A politikai „ValóVilág”-ról
- Részletek
- Lánczos Vera
- 2011. február 12. szombat, 07:24
Már többen is foglalkoztak a Galamus oldalain azzal a tévéműsorral, amelyben Kumin Ferenc, a volt köztársasági elnök egykori szóvivője elemzőként tért vissza a nyilvánosságba. A Tét című műsorról van szó az ATV-ben, amelynek műsorvezetője Bánó András és aktuális résztvevői Kumin Ferencen kívül Gerő András történész, valamint Krekó Péter és Ceglédi Zoltán politológusok voltak.
Itt és most nem azokat a részleteit idézném fel a műsornak, amelyekről már szó esett, csupán azt a rövid passzust, amely Szijjártó Péternek az MTI számára adott tájékoztatásáról szólt, arról, hogy mi volt Orbán Viktor miniszterelnök és az EU Liberális frakciója vezetői közt Budapesten lezajló tárgyalások tartalma. Utóbb kiderült, Szijjártó nem teljes körűen tájékoztatott.
A Szijjártó által ismertetett tárgyalási pontok között először nem szerepelt a médiatörvény, noha az európai libeálisok markáns véleménye a médiatörvényről közismert. Ezért a Hírszerző munkatársai felhívták Neil Corlett-tet, az Európai Parlament liberális frakciója, a Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért (ALDE) sajtófőnökét, hogy valóban csak arról volt-e szó a megbeszélésen, amiről Szijjártó beszélt. Neil Corlett azt válaszolta: „A fentieken túl hangsúlyos témája volt a tárgyalásoknak a magyar médiatörvény, sőt, a tárgyalások egyik kényes pontja éppen a médiatörvény volt.”
Ezen a ponton a műsorvezető feltette a kérdést: vajon a miniszterelnök személyes szóvivője elhallgathat-e egy ilyen fontos tényt, amely egyébként benne van a politikában?
Innentől pedig már nem az alaptörténet érdekes, hanem az a beszélgetés, amelynek a műsorban fültanúi lehettünk, mert az elhangzottaknak önmagukon túlmutató jelentősége van.
A beszélgetés egyik résztvevője, Ceglédi Zoltán arra hívta fel a figyelmet, hogy ha a vitatott médiatörvény egyik kiemelt elvárása az, hogy a jelentős eseményekről kiegyensúlyozottan tájékoztassanak a médiaszolgáltatók, akkor nagyon kínos, ha éppen a médiatörvényről vitában álló kormány vezetőjének szóvivője bonyolódik ilyen helyzetbe.
A volt köztársasági elnöki szóvivő, Kumin Ferenc viszont úgy vélekedett, hogy szerinte nem lesz olyan politikai alakzat a világon soha, amely azt mondja el, ami egy zárt ajtók mögötti tárgyaláson történt. Szerinte ez nem hazugság, ez szakmai kérdés, hogy az ember hogyan mesél el egy történetet.
A műsorvezető ellenvetést tett: miért nem gondolja végig egy szóvivő, legalább a kommunikáció jelenlegi technikai fejlettségére tekintettel, hogy ha ő nem mondja el pontosan mi történt, majd lesz a másik oldalról, aki elmondja, és van újságíró is, aki megkérdezi. A köztársasági elnök egykori szóvivője erre azt tudta válaszolni, hogy a szóvivő csak tette a dolgát. Majd rá is erősített: mint egykori szóvivő, azt mondhatja, hogy „egy szóvivő akkor követ el hibát, ha olyasvalamit mond el, amire a főnöke nem adott áldást... a főnöke ült benn egy tárgyaláson, ő elmondta, hogy mi volt a tárgyaláson, és a szóvivőnek ezt kell visszamondania”.
A megjegyzésre, miszerint az is kínos, hogy később az MTI-nél is korrigálni kellett a hírt*, Kumin úgy reagált: ez is része a szakmának. Szerinte semmi kárt nem szenvedett a magyar nyilvánosság, az újságírók tették a dolgukat. Egy ellentétes politikai térfélen álló személlyel tárgyalt Orbán Viktor, még jó, hogy nem koordinálják, hogyan fognak erről tájékoztatni. Neki, Kuminnak, az az érdekes, hogy csak ennyi különbség volt a két tájékoztatásban. A Hírszerző ügyes volt, mindenki elolvashatta az egyik igazságot is, meg a másik igazságot is. Hogy mi a tényleges igazság, mert lehet, hogy ott benn csak pókereztek a négyszemközti tárgyaláson, azt soha nem fogjuk megtudni, hacsak nem voltak webkamerák beállítva a tárgyalóterembe.
