A sötét jövő: hírdiszkrimináció
- Részletek
- Napi apró
- 2011. január 30. vasárnap, 03:55
- Mihancsik Zsófia
Gyurcsány Ferenc pénteken bejelentette, hogy szükségesnek tartja az MSZP átalakítását.
Azt hiszem, ez hír, még akkor is, ha Gyurcsány a jelek szerint nem tisztázta, hogy első számú vezetőként vagy az átalakulás szervezőjeként akar részt venni az új MSZP létrehozásában, és az információk szerint arról sem beszélt, hogyan képzeli el ezt szervezetileg, személyileg. Annyit mondott a tudósítás szerint: „az MSZP átalakításával a Fidesszel szemben álló demokratákat összegyűjtő, lényegében új pártot kell létrehozni, ennek most van itt az ideje. Arról is beszélt, hogy helyet kell adni az aktív civileknek, engedni kell, hogy véleményt mondjanak, a változtatáshoz pedig együtt kell működni a politikával.”
Szóval akárhogy nézem, ez hír. Gyurcsány eddig nem akart a mai MSZP-ből új pártot létrehozni.
Hogy a bejelentésről hogyan szereztem tudomást?
Úgy, hogy szombat este elolvastam az fn.hu hírét.
És hogy az fn.hu honnan tudta?
Onnan, hogy szombaton délelőtt tíz órakor elolvasta a Veszprémi Napló pénteki tudósítását, és lapszemleként közölte a hírt.
Aki pedig vasárnap délelőtt ebből az írásból értesül a dologról, az már kétnapos késésben lesz.
Közben az MSZP ezért a mondatért akár ki is zárhatta volna Gyurcsány Ferencet: tudjuk, az MSZP nem akar „átalakulni”, jól érzi magát a mai állapotában és a mai személyi összetételével. Pontosabban annak a „szellemi pezsgésnek”* a nyomán akar megújulni, amely Simon Gábor választmányi elnök szerint a szombati választmányi ülést jellemezte („a párt ideológiai alapelveiről, a párt megújításáról és jövőjéről” tárgyaltak). Az azonban száz százalék, hogy nem Gyurcsány elképzelései szerint akarja a megújulást.
Vagyis az eddig mindkét fél által elkent konfliktus mintha most vált volna nyílttá (különösen hogy Gyurcsány – noha kapott meghívót – nem ment el a választmányi ülésre).
Ugye ez hír?
Még azoknak is hír, hír kell hogy legyen, akik régen leírták ugyan az MSZP-t, de inkább akarják a mai esélytelen állapotában látni, mintsem Gyurcsány Ferenc által megújítva.
A hír ugyanis nem a vágyainkról szól, hanem a tényekről. Hírt azért írunk és közlünk, hogy informáljunk másokat. Hogy aztán ki-ki vágyai szerint hozzáfűzhesse a saját interpretációját. De ez már a vélemény műfaja. A kettő között éles a határ. Minden tisztességes újságírásban.
A Figyelő honlapja például szóról szóra átvette a Veszprémi Napló korrekt, a szabályoknak megfelelő tudósítását – két eltéréssel. Egyrészt hanyagul olvasta a Napló beszámolóját, ennélfogva nem vette észre, hogy mindaz, amit a Napló Gyurcsánytól idézett, nem az ajkai – zártkörű – lakossági fórumon, hanem az előtte tartott sajtótájékoztatón hangzott el. Másrészt keverte a kommentárt a hírrel, amikor így vezette fel a saját beszámolóját: „Ajkai lakossági fórumon vett részt Gyurcsány Ferenc. A szocialista politikus, exkormányfő szapulta Orbánt, majd közölte, itt az idő az új párt létrehozásának (sic!). Szerinte a fiatalokhoz az őszinteség útja vezet.”
Miért „szapulta”? Ha a Figyelő hírszerkesztése szerint minden kül- és belföldi bírálat, amely az elmúlt hetekben Orbánt érte, a szapulás kategóriájába tartozott, akkor sincs rendben a dolog, mert erre van két tárgyilagos, a hírközlés szabályainak megfelelő szavunk: bírálta, kritizálta. De ha ezt a minősítő megfogalmazást Gyurcsánynak tartotta fenn, akkor nagy szakmai disznóságot csinált: eleve és tudatosan negatív kontextusba helyezett egy hírt.
A baloldali és liberális lapok a véleménypluralizmus és -szabadság védelmétől hangosak hetek óta. Úgy látszik azonban, vannak olyan hírszerkesztők és lapok, amelyek éppen a véleménypluralizmust nem bírják elviselni: nem szeretik, ha az általuk közölt tárgyszerű hírt az olvasó értelmezi a saját beállítottsága, véleménye alapján. Ezért aztán megmondják, legalábbis sugallják neki, mi a helyes értelmezés: Gyurcsány szapulta Orbánt.**
Ám ez apróság ahhoz képest, hogy a Magyar Távirati Iroda számára sem pénteken, sem szombaton nem volt hír Gyurcsány Ferenc kijelentése. Így aztán nem is lett belőle hír a magyar sajtóban (ennyiben viszont dicséret illeti a Figyelő hírszerkesztőségét, hiszen észrevette azt, amiről különben csak a Veszprémi Napló olvasói értesültek volna). Ha tehát hétfőn a közélet iránt érdeklődő magyar polgárok arra ébrednek, hogy kitört a háború az MSZP és Gyurcsány között, fogalmuk se lesz róla, hogy a dolognak volt előzménye.
Ha így megy majd a hírszolgáltatás az állami hírgyárban, amivé az MTI-t alakítják át, izgalmas életünk lesz: folyamatosan egyik meglepetésből a másikba esünk majd, mi minden történt körülöttünk két-három-négy nappal korábban, amiről magával az eseménnyel egyidejűleg nem értesültünk. Nem mellesleg elveszítjük azt a lehetőséget, hogy a maga szerves fejlődésében alkothassunk képet mindenről, ami körülöttünk és velünk történik.
(Mihancsik Zsófia)
* A választmány összetételét lásd itt. Kiderül belőle, hogy Harangozó Gábor választmányi elnökhelyettes nemcsak a strasbourgi ET-vitára nem jutott el washingtoni útja miatt, de a választmányi ülésre sem – a pártelnökkel egyetemben –, hogy részese lehessen „az ideológiai alapelvek” kigondolásának. Sajátságos időzítése az MSZP választmányi ülésének.
** A „szapulás” ez volt: „A megelőző sajtótájékoztatón Gyurcsány Ferenc elmondta, hogy ami a kormányt illeti, úgy látja, az a nemzetközi elszigetelődés kormánya lett, ez pedig nagyon kínos. – A miniszterelnök nem tud elintézni semmit Moszkvában, Brüsszelben kiabálnak vele, Washingtonban nem fogadják. Magyarország ilyen nemzetközi elszigetelődésben még nem volt. Akkor tud előrejutni, ha képes mások érdekeit figyelembe véve együttműködni, de hogy nem tud, ez példátlan évtizedek óta. Leváltani viszont a magyar választók tudják, nem a külföld.”
