvanezer jelentős részét csak úgy eltávolítanák.

- Abszolút. Akkor már az állam működésével is igen nagy gondok lennének.

- Így van. De a kilencszáz ember az mégiscsak kilencszáz ember, kilencszáz egyéni sors.

- Így van.

- És rájuk ugye ez az alkotmánybírósági határozat nem vonatkozik visszamenőlegesen.

- Igen. Ez kétségtelenül így igaz, sőt a másik oldala a dolognak, hogy május 31-ei hatállyal semmisítette meg ezt a részét a törvénynek az Alkotmánybíróság, ami egyben azt is jelenti, hogy egy érdekes jogi vita alakulhat ki abban – ugye úgy írja a határozat –, hogy ez a rész alkotmányellenes, vessző, és május 31-étől megsemmisíti. Na de, mondom én, ha ez május 31-ei megsemmisítéskor alkotmányellenes, akkor ma is az. Sőt.

- Pontosan.

- Úgy is meg lehet közelíteni, nem okoskodva, hanem józan paraszti logikával, hogy a kormánytisztviselői törvény megjelenése hatályba lépésekor már alkotmányellenes volt.

- Vagyis elvileg meg lehet próbálni azt, hogy további kormánytisztviselőket bocsátanak el indokolás nélkül május 31-éig. Miközben betű szerint lehet, hogy megtehető, de tartalmilag és a dolog szelleme szerint vagy az alkotmánybírósági határozat szelleme szerint mégsem volna megtehető.

- Igen. Én úgy érzem, hogy ez elsősorban a moralitás oldaláról közelíthető ma, bár ismerve a kormányálláspontot, ott hangsúlyozták, hogy a május 31-ei határidő őket is köti, amiből már feltételezhető, hogy bizonyára lesznek ilyenek. Egyébként annyit megjegyzek, hogy úgy döntött a hat aláíró szakszervezet, amelyek ugye az Alkotmánybírósághoz benyújtották a kérelmet, hogy írnak a miniszterelnök úrnak levelet, amiben egyrészt ezt kérik, hogy akár kormányrendelet formájában is egy moratóriumot adjanak ki. És van egy nagyon fájó pontunk, amiben szintén benne van egy alkotmánybírósági kérés, ez pedig a köztisztviselőkre vonatkozik, tehát az önkormányzati köztisztviselőkről van szó, akiknél a törvényt úgy módosították, hogy január 1-jétől az indokolás nélküli felmondás őket is fenyegeti.

- Tehát az Önök panasza tulajdonképpen az, hogy miért nem foglalkoztak a két törvénnyel együtt és miért nem hozták meg arról is a döntésüket?

- Igen. Én gyanítom, hogy túl sok idő telt el tavaly június óta. Január 27-én adtuk be a köztisztviselői törvénnyel kapcsolatos kifogásunkat, és a kettőt már nem lehetett összevonni.

- Igen. Tegyük fel, hogy ez saját döntésük, majd gyorsabb munkára fogja őket ösztökélni ebben az ügyben is.

- Hát én nagyon bízom benne és nem vagyok egyedül. Szerintem negyvenezren várják ezt, amennyien dolgoznak az önkormányzati szinteken.

- Mondjuk a határozat indoklásából tulajdonképpen le lehet vezetni a várható döntésüket, ha a kormánytisztviselőkre vonatkozik mindaz, amit az Alkotmánybíróság megállapított. Kell, hogy a köztisztviselőkre is vonatkozzék, nem?

- Igen. És abban reménykedünk, hogy ez nem tart nyolc hónapig, mert gondolom, hogy egy-két hónap leforgása alatt ezt is valahogy rendbe lehetne hozni. A másik dolog pedig az, hogy ugye itt van a jogalkotónak egy kötelezettsége, ez pedig az, hogy módosítania kell a kormánytisztviselői törvényt, hiszen itt egy mondatnak a felében oldották az indokolás nélküliséget. Ugye a másik fele meg arról szól, hogy indokolás nélkül felmondhat, ha kormánytisztviselő. Most a kettő együtt van. Az indokolás nélküli felmentés, meg a felmondhat indokolás nélkül, az nem ugyanaz.

