Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. január 6.

• Nyomtatás

Részletek

2011. január 08. szombat, 05:58

Megbeszéljük

Bolgár György kérdései a 2010. január 6-ai műsorban

Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy meg is hátrált meg nem is az Orbán-kormány. A miniszterelnök külföldi újságírók előtt a Reuters hírügynökség szerint azt mondta, hogy ha az Unió szükségesnek ítéli a médiatörvény megváltoztatását, akkor ezt elfogadjuk. Ugyanakkor az AFP francia hírügynökség szerint Orbán visszautasította a törvény francia és német kritikáját, és közölte, hogy addig nem változtatunk a jogszabályon, amíg a többi európai ország meg nem teszi ugyanezt. Természetesen Magyarország elfogad minden, az Unió által indított eljárást, de ha a magyar médiatörvény módosítani kell, mondta, akkor Franciaországban, Németországban és Hollandiában is meg kell változtatni az ottani törvényeket. Mert a miénkben semmi olyan nincs ami az övékében ne volna benne. Vajon fegyverszünet, vagy háború?

Orbán egyébként a sajtótájékoztatón azt is elmondta, büszke rá, hogy többen Putyinhoz hasonlítják. Ezek szerint háború?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy a legtekintélyesebb magyar közgazdász, Kornai János a mai Népszabadság mellékleteként publikált nagy tanulmányában súlyos figyelmeztetést intéz az országhoz. Magyarországon szétrombolták a demokrácia több fontos alap intézményét. Az ország autokrácia lett. A gazdaságban pedig nem látszik a cél, ugyanakkor a gazdasági intézkedések megvalósítása kontár módon történt. Minden okunk megvan arra, hogy aggódva nézzünk az ország jövője elé, írja Kornai.

Mi a véleményük továbbá arról, hogy újabb az UD Zrt.-vel kapcsolatos hangfelvételeket tettek közzé a Youtube-on, tehát az interneten. Vajon lesznek itt még meglepetések?

És végül beszéljük meg, hogy összmagyar alkotmányt szorgalmaz a székelyföldi Hargita megye tanácselnöke. Az vajon milyen lenne?

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Morvay Péter: - Részben ezért. Másrészt pedig Szlovákia ugyanezt megélte az elmúlt négy évben. Tehát itt az elmúlt négy évben egy olyan kormánykoalíció, olyan politikai irányzathalmaz volt hatalmon, amely nagyon hasonlít ahhoz, ami az utolsó választások után Magyarországon átvette a hatalmat.

- Akkor most ne is vegyük számításba a Mečiar-féle négy évet, amit szintén volt alkalmuk átélni.

- Igen, még messze előtte, nagyjából ugyanebben a hangnemben telt. Gyakorlatilag a legérdekesebbek az egészben azok a párhuzamok, hasonlóságok, amelyek a Fico-Slota-féle, plusz az orbáni-semjéni retorika között húzódnak. Annyi a különbség, hogy Orbánék ezt sok szempontból sokkal ügyesebben csinálják. Másrészt pedig, sokkal radikálisabbak. Megcsinálják azt, amiről Fico legfeljebb álmodhatott.

- Ehhez nagyobb felhatalmazásuk is van. Ficónak volt olyan harmincegynéhány százaléka, Orbánnak meg ötvenhárom, ami több mint kétharmados többséget jelent a parlamentben.

- Igen, természetesen a lehetőségektől is függ, hogy az ember az ilyen céljaiból mennyit tud megvalósítani.

- Miből származik ez a mečiari, ficói és orbáni politika? Milyen sérelmekből, célokból? Mi magyarázza azt, hogy ez a két, történelmileg egymáshoz közelálló, nagyon sokban összekötött, de kis ország, nagyjából hasonlóan válaszol a nyugati, európai kihívásokra?

- Többek között az országok lakosságainak nagy része egyforma dolgoktól fél: a bizonytalanságtól, a piacgazdaságtól, a szomszédoktól. Ugyanazokat a bűnbakokat látja a történések mögött – megint csak a szomszédok, más nemzetek, a Nyugat, a multinacionális cégek –, és ugyanazokat a populistákat vagy nagyon hasonlóakat hallgatja, akik nagyon hasonló vagy ugyanolyan válaszokat kínálnak ezekre a félelmekre.

- Tehát a problémákra és az aggodalmakra az erős kéz és a nacionalizmus a kínálkozó, elsőre megérthető válasz.

- Igen. És ugyanúgy a nyugatellenesség, a piacellenesség, a kapitalizmusellenesség. Tehát ez egy nagyon komplex dolog. Ebbe nagyon sok minden beletartozik.

- Miért gondolja azt, hogy Orbánnak, illetve Orbán Magyarországának sikerült rövid idő alatt nevetségessé válnia?

