Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. január 5.

• Nyomtatás

Részletek

2011. január 07. péntek, 06:26

Megbeszéljük

Bolgár György kérdései a 2010. január 5-ei műsorban

Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy az Európai Bizottság elnöke José Manuel Barroso is szóba kívánja hozni a médiatörvényt, amikor holnap és holnapután Budapesten tárgyal Orbán Viktorral. Igaz, a párizsi Le Monde sokkal erőteljesebb fellépést követel a bizottságtól. Közben Európában már több lap, így a brit Guardian vagy a svéd sajtó is felveti, hogy Orbán alkalmatlan az unió vezetésére. A német újságírószövetség közleménye szerint pedig Magyarországon nem korlátozzák, hanem egyenesen felszámolják a sajtószabadságot. Mi lesz ennek a vége? Vajon ki az erősebb?

Ezzel kapcsolatos témánk, hogy a magyar kormány által Brüsszelbe elküldött médiatörvény-fordításból több paragrafus hiányzik. Így az uniós kötelezettségnek számító digitális átállás elhalasztása vagy hogy a hatósági büntetések csak július elsejétől vagyis elnökségünk lejárta utántól szabhatók ki. Micsoda véletlenek.

Még mindig a médiánál maradva, mit szólnak ahhoz hogy az MTV egyik intendánsának kinevezett Rákay Philip szerint nem akadályozza köztévé kiegyensúlyozottságát, hogy ő korábban hírtévés, illetve Fidesz-nagygyűlések műsorvezetője volt. Egy friss felmérés szerint egyébként az esti tévéhíradó több mint nyolcvan százalékát a kormánypárt uralja. És ez még Rákay előtt volt.

Végül mi a véleményük arról, hogy rasszista bűncselekménnyel vádolják egy ma kezdődött perben azokat a sajóbábonyi cigányokat, akik 2009-ben rátámadtak a településen gyülekező magyar gárdistákra. Hogyhogy csak cigányok ellen indul per rasszista indíttatású erőszak ügyében? És hogyhogy a betiltott gárda több száz tagjának fenyegető gyülekezése Sajóbábonyban büntetlen marad?

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Bolgár György: - Ha megengedi, beszélgetésünk kezdetén felolvasnék egy részletet egy tegnap megjelent cikkből, amely egy szélsőjobboldali, bár országos napilapban jelent meg. Mert Ön ugyan biztos ismeri, de a hallgatók nem egészen biztos. Szóval így kezdődik. „Magyarországból bűz árad, írja valami Cohen névre hallgató bűzlő végtermék valahonnét Angliából. Cohen meg Cohn-Bendit, meg Schiff. A Népszava pedig a nagy kalapácsos ember vörös figurájával jelentkezik és sajtószabadságot követel. A legtöbben pedig azt gondolják, hogy ez valami újdonság, és hogy ilyen hadjárat még nem volt. Botorság, nincs új a Nap alatt. Sajnos nem sikerült mindet beásni nyakig az orgoványi erdőben.” Hát ez az inkriminált cikkrészlet, megnevezem a lapot legalább, Magyar Hírlapnak hívják, és emiatt a Zöld Baloldal nevű szerveződés vagy mozgalom ügyvezető elnöke fel is jelentette a publicistát a médiahatóságnál. Mondván, hogy ha a médiatörvény célja valóban az, hogy az uszító és sértő hangokat visszafogja, akkor feltételezhető, hogy az illető lesz az egyik újságíró, akit a médiahatóság elmarasztal. Ha meg nem, akkor bebizonyosodik, hogy a törvény célja valami egészen más. Én azonban Önhöz fordulok, és azt kérdezem, hogy vajon a Mazsihisz nem gondolkodik-e és nem gondolkodott-e az elmúlt években hasonló esetekben azon, hogy bírósághoz fordul például gyűlöletkeltés, közösség elleni uszítás, rasszizmus miatt.