- Nem ugyanabban a helyzetben van a két fél.

- És ugye a május 31-ei határidő kitűzése, megállapítása azt a célt szolgálta, hogy a jogalkotónak legyen meg az ideje. Ha megenged egy megjegyzést ezzel összefüggésben, az elmúlt, úgy is mondhatnám, hogy közel egy évben nem egy esetben volt olyan parlamenti döntés, ahol törvénymódosítási javaslatot terjesztettek be és öt-tíz perc alatt elfogadták.  És ha ezt vesszük figyelembe és tényleg gesztust akarnának gyakorolni, hogy figyelembe veszik azt, hogy alkotmányellenes ez a lépés a törvényben…

-… Akkor a jövő héten előterjeszthetnének egy törvénymódosítást.

- Pontosan erről van szó, tökéletesen egyetértek Önnel.

- Azt a kormányközleményt hogy értelmezik, amelyet a határozat után adtak ki, és amely megállapítja, hogy a május 31-i hatállyal való megszüntetés lehetővé tette a közigazgatásban a tavalyi kormányváltáskor tapasztalt rendkívüli körülmények felszámolását. Ezt hogy kell értelmezni? Ha akarom, bár a mondat tulajdonképpen nem igazán értelmes, akár úgyis, hogy...

-… Próbáljuk meg együtt.

- Hogy még ezek szerint május 31-éig hagytak nekünk időt arra, hogy felszámoljuk ezeket a korábbi, szerintünk rendkívüli körülményeket.

- Igen. Ezt is lehet gyanítani belőle. Meg a másik, amit mondtam, hogy elviekben, bár én nem akarok senkinek tanácsot adni, meg józan és megfontolt emberek dolgoznak azokon a szinteken, ahol a közigazgatás kérdései eldőlnek, de hát nehogy beindítsák már az úthengert.

- Vannak ilyen félelmek, hogy még az utolsó heteket, hónapokat kihasználva úthenger lesz?

- Megmondom Önnek őszintén, hogy amikor ez bejött és kézzel lábbal tiltakoztunk ellene természetesen, hogy ne kerüljön be legalább az indokolás nélküli felmondás, de hát bekerült, akkor attól féltünk, hogy itt több ezer kormánytisztviselőt fognak elbocsátani. Nem bocsátottak el. De a lelki terror, az a megfélemlítés vagy félelemérzet, ami van ez miatt, hogy indokolás nélkül bármikor elküldhetik, ez sajnos változatlanul megmaradt. És Ön is említette, hogy itt motivációra is szükség van. Ne legyen már az a kormánytisztviselő elsődleges motivációja, hogy kérem szépen, nem tudom, jól csináltam-e vagy nem jól csináltam, bármit tesz, mert lehet, hogy másnap megkapja a felmondólevelét indokolás nélkül, aminek nincs jogorvoslati lehetősége.

- Azt hogy értékelik, hogy az Alkotmánybíróság a beadványok egy részének javaslatával ellentétben nem tartotta alkotmányellenesnek azt, hogy a tervezetről nem kérték ki előzetesen az érdekképviseletek véleményét?

- Igen, ettől még jogszerű a törvényalkotás. Hát sajnos egy ilyen furcsa jogszabályi háttere van ennek a dolognak, hogy ha a kormány előterjeszt, akkor köteles kikérni a véleményt, ha egyéni képviselői módosító indítvánnyal kerül be a parlament elé bármi is, akkor nem. Na most azért nem közömbös, hogy százezreket érintő törvénymódosításokról van-e szó vagy enyhébb – persze a törvény az törvény –, de nem lényeges területtel foglalkozó módosításokról. Én úgy gondolom, hogy függetlenül attól és idáig el kellene majd jutnunk idővel, hogy egyéni képviselői módosító indítvánnyal visznek be mondjuk egy Munkatörvénykönyv-módosítást vagy egy új törvényt a köztisztviselők, bocsánat, kormánytisztviselőkről szóló törvényt, azért ott még, ha egyéni képviselői indítvány, akkor is kellene egyeztetni a szociális partnerekkel. És ez a legnagyobb problémánk, hogy ezek az egyeztetések döcögnek vagy egyáltalán nem is folynak.

