Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. február 16.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2011. február 18. péntek, 03:16
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Alkotmányellenes a kormánytisztviselők indoklás nélküli elbocsátása, mondta ki tegnap az Alkotmánybíróság. De nem mondta ki az egész erre vonatkozó törvény alkotmányellenességét. Önök mégis örülnek, vagy azért nem százszázalékosan?
Árva János: - Elsősorban örülünk, sőt sikernek tartjuk, hiszen egy hosszú folyamat ért ezzel véget. Ezt azért emeltem ki, mert ugye tavaly június 30-án adtuk be az Alkotmánybírósághoz azt a kérésünket, hogy a kormánytisztviselői törvény egyes paragrafusait semmisítse meg. Elég sok idő eltelt, lassan nyolc hónap, hogy megszületett a döntés. De ha azt veszem alapul, hogy lényegében a teljes államigazgatási kört érinti, ahol a kormánytisztviselők dolgoznak, az mintegy hatvanezer ember.
- Ebből a hatvanezer emberből hányat bocsátottak el indokolás nélkül?
- Ez a második érdekessége a dolognak. Indokolás nélkül nem egészen kilencszáz kormánytisztviselőt küldtek el az államigazgatásból, ami lényegében, legalábbis eddig, nem minősül tömeges létszámcsökkentésnek. Annál is inkább, mert a kormánynak van egy olyan ígérete, hogy az állami feladat átvizsgálását követően, mint ahogy meg is jelent ma a sajtóban, tehát a felülvizsgálatot követően megpróbálják összeállítani azt az életpálya-törvényt, ami majd a kormánytisztviselőkkel foglalkozik.
- Ahhoz az életpálya-törvényhez vagy modellhez meg az kell, hogy nagyjából stabil legyen ez a bizonyos karrierpálya és számítani lehessen arra, hogy ezek a tisztviselők egyrészt életpályának tekintik, szakmai hivatásnak tekintik azt a területet, ahol dolgoznak, amivel foglalkoznak. Másfelől viszont nekik is bízniuk kell abban, hogy az állam számít rájuk hosszú ideig és nem egyik napról a másikra vágja ki őket, ha éppen úgy tetszik neki.
- Igen, ez tökéletes, amit mondott, szerintem ebben van a válasz is. Elsősorban azért, mert nemcsak a közigazgatásnak kell stabillá válnia – ugye itt elkezdődtek a korszerűsítési folyamatok, gondolok itt elsősorban a kormányhivatalok kialakítására. Másodsorban pedig a köztisztviselőknek olyan munkajogi környezetet kell teremteni, amivel szintén stabillá válhatnak, mert tényleg ez a lehető legrosszabb és még úgy is mondhatnám, hogy a legcsúnyább megoldás, hogy indokolás nélkül el lehet küldeni bárkit is a munkahelyéről.
- Ez a mostani alkotmánybírósági határozat, bár elvileg nem olyan sok emberre vonatkozik, szerintem ugyan a kilencszáz is elég sok, valóban messze van a hatvanezertől szerencsére.
- Így van, hál Istennek.
- De akkor meg is bénulna nyilvánvalóan az államigazgatás, ha a hatvanezer jelentős részét csak úgy eltávolítanák.
- Abszolút. Akkor már az állam működésével is igen nagy gondok lennének.
- Így van. De a kilencszáz ember az mégiscsak kilencszáz ember, kilencszáz egyéni sors.
- Így van.
- És rájuk ugye ez az alkotmánybírósági határozat nem vonatkozik visszamenőlegesen.
- Igen. Ez kétségtelenül így igaz, sőt a másik oldala a dolognak, hogy május 31-ei hatállyal semmisítette meg ezt a részét a törvénynek az Alkotmánybíróság, ami egyben azt is jelenti, hogy egy érdekes jogi vita alakulhat ki abban – ugye úgy írja a határozat –, hogy ez a rész alkotmányellenes, vessző, és május 31-étől megsemmisíti. Na de, mondom én, ha ez május 31-ei megsemmisítéskor alkotmányellenes, akkor ma is az. Sőt.
- Pontosan.
