Orbán-beszéd az Új Széchenyi Terv bemutatásán
- Részletek
- Szemle
- 2011. január 15. szombat, 03:59
- Galamus-csoport
2011. január 14-én
A kormányzás barátságos arca
„Mindannyiunkban ott van a vágy a konfliktus iránti életre [konfliktusmentes életet akart mondani]. De aki erre vágyik, ne menjen a politikába. Tehát ha komolyan gondoljuk az ország átszervezését, a konfliktusokat vállalni kell. Úgy is mondhatnám, hogy minden harcot, ami szükséges, egyszer meg kell vívni… Ugyanakkor emberiesség, barátságosság meg együttműködés is szükséges… A Széchenyi-terv tehát a kormányzással szükségképpen együttjáró konfliktusok mellett igazából a közélet, a politika és a kormányzás barátságos arcát képviseli.”
„A nyílt tervezéshez idő kell. Én megértem a türelmetlenséget is, de ha valóban a nemzet vagy az ország, vagy az összes magyar ember közös fejlesztési tervét akarjuk elkészíteni Széchenyi Terv címszó alatt, akkor azt csak nyílt tervezéssel lehet létrehozni, mindenkit meg kell hallgatni, mindenkinek lehetőséget kell adni, hogy elmondhassa a véleményét, s ehhez idő kell.”
Nem csak jobb kezem van, hanem bal is
A Széchenyi Terv és az új kormányzati struktúra összefüggéséről: „Ha nincs a Matolcsy-féle távlatos kitekintés és stratégia, amelynek a számait és összefüggéseit láthatták, amely elhelyez bennünket időben, térben, folyamatokban, a földrajzi világban, akkor a fejlesztési terveink céltalanokká válnak. És hiába vannak a kiváló, trendeket felismerő, felrajzoló makrogazdasági elgondolások, ha nincs mögötte egy pályázati kézikönyv, amit Fellegi Tamás bemutatott nekünk. Ez csak így lehetséges. Tehát nekem nem csak jobb kezem van, hanem bal is. Ráadásul a jobb pontosan tudja, mit csinál a bal. Ezért állunk ma itt egy egységes Széchenyi Terv koncepcióval Önök előtt.”
Ami itt uralkodott, az egy disznóól volt
„Még a disznóólról is szeretnék mondani néhány szót. Mindannyian tudjuk, hogy Fellegi miniszter úr rendkívül tapintatos és udvarias ember… És ő beszélt arról, hogy milyenek voltak a korábbi pályázatok. És ilyeneket mondott, hogy egy általános műveltséggel rendelkező vállalkozó nem volt abban a helyzetben, hogy maga el tudjon készíteni egy pályázatot. Ezek nagyon udvarias mondatok. Széttagolt volt a pályázati rendszer. Párhuzamosságok voltak a rendszerben. Ugye így beszél egy igazi akadémiai ember. Én úgy beszélek, hogy egy disznóól volt… ami itt uralkodott, az egy disznóól volt. Átgondolatlan, korrupt, áttekinthetetlen, követhetetlen, az embereket megalázó, a pályázókat kiszolgáltatottságra ítélő, a kormányzati és pályázati emberek számára pedig hatalmi pozíciót biztosító rendszer volt. Ez disznóól. Szerencse a szerencsétlenségben, tekintettel arra, hogy megfelelő körülmények között nőhettem föl, néhány disznóólat már volt módom személyesen is, saját kezemmel kitakarítani, ezért biztosak lehetnek abban (...), hogy ezzel a disznóóllal, ezzel a hodállyal is el fogunk majd bánni.”
Forradalmi erővel elsöpörték a régi rendszert
„A nemzeti ügyek kormánya ma elindítja az új Széchenyi Tervet. Egy évvel ezelőtt Magyarország a szakadék szélén táncolt. Az államháztartást az IMF-hitel lélegeztető készüléke tartotta életben akkor, amikor a választók véghez vitték az elmúlt évtizedek európai viszonylatban is kiemelkedő, legnagyobb politikai fordulatát, forradalmi erővel elsöpörték a régi rendszert, és egy újat alapítottak… Én határozottan szeretném itt elmondani Önöknek, hogy azok az emberek, akik úgy tüntetik fel a magyar nép akaratát, ami egyébként kétharmados parlamenti többségben fejeződött ki, mint olyasmit, ami veszélyt jelent az ország számára, azok a jövőnkkel játszanak. Magyarország, a magyar emberek jövőjével játszanak. És az összefogás, a kétharmad, az ebből fakadó kétharmados stabilitás a legkomolyabb versenyelőnye ma Magyarországnak. Ha ez nem volna, a gazdasági versenyképességünk megteremtése is reménytelen lenne. Ahogy az elmúlt húsz évben is az volt. Ezért az összefogást nem veszélynek, hanem értéknek, lehetőségnek kell tekinteni, és mindenek fölött büszkének kell rá lenni, mert nem a szél fújta össze ezt a többséget, hanem kemény munkával a magyar emberek állították elő. És ez nem más, mint a magyar emberek összefogásának megtestesülése, amely joggal vár el maga iránt tiszteletet.”
