A haza nem lehet vitapartner – Navracsics Tibor beszél I.
- Részletek
- Napi apró
- 2010. április 02. péntek, 03:19
- Lévai Júlia
A mondat arra a kérdésre volt válasz (és nem először, hiszen már hetek óta halljuk), hogy vajon miért kerüli Orbán Viktor a vitát más pártok miniszterelnök-jelöltjeivel. Navracsics szerint az említett tisztázatlanság miatt „nehéz eldönteni, ki lenne a vitapartner”. Itt ennek a kérdésnek kellett volna következnie: „Miből gondolják, hogy ezt Önök döntik el, és Önök válogatják az indulókat?”, de ilyen kérdés nem következett. Pedig jó lett volna, ha miheztartás végett Navracsics saját szájából halljuk: ez azért van így, mert mindent ők döntenek el.
A mondatból négy, további állítás következik, melyek alapján két, karakteres üzenet is megfogalmazható: egy a sajátjaiknak, egy pedig a többieknek.
A négy, további állítás ez:
1. Az, hogy az MSZP Mesterházy Attilát demokratikus úton miniszterelnök-jelöltnek választotta, politikai szempontból nem tényező.
2. Mi döntjük el, hogy az ellenfelünk tisztázta-e vagy nem tisztázta, hogy ki a miniszterelnök-jelöltje. Ha mi úgy látjuk, hogy nem tisztázta, akkor nem tisztázta.
3. Mi döntjük el, hogy egyáltalán van-e ellenfelünk, és nem a választójogi helyzet. Ha mi úgy látjuk, hogy nincsen, akkor nincsen.
4. Mivel nekünk az a véleményünk, hogy az egyik tizenkilenc, a másik egy híján húsz, úgy döntöttünk, hogy a jelöltek objektíve is így állíthatóak párba, tehát egyikük sem miniszterelnök-jelölt. A mi értékítéletünk mindig azonos a dolgok tárgyszerű megjelölésével.
Mindezek alapján a mondat üzenete a saját oldaluknak szólóan a következő: Mindenki értse meg, hogy velünk nem lehet lacafacázni. Dehogy fog a mi Viktorunk leereszkedni egy senkiházi kommunistához! Majd még az kéne. Megígértük, hogy „leamortizáljuk” őket, ezt az ígéretünket be is tartottuk: itt van, meg lehet nézni a népszerűségi adatokat. Azok számítanak, nem a választások. A választás már le van játszva. Attól persze lehet tartani, hogy Gyurcsány még mindig itt ólálkodik, de azért vagyunk mi, hogy ezt leleplezzük. És meg is tettük. Mi vagyunk itt az élen, mi kellünk a népnek. Ez a lényeg, a többi érdektelen. Vitatkozgassanak csak, ha akarnak, mi vitán felül állunk. Különben is: nem érünk rá, és Orbán elment az Ormánságba.
A többieknek szánt üzenet pedig ez: Mindenki értse meg, hogy velünk nem lehet lacafacázni. Mi nem egyszerűen egy párt, hanem olyan szerveződés vagyunk, amely az értékelője a többi pártnak, és nem a vitapartnere. A haza nem lehet vitapartner.
A demokráciáról az a véleményünk, hogy az csupán máz a dolgok tetején, fölösleges finomkodás, maximum udvariasság, és mint ilyen, számunkra addig volt érdekes, amíg az ellenfeleink erősek voltak. Most, hogy gyengébbek lettek, szükségtelen betartanunk a demokratikus játékszabályokat, hiszen azokat úgysem tudja számon kérni rajtunk senki.
Ami a jogrend és a többpártrendszer tiszteletét illeti, nos, természetesen a legmélyebb tiszteletünk, amit azonban felülír a voluntarizmus még mélyebb tisztelete. Elvünk, hogy csak az tekinthető létezőnek, amit mi annak látunk. Az a mi szemünkben nem érv, hogy más pártok mindenféle embereket elnökjelöltnek választanak. Aki vesztett a közvélemény-kutatásban, az nem tényező a politikában.
Szerencsére Navracsics azért egy kiskaput mégis nyitva hagyott, és azt mondta, hogy majd a második fordulóban, „ha tisztul a kép”, esetleg valakivel mégis vitázni fognak.
Most már csak az a kérdés, melyik kép az, amelynek tisztulására várunk.
Mindenesetre a második fordulóra mindenki hozzon magával még egy képet.
(Lévai Júlia)