- Úgy is meg lehet közelíteni, nem okoskodva, hanem józan paraszti logikával, hogy a kormánytisztviselői törvény megjelenése hatályba lépésekor már alkotmányellenes volt.
- Vagyis elvileg meg lehet próbálni azt, hogy további kormánytisztviselőket bocsátanak el indokolás nélkül május 31-éig. Miközben betű szerint lehet, hogy megtehető, de tartalmilag és a dolog szelleme szerint vagy az alkotmánybírósági határozat szelleme szerint mégsem volna megtehető.
- Igen. Én úgy érzem, hogy ez elsősorban a moralitás oldaláról közelíthető ma, bár ismerve a kormányálláspontot, ott hangsúlyozták, hogy a május 31-ei határidő őket is köti, amiből már feltételezhető, hogy bizonyára lesznek ilyenek. Egyébként annyit megjegyzek, hogy úgy döntött a hat aláíró szakszervezet, amelyek ugye az Alkotmánybírósághoz benyújtották a kérelmet, hogy írnak a miniszterelnök úrnak levelet, amiben egyrészt ezt kérik, hogy akár kormányrendelet formájában is egy moratóriumot adjanak ki. És van egy nagyon fájó pontunk, amiben szintén benne van egy alkotmánybírósági kérés, ez pedig a köztisztviselőkre vonatkozik, tehát az önkormányzati köztisztviselőkről van szó, akiknél a törvényt úgy módosították, hogy január 1-jétől az indokolás nélküli felmondás őket is fenyegeti.
- Tehát az Önök panasza tulajdonképpen az, hogy miért nem foglalkoztak a két törvénnyel együtt és miért nem hozták meg arról is a döntésüket?
- Igen. Én gyanítom, hogy túl sok idő telt el tavaly június óta. Január 27-én adtuk be a köztisztviselői törvénnyel kapcsolatos kifogásunkat, és a kettőt már nem lehetett összevonni.
- Igen. Tegyük fel, hogy ez saját döntésük, majd gyorsabb munkára fogja őket ösztökélni ebben az ügyben is.
- Hát én nagyon bízom benne és nem vagyok egyedül. Szerintem negyvenezren várják ezt, amennyien dolgoznak az önkormányzati szinteken.
- Mondjuk a határozat indoklásából tulajdonképpen le lehet vezetni a várható döntésüket, ha a kormánytisztviselőkre vonatkozik mindaz, amit az Alkotmánybíróság megállapított. Kell, hogy a köztisztviselőkre is vonatkozzék, nem?
- Igen. És abban reménykedünk, hogy ez nem tart nyolc hónapig, mert gondolom, hogy egy-két hónap leforgása alatt ezt is valahogy rendbe lehetne hozni. A másik dolog pedig az, hogy ugye itt van a jogalkotónak egy kötelezettsége, ez pedig az, hogy módosítania kell a kormánytisztviselői törvényt, hiszen itt egy mondatnak a felében oldották az indokolás nélküliséget. Ugye a másik fele meg arról szól, hogy indokolás nélkül felmondhat, ha kormánytisztviselő. Most a kettő együtt van. Az indokolás nélküli felmentés, meg a felmondhat indokolás nélkül, az nem ugyanaz.
- Nem ugyanabban a helyzetben van a két fél.
- És ugye a május 31-ei határidő kitűzése, megállapítása azt a célt szolgálta, hogy a jogalkotónak legyen meg az ideje. Ha megenged egy megjegyzést ezzel összefüggésben, az elmúlt, úgy is mondhatnám, hogy közel egy évben nem egy esetben volt olyan parlamenti döntés, ahol törvénymódosítási javaslatot terjesztettek be és öt-tíz perc alatt elfogadták. És ha ezt vesszük figyelembe és tényleg gesztust akarnának gyakorolni, hogy figyelembe veszik azt, hogy alkotmányellenes ez a lépés a törvényben…
-… Akkor a jövő héten előterjeszthetnének egy törvénymódosítást.
- Pontosan erről van szó, tökéletesen egyetértek Önnel.
- Azt a kormányközleményt hogy értelmezik, amelyet a határozat után adtak ki, és amely megállapítja, hogy a május 31-i hatállyal való megszüntetés lehetővé tette a közigazgatásban a tavalyi kormányváltáskor tapasztalt rendkívüli körülmények felszámolását. Ezt hogy kell értelmezni? Ha akarom, bár a mondat tulajdonképpen nem igazán értelmes, akár úgyis, hogy...
