Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. január 6.
- Részletek
- 2011. január 08. szombat, 05:58
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Egy mai hír szerint Ön levelet intézett Salamon Lászlóhoz, az Alkotmányelőkészítő parlamenti bizottság elnökéhez, és ebben azt javasolja, hogy összmagyar alkotmányt készítsenek Magyarországon. Ez csak egy technikai kérdés, de nem késett el ezzel? Mert ahogy tudom, ez az Alkotmányelőkészítő eseti bizottság már elkészítette az alkotmány koncepcióját, hirtelenjében nem biztos, hogy át fogja alakítani egy összmagyar alkotmánykoncepcióvá, de ez csak dolog technikai része. A tartalmi és a lényegi pedig az, hogy mi az hogy, összmagyar alkotmány?
Borboly Csaba: - Én annak örvendek, hogy az új alkotmány még nincs elfogadva, és van lehetőségünk javaslatokat tenni, hisz ha jól értettem, a Fidesz részéről valamikor Húsvét környékén történik az alkotmány elfogadása, úgyhogy addig szerintem minden javaslatnak helye kell hogy legyen. Ahogy néztem a parlament honlapján, az Alkotmányozó bizottság elég rendszeresen ülésezik, és gondolom, hogy az időközben bejött javaslatokat is figyelembe fogják venni.
- Szóval azt mondja, hogy reményei szerint nincsenek itt olyan szigorú határidők, hogy egy jó javaslatnak ne lenne helye.
- Igen, itt elsősorban arra gondoltunk, hogy tényleg jó lenne, ha a Magyar Köztársaság Alkotmánya ránk, akik akaratunkon kívül határon túl vagyunk, partnerként tekintene és ehhez szükséges különböző szabályozásokat bevezetne. Nem olyan nagy, lényeges dolgokat kértünk, igazából csak azt, hogy sarkalatos törvényben legyen szabályozva a kapcsolattartás ügye a határon túli magyarsággal.
- Mit ért azon, hogy sarkalatos törvény?
- Azt, hogy ne a mindenkori kormányzás aktuális igényei, javaslatai, barátságai, ellenségeskedései mentén definiálódjon a határon túli magyarsággal való kapcsolattartás, hanem legyen egy törvény, amely a mandátummal bírók többségének a szavazatával mindenkor érvényes, függetlenül attól, hogy ki van kormányon.
- Magyarán olyan törvényt szeretne ezek szerint, amelyet az ellenzéki pártok is támogatnának.
- Egyértelműen. Én Magyarországon sokat tanultam azokról a kétharmados törvényekről, amelyek az MDF-SZDSZ paktum idején jöttek létre és egy sor témakörben azt az egyensúlyt tudták biztosítani, ami más országokban nem mindig jött össze.
- Ez igaz, de most a kétharmados törvények egypártiak.
- Ez most így van, négy év múlva lehet, hogy másképp lesz. Én annak örvendek, hogy az országgyűlés és az ellenzéki frakciók, az MSZP és az LMP többsége is az állampolgárság ügyében megszavazta az állampolgárság megadását a határon túli magyarságnak, tehát én úgy gondolom, hogy lehetnek olyan témakörök, amelyek a napi magyarországi belpolitikai csatározásokban felülemelhetők, márpedig a magyarság, a nemzetpolitika az ilyenné kéne váljon, és ehhez komoly eszköz, segítség lehetne az alkotmány.
- De akkor térjünk még vissza ehhez az összmagyar jelzőhöz. Azon kívül, hogy sarkalatos törvényt is szeretne, amiben lefektetnék azt, hogyan képzeli el a magyar állam és a magyar közélet, a magyar parlament az együttműködést a határon túli magyarokkal, hosszabb távra, milyen keretekben, milyen formákban, milyen tartalommal – gondolom ezt tartalmazná ez a törvény –, de mit jelentene mégis az ezen felül vagy efölött álló összmagyar alkotmány? Mitől lenne az összmagyar? Hiszen eleve csak a mai határokon belül létező, mai Magyarország polgáraira vonatkozhat az alkotmány, még ha a határon túli magyarok magyar állampolgárok lesznek is, mint ahogy egyébként erre létezik ma is példa. Ettől még a magyar alkotmány hatálya alá nem tartoznak, hiszen Ön például román állampolgár.