A piac jeges, viharos szelének az ítéletét fogadjuk el
„A választások óta nem egészen kilenc hónap telt el, és ma már az ország készen áll a teljes megújulásra. A magyar államháztartás az egyik legstabilabb Európában, nem szorulunk az IMF segítségére, a piacról finanszírozzuk magunkat, elfogadva a piac könyörtelen ítéletét, nem nemzetközi politikai szervezetek által lekerekített és megszelídített ítéletnek vagyunk kitéve, hanem a piac jeges, viharos szelének az ítéletét fogadjuk el, és most elindítunk egy olyan gazdasági tervet, amely, ha okosan valósítjuk meg, talán egész Európa számára példamutató lehet.”
Senki sem vonhatja ki magát a törvények alól, még akkor sem, ha kiemelkedően okos, vagy kiemelkedően intellektuális részéhez tartozik is az országnak
„Olyan eredményeket tudunk felmutatni az elmúlt kilenc hónapból, amellyel nem sok ország büszkélkedhet manapság… Ha nem lett volna kétharmadunk, vajon lehetnénk-e mi az egyetlen olyan európai ország, amely képes volt arra, hogy a politikai osztály létszámát egyetlen demokratikus döntéssel megfelezze? Fél év alatt stabilizáltuk a hamis számokra épülő költségvetést.” És: a minden idők legalacsonyabb kulcsára épülő, arányos adórendszer, az alacsony társaságiadó-kulcs, az ismét hároméves gyes, a kettős állampolgárság, az adóhivatal korszerűsítése. Ez utóbbi következtében „Magyarország olyan országgá vált, ahol az adót be kell fizetni. És ha valaki nem fizeti be magától, attól be fogjuk szedni.” A gyes pedig azért fontos, „mert a nyugdíjrendszer hosszú távú megoldása nem a nyugdíjrendszerben van, hanem a foglalkoztatáspolitikában meg a családpolitikában. Vagyis több embernek kell dolgozni, és több embernek kell születni, aki hajlandó munkába állni.” „Az ország történetének legnagyobb ipari katasztrófáját példátlan összefogással sikeresen kezeltük, olyan jogi megoldásokat választva, amelyek most már terjednek az egész világon.” „Az állam pazarló költekezését megzaboláztuk, az állami vezetők horribilis jövedelmeit megzaboláztuk, és a számukra kifizetett erkölcsi [sic!] végkielégítéseket pedig visszavettük.” „A törvények mindenkire vonatkoznak, senki sem vonhatja ki magát a törvények alól, még akkor sem, ha kiemelkedően okos, vagy kiemelkedően intellektuális részéhez tartozik is az országnak. Ideje komolyan venni a demokráciát, s ez azt jelenti, hogy a törvények mindenkire vonatkoznak.” Minden korábbinál szigorúbb fellépés a bűnözés ellen, „ennek következtében a közbiztonság, amely a gazdaságpolitika sikerességének egyik előfeltétele, ma erősebb, mint korábban volt. És végezetül, bár erős vitáktól kísérve, de megmentettük az összeomlástól a nyugdíjrendszert. Az fenyegette Magyarországot, hogy igazi ukrajnai helyzet áll elő, amikor az állam a vele szemben fennálló kötelezettségeket, például a nyugdíjak kifizetését, egész egyszerűen nem tudja teljesíteni.”
Kéjes aberráció
„Természetesen mi a nemzetközi világot is tiszteljük, de látjuk, hogy a nemzetközi sajtó is tele van azzal, hogy hány országban és milyen komoly vezetők panaszkodnak amiatt, és magyarázzák el, hogy mit miért nem lehet megtenni a pénzügyi válság közepette. Eközben mi
magyarok nem azt magyarázzuk, mit miért nem lehet megtenni, nem pusztán arra vállalkozunk, hogy átvészeljük a viharos időket, hanem arra is, hogy teljesen megújítsuk Magyarországot, és hogy néhány év alatt néhány fontos területen ismét az európai élmezőnyhöz tartozzunk. Van valami kéjes aberráció a magyar közéletben, amely minden egyes gazdaságpolitikai konferenciától azt várja, mikor ejtik ki azt a bűvös szót, hogy megszorítás. Mintha egyébként a megszorítás, az élet egészen csekély területeit leszámítva, valami nagy élvezetet okozna az embernek [derültség]. Sosem fogom megérteni, hogy a baloldal gazdaságpolitikai logikájának miért áll a középpontjában a megszorítás, és miközben egyébként a saját társadalmi bázisuk is retteg ettől, miért éreznek kéjes kielégülést, amikor azt mondhatják, hogy ’és most megszorítunk’. Azt kell mondanom, hogy azon az úton, amely ennek az aberrációnak tesz eleget, nem fogunk eljutni sehova. Beszéljünk értelmesen.
