Mit kínál a Fidesz Európának?
- Részletek
- Krémer Ferenc
- 2011. január 21. péntek, 05:14
A kérdés az, sikerülhet-e a Fidesznek a maga bolsevizmusból, fundamentalista kereszténységből, korlátolt nacionalizmusból és burkolt rasszizmusból gyúrt (eszme)rendszerét a polgári értékek megújításaként eladni a klasszikus európai demokráciáknak. Látszatra – ahogyan mindig is szokott lenni ennek a pártnak a gyakorlatában – minden rendben van. Úgy tűnik, mintha a magyar elnökség programja egyenes folytatása lenne a belga elnökségének, és mint folyton folyvást halljuk, a médiatörvényben sincsen semmi olyan, ami máshol ne lenne meg. Európa és mindenekelőtt konzervatív politikusai zavarban vannak. Jó hír viszont, hogy legalább az újságírók ráébredtek, Orbán programja és rendszere őket is fenyegeti.
Erős Európa
Magyarország egy triász harmadik tagjaként tölti be az EU soros elnöki tisztét. A spanyol program az innovációt helyezte a középpontba, a belga pedig a közös cselekvést. A magyar program ezzel szemben erős Európát ígér. Ez egyáltalán nem meglepő, hiszen a Fidesz világképének középpontjában az erő és annak kihasználása áll. Vajon ugyanazt kínálják-e Európának, amit minekünk idehaza?
Az világosan látszik, hogy a szöveg angol és magyar változatában egyaránt felülreprezentáltak azok a szavak, amelyek összefüggésben vannak az erővel. A triász programjai nagyjából azonos hosszúságúak, ehhez képest a magyar program angol szövegében majd kétszer annyiszor szerepelnek az erőre vonatkozó szavak, mint a belga programban, a strong szó pedig négyszer több helyen olvasható, mint a spanyol vagy a belga programban. A nem hivatalos magyar fordításban ez a dominancia még nagyobb, a 29 oldalas szövegben 65-ször használták az „erő” szót. De mindez csak forma, fontos lenne tudni, mit kíván mondani a magyar program az erő előtérbe tolásával.
Bár az erő csak bizonyos összefüggésekben és helyzetekben segíthet a problémák megoldásában, mégis fontos, hogy mit és hogyan kíván erősíteni a magyar program. Csak soroljuk fel: erősíteni akarják az emberközpontúságot, a foglalkoztatást, a kohéziót, a szolidaritást, a gazdasági kormányzást, a közös politikákat, a tagállamokat és az intézményeket. Ez a lista számos ellentmondást tartalmaz, úgy értem, vannak olyan elemei, amelyek kioltják egymás hatását. Úgy vélem azonban, hogy nem szerzőinek butasága miatt zavaros a szöveg. Lehetne így is, de inkább az a politikai attitűd jelenik meg benne, amely az ellentétes érdekeket egyeztetés nélkül igyekszik kielégíteni, legalább verbálisan. Az ebből következő lehetséges események pedig egy olyan skálán helyezkednek el, amelynek az egyik pólusán a „minden marad, ahogy van”, a másikon pedig a kiválasztott érdekcsoportok többiek feletti uralma áll. Az EU egyik komoly problémája, hogy ezeket az ellentmondásokat negligálja.
Ellentétben áll egymással az emberközpontúság és az erős intézmények igénye. Az intézmények ereje ugyanis, bármilyenek legyenek is, mindig az egyének feletti hatalmukban áll. Ebből az is következik, hogy a 21. századi demokráciákban az „erősítés” kontraproduktív stratégia. Azon politikusok fejében, akik ezt preferálják, valamiféle 19-20. századi háború jár, ahol a felhasznált eszközök mennyiségének növelésével előnyre lehetett szert tenni. A demokrácia azonban nem háború, még ha Orbán Viktor azt hiszi és ezt kínálja az Unió egészének is.
Megítélésem szerint ellentétben áll egymással a kohézió és a tagállamok ereje is. No persze definiálatlan tagállami erőről van szó, így érthetünk rajta gazdasági, politikai vagy más egyéb erőt. Általában véve a tagállami erő a többiektől való függetlenséget jelenti, rosszabb esetben a többiek feletti hatalmat. Ez pedig pontosan a kohézió ellen hat, illetve csak a kohézió bizonyos, leginkább az ideiglenes típusait engedi meg. Kétségtelen, ez az egységre vágyakozó széttartás jelen van az Unióban, és különösen pikáns jelentést kap a dohos nacionalizmust valló Orbán-kormány által készített programban. Az erős Magyarország, amelyet a Fidesz a választási és kormányprogramjában is meghirdetett, semmi jót nem üzen a környező államoknak és népeknek: olyan hagyományokat élesztett fel, amelyektől ebben a térségben már régen meg kellett volna szabadulnia minden politikusnak. Régiónkat és Európát sem tarthatja össze erő, de sajnos ezt a nacionalista politikusok sohasem fogják megérteni. Összetarthatják viszont a közös érdekek és értékek, a nemzetek társadalmi szerződése, amelyben lemondanak a saját erejükről az Unió javára, hogy hatékonyságot, nyitottságot, megújulási képességet és kreativitást nyerjenek cserébe. A Fidesz viszont ehelyett konfliktusokat kínál Európának. Orbán politikája egyértelművé teszi, mit ért erős tagállamon. Olyan államot, mint az általa vezetett Magyarország: nem egyezkedik, nem működik együtt, a partnereit lenézi, aztán kiáll a kamerák elé, és a kohézióról mesél. Az erős Európa, úgy, ahogy azt a Fidesz elképzeli, egy ellentmondásoktól és konfrontációktól sújtott része lenne a világnak – minél erősebbek a tagállamok, annál gyengébb az Unió.