- Ez nem csak a médiatörvényt illeti, hanem az egész múltidéző, múltba visszatérő retorikát. Például, mikor valaki keleti szélről, új világrendről beszél, és aztán kiderül, hogy az új világrend archaikus dolgokban nyilvánul meg – lásd az oktatási államtitkárasszony terveit a magyar oktatással kapcsolatban –, az emögött húzódó akarnokság, ami nagyon erősen megnyilvánul mindenből, ugyanúgy nevetségessé tud tenni egy országot, mint ahogy annak idején például a Kaczyński testvérek Lengyelországa is, egy idő után, nagyon nevetségessé vált Európában.

- Csak a kettő között azért az a különbség megvan, hogy Lengyelország mégis egy negyvenmilliós erős európai középhatalom, mi meg a kisebb, közepes országok közé tartozunk. Tehát nem mindegy, hogy egy erősebb vagy egy kevésbé erős ország mondja a magáét.

- Természetesen, mert minél kisebb ország politikusai próbálják ezt csinálni, annál nevetségesebb az egész. Ráadásul Lengyelországban az volt a helyzet, hogy nagyon sok szinten ezek csak jelszavak voltak, nem sikerült ezt átvinni a gyakorlatba. Magyarországon, választói felhatalmazásnak köszönhetően, Orbánéknak eddig ebből a legtöbbet sikerült a hasonló politikusi tervek közül átvinni a gyakorlatba.

- Térjünk át a kettős állampolgárság Ön szerint várható következményeire. Azt írja, hogy ez gondot okozhat Szlovákiának és a határon túli magyar kisebbségnek. Miért? Látszólag éppen számukra nyílik meg – egy nem tudom pontosan mire használható, de legalább érzelmileg jó – lehetőség azzal, hogy magyar állampolgárok is lehetnek.

- Az egyik probléma éppen az, hogy ez a szimbolikus érzelmi politikának a folytatása. Tehát szimbolikus, érzelmi, látszatmegoldásokat kínál olyan embereknek, akiknek az ilyen megoldások igazából nem segítenek. Sőt, valószínűleg rontják a helyzetüket, mert tovább növelik a két nép és a két ország közti bizalmatlanságot.

- Mert ezt Szlovákiában a szlovákok bizalmatlansággal nézik? Még azok is, akik nem Mečiar- vagy Fico-hívek?

- Természetesen. Egyrészt, mert nem értik, erre miért van szükség. Valószínűleg értik azt, hogy a szlovákiai magyarok sok szempontból egy más kulturális nemzethez tartoznak vagy kötődnek, és ezt teljesen jogosnak tartják, de nem értik, hogy ezeket a kulturális kötődéseket miért kell törvénybe ültetni, hivatalossá tenni.

- És azt, hogy miért kell papírral, egy hivatalos passzussal – aminek egyébként értelme gyakorlatilag nemigen van – megpecsételni, hiszen Szlovákia ugyanahhoz az unióhoz tartozik, az útlevele ugyanarra használható, mint a magyar útlevél.

- És ha ezt még mindig kíséri egy állandó Nagy-Magyarország matricázás, egy nemzetegyesítésről szóló retorika, akkor még a nem nagyon nacionalista szlovákok agyában is ott van az a félelem vagy hátsó gondolat, hogy talán a kettős állampolgárság mögött mégiscsak valami más is van, mint egy valóban létező történelmi igazságtalanság kompenzálása.

- Mert az igényeinket esetleg valamikor, valaki azzal próbálja alátámasztani, hogy lám, itt van Európa közepén 12,5 millió magyar, egy részük határon kívül, ez is mutatja, hogy milyen igazságtalanság ért bennünket, mutatja, hogy erősek vagyunk, jogunk van ahhoz, hogy a történelmi igazságtalanságokat revideáljuk?

- Mindenképpen van egy ilyen félelem. Nagyon fontos az, hogy ezt mivel kísérjük. Például annyiban igaz a mai magyar kormány érvelése, hogy az ilyen típusú kettős állampolgárság máshol is megjelenik Európában – például Németország is ilyen módon kínál állampolgárságot a határon túli németek egy részének. De Németország ezt nem kíséri olyan retorikával, mint Magyarország. Ez egy nagyon fontos különbség abban, hogy ezt az emberek más országokban hogyan értékelik.

- Németországban nincs olyan közhangulat és nincs olyan politikai erő, aki és amely akárcsak felvetné azt, hogy egy történelmileg elveszett, nagyobb Németországot kellene helyreállítani, például Lengyelország nyugati területeit vagy az egykori Csehszlovákiához került szudétanémet területeket visszaszerezve akár azzal, hogy németeknek kínálunk állampolgárságot.

- Nem használ ilyen – valószínűleg meglehetősen tudatosan – kétértelmű megfogalmazásokat, amelyeket így is, úgy is lehet értelmezni. Egy olyan érzékeny területen, mint Közép-Európa, nagyon kerülni kellene az ilyen megfogalmazásokat.

- Magyarán azt mondja, hogy ez a kettős állampolgársági könnyítés Magyarország részéről fokozhatja majd a bizalmatlanságot Szlovákiában és esetleg más szomszédos országokban, és lehetnek olyan politikai erők, amelyek ezt a bizalmatlanságot alkalomadtán ki is fogják használni?