Nem megszorítás; Magyarország ésszerű, alkotmányos és teljes újjászervezése
Kétségkívül, Magyarország nem költhet annyit, mint amennyit költ; vannak célok, amelyekre nem költhet, mert nem igazolhatók azok a célok, vagy mert pazarlóan költ, és vannak bevételek, amelyeket nem szed be, pedig be kellene szednie, ezért a kiadásokat csökkenteni kell, bizonyos területeken pedig a bevételeket növelni. De ez nem megszorítás! Ez egész egyszerűen Magyarország újjászervezése! A mi politikánk középpontjában Magyarország ésszerű újjászervezése áll. Alkotmányos és teljes újjászervezése. Ez fogja magával hozni a kiadások csökkentését és a bevételek növekedését, ez fogja helyreállítani a pénzügyi egyensúlyt, ez tartja majd 3 százalék alatt a költségvetési hiányt, és teszi lehetővé, hogy csökkentsük, Európában talán egyedülálló módon és mértékben, az államadósságot.”
„Természetesen Magyarország előtt más lehetőség is áll. Más utat is választhat, mint amit a Széchenyi Terv és a mostani kormány gazdaságpolitikája jelöl ki… Alternatíva mindig van a politikában és a gazdaságpolitikában. Én ezt nem tagadom. De szeretnék mindenkit emlékeztetni, hogy az általam eddig ismert alternatíva ahhoz képest, amit mi javasolunk… olyan alternatíva, amely a múlt visszatérését jelenti, az eladósodást, a gazdasági visszaesést jelenti, és az elszegényedést hozza magával… Az emberek nem véletlenül szavaztak arra, hogy ehelyett egy másik ösvényen induljon el Magyarország. Ezért bármennyi konfliktussal is jár, mindig meg kell küzdenünk ennek a másik alternatívának a képviselőivel, tudatában kell lennünk annak, hogy természetesen vannak a múltnak erői, amelyek azon dolgoznak, hogy Magyarországot visszavigyék a nemzetközi gyámság alá, a megszorításokba, az eladósodásba, amin persze aztán ők jól kereshetnek a becsületesen dolgozó magyar emberek rovására. Mi ezt az alternatívát nem fogadjuk el.”
Erős és magyar lábak
„Egy ország átszervezésére, versenyképessé tételére egy emberöltőben csak egyszer adódik lehetőség, többször nem. És ez a mi lehetőségünk, a ma aktív nemzedék lehetősége… és felelőssége. Ez a mi nemzedékünk hivatása. Az aktívaké. Persze ha az a kérdés, hogy ki az aktív, akkor azt javaslom, hogy ne a születési anyakönyvi kivonatokat, a keresztleveleket tanulmányozzuk, hanem a kardiológiai jelentéseket, mert aktívnak lenni nem életkor, hanem szív kérdése… A hivatás abban áll, hogy újjá kell szervezni Magyarországot, hogy végre nyugvópontra jusson és biztonságban elrugaszkodhasson. Újjá kell szerveznünk a magyar gazdaságot, hogy erős és magyar lábakon álljon.”
„Ha a hazai kis- és középvállalkozások egyre többen lesznek, és sikeresebbé válnak, belátható időn belül az egész ország erősebb, sikeresebb és boldogabb lesz.”
Az előszót, amelyet a Széchenyi Tervhez „én írtam… a köré a gondolat köré szerveztem, hogy helyet a magyar reményeknek, helyet a magyarok reményeinek… Ez a legfontosabb megfogalmazása a Széchenyi Terv filozófiájának.”