- Egyelőre még román állampolgár vagyok.
- Hogy érti, hogy egyelőre?
- Én is leadtam a kérésemet a magyar állampolgárságra, úgyhogy bízom benne, hogy rövidesen magyar állampolgár is leszek.
- De nem akar lemondani a románról?
- Természetesen nem mondok le, úgy, ahogy a többi nemzettársam sem fog lemondani, hisz mindenki itthon akar élni. Nem igazak azok a riogatások, amivel a 2004 decemberében tartott népszavazást olyan eredménnyel sikerült kiviteleztetni. De ne térjünk ide vissza. Nem kell messze menni, tehát ellentmondok az Ön véleményének, hisz csak egyedül Románia alkotmányát kérném fellapozni, ott nagyon szépen, hosszan ír a határon túli románok ügyéről. Tehát ezért mondom, nem kell nagyon messze menni, igenis illetékességet, hatályosságot lehet kapni.
- De mit mond ki a román alkotmány a határon túl élő, mondjuk Moldáviában élő románokról?
- Nemcsak, hogy felelősséget vállal, hanem támogatást nyújt politikai, kulturális, az identitásuk megőrzésének kérdéseiben, számos rendelkezése van. Hogy csak egy nagyon konkrét dolgot mondjak, a határon túli román állampolgárok küldöttjeként Tüttő József, RMDSZ-es parlamenti képviselő van Románia parlamentjében, tehát ilyen szempontból nem kell nagyon messze menni, hogy megkapjuk azokat a kapaszkodókat, amelyektől egy alkotmány nemcsak arról a tízmillióról szólhat, aki határon belül van, hanem arról a háromról is, aki határon kívül rekedt saját akaratán kívül. Rengeteg országban nagyon sok pozitív példa van. A magyarországi alkotmány e pillanatban csak annyit mond, hogy Magyarország felelősséget vállal a határon túli magyarságért, és pont.
- És Ön szeretné, ha még néhány mondatot tartalmazna? Hogy milyen módon vállal felelősséget? Ezt fejtené ki?
- Én nem mondom, hogy milyen felelősséget, milyen területeken, csak legyen egy kiszámítható szabályrendszer. Ezt egészítené ki az a sarkalatos törvény, amely ki kéne egészítse a mindenkori kormányzati ciklusokon átívelően egyensúlyt. Hisz mi mást szeretnénk, mint azt, hogy ne fogyjanak el azok a magyarok, akik a határon túl élnek, márpedig ha akár itt Erdélyben nézzük a szórványmagyarság ügyét, ahol tíz házasságból hét vegyes házasság, igenis vannak gondok, és úgy gondolom, hogy nem lenne jó, hogy Temesvár környékéről a magyar kultúra eltűnne. Nem lenne jó.
- Na de hogyan védheti meg akár egy úgynevezett összmagyar alkotmány, akár egy úgynevezett sarkalatos törvény mondjuk a Temesváron és környékén élő magyarokat? Hogyan védhetné meg a Vajdaságban élő magyarokat? Szóval mi az a konkrétum, amit Ön hiányol akár a mai magyar politikában, akár a mai magyar törvényekben, aminek a hiánya miatt nem sikerül ott tartani ezeket a magyarokat vagy nem sikerül nekik a magyarságukat megtartaniuk?
- A kiszámíthatóság, az egyenlőség és a szolidaritás. Azt hiszem, ebben a három szóban nagyjából minden benne van. Ha a határon túli magyarság egy kiszámítható rendszerben, kiszámítható módon, egyenlő, egységes eséllyel hozzáférhet, illetve részesülhet azokban a partneri szintekben, tehát nem alá-fölérendeltségi szintű együttműködésekben, amivel Magyarországgal akár testvértelepülések, testvérmegyék, egy csomó vállalkozás a különböző társadalmi szervezetekkel való kapcsolattartásban, kultúrában, oktatásban kialakíthatóvá válna a szolidaritás jegyében, akkor higgye el, hogy Temesváron sem fogyna ilyen arányban a magyarság.
- De mi az például, ami Temesváron hiányzik az ottani magyaroknak? Mi az a támogatás vagy szolidaritás vagy egyenlőség amit ha tudnának, akkor ott maradnának magyarként?
