A hazudozás apológiája
- Részletek
- Napi apró
- 2011. január 18. kedd, 04:20
- Bauer Tamás
Az Inforádió Arénájában válaszolt kérdésekre Török Gábor, a jeles politológus, aki május óta nem talál kivetni valót abban, amit a Fidesz a magyar demokráciával művel. Ezúttal a Wall Street Journalban megjelent Orbán-interjú után előállt helyzetben faggatták Törököt. Orbán ebben az interjúban elmondta – és másnap, az új Széchenyi-terv bemutatásakor el is ismételte –, hogy százmilliárdokat terveznek kivonni a nyugdíjrendszerből, a munkanélküli ellátásból, a gyógyszertámogatásokból és a tömegközlekedés támogatásából. Tudjuk, hogy az ilyen próbálkozás nem új a magyar politikában, a munkanélküliek ellátásának feltételeit több alkalommal is szigorították a kormányok a rendszerváltás, vagyis a munkanélküli segélyrendszer megteremtése óta, hogy a nyugdíjak összegét a második Gyurcsány- és a Bajnai-kormány már erőteljesen csökkentette (a Medgyessy-kormány által végrehajtott megalapozatlan emelés után), hogy a második Gyurcsány-kormány gyógyszergazdaságossági törvénye lehetővé tette a gyógyszerkassza növekedésének megállítását a gyógyszerellátás zavartalan biztosítása mellett, és hogy a második Gyurcsány-kormány a tömegközlekedésben is próbálkozott olyan lépésekkel, amelyek megalapozták volna a támogatások mérséklését. Azt is tudjuk, hogy a Fidesz ezeket az intézkedéseket kivétel nélkül élesen támadta: az egészségügyi reformot népirtásnak, a vasúti szárnyvonalak megszüntetését – más intézkedésekkel, a kisiskolák és kisposták megszüntetésével együtt – falurombolásnak, a tizenharmadik havi nyugdíj megvonását a nyugdíjasok nyomorba döntésének nevezte. Most viszont maga is effajta intézkedéseket mérlegel.
Hiba volna az ilyen szándékokat gondolkodás nélkül elutasítani: az ilyen tervek megítélése alapos mérlegelést kíván. Kezdem ott, hogy a munkanélküli ellátásokat szerintem nem lehet ma Magyarországon nagyvonalúnak és folyamatosnak nevezni, amikor legfeljebb fél-háromnegyed évig folyósítják őket, és megkurtításuk aligha helyénvaló. Fölöttébb kérdéses, hogy visszakényszeríthetők-e a munkaerőpiacra ezen az úton azok a képzetlen százezrek, akik a modernizálódott magyar gazdaságban nem találnak munkát. Elképzelhető olyan pénzügyi válsághelyzet, amikor az eddigi nyugdíjcsökkentés után újabb nyugdíjcsökkentés válik szükségessé, de a mai helyzet nem ilyen: aligha fogadható el ilyesmi olyan kormánytöbbségtől, amely a legmagasabb jövedelműek személyi jövedelemadóját és a vállalkozások adóját csökkenti, eltörli az örökösödési illetéket, tehát számottevő állami bevételekről mond le. A gyógyszertámogatások összegének csökkentésére sem tűnik képviselhető iránynak az, hogy előbb kikapcsolják azokat a versenyelemeket, amelyek a gyártókat és forgalmazókat késztették volna az árak mérséklésére, s ezzel szemben inkább a betegek rovására akarnak megtakarítást elérni.
De mindez az intézkedések érdemi megítélésének kérdése, és ilyesmivel Magyarországon a politológusok nem szoktak foglalkozni. Török szerint „a Fidesznek két, egymással részben ellentétes célt kell elérnie: a költségvetés helyzetének javítása és a piacok megnyugtatása okán valamilyen reformpolitikával kell előállnia, és ezen a téren komoly a várakozás. Másrészt viszont, ha meg akarja őrizni a hitelességét, akkor el kell kerülnie azt, hogy megszorításoknak lehessen nevezni a politikáját, vagyis ne olyannak látszódjon, mint az előző két kabineté.” Miközben Orbán, Szijjártó és társaik azt magyarázzák, hogy a kiadások csökkentése nem megszorítás, Török az Inforádiónak nyilatkozva azt mondja: nem hiszi, hogy „a Fidesz elköveti azt a kommunikációs hibát, amit a második Gyurcsány-kormány a megszorítások elismerésével. Értelmezési verseny kezdődik majd, a megszorítást szitokszóként fogja alkalmazni az ellenzék, de a kormány politikai ereje, társadalmi támogatottsága miatt arra képes lehet, hogy egy másfajta vágányra terelje a reformokról szóló vitát, ha van bátorsága ebbe az irányba indulni”. Magyarul: Török azt tartja hibának, hogy a második Gyurcsány-kormány elismerte, hogy ami megszorítás, az valóban az, vagyis igazat mondott, és arra bíztatja a Fideszt, hogy tagadja le arról, ami forrás-kivonást jelent, hogy megszorítás. Legyen egyfajta kommunikációja exportra, és egy másfajta hazai felhasználásra, mondjon mást a befektetőknek, és mást a magyar választóknak. Hazudjon tovább. Idáig züllik az, amit a magyar nyilvánosságban eufemisztikusan „politikai elemzésnek” neveznek.
(Bauer Tamás)