Eltekintve attól, hogy hányan voltak a tárgyaláson, mert nem tudjuk, ide kívánkozik három megjegyzés az egykor volt szóvivő véleményéhez. Először is nem vette figyelembe, hogy Verhofstadt későbbi beszámolóját senki nem cáfolta, ami azt jelenti, hogy nincs kétféle valóság az ügyben. Másodszor, fel sem tűnt neki, hogy ezt a torz értékrendet, gellert kapott morált, amely valóban eluralja az ún. elemzői felfogást Magyarországon, hogy ugyanis nem húzható éles cezúra valóság és valótlanság között a tények kérdésében sem, mert ez csupán politikai ügyesség kérdése, simán kivetítette az uniós tárgyalófelekre is. Harmadszor, megfeledkezik arról, hogy szavai, azaz egy volt szóvivő elmélkedései a szakmáról, miféle következtetésekre adnak okot visszamenőlegesen is korábbi működéséről, és nemcsak az övéről.
De itt még nincs vége. A Fidesz a valóságot „teremteni akarja” (a magánnyugdíjpénztárak esetében pl. nyugdíjvédelemről beszélnek), állapította meg Ceglédi Zoltán, jelezve, hogy ez a Fidesz kommunikációs technikája. Mire Kumin Ferenc megosztotta velünk abbéli meggyőződését, hogy itt egy filozófiai problémáról van szó. Mint mondta, ha Ceglédi Zoltán a valóság „teremtéséről” beszél, akkor egyszersmind azt feltételezi, hogy van objektív valóság, holott a politikában mindig teremtik a valóságot. A politikának nincsenek objektív igazságai.
The ever-changing reality – flickr/nuala
Az ellenvetésre – az, hogy mik egy megbeszélés témái, eléggé objektív ténynek számít – Kumin azt tudta válaszolni, hogy szerinte ha két politikailag ellenérdekű fél zárt ajtók mögött négyszemközt beszélget, akkor onnantól kezdve, hogy kijöttek az ajtón, már nincs olyan objektív igazság, hogy miről volt szó ott az ajtó mögött.
Jól értettük? Tehát ha ellenérdekű felek tárgyalnak, az rögtön kizárja azt, hogy korrekt tájékoztatást adjanak egy tárgyalásról? És ha négyszemközt folynak tárgyalások, az e szerint a morális felfogás szerint lehetőséget ad arra, hogy önkényesen szemezgetve tájékoztassák erről a közvéleményt, végső soron fütyülve a történtekre, és akár a másik fél beszámolójával ellentétesen is, hiszen úgysem ellenőrizhető, mi történt valójában?
Na, ez az a felfogás, amely miatt ezt a műsort felidéztem. Ez a hazai politikai közbeszéd és közgondolkodás rákfenéje. A „nincs valóság”, hanem „valóságok” vannak, és „az ügyesebb valóság győz” apologetikája. S aki ezt most éppen kifejtette nekünk, az a köztársasági elnök volt szóvivője. Annak a köztársasági elnöknek a szóvivője, aki 2006 októbere óta morális válságról beszélt. Mi miatt is? Egy olyan beszéd miatt, amely arról szólt, hogy ideje volna már felhagyni a hazugságokkal, azzal, ahogy eddig minden politikus eljárt.
Vajon miért nem jut eszébe a volt szóvivőnek, hogy amikor a „szóvivők professzionális etikájáról” értekezik, ezzel visszamenőlegesen is más megvilágításba kerülnek a saját politikusi szereplései és annak a köztársasági elnöknek a szereplései is, akinek korábban a szóvivője volt? Noha eddig is világos volt a politika iránt érdeklődők számára, hogy a nagy hazugság-mítosznak, amelyre az elmúlt évek jobboldali politikája épült, mennyi köze van a valósághoz (bár tény, hogy túl sokak előtt még ma sem világos), mégiscsak elképedve hallgattam egy nemrég még politikus leplezetlen elmélkedését a valóságok ütközéséről, mintha ez a legtermészetesebb dolog lenne.
Mire jó egy ilyen történet? Segít értelmezni jelent és múltat. Fontos adalék ahhoz, hogy mind többen megértsék, a „hitelesség”-nek és a „hiteltelenítés”-nek is megvannak az iparosai, akik előállítják a „valóságokat”, amelyek aztán valódi emberek valóságos kiábrándulásához vezetnek a politikából, a demokráciából. Az emberek igazság iránti, becsület iránti valós vágyaival való visszaélés mechanizmusaiba engednek betekintést.
* Az MTI Verhofstadt reméli, hogy a magyar kormány megfelelően reagál címmel 20:34-kor adott ki hírt a liberális frakcióvezető sajtótájékoztatójáról. Az idézett, Szijjártó Péter közléséről szóló MTI-hírben (14:51) már szerepelt, hogy „este Guy Verhofstadt, az Európai Parlament liberális és demokrata frakciójának vezetője sajtótájékoztatót tart a fővárosban a magyar EU-elnökségről”. E szerint tehát nem korrekcióról volt szó.