-… Próbáljuk meg együtt.
- Hogy még ezek szerint május 31-éig hagytak nekünk időt arra, hogy felszámoljuk ezeket a korábbi, szerintünk rendkívüli körülményeket.
- Igen. Ezt is lehet gyanítani belőle. Meg a másik, amit mondtam, hogy elviekben, bár én nem akarok senkinek tanácsot adni, meg józan és megfontolt emberek dolgoznak azokon a szinteken, ahol a közigazgatás kérdései eldőlnek, de hát nehogy beindítsák már az úthengert.
- Vannak ilyen félelmek, hogy még az utolsó heteket, hónapokat kihasználva úthenger lesz?
- Megmondom Önnek őszintén, hogy amikor ez bejött és kézzel lábbal tiltakoztunk ellene természetesen, hogy ne kerüljön be legalább az indokolás nélküli felmondás, de hát bekerült, akkor attól féltünk, hogy itt több ezer kormánytisztviselőt fognak elbocsátani. Nem bocsátottak el. De a lelki terror, az a megfélemlítés vagy félelemérzet, ami van ez miatt, hogy indokolás nélkül bármikor elküldhetik, ez sajnos változatlanul megmaradt. És Ön is említette, hogy itt motivációra is szükség van. Ne legyen már az a kormánytisztviselő elsődleges motivációja, hogy kérem szépen, nem tudom, jól csináltam-e vagy nem jól csináltam, bármit tesz, mert lehet, hogy másnap megkapja a felmondólevelét indokolás nélkül, aminek nincs jogorvoslati lehetősége.
- Azt hogy értékelik, hogy az Alkotmánybíróság a beadványok egy részének javaslatával ellentétben nem tartotta alkotmányellenesnek azt, hogy a tervezetről nem kérték ki előzetesen az érdekképviseletek véleményét?
- Igen, ettől még jogszerű a törvényalkotás. Hát sajnos egy ilyen furcsa jogszabályi háttere van ennek a dolognak, hogy ha a kormány előterjeszt, akkor köteles kikérni a véleményt, ha egyéni képviselői módosító indítvánnyal kerül be a parlament elé bármi is, akkor nem. Na most azért nem közömbös, hogy százezreket érintő törvénymódosításokról van-e szó vagy enyhébb – persze a törvény az törvény –, de nem lényeges területtel foglalkozó módosításokról. Én úgy gondolom, hogy függetlenül attól és idáig el kellene majd jutnunk idővel, hogy egyéni képviselői módosító indítvánnyal visznek be mondjuk egy Munkatörvénykönyv-módosítást vagy egy új törvényt a köztisztviselők, bocsánat, kormánytisztviselőkről szóló törvényt, azért ott még, ha egyéni képviselői indítvány, akkor is kellene egyeztetni a szociális partnerekkel. És ez a legnagyobb problémánk, hogy ezek az egyeztetések döcögnek vagy egyáltalán nem is folynak.
- És végül még, azzal kapcsolatban van-e véleményük, hogy az Alkotmánybíróság nem kifogásolta a rövid felkészülési időt sem, például azt, hogy a törvény kihirdetése és életbe lépése között összesen nyolc nap telt el. Ehhez képest most május 31-éig van ideje a kormánynak gondolkozni egy új megoldáson.
- Igen, ha a kormány nem biztosította a törvény hatályba lépésénél a megfelelő rákészülési időt, akkor legalább az Alkotmánybíróság adja meg ezt a lehetőséget. Csak még egyszer hangsúlyozom, az volna a jó, ha pozitív irányba menne és nem negatív irányba.
- Akkor gondolkozzunk mi is pozitívan, ne az esetleges rossz lehetőségeket vegyük elő. Hanem nézzük a dolgokat a jó oldalukról, hátha mindenki így fog tenni.
- Igen, bízzunk benne, bár meg kell jegyeznem és én optimista ember vagyok, mert egyébként nem foglalkoznék szakszervezettel, hogy nem mindig van sok remény erre.