Feldmájer Péter: - Az elmúlt időszakban mi végigjártuk az összes törvényes lehetőséget, az összes törvényes lehetőségből végül is azt kaptuk vissza, hogy nincs helye akkor különböző kereseteknek, feljelentéseknek, ha általában szidalmaznak egy népcsoportot, jelen esetben antiszemita, zsidóellenes uszítás történik. Aki a cikket elolvassa elejétől a végéig, annak teljesen világos, hogy valaki, akinek vagy igaza volt vagy nem, ez most az ügy szempontjából lényeges, felemelte a hangját, és írt egy levelet. Ő Schiff Andrást nem úgy azonosítja, mint híres magyar zongoraművészt, hanem, hogy mindenki tudja kiről van szó, és zsidóként azonosítja. Hiszen Cohent és Cohn-Benditet emlegeti, akiknek semmi közük ehhez a dologhoz. Majd azt mondja ez a cikk, milyen kár, hogy nem gyilkolták meg az összes zsidót annak idején 1919-ben a Héjas-pribékek Orgoványon, nem ásták őket nyakig a földbe. Ez a cikk tehát azzal kezdődik, hogy miért nem gyilkolják meg vagy miért nem gyilkolták meg a zsidókat, mert íme, levelet írnak valamelyik külföldi lapban.

- Azt mondja, hogy a Mazsihisz már az elmúlt években többször próbálkozott az igazságszolgáltatásban, és végül mindig azt kapták, hogy nem léphetnek fel egy közösség, mondjuk a zsidóság nevében, hiába sértették meg őket, hiába uszítottak ellenük, hiába keltettek gyűlöletet ellenük, mert mondjuk csak személy szerint Schiff András vagy Daniel Cohn-Bendit tehetné meg ugyanezt a saját jogai védelmében. De valóban ez olvasható ki a törvényekből, vagy ez valamiféle sajátos jogalkalmazás, amellyel például Ön jogászként és a Mazsihisz elnökeként nem ért egyet, mert ugyanazokat a meglévő törvényeket lehetne úgyis alkalmazni, ahogy Önök gondolják?

- Mi ebből mindig azt a következtetést vontuk le, hogy nem tudunk egyetérteni ezekkel a bírói ítéletekkel. El is mentünk a legfelsőbb szintekig, és általában vesztettünk. Most egy új helyzet van, új törvény van, amelynek most megnézhetjük a próbáját. A Zöld Baloldal nevű csoportosulás hamarabb tett feljelentést, márpedig mi azt gondoljuk, hogy ha egy feljelentés megérkezett a médiahatósághoz, akkor megindult a hivatalos eljárás, és a médiahatóságnak ebben az ügyben állást kell foglalnia, valamit mondania kell. És ha a törvény megy a maga útján, akkor ebben az ügyben valamilyen lépést tenniük kell. Tenniük kell akkor is, ha a kormánypárt egyik alapító tagjáról van szó, az ír ilyeneket, vagy ha bárki más ír ilyeneket a sajtóban.

- De nem az volna a normális jogállami eljárás, ha Önök akár Schiff András nevében, védelmében és az egész zsidóság védelmében tennék meg? Hiszen ez nem közvetlenül Schiff ellen irányult, hanem a zsidók ellen is. Ez minden olvasó számára teljesen egyértelmű és világos. Felléphetnének és a magyar törvényeket ennek megfelelően alkalmazhatnák a bíróságok, amire vonatkozóan biztos el lehetne indítani egy jogi, közéleti és politikai vitát. Vagy az volna a jó megoldás, hogy majd egy hatóság eldönti, hogy ezt a cikket megbüntetem, a másikat meg nem büntetem meg, és innentől kezdve tulajdonképpen teljesen önkényes az, hogy egy hatóság mit minek minősít.