- Ezt biztos, hogy ki fogják használni Szlovákiában. Mondjuk nem egész négy év múlva visszatérhet a hatalomra Fico és Slota, az előző kormánykoalíció két meghatározó alakja. Lehet itt ismét egy olyan kormány, amely az itteni magyarokat nagyon fontos célpontnak és figyelemelterelő eszköznek fogja tekinteni.

- Hiába lesznek ők esetleg magyar állampolgárok, a magyar kormány akkor sem tudja őket megvédeni.

- Igen, ha nem akarnak Magyarországra költözni, akkor úgysem nagyon fogja tudni őket megvédeni. Ez az egyik dolog. A másik dolog pedig az, hogy a Fico-féle retorika ilyen alapon esetleg sokkal hihetőbbnek fog tűnni, mint eddig. Magyarország ugyanolyan egyoldalú lépéseket tesz, mint amit annak idején a joggal kritizált a szlovák nyelvtörvény esetében. Tehát az a Magyarország, amelyik közben eljátssza saját hitelét ilyen dolgokkal, kevésbé hatékonyan fog tudni kiállni a határon túli magyarok érdekében. Mert például saját maga tett olyan lépéseket, amelyekről nem konzultált a szomszédaival és ez Nyugat felé is érvényes. Tehát, ha mondjuk egy esetleges következő Fico-kormány alatt Magyarországnak igaza lesz abban, amit a határon túli magyarok érdekében tenni próbál, ezt nehezebben fogja tudni elhitetni a világgal.

- A gyanakvás megmarad velünk szemben nemcsak Szlovákiában, hanem más európai országokban is.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Borboly Csaba: - Én annak örvendek, hogy az új alkotmány még nincs elfogadva, és van lehetőségünk javaslatokat tenni, hisz ha jól értettem, a Fidesz részéről valamikor Húsvét környékén történik az alkotmány elfogadása, úgyhogy addig szerintem minden javaslatnak helye kell hogy legyen. Ahogy néztem a parlament honlapján, az Alkotmányozó bizottság elég rendszeresen ülésezik, és gondolom, hogy az időközben bejött javaslatokat is figyelembe fogják venni.

- Szóval azt mondja, hogy reményei szerint nincsenek itt olyan szigorú határidők, hogy egy jó javaslatnak ne lenne helye.

- Igen, itt elsősorban arra gondoltunk, hogy tényleg jó lenne, ha a Magyar Köztársaság Alkotmánya ránk, akik akaratunkon kívül határon túl vagyunk, partnerként tekintene és ehhez szükséges különböző szabályozásokat bevezetne. Nem olyan nagy, lényeges dolgokat kértünk, igazából csak azt, hogy sarkalatos törvényben legyen szabályozva a kapcsolattartás ügye a határon túli magyarsággal.

- Mit ért azon, hogy sarkalatos törvény?

- Azt, hogy ne a mindenkori kormányzás aktuális igényei, javaslatai, barátságai, ellenségeskedései mentén definiálódjon a határon túli magyarsággal való kapcsolattartás, hanem legyen egy törvény, amely a mandátummal bírók többségének a szavazatával mindenkor érvényes, függetlenül attól, hogy ki van kormányon.

- Magyarán olyan törvényt szeretne ezek szerint, amelyet az ellenzéki pártok is támogatnának.

- Egyértelműen. Én Magyarországon sokat tanultam azokról a kétharmados törvényekről, amelyek az MDF-SZDSZ paktum idején jöttek létre és egy sor témakörben azt az egyensúlyt tudták biztosítani, ami más országokban nem mindig jött össze.

- Ez igaz, de most a kétharmados törvények egypártiak.

- Ez most így van, négy év múlva lehet, hogy másképp lesz. Én annak örvendek, hogy az országgyűlés és az ellenzéki frakciók, az MSZP és az LMP többsége is az állampolgárság ügyében megszavazta az állampolgárság megadását a határon túli magyarságnak, tehát én úgy gondolom, hogy lehetnek olyan témakörök, amelyek a napi magyarországi belpolitikai csatározásokban felülemelhetők, márpedig a magyarság, a nemzetpolitika az ilyenné kéne váljon, és ehhez komoly eszköz, segítség lehetne az alkotmány.

- De akkor térjünk még vissza ehhez az összmagyar jelzőhöz. Azon kívül, hogy sarkalatos törvényt is szeretne, amiben lefektetnék azt, hogyan képzeli el a magyar állam és a magyar közélet, a magyar parlament az együttműködést a határon túli magyarokkal, hosszabb távra, milyen keretekben, milyen formákban, milyen tartalommal – gondolom ezt tartalmazná ez a törvény –, de mit jelentene mégis az ezen felül vagy efölött álló összmagyar alkotmány? Mitől lenne az összmagyar? Hiszen eleve csak a mai határokon belül létező, mai Magyarország polgáraira vonatkozhat az alkotmány, még ha a határon túli magyarok magyar állampolgárok lesznek is, mint ahogy egyébként erre létezik ma is példa. Ettől még a magyar alkotmány hatálya alá nem tartoznak, hiszen Ön például román állampolgár.