- És végül még, azzal kapcsolatban van-e véleményük, hogy az Alkotmánybíróság nem kifogásolta a rövid felkészülési időt sem, például azt, hogy a törvény kihirdetése és életbe lépése között összesen nyolc nap telt el. Ehhez képest most május 31-éig van ideje a kormánynak gondolkozni egy új megoldáson.

- Igen, ha a kormány nem biztosította a törvény hatályba lépésénél a megfelelő rákészülési időt, akkor legalább az Alkotmánybíróság adja meg ezt a lehetőséget. Csak még egyszer hangsúlyozom, az volna a jó, ha pozitív irányba menne és nem negatív irányba.

- Akkor gondolkozzunk mi is pozitívan, ne az esetleges rossz lehetőségeket vegyük elő. Hanem nézzük a dolgokat a jó oldalukról, hátha mindenki így fog tenni.

- Igen, bízzunk benne, bár meg kell jegyeznem és én optimista ember vagyok, mert egyébként nem foglalkoznék szakszervezettel, hogy nem mindig van sok remény erre.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Bolgár György: - A tegnapi Népszabadságban írt egy válaszlevelet a Magyar Tudományos Akadémia elnökének nyílt levél formájában természetesen, hogy mi is olvashassuk. És nyilván azért írta, mert Önnek nem tetszett az, amit Pálinkás József külföldi tudósoknak írott levelében megállapított, a filozófusok ellen indított hajszával kapcsolatban. Ugyanis az Akadémia elnöke az utóbbi napokban, hetekben ugyan kiadott egy nyilatkozatot arról, hogy a tudomány ügyeit bízzák a tudósokra, de aztán a Magyar Tudományos Akadémia külső és tiszteleti tagjaihoz fordult és ott már mintha egyre kevésbé vette volna védelmébe a megtámadott filozófusokat, inkább mintha őket oktatta volna ki. Ön is ezt vette észre a levélben, nemcsak ez volt benne, de erre a részére mindenképpen válaszolni akart.

Radnóti Sándor: - Alkalmasnak és célszerűnek találtam ezt a levelet arra, hogy erre válaszolva foglaljam össze a véleményemet arról a hecckampányról, ami negyvenedik napja folyik az úgynevezett liberális filozófusok ellen. Három megjegyzést tettem az elnök úr válaszleveléhez a tiszteleti és külső tagoknak. Az első megjegyzésem egy cáfolat volt, nevezetesen annak a cáfolata, hogy tudomásom szerint senki, semmilyen kifogással nem élt a megtámadottak közül a törvényes ellenőrzéssel szemben. Szó sincs arról, hogy érdemeinkre vagy nevünkre vagy külországi kapcsolatainkra tekintettel bármilyen kivételezést szeretnénk. Ezt nagyon fontosnak tartom leszögezni. Bármilyen ellenőrzés elé bármikor készséggel állunk.

- Csak zárójelben kérdezem meg, az ilyen pályázatokhoz azok lebonyolítása és teljesítése után nem tartozik-e hozzá az, hogy utána a pályázatot kiíró intézmény, szervezet ellenőrzi is, hogyan hajtották végre, tehát teljesítették-e a vállaltakat, hogy anyagilag, pénzügyileg is rendben volt-e minden?

- Ez természetesen annak idején – hiszen itt régi ügyekről van szó, hosszú évekkel ezelőtt lezárult pályázatokról – annak rendje és módja szerint megtörtént, minden ellenőrzésen keresztülmentek. De azt mondom, hogy ki lehet nyitni az aktákat bármikor, állunk elébe. Ennyiben cáfolnám azt az állítást, hogy kivételezettséget szeretnénk. A második megjegyzésem a gondolatmenet egy bizonyos logikájával volt kapcsolatban, nevezetesen azzal, hogy aki helyteleníti, kritizálja vagy akár felháborodik azon, hogy különböző vádakat – amelyek megalapozottságához kétség fér – megelőlegezve az ítéletet most már lassan negyven napon keresztül minden nap újra és újra megismétel egy napilap, az nem azt jelenti, hogy a sajtószabadságot korlátozni akarják. Senki nem vetette fel sem a külországi levélírók, sem pedig közülünk senki, hogy a sajtószabadságot keretek közé szorítsák.