- Az Alkotmánybíróság az 1990-es évek elején még tudott arról, hogy nemcsak az egyes embereknek, hanem az egyes emberek csoportjainak is van méltósága, amelyet meg lehet sérteni. A 2000-es években hozott határozataiban azonban már úgy foglalt állást az akkori köztársasági elnök indítványára, hogy a csoportnak nincsen méltósága, csak az egyes embereknek. Ez a nemzetközi jogirodalomban példátlan állásfoglalás. Valamennyi ilyen esetben a bíróságok elfogadják azt, hogy léteznek csoportok, amelyeknek meg lehet sérteni a méltóságát. Jellemzően ezek egyébként a vallási kisebbségi csoportok, és az ilyen csoportok érdekében nem a csoport tagjainak kell egyenként fellépniük a sérelem esetén, hanem az arra feljogosított, a csoportot képviselő egyházak, szövetségek is felléphetnek ellene. Sajnos a magyar joggyakorlat nagyon furcsa fordulatot vett. Mi magunk is úgy gondoljuk, hogy az ilyen ügyeket úgy kéne rendezni, hogy jogszabályokat hoznak, mondjuk a készülő alkotmányban, ezt mi javasoltuk is. Külön beleírják, hogy az egyes csoportoknak méltóságuk van, és jogukban áll fellépni. Az a probléma, hogy a magyar parlament valahol lebeg a valóság fölött. Az előző parlament, és úgy tűnik, a mostani parlament sem képes rá, hogy felmérje, mit jelent az, ha egyes emberek gátlás nélkül gyűlöletet kelthetnek. Nem szabályozza a magyar törvény a gyűlölet-bűncselekmény fogalmát. Ugye az a gyűlölet-bűncselekmény, amikor olyat teszek, olyat mondok valakinek, ami által a megcélzott csoport vagy a megcélzott személy úgy érzi, hogy az ő helyzete tarthatatlan. El akar költözni, diszkomfort-érzése keletkezik, úgy érzi, hogy őt üldözik. És ahogy most elolvashattuk tegnap ebben az inkriminált cikkben, nem is véletlenül, mert ebből a legtöbb ember, aki elolvassa, azt a következtetést vonja le, hogy azt kívánja a szerző egy országos napilapban, hogy ha ő zsidó, akkor ássák be a gödörbe nyakig, hogy ott haljon meg. Tehát azt kell mondanom, hogy ezen el kellene gondolkodni a magyar parlamentnek, ha már az elmúlt húsz évben ez nem sikerült. Vannak nemzetközi sztenderdek, amelyeket alkalmaznak.

- A Mazsihisz nem próbál ebben segíteni a Magyar Parlamentnek? Mert valószínűleg az volna a rosszabb megoldás, ha egy hatóság kezébe kerülne az ítélkezés, és nem az igazságszolgáltatás kezébe. Hátha itt a történelmi alkalom, hogy kiderüljön, hogy ezt a gyűlöletkeltést szigorúbban is lehet vagy egyáltalán lehet egy közösség nevében is szankcionálni az igazságszolgáltatásban, és fel lehetne lépni a közösség védelmében a bíróságoknál, nem számíthatnának azonnal elutasításra. Lehet, hogy más a helyzet, mint a 2000-es évek elején volt. Itt volna az alkalom akár a cselekvésre, a kezdeményezésre is, nem?