- Egyelőre még román állampolgár vagyok.

- Hogy érti, hogy egyelőre?

- Én is leadtam a kérésemet a magyar állampolgárságra, úgyhogy bízom benne, hogy rövidesen magyar állampolgár is leszek.

- De nem akar lemondani a románról?

- Természetesen nem mondok le, úgy, ahogy a többi nemzettársam sem fog lemondani, hisz mindenki itthon akar élni. Nem igazak azok a riogatások, amivel a 2004 decemberében tartott népszavazást olyan eredménnyel sikerült kiviteleztetni. De ne térjünk ide vissza. Nem kell messze menni, tehát ellentmondok az Ön véleményének, hisz csak egyedül Románia alkotmányát kérném fellapozni, ott nagyon szépen, hosszan ír a határon túli románok ügyéről. Tehát ezért mondom, nem kell nagyon messze menni, igenis illetékességet, hatályosságot lehet kapni.

- De mit mond ki a román alkotmány a határon túl élő, mondjuk Moldáviában élő románokról?

- Nemcsak, hogy felelősséget vállal, hanem támogatást nyújt politikai, kulturális, az identitásuk megőrzésének kérdéseiben, számos rendelkezése van. Hogy csak egy nagyon konkrét dolgot mondjak, a határon túli román állampolgárok küldöttjeként Tüttő József, RMDSZ-es parlamenti képviselő van Románia parlamentjében, tehát ilyen szempontból nem kell nagyon messze menni, hogy megkapjuk azokat a kapaszkodókat, amelyektől egy alkotmány nemcsak arról a tízmillióról szólhat, aki határon belül van, hanem arról a háromról is, aki határon kívül rekedt saját akaratán kívül. Rengeteg országban nagyon sok pozitív példa van. A magyarországi alkotmány e pillanatban csak annyit mond, hogy Magyarország felelősséget vállal a határon túli magyarságért, és pont.

- És Ön szeretné, ha még néhány mondatot tartalmazna? Hogy milyen módon vállal felelősséget? Ezt fejtené ki?

- Én nem mondom, hogy milyen felelősséget, milyen területeken, csak legyen egy kiszámítható szabályrendszer. Ezt egészítené ki az a sarkalatos törvény, amely ki kéne egészítse a mindenkori kormányzati ciklusokon átívelően egyensúlyt. Hisz mi mást szeretnénk, mint azt, hogy ne fogyjanak el azok a magyarok, akik a határon túl élnek, márpedig ha akár itt Erdélyben nézzük a szórványmagyarság ügyét, ahol tíz házasságból hét vegyes házasság, igenis vannak gondok, és úgy gondolom, hogy nem lenne jó, hogy Temesvár környékéről a magyar kultúra eltűnne. Nem lenne jó.

- Na de hogyan védheti meg akár egy úgynevezett összmagyar alkotmány, akár egy úgynevezett sarkalatos törvény mondjuk a Temesváron és környékén élő magyarokat? Hogyan védhetné meg a Vajdaságban élő magyarokat? Szóval mi az a konkrétum, amit Ön hiányol akár a mai magyar politikában, akár a mai magyar törvényekben, aminek a hiánya miatt nem sikerül ott tartani ezeket a magyarokat vagy nem sikerül nekik a magyarságukat megtartaniuk?

- A kiszámíthatóság, az egyenlőség és a szolidaritás. Azt hiszem, ebben a három szóban nagyjából minden benne van. Ha a határon túli magyarság egy kiszámítható rendszerben, kiszámítható módon, egyenlő, egységes eséllyel hozzáférhet, illetve részesülhet azokban a partneri szintekben, tehát nem alá-fölérendeltségi szintű együttműködésekben, amivel Magyarországgal akár testvértelepülések, testvérmegyék, egy csomó vállalkozás a különböző társadalmi szervezetekkel való kapcsolattartásban, kultúrában, oktatásban kialakíthatóvá válna a szolidaritás jegyében, akkor higgye el, hogy Temesváron sem fogyna ilyen arányban a magyarság.

- De mi az például, ami Temesváron hiányzik az ottani magyaroknak? Mi az a támogatás vagy szolidaritás vagy egyenlőség amit ha tudnának, akkor ott maradnának magyarként?

- Például akár a műemlékek, akár a kulturális örökség, akár a gazdasági működésnek…

- Tehát, hogy pénzt, támogatást, rendszeresen meghatározott pénzt adjanak ilyen célokra?

- Ha van pénz, akkor az legyen egységes és egyformán mindenkinek járjon belőle. Ellenben legyenek olyan szabályok, legyen olyan az átjárhatóság, legyenek ösztönözve azok a gazdasági kapcsolatok, amelyek mentén a magyarok tudjanak vállalkozni Temes megyében.