- Gondolom még az sem jutott senkinek eszébe, hogy felszólítsa a Médiatanácsot, járjon már el az új médiatörvény értelmében. A Magyar Nemzet ellen.

- Semmi ilyesmi senkinek nem jutott eszébe, a Magyar Nemzet szíve joga hecckampányt indítani és ehhez való jogát senki nem vitatja. De ugyanúgy azt szeretném világosan kifejteni, hogy ahhoz is bárkinek joga van, hogy ezen felháborodjon, ez ellen tiltakozzon. Nekünk megtámadottaknak ahhoz is jogunk van, hogy bíróság előtt kikényszerítsük a cáfolatot, illetve az elégtételt. Ezt meg is fogjuk tenni. Ez volt a második megjegyzésem. A harmadik megjegyzésem viszont egy teljes egyetértés volt az elnök úr levelével. Az elnök úr ugyanis a levél egy pontján egy érdekes gondolatmenetet adott elő, amely szerint azok a tudósok, akik politikai csatározásokba bonyolódnak, nem várhatják el a tudóstestülettől, hogy megvédjék őket, és ne csodálkozzanak, ha a politika mértéke szerint bánnak velük politikusok, illetve politikai újságírók. E mögött az állítás mögött egy analízis van, és ezzel az analízissel én teljesen egyetértek, mert teljesen egyértelművé és világossá tette ilyen módon az elnök úr, amit egyébként külföldön és belföldön mindenki tud, hogy a támadásnak, a liberális filozófusok kriminalizálásának politikai céljai és politikai okai vannak.

- Ezzel ugyan egyértelművé tette, csak miközben Ön ezzel a megállapítással elvileg és gyakorlatilag egyetért, gondolom mégis hiányolta azt, hogy ebből az akadémia elnöke levonja a következtetést. Vagyis, ha már politikai célja van ennek a támadássorozatnak, akkor én mint az akadémia elnöke és mint a tudós társadalom egyik legmegbecsültebb tagja – legalábbis címben mindenképpen legmegbecsültebb tagja –, az ilyenfajta politikai támadásokat kikérem magunknak. Ez hiányzott a levélből természetesen.

- Nézze, az elnök azt írta ebben a levélben, hogy nem futhatunk védelemért az Akadémiához. Én eddig sem futottam és most sem futok az Akadémiához védelemért, úgyhogy én nem kritizálom itt az elnök úr levelét.

- Miért nem futhatnak az Akadémiához védelemért? Nem is védelemért, valamiféle erkölcsi szellemi támogatásért, szolidaritásért, hogy függetlenül attól, hogy lehettek-e esetleg szabálytalanságok a pályázatok lebonyolításában vagy végrehajtásában, ez a fajta támadás első, második és negyvenedik ránézésre is politikai célú valóban, ahogy Ön fogalmazza, hecckampány. Miért nem mondhatja ezt ki a Magyar Tudományos Akadémia, miért nem ez volna a normális?

- Ezt a következtetést le lehet vonni, kétségtelenül. Én ott álltam meg a levélben, ahol egyetértésemet fejeztem ki, hogy az Akadémia elnöke elismerte, politikai háttere van a támadásnak.

- Az az abszurd helyzet fordult elő, hogy miközben Pálinkás József lényegében kifogásolja, hogy hírneves külföldi tudósok kiállnak a magyar filozófusok védelmében, aközben a magyar tudósok nem állnak ki. Legfeljebb elszórtan egy-egy nyilatkozatban valaki megkockáztatja, hogy talán ezt nem kéne, vagy nem így kéne. De különben testületileg különböző tudóscsoportok vagy az Akadémia maga ott áll és csendben van.