- Már alkalom is volt, hiszen amikor az alkotmányhoz az észrevételeinket megküldtük, ezt már javasoltuk. Ezenkívül pedig éppen a múlt héten írtam a parlament külügyi bizottsága elnökének, ugyanis novemberben tartották meg azt a konferenciát Ottawában, ahol összegyűltek negyvenhat ország parlamenti képviselői, hogy megvitassák, hogyan lehet küzdeni az antiszemitizmus ellen. Többek között milyen törvényeket kellene meghozni a nemzeti parlamenteknek. Sajnos nem vett részt senki ezen Magyarország részéről. Én vettem részt, mint afféle szakértő, és én azt kértem az elnök úrtól a parlamentben, hogy ezeket a kérdéseket tekintsék át, és a magyar parlament foglalkozzon azzal az ottawai nyilatkozattal, amelyet ott elfogadtak Ottawában, és az abban foglaltakat próbálja a saját ügyrendjébe beletenni. Én remélem, hogy erre a levélre hamarosan fogunk valami pozitív választ kapni, és ezt követően pedig megpróbáljuk konkrétan a törvényjavaslatainkat a parlamentnek benyújtani. Azt látni kell, hogy a jelenlegi cseppfolyós helyzetben, amíg az új alkotmányt nem hozzák meg, hiszen úgy tűnik, hogy új alkotmánya lesz az országnak, addig a részletekkel nehéz foglalkozni. De Magyarországnak a civilizált nemzetek sorába kellene tartoznia ilyen törvények tekintetében is, és úgy, ahogy ezek a törvények máshol is megszületnek, itt is meg kellene születniük. Hiszen az előbb mondottam, a gyűlölet, a gyűlöletkeltés a társadalmi feszültségek felnagyítása és egyre nagyobb erőszak gerjesztése tönkretehet mindent, nem egy, hanem több nemzedéknél egy országban, és ezért ezeket nemcsak a polgári jog, hanem a büntetőjog eszközeivel is valamilyen módon szankcionálni kell.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Bolgár György: - Ma elkezdődött a rasszista bűncselekménnyel vádolt sajóbábonyi cigányok pere. Az összecsapás, amelyből származott ez a büntetőügy, 2009 novemberében zajlott le. A magyar gárda toborzót tartott a településen, és a helyi cigányok ezt sérelmezték. Több száz Jobbik-szimpatizáns és gárdatag gyűlt össze, akik fenyegetően jártak körül a településen, aztán a helyi cigányok egy csoportja ezt megelégelte, és megtámadták az egyik gárdista vagy jobbikos csoportot. A kocsi ablakait bezúzták, talán több ember meg is sérült, ennek a részleteit már nem tudom. A lényeg az, hogy közösség tagja elleni erőszak miatt emeltek vádat ellenük. Magyarországon a cigányok volnának rasszista bűncselekménnyel vádolva. Nem ez az első eset. Nemrégiben már volt egy büntetőper, ugyancsak, azt hiszem, Miskolcon, hasonló jellegű ügyben. Ön tud arról, hogy cigányok elleni rasszista fellépés miatt, közösség tagja elleni erőszak miatt voltak-e már hasonló bűnügyek Magyarországon? Vagy ezzel csak a cigányokat szerencséltetik?

Kállai Ernő: - Ez egy nagyon sajátos helyzet, mert ezt a jogszabályhelyet a Büntető Törvénykönyvben azért találták ki, hogy a kisebbségi közösségekhez tartozók legyenek védve, ha őket valami hasonló ok miatt érné támadás vagy atrocitás. És furcsa módon most ezt fordítva kezdik el alkalmazni az elmúlt években. Mi is döbbenten állunk ez előtt egyébként, mert nyilvánvaló, hogy a jogalkotónak nem ez volt az elsődleges szándéka, hogy megforduljon ez a fajta alkalmazása a jognak. Voltak persze próbálkozások az elmúlt tíz évben arra, hogy ha mondjuk a romákat – vagy nemcsak romákat, hanem más közösségekhez tartozókat – ilyenfajta támadás éri, akkor ebben az ügyben ilyen tényállás alapján járjanak el. De hát ez nem túl sok sikerrel valósult meg az utóbbi időben.

- Hol akadt meg ez? Illetve hol került be az igazságszolgáltatásba ez az ezek szerint most már nem példa nélküli eljárás, hogy a cigányok ellen viszont előhozzák a rasszista bűncselekmény vádját, a közösségek elleni erőszak vádját. Szóval ez rendőrségtől vagy ügyészségtől függő ügy, mi és hogyan változhatott meg az igazságszolgáltatásban?

- Itt mindig arra hivatkoztak, hogy nagyon nehéz bizonyítani, ami egyébként igaz is. Tehát egy ilyen cselekmény motivációját bizonyítani, hogy mondjuk tényleg egy népcsoport ellen lépnek fel és ez ellen izgatnak vagy uszítanak erőszakra, azt valóban nem könnyű bizonyítani.