- Ehhez a magyar kormány vagy a magyar állam milyen támogatást tud adni, hogy az ottani magyarok tudjanak vállalkozni? Hiszen rájuk a román törvények vonatkoznak.

- Európában vagyunk ezért mindenkinek egyformán hozzáférhetővé kell válnia. A gazdasági életben, kultúrában, oktatásban, egyházi életben, civil életben igenis ki lehet alakítani azokat a kapcsolatokat. Azért tudom azt mondani, hogy ki lehet alakítani, mert itt mi, a három székelyföldi megye felvállaltuk a szórványmagyarságnak az ügyét. Látjuk nap mint nap, hogy nem arról kell szó legyen, hogy ki kap egy táska pénzt valahonnan, hanem inkább arról, hogy hogyan lehet hasonló cégeket – krumplitermelőket, pedagógusokat, bárkit – közösségi formálásban segíteni, illetve abban ösztönözni.

- Na de ez konkrét politika. Ezt értem és ezt támogathatónak és támogatandónak is tartom a magam részéről, de ehhez miért kell összmagyar alkotmány? Miért kell hozzá sarkalatos törvény? Ez mindennapi, praktikus dolog, jó politika vagy kevésbé jó politika kérdése.

- Angliában nincs alkotmány és nagyon jól elvannak, tehát ha ezen az elven vagyunk, akkor egyáltalán nem kell magyar alkotmány.

- Nem, nem erre gondoltam, hanem arra, hogy akármit mond ki az alkotmány, attól még nem biztos, hogy a krumplitermelőket össze tudják hozni a kereskedőkkel, nem biztos, hogy a magyar vállalkozások kapnak segítséget.

- Én nem vagyok meggyőződve. Nem a táska pénz kiviteléről beszélgetek, hanem arról a partnerségi együttműködésekről, egymásra odafigyelésről, ami igazából megmentheti a szórványban élő magyar testvéreinket.

- De ha odafigyelünk egymásra, az valószínűleg nem az alkotmánytól fog megtörténni.

- Kezdődhet onnan, hogy legyenek meg azok a tematikus, akár közszolgálati médiaadások vagy esetleg tudja mindenki Magyarországon, hogy itt Temes megyében vannak emberek, akik nemcsak románul beszélnek, hanem magyarul. Sajnos a mai napig nagyon jól tudjuk, hogy sokszor az információ még nem ért el mindenhova vagy nem volt elérhető mindenhol. Én azt láttam, hogy ha van odafigyelés egy állam részéről a határon kívül rekedt nemzettársak szempontjából, akkor ha ez fontos, akkor az alkotmányban megfelelő, méltó helyet kell kapjon. Úgy, mint akár az egészségügyi ellátáshoz való jog, vagy akár az oktatás vagy bármilyen más kérdés, amit az alkotmányban kívánnak Önök.

- Értem. Tehát azt mondja, ha több figyelem és több mondat vonatkozik a határon túli magyarokra, akkor ez már önmagában segíti azt, hogy ne felejtsük el Önöket, hanem segítsük.

- Nem ilyen egyszerűen, hanem tegyék kötelezővé. Az alkotmányt nem azért fogadják el, hogy legyen benne öt mondat, és az ott van, hanem minden mondat után intézkedések, jogszabályalkotás, különböző rendelkezések következzenek.

- Értem. Térjünk még egy pillanatra vissza oda, hogy Ön jelentkezett magyar állampolgárságért az elsők között.

- Három kollégámmal együtt, igen.

- Igen. Vagyis magyar állampolgár is akar lenni, nemcsak román. Nincs-e ennek kettős veszélye? Azon kívül, hogy valószínűleg van érzelmi előnye és kedvező következménye. Mert nyilván az akar lenni és ez Önt jó érzéssel tölti el. De nem áll-e fent az a veszély, hogy romániai magyar politikusként egyszer csak a román politikában az egyes román pártok vagy az Ön ellenfelei azt mondják Önre, hogy Ön nem is román, hanem magyar érdekeket, magyar állami érdekeket képvisel magyar állampolgárként. Ez talán a könnyebbik része, a másik pedig, ami nem Önre vonatkozik, de talán sok más emberre, aki magyar állampolgárságért folyamodik nem feltétlenül csak Romániában, akár Szerbiában és másutt, hogy ha megvan a magyar állampolgárság, miért ne települjünk át Magyarországra? Nem ez fenyegeti-e inkább a határon túli magyar közösségek jövőjét?

- Az első kérdése pont az, amit mondanak rólam ebben a pillanatban román politikusok, tehát jó sok párt részéről már megfogalmazódott irányomban az a felvetés, hogy akár az állampolgárság megvonását is kérjék. Higgye el, hogy nem azért vagyunk magyarok, hogy megbújjunk és ezt ne merjük vállalni.