- Például akár a műemlékek, akár a kulturális örökség, akár a gazdasági működésnek…
- Tehát, hogy pénzt, támogatást, rendszeresen meghatározott pénzt adjanak ilyen célokra?
- Ha van pénz, akkor az legyen egységes és egyformán mindenkinek járjon belőle. Ellenben legyenek olyan szabályok, legyen olyan az átjárhatóság, legyenek ösztönözve azok a gazdasági kapcsolatok, amelyek mentén a magyarok tudjanak vállalkozni Temes megyében.
- Ehhez a magyar kormány vagy a magyar állam milyen támogatást tud adni, hogy az ottani magyarok tudjanak vállalkozni? Hiszen rájuk a román törvények vonatkoznak.
- Európában vagyunk ezért mindenkinek egyformán hozzáférhetővé kell válnia. A gazdasági életben, kultúrában, oktatásban, egyházi életben, civil életben igenis ki lehet alakítani azokat a kapcsolatokat. Azért tudom azt mondani, hogy ki lehet alakítani, mert itt mi, a három székelyföldi megye felvállaltuk a szórványmagyarságnak az ügyét. Látjuk nap mint nap, hogy nem arról kell szó legyen, hogy ki kap egy táska pénzt valahonnan, hanem inkább arról, hogy hogyan lehet hasonló cégeket – krumplitermelőket, pedagógusokat, bárkit – közösségi formálásban segíteni, illetve abban ösztönözni.
- Na de ez konkrét politika. Ezt értem és ezt támogathatónak és támogatandónak is tartom a magam részéről, de ehhez miért kell összmagyar alkotmány? Miért kell hozzá sarkalatos törvény? Ez mindennapi, praktikus dolog, jó politika vagy kevésbé jó politika kérdése.
- Angliában nincs alkotmány és nagyon jól elvannak, tehát ha ezen az elven vagyunk, akkor egyáltalán nem kell magyar alkotmány.
- Nem, nem erre gondoltam, hanem arra, hogy akármit mond ki az alkotmány, attól még nem biztos, hogy a krumplitermelőket össze tudják hozni a kereskedőkkel, nem biztos, hogy a magyar vállalkozások kapnak segítséget.
- Én nem vagyok meggyőződve. Nem a táska pénz kiviteléről beszélgetek, hanem arról a partnerségi együttműködésekről, egymásra odafigyelésről, ami igazából megmentheti a szórványban élő magyar testvéreinket.
- De ha odafigyelünk egymásra, az valószínűleg nem az alkotmánytól fog megtörténni.
- Kezdődhet onnan, hogy legyenek meg azok a tematikus, akár közszolgálati médiaadások vagy esetleg tudja mindenki Magyarországon, hogy itt Temes megyében vannak emberek, akik nemcsak románul beszélnek, hanem magyarul. Sajnos a mai napig nagyon jól tudjuk, hogy sokszor az információ még nem ért el mindenhova vagy nem volt elérhető mindenhol. Én azt láttam, hogy ha van odafigyelés egy állam részéről a határon kívül rekedt nemzettársak szempontjából, akkor ha ez fontos, akkor az alkotmányban megfelelő, méltó helyet kell kapjon. Úgy, mint akár az egészségügyi ellátáshoz való jog, vagy akár az oktatás vagy bármilyen más kérdés, amit az alkotmányban kívánnak Önök.
- Értem. Tehát azt mondja, ha több figyelem és több mondat vonatkozik a határon túli magyarokra, akkor ez már önmagában segíti azt, hogy ne felejtsük el Önöket, hanem segítsük.
- Nem ilyen egyszerűen, hanem tegyék kötelezővé. Az alkotmányt nem azért fogadják el, hogy legyen benne öt mondat, és az ott van, hanem minden mondat után intézkedések, jogszabályalkotás, különböző rendelkezések következzenek.
- Értem. Térjünk még egy pillanatra vissza oda, hogy Ön jelentkezett magyar állampolgárságért az elsők között.
- Három kollégámmal együtt, igen.
