Hiteles hírszolgáltatásért való könyörgés
- Részletek
- Mihancsik Zsófia
- 2011. január 22. szombat, 05:28
Be kell vallanom, hogy hírmániás vagyok (ez a Galamuson is látszik, bár sajnos nem eléggé). Hírszerkesztő sohasem voltam – az egy külön szakma –, csak az elmúlt egy évben vitt rá a kényszer, de amióta az eszemet tudom, falom és gyűjtöm a híreket. Úgy gondolom, hogy a lehető legalaposabb, legszélesebb körű és legtárgyszerűbb tájékoztatás-tájékozódás nélkül gondolkozni és véleményt mondani sem lehet, érvényesen semmiképp.
Ezért élem meg tragédiaként a nemzeti hírügynökség és a közszolgálati híradások tervezett egyhangúsítását, egy kézből vezéreltségét, de már önmagában azt a tényt is, hogy a közszolgálati intézmények vezetése olyan emberek kezébe került, akik korábbi gyakorlatukban a hírszolgáltatást is pártpolitikai segédeszköznek tekintették. És ugyan bizony miért másért ők kerültek oda, ahová tették őket, ha nem azért, mert e téren, a Fidesz számára legfontosabb kérdésben, a feltétel nélküli alkalmazkodásban már bizonyítottak? (Már írtam róla, hogy ha máson nem, ezen biztosan lemérhető az egykori MSZP–SZDSZ-koalíció és a Fidesz-kormány viszonya a valósághoz és annak reprezentációjához. Lehet, hogy az előbbi kormány alatt trehány volt a Magyar Televízió – de nem volt az az MTI és a közrádió –, ám kísérlet sem történt központi és intézményes cenzúra bevezetésére, arra, hogy politikai érdekből a magyar lakosságot elzárják a teljes körű és tárgyszerű informálódás lehetőségétől. Kísérlet sem történt agymosásra. Az csak diktatúrákban vagy diktatórikus berendezkedésre törekvő politikai pártoknál szokás.)
Azt is őszintén megmondom, hogy újabban minden nap rettegve nyitom ki az MTI híreit, mert félek, hogy előbb-utóbb nyomára bukkanok annak a kísérletnek, amely megfoszt engem is, a Galamus olvasóit is attól a biztonságérzettől, amelyet az jelent, hogy tudom, bátran rábízhatom magam a professzionális, a szakmai szabályokat tiszteletben tartó, a részrehajlás nélküli tájékoztatás elemi kötelességének minden pillanatban eleget tevő hírügynökségre. És bár Balogh S. Éva már kétszer felhívta a figyelmet* MTI-s bakikra, én még mindig hinni akarom, hogy ezek nem utasításos, hanem valóban véletlen bakik voltak.
Csak most itt van egy újabb.
Fotó: A Klimó-könyvtár – kulongyujtemenyek.lib.pte.hu
De ehhez még egy magáninformációt kell előrebocsátanom: hogy ugyanis vannak barátaink, akik időt és energiát nem kímélve, és természetesen fizetség nélkül segítenek nekünk a világsajtó szemlézésben. Mert nyilvánvaló, hogy egy hírügynökségnél sincs, nem is lehet meg minden hír, bőségesen rászorul a kiegészítésre az, amit az MTI kínál. A francia nyelvű sajtó fordítása az én reszortom lenne, ha maradna rá időm. Nagyon ritkán marad. Ezért örülök, ha az MTI elvégzi helyettem legalább a munka nagy részét.
Pénteki hírösszefoglalónkba természetesen beválogattam az MTI Francia lap: a magyar hatalom nyugtalanítja az európaiakat című lapszemléjét is. A La Croix című francia katolikus újságot szemlézték, amely szerdai kiadásában három oldalon, összesen hét írásban foglalkozott Magyarországgal, azaz a vitatott médiatörvénnyel. Az MTI egyetlen hírben foglalta össze valamennyit, ami nem baj, nem szólhat a napi hírek közül hét a La Croix-ról. Akkor nem volt időm még ránézni sem a francia újság honlapjára, de bennem volt a kíváncsiság, mi az a rengeteg mondandó, ami miatt egy francia katolikus napilap három teljes oldalt szentel Magyarországnak.