- Nézze, ez nagyon nehéz és nagyon kényes kérdés. A megfélemlítettség légköre uralkodik és a megfélemlítettségben kevesebben szólalnak meg. Nekem azért nagyon sok jó élményem van ezzel kapcsolatban. Sokan szólaltak meg nyilvánosan is – nem nyilvánosan persze rengetegen –, és amit a legfontosabbnak tartok, hogy itt filozófusok elleni támadás indult, és lényegében két filozófustól eltekintve, egyetlen ember a szakmában nem lépett fel ellenünk. Nagyon sokan nyilvánosan is szolidaritásukról biztosítottak bennünket, a filozófiai bizottság, az Akadémia filozófiai bizottsága, a Magyar Filozófiai Társaság, számos tanszék. Ezt én nagyon örvendetesnek tartom. Nem oszlott meg a filozófusok véleménye ebben a kérdésben. Mindenki megvetéssel utasítja ezt el.

- Néhány perccel ezelőtt a beszélgetésben azt mondta, hogy jogi útra terelik az Önök ellen folytatott kampányt. Ez mit jelent? Helyreigazítást kérnek a Magyar Nemzettől vagy rágalmazásért beperlik, esetleg be is perelték a lapot?

- E pillanatban csak saját magamról számolhatok be, de tudomásom szerint mások is hasonlóképpen cselekedtek. Nem testületileg cselekszünk, hiszen nem vagyunk testület. Van olyan kolléga is, akinek nincs kedve ehhez a hercehurcához. Sajtóhelyreigazítást kértem, gondolom a napokban fog lejárni és utána perre viszem a dolgot. És természetesen megfontolom azt is, hogy rágalmazás vagy személyiségi jogok vagy valami hasonló okból feljelentsem a Magyar Nemzetet.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Bolgár György: - Az elmúlt hetekben te is belekerülték a szórásba. A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal egy vizsgálatot folytatott azzal kapcsolatban, hogy a legutóbbi budapesti úszó Európa-bajnokságon mennyire szabályosan zajlottak az események, hogyan használták fel a rendelkezésre álló pénzeket és ki a felelős mindezért. Van valami újabb fejlemény az ügyben?

Gyárfás Tamás: - Tegnapelőtt öt órakor a Magyar Úszószövetség megkapta a KEHI jelentését, észrevételeit pontosabban, amelyet én tegnap reggel kaptam meg, Ruza József főtitkár küldte át. Ez egy vaskos anyag. Az a gondom, hogy rá van írva, hogy ez nem nyilvános és korábban ugye volt egy felszólítás is, hogy titkosan kell ezt az anyagot kezelni. Nevetsz, mert nem látlak?

- Igen, nevetni akartam, hogy halljad.

- Egy sajtóközleményben vagy egy ilyen sajtókommünikében a KEHI már a legfőbb legsúlyosabb észrevételeit közzétette.

- Igen. Könnyű úgy nem nyilvánosságról beszélni, ha a legsúlyosabb részeket ők teszik közzé, utána aztán mindenki maradjon csendben. Ezt így kell értelmezni

- Én visszakérdezek, hogy ha a KEHI engem erre szólít fel, én nem ismerem ezeket a beállásokat, hogy akkor nekem szabad-e, van-e jogom ezt elmondani.

- Tamás, szerintem te nagyon sok mindent ismersz, még talán ebben is kiismered magad. De akkor most, miután végig is gondoltad, valószínűleg nem is egyszer, hogy mit mondhatsz és mit nem, mire jutottál. Mondhatsz-e valamit azzal kapcsolatban, amit olvastál?

- Én nem tudom, követted-e az eseményeket, de a Hírtelevízióban, az ATV-ben, a Magyar Hírlapban, a Népszavában, a Népszabadságban, tehát bárkinek, aki megkérdezett…

-… Nyilatkoztál.

- A Nemzeti Sportban is. Ott szinte két oldalt szánt a lap ennek az ügynek és nagyon korrekt módon teret adott az álláspontomnak. Tehát én mindent elmondtam, csak most nem tudom, hogy azt várod, hogy én most…

- Nem. Csak akkor még nem láttad ezt a jelentést, amelyikre az van írva, hogy nem nyilvános.

- Az van benne, ami akkor volt, csak több szemponttal, szerződésekkel, okfejtésekkel alátámasztva.

- És így például a te ellenérveid jobban megállják a helyüket vagy kevésbé, mert látod, hogy esetleg a Kormányzati Ellenőrzési Hivatal véleménye nagyon alaposan alá van támasztva?