- Én hiszem és tudom is, biztos vagyok benne, csak éppen ezt kihasználhatják Ön ellen.

- Az Európai Uniónak vagyunk a tagállamai mindannyian és ilyen szempontból úgy gondolom, ez egy lehetőség. Az unió arról kell szóljon, hogy egymásra odafigyelünk és egymásnak lehetőséget adunk, egymást nem korlátozzuk. Ilyen szempontból, ha a jövőbe tekintünk, akkor igenis ez egy olyan lehetőség, amivel minden magyar nyugodtan élhet és ennek örvendve mondom, hogy az országgyűlés minden frakciója többségében ezt támogatta.

- És az a veszély nincs-e meg, hogy esetleg sokan úgy gondolják, hogy akkor otthagyják azt a kis közösséget, amelyben eddig éltek, mert nagyobbak a lehetőségek Magyarországon. Átköltöznek, letelepednek, magyar állampolgárként ez könnyebben megy.

- Nézze, már legalább öt éve, hogy a Moldáviában élő románoknak – ugye ott többségében románok élnek – ugyanezt a jogot megadta Románia. Ott parlamenti vita, különösebb cirkusz, népszavazás minden nélkül, ez a könnyített eljárás meg lett adva. És nem özönlötték el Romániát a moldáv állampolgárok. Ha megnézzük az életszínvonalat, a GDP-t vagy bármit, sokkal nagyobb a szakadék Románia és Moldávia között.

- És hányan települtek át?

- Igazából minimális vagy kevés az áttelepülés, és ez sehogy sem befolyásolja se az ott maradottak életét, se Románia gazdasági helyzetét. Szeretnék mindenkit megnyugtatni, én bízom benne hogy nagyon kevesen lesznek, akik áttelepülnek. Ugyanis ma már a magyar állampolgárság azokat a pluszokat nem hozza, mint az ezt megelőző tíz évben, ameddig nem voltunk az uniónak a tagjai. Most nagyjából a román útlevéllel vagy a román személyivel is ugyanoda el lehet jutni, ahova a magyarral. Az adózás vagy cégalapítás, vállalkozás szempontjából is hasonlók a lehetőségek. Volt olyan időszak 2008 környékén, amikor még talán a román gazdasági helyzet vonzó volt a vállalkozások létesítésében. Oktatás vagy számos más szempontból ma már sikerült az RDMSZ-nek elérni – most lett elfogadva az oktatási törvény új verziója –, hogy a magyarul való tanulás szempontjából már nincs az a kényszer, mint ami a kilencvenes évek elején, hogy mindenki kimenjen Magyarországra tanulni. Én is kint tanultam egyetemen, de remélem, hogy már a gyerekeim nem lesznek erre kényszerítve. Ilyen szempontból én nem látok veszélyt. Biztos lesz egy pár ember, aki ki fog telepedni, de tudomásom szerint körülbelül kétszázezer forintnyi ügyvédi honoráriumért bárkinek eddig is az állampolgárságot el tudta rendezni egy ügyvédi iroda. Tehát aki igazából el akart menni, az elment vagy el fog menni. Nem ettől a könnyített honosítási eljárástól fognak sokkal többen kimenni.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Bolgár György: - Ma délelőttig azt hittem, hogy ez nem lehet igaz, amit az Orbán-kormány csinál az unióval, a nyugati világ teljes sajtójával és számos uniós kormánnyal szemben. Körömszakadtáig védve a médiatörvényt. Tegnap délután még azt mondta a szóvivője, hogy fel sem merült, hogy megváltoztassák. Aztán ma délelőtt az első hírek szerint külföldi újságírók jelenlétében azt mondta Orbán Viktor, hogy ha az unió szükségesnek tartja, akkor megváltoztatjuk a médiatörvényt. Azt mondtam, hogy no, ezek szerint mégis megtörtént. Majd jöttek az újabb hírek és az első hírügynökségi beszámolók után a többiek, és ezekben már az volt, hogy elfogadunk bármilyen uniós eljárást, ha meg kell változtatni ezt vagy azt a passzust, akkor megtesszük. De akkor bizony Franciaországban, Németországban és Hollandiában is meg kell változtatni a médiatörvényeket, mert semmi olyan nincs a miénkben, ami az övékében ne lenne. És az a mód, ahogy a francia és a német kormány reagált ebben a vitában, elsietett és szükségtelen volt. A jogszabály pontos ismerete nélkül egyetlen országnak sincs joga bírálni minket és megszabni nekünk, hogy mit tegyünk. Ez szokásos viselkedés a nemzetközi és az európai diplomáciában?