Romaprogram
A magyar elnökség programjának fontos része az európai romastratégia kidolgozása, pontosabban a Nemzeti Romabefogadási Stratégiák Európai Keretének* elfogadása. Valljuk be, nehezen megfejthető nevet adtak a magyar fordításban ennek a stratégiának. A birtokviszony okozza a zavart, és azt az érzetet kelti, mintha nem egy keretmegállapodásról lenne szó, amelynek alapján az egyes országok kidolgozzák a saját stratégiájukat, hanem éppen fordítva. Az erős tagállam elvi alapján álló fordító azonban jól tette a dolgát, hiszen számára, ahogy a kormány számára is, értelmetlenek a közös európai politikai keretek.
Vajon mit kínál a Fidesz roma ügyben Európának, az a Fidesz, amely kormányának programjában és politikájában is a szelektív szolidaritás elvét követi? (NEP 2. fejezet) Tisztán és világosan beszélt erről Balog Zoltán felzárkóztatásért felelős államtitkár a Népszabadság január 16-i számában. Ebből az interjúból mindenki számára kiderülhet, mit is kínál a Fidesz az európai cigányoknak. Politikájuk lényege az emberek egyenlőtlenségének intézményesítése. Ennek alapján alkották meg a családpolitikájukat (a „gyerekekért élőket” és nem a „gyerekekből élőket” segítik, mint Orbán mondta). Balog Zoltán pedig elmagyarázza nekünk, hogy csakis azok a romák és egyéb szegények számíthatnak az állam segítségére, akiknek a magatartását a hivatalok megfelelőnek találják majd: „ha egy állam pluszt ajánl egy állampolgárnak azért, mert segíteni akar a hátrányos helyzetén” – mondja –, „akkor azért cserébe el is várhat valamit.” Ez azonban nem integrációs, sokkal inkább asszimilációs program, és aki nem viselkedik jól, az „el is veszítheti a jogosultságot”. Egyébiránt pedig Balog gettókat akar fenntartani és létrehozni. Erre utal az, amit a boldvai cigánytelep megőrzéséről mond, mert bár az „’okos szociológusok’ folyamatosan azt követelik, hogy számoljuk föl, mert azok sugárzó salaklakások és szegregált környezet. Csak ha valaki odamenne, és közölné az ott élőkkel, hogy ’felszámoljuk a telepet’, azt elkergetnék, mert jól érzik ott magukat az emberek.” Azért emeltem ki ezt a néhány szót, mert érzékletesen mutatja, mennyire cinikus Balog Zoltán és általa a kormány felfogása. A Fidesz céljai eléréséhez kidolgozott egy sajátos újmagyar nyelvet, de itt nemcsak a nyelvről van szó. Elgondolkodott-e Balog úr valaha is azon, hogy milyen mély bizalmatlanság alakult ki a nyomorban élők között a felettük rendelkező, őket ide-oda tevő, nekik parancsolgató hatalommal szemben? Nem hiszem, mert ennek nyoma sincs a nyilatkozataiban és a terveiben. A nyomorban élők eddig mindig megszenvedték a politikai hatalom dilettáns és cinikus kísérleteit, nekik teljesen mindegy, melyik politikai irányzathoz tartoznak a rajtuk kísérletet folytatók. Évszázadok óta folyik ez a tisztességtelen játék. A Fidesz most azt tervezi, hogy a maga még csak nem is szalonrasszista elképzeléseit európai programmá formálja. A szörnyű az, hogy a végén még el is fogadják. Isten óvja az európai romákat ettől!
Balog Zoltán a „helyi világ értékítéletében” bízik, hogy majd az segít kiválasztani a támogatásra „érett embereket”. Bízik hát abban a helyi hatalomban, amelynek polgármesterei és képviselői mindent megtettek az elmúlt húsz évben a romák szegregálása és diszkriminálása érdekében, akik segítség címén gettók sokaságát hozták létre az országban. Ki másban lehetne bízni, ha nem bennük? Ez némi túlzással majdnem olyan, mintha az afro-amerikaiak emancipációját a Ku-Klux-Klanra bízták volna, hagy válogassák ki ők, melyik fekete „érett” a segítségre.