- Úgy mutatták be, hogy újságíróként is – én ilyen grafomán típus vagyok – én megkaptam kilenckor az anyagot és tizenegyre mintegy nyolc és fél oldalon leírtam azonnal, lediktáltam konkrétan, segített egy partner, aki gépelte a véleményemet. Aztán elküldtem azt a szövetség főtitkárának, hogy a rá tartozó kérdésekre ő is írja meg a maga álláspontját, mert vannak olyan témák, amelyeknek ő volt a vezetője, felelőse. Tehát amit én ismerek vagy amibe be voltam vonva, arról leírtam az álláspontomat, ami teljes mértékben szinkronban van a nyilatkozataimmal. Ugye mondtad a legelején, hogy most én is belekeveredtem. Egy konkrét ügyben valóban érintett vagyok, hogy hatvaneurós napidíjat, ami kilencszáz euró összességében, magam is felvettem, nem tudom erről érdemes-e beszélni.

- Csak azért érdemes róla beszélni, hogy ilyen piti ügyek is belekerülhetnek egy Kormányzati Ellenőrzési Hivatal jelentésébe. Ez már önmagában megdöbbentő. Tudjuk, tudom a válaszodat, szerintem a hallgatók is, hogy igen, ezt a Nemzetközi Úszószövetség adja. És?

- De ez nem piti, mert egy forintot sem lehet elvenni és most nem a KEHI-t védem, hanem ha ezt én elloptam volna, akkor kicsit sem lehet lopni.

- Természetesen egy kicsit sem lehet lopni, de nem loptad, hanem kaptad, az mégsem ugyanaz.

- Nemhogy kaptam, hanem vissza sem adhattam, mert azzal megszégyenítek egy szabályt. És legközelebb utánunk Hollandiában volt az Európa Bajnokság, ott a holland szövetség elnöke is, meg a holland bizottsági tagok, Magyarországon is az úszóbizottság, Tóth Ákos, Kelemen Ildikó is, aki épp a sporthivatalban dolgozik, a műugróbizottság tagja, természetesen felvette ugyanúgy ezt, a LEN fizette.

- De hát nem is tartozik ez a magyar szervekre. Ha egyszer a nemzetközi szövetség fizeti, akkor ez a kettőtök ügye és kész. Nem ezt válaszoltad?

- Ha ez a legnagyobb gond velem, azért az megnyugtató.

- És a jelentés alapján ez a legnagyobb gond veled?

- A személyemet érintően más konkrét kifogás nem merült fel az anyagban. De hát én az egész úszószövetségért felelek, meg hát én vagyok ennek a vezetője. De nevesítettem, ez az én konkrét vétkem. Míg az összes többi ügy itt a közbeszerzés elmaradása. Mert ugye az az egyik nagy probléma, hogy akit megbíztunk, az szabálytalanul járt el. De akit megbíztunk, ez a BMSK Zrt., az a magyar sportállamtitkárságnak a közvetlen partnere és a sportok házát is felügyeli. Ki mást bíztunk volna meg? Azoknak mondjuk kifizettük mi a közbeszerzési díjat, tízmillió forintot, majd amikor ezt a számlát az állami támogatás elszámolásakor beküldtük, akkor mondták, hogy ezt nem fogadják el, és ezt vissza kell adni. Tehát van egy ilyen mondás, hogy egyet fizet, kettőt kap, itt most kettőt fizet és egyet sem kap, mert nem fogadták el és kétszer szenvedtük meg. Egyszer, amikor kifizettük a BMSK Zrt-nek, egyszer amikor vissza kellett fizetni ezt az összeget a kétszáz millióból, amit az állami támogatás biztosított első részletként. Tehát mondom a többit is, csak nem tudom, hogy...

- Ne. Ne mond a többit. Azt mond inkább, hogy a KEHI azért küldte-e meg a jelentést neked és a főtitkárnak, hogy erre válaszolj?

- Ez nekem szólt, csak a szövetségben postázva.

- Tehát, hogy válaszolj rá? Mert, hogy ez a dolgok menete? Hogy ők elkészítik a jelentést, utána elküldik az érintettnek, válaszolja meg, tegye meg a megjegyzéseit?