Kovács László: - Nem szokásos, talán nem is általában a nemzetközi politikában és a diplomáciában, hanem az Európai Unión belül sem szokásos. Ha egy ország nyilvánvalóan vagy valószínűsíthetően, vagy az illetékes fórumok véleménye szerint eltér az uniós szabályoktól, durvábban fogalmazva szembemegy velük, és emiatt kritikát kap, akkor ezt nem szokta visszafordítani, hogy ő bírálja végül az Uniót. Egyébként én ugyanezt átéltem, amit Ön, amikor hallottam én is azt, hogy Orbán Viktor kész akár meg is változtatni a médiatörvényt, tehát tovább ment annál, mint amit Martonyi János külügyminiszter – aki hát egy tapasztalt diplomata és rendkívül óvatos ember – már azért utalásszerűen említett, hogy nem lehet ezt kizárni. Na, gondoltam, végül is akkor az utolsó pillanatban tényleg, a bizottság érkezése előtt Orbán Viktor is rájött arra, hogy nem lehet szembemenni az autópályán, mert előbb-utóbb ő jár rosszul. Aztán jött a kiábrándulás, és azt mondtam, hogy ez az igazi Orbán Viktor, aki azt mondja, hogy rendben van, változtatunk, ha más országok is változtatnak. Ez két dolgot mutat. Egyrészt azt, hogy nem érti igazán a probléma lényegét. Tehát hogy nem az a probléma, hogy nálunk a kormány vagy a miniszterelnök nevezi ki a médiahatóság vezetőjét és tagjait. Tehát nem a módszer a probléma, nem az, hogy ki az, aki kinevez, hanem az, hogy kit neveznek ki. Ugyanis a kinevezés valóban az uniós tagországok majd mindegyikében szintén a kormány vagy a kormány javaslatára történik. Olaszországban például a köztársasági elnök nevez ki, aki mellesleg…

-… Volt kommunista.

- Volt kommunista és később szociáldemokrata vezető, az egyik legprominensebb baloldali politikusa Olaszországnak, tehát nem Berlusconi oldalán áll, ez eleve ad egy féket, egy ellensúlyt. Míg nálunk mondjuk Schmitt Pálról aligha lehet azt mondani, hogy ő Orbán Viktorral szemben bármilyen ellensúlyt is képezne. De a lényeg az, hogy mindazokban az országokban, ahol tehát a kormány vagy a miniszterelnök nevezi ki a médiahatóság vezetőit, nem a saját párthívek közül nevezik ki őket, hanem politikailag független és nagyon tekintélyes embereket neveznek ki. Éppen ezért nincs szó arról sem, hogy ha van egy kormányváltás, akkor ott mindenkit leváltanának. Mondjuk a BBC vezetőjét nem szokták leváltani azért, mert Nagy-Britanniában változik a kormány. Ugyanis az egy olyan tekintélyes szakember, aki politikailag független, akit el tud fogadni egy munkáspárti kormány akkor is, ha előtte a konzervatívok nevezték ki, és ez a fordított esetben is igaz.

- De látom, hogy nemcsak az Európai Unió sajtója és nemcsak ilyen-olyan kormányzati tisztviselők vagy szóvivők voltak elégedetlenek, hanem most már egyre idegesebbek és türelmetlenebbek a különböző, például európai parlamenti képviselők is. Egy egész friss hír szerint az osztrák szociáldemokraták európai képviselőiből álló delegáció vezetője szerint az Európai Bizottság gyors és félreérthetetlen fellépésére van szükség a magyar médiatörvény miatt. És ő azt javasolja, erről szeretném a véleményét hallani, hogy ne egy szokásos szerződésszegési eljárást indítsanak Magyarország ellen, mert az akár két és fél évig is eltarthat, hanem egy úgynevezett azonnali jogvédelmi intézkedést, amivel nagyon gyorsan más belátásra lehetne Magyarországot bírni. Ez lehetséges?

- Lehetséges, de én nem tartom valószínűnek, hogy ez történik. És hadd mondjam el, hogy ha egy jó tündér teljesítené egy kívánságomat  és megkérdezné, hogyan szeretném, hogy rendeződjön ez az egész dolog, akkor azt mondom, hogy nem azt szeretném, hogy Magyarország ellen különböző szankciókat vezessenek be és azzal kényszerítsék a kormányt jobb belátásra. Hanem azt, hogy a kormány magától ismerje fel, hogy szembe megy mindennel, szembe megy az európai normákkal és próbáljon alkalmazkodni ahhoz a helyzethez, hogy Magyarország egy huszonhét országból álló közösség tagja, és vonatkoznak rá az uniós szabályok.

- Na de ez olyan lenne, mintha a kritikusoknak lenne igaza, például a Magyar Szocialista Pártnak. Még csak az hiányozna, hogy az MSZP követelésére a kormány visszavonja az elfogadott és életbe léptetett médiatörvényt és annak átdolgozására, esetleg össztársadalmi vitára szólítson fel.