A magyar embert megöli a tétlenség
„Nézzék… mi ismerjük saját magunkat, a saját fajtánkat, a saját népünket, a saját nemzetünket… És számomra a politikában a legvilágosabb iránytűül szolgáló mondat úgy hangzik – saját magunkról szóló ismereteket összegezve – hogy a magyar embert megöli a tétlenség. Ez a helyzet. A magyar embert meg_öli a tétlenség. Ez nemcsak azt jelenti, hogy a magyar ember szorgalmas, nem akar másoktól függeni… és ha ezt nem teheti meg, akkor rosszul érzi magát. Nem csak erről van szó. Az éremnek van egy másik oldala is. A magyar embert megöli a tétlenség. Ennek az éremnek a másik oldala az, hogy a tétlenség a legrosszabb vonásokat hozza elő belőlünk. Ez a helyzet. Minél kevesebben dolgoznak ebben az országban, annál rosszabb lesz élni ebben az országban… mert egyre rosszabb lesz a hangulat. Vannak nekünk is rossz tulajdonságaink természetesen. A legrosszabb nemzeti tulajdonságainkat a tétlenség hozza elő belőlünk, és ez még a dolgozó emberek életét is megmérgezi. Ezért alakulhat ki időnként olyan hangulat ebben az országban, hogy úgy érezzük – bár mi vagyunk az aktívak, akik sokat dolgoznak –, hogy szinte nem lehet boldogulni, szinte nem lehet lélegezni és nem lehet élni. Meggyőződésem, hogy ezt a mondatot – A tétlenség megöl bennünket –, ezt kell a politikának mindig szem előtt tartania.”
Demján Sándor gondolatát megfogadva, hogy a termelésnek elsőbbséget kell adni
Ezért kell a munkának a gazdaságpolitika középpontjában állnia. „Magyarország azért van ma ilyen állapotban, és azért olyan a hangulata, amilyen, mert a munkára képes emberek 55 százaléka dolgozik. A tétlenség megöli az ember. 55 százalék!” Ezzel szemben az uniós átlag 65 százalék, USA-ban az átlag 75 százalék, Kínában pedig 85 százalék. „Az 55 százalékot először fel kell vinni az európai 65 százalékra, utána ezt meg kell haladnunk, nekünk kell Európában a legmagasabb foglalkoztatást bemutatni, és ha erre képesek vagyunk, egyéb versenyképességi előnyeinket kihasználva – Demján Sándor gondolatát megfogadva, hogy a termelésnek elsőbbséget kell adni –, akkor képesek lehetünk a világ olyan pontjaival is versenyképessé válni, amelyeket ma… szinte utolérhetetlennek tekint a nyugati civilizáció...
Nem lehet elbújni a munka elől
Ha végig tudjuk vinni azt a programot, amelynek fontos eleme a Széchenyi Terv, Magyarország termelékenység és termelés szempontjából versenyképes lesz Kínával. Meg Brazíliával… Ennél kisebb célt nem szabad kitűzni. De ehhez az is kell, kedves barátaim:
nem lehet elmenekülni a munka elől. És nem lehet kimenekülni a munkaerőpiacról a tétlenségbe… Az előttünk álló egy év átszervezésének, a strukturális reformoknak éppen az az értelme, hogy mindenkit meghívjon és bent tartson a munkaerőpiacon, és világossá tegye, hogy Magyarországon nem lehet elbújni a munka elől. És nem lehet kimenekülni a munkaerőpiacról, azt remélve, hogy majd az állam munka helyett, másoktól bevett adóból
szociális juttatásokat fog fizetni. Ez nem korrekt, nem fair, nem helyes eljárás, összességében pedig egy kudarcra ítélt, összeomló gazdaságot fog eredményezni.”
Az élet végül mindig azokat igazolja, akik hisznek, akarnak, dolgoznak. A többieket megöli a tétlenség
„Meggyőződésem, hogy minden nemzet polgárainak természetes és magától értetődő igénye, hogy legyen egy hely a világon, ahol a saját terveit, álmait és céljait meg tudja valósítani. És az is természetes igénye minden embernek, nemcsak a magyar embernek, ez nem nacionalizmus…, hogy ehhez ne kelljen idegen országba költöznie. Mert hol máshol lehetne az a hely, ahol megvalósíthatja a terveit, ha nem éppen a saját hazája. Szóval Magyarországot úgy kell megújítanunk, hogy minden ember azt érezhesse, hogy ha vannak céljai, ha akar dolgozni, ha nem akarja, hogy megölje a tétlenség, akkor ahhoz társakat, támogatást és bátorítást talál, és szorgalmas, és időnként nagyon nehéz munkával elérheti azt, amit célként maga elé kitűzött.”
„Az elmúlt kilenc hónap eredményei okot adnak arra, hogy… alkalmasnak érezzük magunkat arra, hogy Magyarország teljes alkotmányos átszervezését a következő egy évben végrehajtsuk.” „Az élet végül mindig azokat igazolja, akik hisznek, akik akarnak, és akik dolgoznak. A többieket megöli a tétlenség.”
Forrás: a fidesz.hu videója