- Tíz napot kaptunk, hogy véleményezzük és az észrevételeinket megtegyük. Én ezt megtettem. Ebben vannak egyébként jogos, megszívlelendő tanácsok és útmutatások.

- Arra vonatkozóan, hogy kell Európa Bajnokságot szervezni? Vagy miért?

- Nem. Arra vonatkozóan, hogy milyen pénzügyi rendnek kell lennie, ennek mi a technikája. Én bevallom férfiasan, hogy ebben én nem vagyok felkészült, de a szövetségen belül megvan a munkamegosztás, és ennek a felelőse is közismert. És ezt a részt én átadtam, hogy erre kérem a szakszerű válaszokat. De függetlenül attól, hogy mi a válasz, a jövőben természetesen ezeket az útmutatásokat követjük. Itt az a probléma, hogy azok az észrevételek, amelyek megfogalmazódtak, azok a magyar sport egészére ugyanúgy érvényesek. Egyet például kiemelek.

- Tehát ha valami nem megy tökéletesen az úszóknál, akkor az a helyzet, hogy az egész magyar sportéletben hasonlóan megy?

- Tehát a magyar sportéletben van egy hallgatólagosan elfogadott tematika, ezzel szakítani kell. Én ezt osztom, pechünkre mi voltunk az…

-… Mi ez a hallgatólagosan elfogadott tematika?

- Hogy például sokan, akik dolgoznak egy szövetségben, azok számlára dolgoznak. Tudjuk jól, hogy ez ma már…

-… De hát ez nemcsak a magyar sportban van így, a filozófusok ellen is az egyik ilyen meglebegtetett vád, hogy számlára dolgoztak. Az egész magyar társadalom gyakorlatilag arra épül fel, hogy mindenkinek valamilyen cége van, vagy cége kell hogy legyen, vagy egyéni vállalkozó valamilyen módon, nem bírja el sem a munkáltatója, legyen az az állam vagy egy  szövetség, vagy akármelyik sporttal összefüggő szervezet, hogy kifizesse ennek teljes terhét, ezért aztán számlára fizet. Ez a rendszer. Lehet, hogy nem szép, lehet, hogy meg kell változtatni, de valószínűleg nem kivételes.

- De mondjuk mondhatja a másik oldal, hogy korrektek legyünk, hogy ezért tart itt az ország, mert ily módon az államháztartás gyengül. Tehát én azt mondtam, hogy ez jogos. Csak akkor mindenkire érvényesítsék. Ugyanakkor nem másoknak akarok rosszat, csak én magam kesergek. Tehát egy példát hadd emeljek mégis ki. Itt volt ez a Danubius szállodalánc, ugye velük szerződtünk, a Termál és a Danubius Grand Hotellel, mert a szigeten laktak a sportolók, mint 2006-ban. 2006-ban nem volt közbeszerzési pályázat és ha a szigeten zajlik az úszó EB, akkor a szigeten laktak. Ugye a másik példából, a tribün esetében volt ilyen, csak azt elrontották, nem mi, de azért mi tízmillió forintot fizettünk. De húszba került.

- Igen.

- Itt nem fizettünk ki tízmillió forintot azért, hogy a Danubius szállodalánc vezérigazgatójával szerződjünk és azért, mert a Gyurtától, a Hosszú Katinkától… nem akartam megrövidíteni az úszószövetség büdzséjét, hogy tízmilliót kifizetünk arra, hogy a szigeten lakjanak azok, akik a szigeten versenyeznek. Mert ezért kaptuk meg az Európa Bajnokságot. És a LEN, amikor nekünk ítélte a váratlan helyzetben, mert ugye más országok visszaléptek, érdekelt maradt Moszkva, Róma meg VB-t rendezett, akkor én ezt a pénzt meg akartam spórolni.

- Tehát nem közbeszerzésen választottátok ki a szállodát.

- Ezért egyeztünk meg, mert nem akartam tízmilliót azért kifizetni. Hogy ne Dunabogdányban lakjanak.
- Ez a normális és ésszerű megoldás, mert nem lehetett más. Vagy olyan közbeszerzést írtok ki, hogy legyen a szálloda a Margitszigeten. Akkor meg minek?