- De eszemben sem lenne azt mondani, hogy az MSZP követelésére vonta vissza. Hanem azért vonta vissza, mert az Európai Unió tagállamainak most már egyre növekvő száma, politikusok és vezető lapok egyaránt azt mondják, hogy ami Magyarországon történik, az ellentétes a demokrácia, a jogállamiság szellemével. És ez a nagy vihar nem csupán a médiatörvény miatt van. A médiatörvény, ahogy mondani szokták, csak a hab a tortán. Hiszen több mint fél éve elkezdődött a kizárólagos hatalom építése. Ez a sokat emlegetett 2009 őszi kötcsei beszéd alapján történt, ahol Orbán Viktor ugye azt mondta, hogy egy centrális politikai erőteret kell kiépíteni, ahol egy nagy kormányzó párt egymaga mindenféle vita nélkül határozza meg, mi a nemzeti érdek, és azt hogyan kell képviselni. Ez történt az elmúlt nyolc hónapban, ennek a kiépítése miatt minden olyan posztot, amely egy normálisan működő demokráciában, jogállamban független tisztségviselők által van betöltve, itt a Fideszhez abszolút lojális korábbi parlamenti képviselőkkel vagy más politikusaikkal töltötték be. Ugye a köztársasági elnöktől a legfőbb ügyészig, az Állami Számvevőszék elnökétől a médiahatóság elnökéig. Ez jelenti a problémát, és ezen kellene változtatni, ha végre rájönne arra a miniszterelnök, hogy a politikában a kompromisszumoknak van szerepe. A politika és a futball, ami neki a kedvenc sportja, és én ezt megértem, az két teljesen különböző dolog. A politikában a kompromisszum, a megegyezés a döntő, a futballban a győzelem. Ő szeretné legyőzni az Európai Uniót, szeretné legyőzni a szomszédos országokat, mindenkit le szeretne győzni, de ez nem fog neki sikerülni, és Magyarországot hozza lehetetlen helyzetbe.

- Ha végül mégis valamiért és valahogyan a kompromisszum mellett döntene Orbán Viktor, akkor vajon a mi európai partnereink elfelejtik-e azt, ami az elmúlt hetekben, napokban és persze hónapokban történt, mondván, hogy na jó, hát végül is jobb belátásra bírtuk? Vagy ez sem így működik az európai politikában és egyáltalán a diplomáciai és politikai életben?

- Én a következőt feltételezem. Ugye vannak dolgok, gazdasági természetű és ilyen dolgok, mint a tizenhárom multinacionális társaság panasza, amit ki fog vizsgálni az Európai Bizottság, és itt sor kerülhet szankciókra, amennyiben kiderül, hogy ez a különadó, a válságadó hátrányosan érinti a külföldi cégeket a magyarokkal szemben. A visszamenőlegességet is kifogásolhatják és azt is, hogy a telekommunikációs szektorban csak fejlesztésre lehet fordítani a különadókkal beszedett pénzt. Tehát Magyarország elébe nézhet ilyen eljárásoknak, de én azzal számolok, hogy ez nem a soros elnökség idején, hanem ezt követően fog történni.

- Mert ezeknek hosszabb vizsgálati idejük van?

- Amiatt is, de amiatt is, hogy nem is fogják siettetni. Tehát a bizottság itt óvatos lesz, Barroso elnök sem szeretné meggyőződésem szerint, elég jól ismerem őt, hiszen öt évig dolgoztam a közvetlen közelében, ha a magyar elnökség vagy bármelyik elnökség botrányokkal lenne tarkítva. És ha egy soros elnök ellen indul vizsgálat, az főleg ilyen súlyos ügyekben egy nagyon botrányos dolog. Viszont van egy másik, ennél nem kevésbé súlyos probléma. Ez, amire Ön az előbb utalt, hogy amiket a magyar kormány az elmúlt nyolc hónapban tett, ami nem feltétlenül tételes jogsértés, de sérti a parlamentáris demokrácia szellemét, sérti az Unió alapvető elveit, értékrendjét, sérti a jogállam szellemiségét, ezek Magyarországot rossz színben tüntetik fel és ezt nem fogják elfelejteni akkor sem, ha visszalép a kormány, ami hát nagyon is kérdéses. Tegyük fel, hogy visszalép, de mindenben úgysem fog visszalépni, akkor is mindaz, ami történt, nyomot hagy. És én ettől tartok, hogy Magyarország elveszti, ha ugyan már el nem vesztette a szimpátiát, a bizalmat, a jóindulatot és ezzel a támogatást. És ha egy közepes méretű ország az Európai Unióban a többi tagállam szimpátiájára, bizalmára, jóindulatára, támogatására nem számíthat, akkor nem fog tudni működni. Én ezt látom igazán veszélyesnek, és nagyon sajnálom, hogy ezt a miniszterelnök és az ő hívei nem mérték fel, nem mérik fel. Hiszen az a Magyarország, amely, ne feledjük, elsőként került be harmadmagával a NATO-ba, az elsők között kezdett tárgyalásokat az Európai Unióval a csatlakozásról, elsőként csatlakozott az egykori szovjet blokkból az OECD-hez és az Európa Tanácshoz, ez a Magyarország most majdhogynem a szégyenpadon üldögél és ezt önmagának, pontosabban a jelenlegi kormányának köszönheti.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

• < Előző
• Következő >