- Igen. Vagyis magyar állampolgár is akar lenni, nemcsak román. Nincs-e ennek kettős veszélye? Azon kívül, hogy valószínűleg van érzelmi előnye és kedvező következménye. Mert nyilván az akar lenni és ez Önt jó érzéssel tölti el. De nem áll-e fent az a veszély, hogy romániai magyar politikusként egyszer csak a román politikában az egyes román pártok vagy az Ön ellenfelei azt mondják Önre, hogy Ön nem is román, hanem magyar érdekeket, magyar állami érdekeket képvisel magyar állampolgárként. Ez talán a könnyebbik része, a másik pedig, ami nem Önre vonatkozik, de talán sok más emberre, aki magyar állampolgárságért folyamodik nem feltétlenül csak Romániában, akár Szerbiában és másutt, hogy ha megvan a magyar állampolgárság, miért ne települjünk át Magyarországra? Nem ez fenyegeti-e inkább a határon túli magyar közösségek jövőjét?
- Az első kérdése pont az, amit mondanak rólam ebben a pillanatban román politikusok, tehát jó sok párt részéről már megfogalmazódott irányomban az a felvetés, hogy akár az állampolgárság megvonását is kérjék. Higgye el, hogy nem azért vagyunk magyarok, hogy megbújjunk és ezt ne merjük vállalni.
- Én hiszem és tudom is, biztos vagyok benne, csak éppen ezt kihasználhatják Ön ellen.
- Az Európai Uniónak vagyunk a tagállamai mindannyian és ilyen szempontból úgy gondolom, ez egy lehetőség. Az unió arról kell szóljon, hogy egymásra odafigyelünk és egymásnak lehetőséget adunk, egymást nem korlátozzuk. Ilyen szempontból, ha a jövőbe tekintünk, akkor igenis ez egy olyan lehetőség, amivel minden magyar nyugodtan élhet és ennek örvendve mondom, hogy az országgyűlés minden frakciója többségében ezt támogatta.
- És az a veszély nincs-e meg, hogy esetleg sokan úgy gondolják, hogy akkor otthagyják azt a kis közösséget, amelyben eddig éltek, mert nagyobbak a lehetőségek Magyarországon. Átköltöznek, letelepednek, magyar állampolgárként ez könnyebben megy.
- Nézze, már legalább öt éve, hogy a Moldáviában élő románoknak – ugye ott többségében románok élnek – ugyanezt a jogot megadta Románia. Ott parlamenti vita, különösebb cirkusz, népszavazás minden nélkül, ez a könnyített eljárás meg lett adva. És nem özönlötték el Romániát a moldáv állampolgárok. Ha megnézzük az életszínvonalat, a GDP-t vagy bármit, sokkal nagyobb a szakadék Románia és Moldávia között.
- És hányan települtek át?
- Igazából minimális vagy kevés az áttelepülés, és ez sehogy sem befolyásolja se az ott maradottak életét, se Románia gazdasági helyzetét. Szeretnék mindenkit megnyugtatni, én bízom benne hogy nagyon kevesen lesznek, akik áttelepülnek. Ugyanis ma már a magyar állampolgárság azokat a pluszokat nem hozza, mint az ezt megelőző tíz évben, ameddig nem voltunk az uniónak a tagjai. Most nagyjából a román útlevéllel vagy a román személyivel is ugyanoda el lehet jutni, ahova a magyarral. Az adózás vagy cégalapítás, vállalkozás szempontjából is hasonlók a lehetőségek. Volt olyan időszak 2008 környékén, amikor még talán a román gazdasági helyzet vonzó volt a vállalkozások létesítésében. Oktatás vagy számos más szempontból ma már sikerült az RDMSZ-nek elérni – most lett elfogadva az oktatási törvény új verziója –, hogy a magyarul való tanulás szempontjából már nincs az a kényszer, mint ami a kilencvenes évek elején, hogy mindenki kimenjen Magyarországra tanulni. Én is kint tanultam egyetemen, de remélem, hogy már a gyerekeim nem lesznek erre kényszerítve. Ilyen szempontból én nem látok veszélyt. Biztos lesz egy pár ember, aki ki fog telepedni, de tudomásom szerint körülbelül kétszázezer forintnyi ügyvédi honoráriumért bárkinek eddig is az állampolgárságot el tudta rendezni egy ügyvédi iroda. Tehát aki igazából el akart menni, az elment vagy el fog menni. Nem ettől a könnyített honosítási eljárástól fognak sokkal többen kimenni.