Conflict (Vaison-la-Romaine) – flickr/sacred_destination
Az emberi méltóság védelme?
A médiatörvényt ért támadásokkal szembeni kormányvédekezés centrumában az emberi méltóság védelme áll. Védelmezői állítják, hogy „tiszteletben tartottuk a sajtó szabadságát (...), de ha tetszik, ha nem, az emberi méltóság előbbre való”. Köztársaságunk elnöke nyilatkozott így madridi látogatásakor. Ezt hallva két kérdés merül fel bennem. Milyen következményekkel jár az alapértékek és az alapjogok szembeállítása egymással? Ezt teszik ugyanis. Hierarchiát állítanak fel közöttük, alárendelve az egyiket a másiknak. Véleményem szerint ez egy teljesen hamis érvelés. Hierarchikus sorrend ugyanis akkor állítható fel, ha az alárendelt érték (Fideszes érvelésben a szabadság) önmagában, a saját jogán nem létezik, csakis a fölérendeltből levezetve, mintegy abból kapja a létezéséhez szükséges legitimitást. A probléma az, hogy a polgári társadalom alapértékei mind levezethetők egymásból, egyik sincs alávetve a másiknak. Ebből pedig az következik, hogy ha az egyiket a másik érdekében akarja valaki korlátozni, akkor a védelmezettet is korlátozza. A sorrendbe állítás az alapértékek teljes félreértéséből származik. Mondhatnám úgy is, hogy ostobaságból ered, de sokkal valószínűbb az, hogy mögötte antidemokratikus megfontolások húzódnak meg.
A másik kérdés sem lényegtelen, mert a médiatörvény védelmezőinek erkölcseire kérdez rá. Milyen viszonyban áll ez a kijelentés a Fidesz gyakorlatával? A Fidesz nem újszülött, akinek még semmi múltja. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a Fidesz politikusai és egyetértő újságírói, gátlástalan udvari humoristája hosszú évek óta a lehető legváltozatosabb módokon sértették meg és vették semmibe mások emberi méltóságát. Ez a mérce akkor, amikor a médiatörvény jolly jokerét, a védelmezendő emberi méltóság jelentését értelmezni kell. Ahogyan a szelektív szolidaritás elvét alkalmazzák a nyomorban élők esetében, úgy ezt az elvet használják az emberi méltóság védelmekor is. Csakhogy az emberi méltóság egyike a közjavaknak (public goods), vagyis ha elvesszük valakitől, akkor mindenkié megsérül, ennek következtében a Fidesz ellenzékben folytatott gyakorlata erodálta valamennyiünk emberi méltóságát. Amennyiben egy helyzetben valaki(k) különösen kényesnek mutatkoznak az emberi méltóságra, akkor nagy az esélye annak, hogy privilégiumokat akarnak biztosítani maguknak. Demokráciában a politikai ellenfelek emberi méltóságát nem lehet anélkül semmibe venni, hogy ennek a gyakorlatnak a folytatója ne váljék embertelenné. Mivel pedig az alapértékek nem alá-fölérendeltségi viszonyban vannak, hanem előfeltételezik egymást, elkerülhetetlenül kiüresedik valamennyi. Helyükbe pedig olyan frázisok lépnek, amelyek tág teret nyitnak a hierarchikus hatalomnak.
Minderről az európai néppárti politikusok alig tudnak valamit, vagy ha mégis, nem hajlandók megérteni. Lássuk csak, mit mondott Joseph Daul, a Néppárt frakciójának elnöke, éppen Orbán elnöki bemutatkozásakor: „Ideális alapokon működik az ön pártjára épülő kormány […] Hiszek önnek, bízom önben. Bízom benne, hogy tiszteletben tartja az európai szabályokat. Nagyon nagy európainak tartom önt.” Orbán Viktor kétségtelenül európai, de tisztelt Daul úr, tud-e ön arról, hogy Európának nemcsak demokratikus hagyományai vannak, pláne ebben a régióban, itt, ahol Magyarország is fekszik. A magyar kormányfő illusztrálta is ezeket a negatív hagyományokat, amikor így válaszolt a felszólalásokra: „Azzal fenyegettek, hogy a diktatúra felé mozdul el Magyarország. Mi ez, ha nem a magyar nép megsértése?” A pártelnök és az ország, a kormány és a nemzet azonosítása egyike az élő és viruló antidemokratikus hagyományainknak itt az Unió keleti felén.
Sajnálom az Európai Néppárt politikusait, akik mintha elveszítenék sok évtizedes demokratikus elkötelezettségüket, csak azért, hogy védelmet nyújtsanak valakinek, aki már régen nem demokrata.
* Az angol nyelvű programban: „Our special priority is to have the EU Framework on National Roma Strategies endorsed and to provide new momentum for addressing this important European issue.”