Itt a hétvége, kicsit nyugisabb, mint a hétköznapi bolondokháza, most jutottam el a La Croix honlapjára. Ahol azt olvasom François D’Alancon Budapestről tudósító cikkében, amelyet egyébként az MTI igen nagy terjedelemben idézett a saját szemléjében: „Érthetetlen és eltúlzott a médiatörvény körül kialakult hisztéria – mondja Csermely Péter (44 éves), a konkurens [mármint a korábban idézett Népszabadsághoz képest], ’zsidó- és ’kommunistafaló’*** konzervatív napilap, a Magyar Nemzet főszerkesztő-helyettese.” Stb.
Nem emlékeztem ilyen vaskos kitételre az MTI hírében. Nem is emlékezhettem, mert nincs.
Az MTI gyakorlatilag teljes terjedelmében idézi mindazt, amit a La Croix cikkében Horváth Gábor, a Népszabadság főszerkesztő-helyettese mond és amit a francia újságíró a Népszabadságról leír. Pontosan idézi az MTI Csermely Péternek a La Croix-írásban szereplő véleményét is. Ám ez a minősítés, a francia újságíró minősítése valahogy kimaradt az MTI-hírből.
Egyszóval: Orbán Viktorról még le lehet írni az MTI híreiben azt a rengeteg elképesztő (és sajnos többnyire helyénvaló) minősítést, amelyet a külföldi politikusoktól és a nemzetközi sajtótól kap. Csermely Péter Magyar Nemzetéről, ezek szerint, nem lehet leírni.
Vagy örüljek annak, hogy legalább azt átveszi az MTI a francia lap cikkéből, hogy a Népszabadságot „a legnagyobb magyar bank, az OTP azzal fenyegette meg, hogy megvonja tőle a hirdetést, miután a pénzintézet vezetőjének, Csányi Sándornak – aki Orbán támogatásával lett a Magyar Labdarúgó Szövetség elnöke – felkerült a lap honlapjára egy telefonbeszélgetése”?
Nem örülök, mert nincs fél hír. Nincs kozmetikázott hír. Nincs jelzőválogatás. Nincs ízlés vagy érdek alapú húzás. Nincs részinformáció. Egy hírszolgáltatás vagy pontos, vagy nem hírszolgáltatás.
Tisztelt MTI! Kérem, nagyon kérem, ne cenzúrázzák a híreiket! Kérem, ne engedjenek semmiféle nyomásnak, a szakmai lelkiismeretükre hallgassanak! Egyszer lehet a hitelességet és a bizalmat elveszíteni. Egyszer lehet szétzilálni egy ország hírszolgáltatását. Csak egyszer lehet rákényszeríteni a sajtót és a médiát, hogy ki-ki saját kisipari hírszolgáltatással próbálkozzon, rettenetes idő-, energia- és pénzpocséklás árán. Meg is tesszük, ha nincs más választásunk. De mondják meg, megéri egy ilyen pártért, egy ilyen pártvezérért, egy ilyen színvonalú kormánypárti sajtó kedvéért szétverni egy jól működő és nélkülözhetetlen rendszert? Megéri a napi pártszolgálat kedvéért megfosztani egy egész országot a tájékozódás lehetőségétől? Hiábavaló a kísérlet, Önök is tudják. Ha ezt teszik, ugyanúgy el fognak tűnni a rossz emlékűek süllyesztőjében, ahogyan húsz évvel ezelőtti hírválogató elődeik eltűntek. De legyenek biztosak benne, hogy erre nem kell, nemhogy évtizedeket, éveket sem várnunk. Úgyhogy higgyék el, már csak a saját önbecsülésük miatt is, nem éri meg!
* Az MTI a kormány szolgálatában? és Egy újabb MTI-s „baki”?
** « Toute cette hystérie à propos de la loi sur les médias est excessive et incompréhensible », répond Peter Csermely, 44 ans, rédacteur en chef adjoint de Magyar Nemzet, le quotidien conservateur concurrent, pourfendeur virulent des « juifs » et des « communistes ». « Après huit ans de pouvoir socialiste, il faut mettre fin au désordre et reconstruire le pays sur de nouvelles bases. »
*** Lehet vitatkozni a fordításon. Disztingváltabb módon lehet úgy is fordítani, hogy „a zsidók és a kommunisták elszánt ellenfele”. Lehet azt is írni, kicsit körülményesebben, hogy az az újság, amelyik folyton „heves kirohanásokat intéz a zsidók és a kommunisták ellen”. De valamit írni kell.