- Hát az állatkertben vannak élőlények, de most nem humorizálni akarok. De teljesen abszurd, hogy a Marriottba menjenek, kiváltképp, amikor lezárták a Margit-hidat.

- Értem. Szóval vannak benne ilyen tényszerű abszurdok.

- De nem abszurd, mert igaza van.

- Formailag igaza van, igen.

- Közbeszerzés kell. Csak eddig valahol a magyar sportban mindig a lojalitás és az ésszerűség meg a praktikus megoldás teret kapott. De van egy új rend, most ahhoz kell igazítani. A Nemzeti Sportban a cikk címe az volt, hogy a szabály az szabály. Én ezt elfogadom, ha nincs mese, be kell tartani, csak eddig lazább volt a fegyelem. Nyilván most szigorúbb lesz és nincs apelláta.

- És akkor talán az ésszerűség látja majd kárát. Tamás, egy dolgot szeretnék majd kérdezni még tőled, hogy nincs-e ez a – mondjuk így – ellened irányuló támadás, vagy ellened is irányuló támadás vagy vizsgálat összefüggésben azzal, hogy te, ha jól emlékszem, de igazíts ki, ha mégsem, pert indítottál a Magyar Televízió ellen amiatt, hogy a Napkelte című műsoroddal vagy produkcióddal felmondták a szerződést néhány évvel ezelőtt?

- 2009. szeptember 25-én közölték, hogy másnaptól nincs adás.

- Csodálkoztam volna, ha nem emlékszel rá napra pontosan.

- És 2010. december 31-ig volt szerződésünk. Nekem kötelességem volt, ha ez a szerződésben le van írva. És akkor a kuratórium úgy döntött, azt hiszem tizenegy-négy arányban, hogy ez jogszerűtlen volt, de a tévé ügyvezető alelnöke nem fogadta el, nem vetette alá magát a kuratórium döntésének, hogy akkor élve a lehetőséggel, ezt bírósági szinten tisztázzuk. Ez a tárgyalásfolyamat javában zajlik, most már közel másfél éve vagy egynél biztos hogy több ideje. És lassan érlelődik. De én annak a jelét nem kaptam, vagy utalást sem arra, hogy ez összefüggésben lenne az úszó Európa-bajnoksággal kapcsolatban elkövetett hibákkal. Tehát mi akkor sem hibázhatunk és ha kell közbeszerzés, akkor is kell közbeszerzés, ha van per, ha nincs. Tehát spekulatív alapon ilyen inszinuáció nem vállalható fel.

- Vagyis te nem fogod visszavonni például ezt a pert a bíróságról, hanem harcolsz az igazságszolgáltatásnál a magad igaza mellett, attól függetlenül, hogy mi lesz a KEHI vizsgálata.

- Én nem harcolok. Dr. Bánáti János ügyvéd úr intézi ezt az ügyet, a Waterhouse-t kérte fel ennek a gazdasági korrekt kiszámolására vagy felvezetésére, ezt szakértők vizsgálják. Tehát én nem akarok harcolni, az ügyvéd harcoljon. Több tárgyaláson ott sem voltam.

- Te csak igazat akarsz.

- Ez tényleg durvább, mint amit a KEHI tesz velünk, ha én most elkezdek azon meditatív alapon vádaskodni, hogy a két dolog összefügg-e.

- Nem, nem akartam, hogy vádaskodj, csak felvetődött bennem a kérdés, hogy nem lehet-e esetleg bármiféle kapcsolat az egyik vagy a másik között? Ha szerinted nem lehet, akkor ez engem megnyugtat.

- De gondolod, hogy ha én nem vagyok az úszószövetségben vezető, akkor...

-… Talán nem tűnsz fel annyira.

- Én eddig azért tűntem fel, már bocsánat, és nem akarok hivalkodni, nem én tűntem fel, a Gyurta tűnt fel, meg a Hosszú Katinka, meg a Jakabos Zsuzsa, meg a Cseh Laci, hogy hat aranyat nyertek meg a váltót. Akkor meg kell őket dorgálnom, hogy gyerekek, nyugodtabban, visszafogottabban, mert a teljesítményetek engem fémjelez? Ez azért abszurd.

- Ne dorgáld meg őket.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

• < Előző
• Következő >