- Még akkor sem, ha egy incidensnél valaki azt kiabálja, hogy rohadt cigány, attól még nem biztos, hogy azért robbant ki a verekedés vagy a gyilkolás azért kezdődött, mert cigányok voltak, csak lehet, hogy az összetűzés hevében ez is elhangzik. Tehát érthető, hogy a bizonyítás nehézkes. De akkor a másik oldalon mégis hogy történhet?

- Úgy tűnik, hogy a másik oldalon most ez egyszerűbb, mert pontosan ilyen erős felindulásokra alapozzák a vádat. Bár az ombudsmannak tiltja a jogszabály, hogy ha már bíróság elé kerül egy ügy, foglalkozzon vele és vizsgálja ezt az esetet, én úgy tudom, hogy ilyesmik vannak a vádiratban, tehát így látják bizonyítottnak ezt a kérdést, hogy ilyen kijelentések hangzottak el, illetve talán az egyik botba bele volt vésve valamilyen magyarellenes felirat. Valami ilyesmiről hallottam.

- Ez mintha a már ítéletig eljutott perben lett volna.

- Ez a másik volt. Nem tudom megmondani őszintén szólva. Úgy tűnik, hogy ez így most megáll a bíróság előtt. Nem ismerem ennek a részleteit, hogy pontosan hogyan és miért. Érdekes. Tehát én is azt mondom, hogy ez több mint érdekes, hogy miért így van.

- Emlékszem, annak idején nagyon feszült volt a helyzet Sajóbábonyban, külön rendőrségi osztagokat rendeltek oda, hiszen a toborzásra több százan gyűltek össze, aztán a cigányok megjelenésére másnapra még több száz embert hívtak oda. És ha egyszer ráadásul a betiltott, mert akkorra már feloszlatott magyar gárda tagjai voltak ott, akkor jogászként azt hogy értékeli, hogy ezt vádemelés nélkül meg lehetett úszni a másik oldalon?

- Nem tudom pontosan, amíg nem volt bírósági szakban ez az ügy, addig én folytattam egy vizsgálatot, de ebben nem a Magyar Gárda vagy ezek a politikai vonatkozások érdekeltek, mert nyilván ezek nem is érdekelhetnek országgyűlési biztosként, hanem a rendőrség munkáját vizsgáltuk. És ott bizony kimutattunk jó néhány hiányosságot. Bár az ombudsman nyomozati jogkörrel nyilvánvalóan nem rendelkezik, úgyhogy a tanúk elbeszélése és egyebek alapján próbáltuk rekonstruálni az eseményeket. És hát voltak megállapításaink, és a rendőrség nem osztotta nagy lelkesedéssel a mi észrevételeinket.

- Ilyenkor mit csinálhatnak? A rendőrségnek nyújthatják be a vizsgálatuk eredményét? Vagy az országgyűlésnek is? Hova küldhetik el?

- Egyrészt ugye a rendőrség, a megszólított vagy vizsgált szerv figyelmét próbáltuk felhívni arra, hogy milyen területeken gondolunk mi hiányosságokat, és mit kellene tenni ebben az ügyben. Ők nem feltétlenül osztották ezeket a megállapításainkat. Ilyenkor az van, hogy bekerül természetesen az országgyűlésnek benyújtott beszámolómba ez az eset, és a jogalkotó dönthet vagy elgondolkodhat azon, kell-e vagy jó-e valamit tenni ebben az esetben.

- Mondjuk az elmúlt időszak bírósági eseményei nyomán nem gondolkodik-e arról, hogy valamilyen javaslatot tegyen, hogy ezeket az úgynevezett rasszista közösség elleni bűncselekményeket valóban arra vagy olyan minősítéssel és olyan csoportokra használják fel, amilyenre eredetileg kitalálták. Nem kellene-e valamiféle világosabb állásfoglalás, esetleg törvénymódosítás, hogy valóban a kisebbségeket védjék az adott esetben többségi erőszakkal szemben, ami nem zárja ki persze azt, hogy a kisebbség is lehet erőszakosan fenyegető, csak kérdés, hogy akkor annak mi a minősítése.

- De, gondolkodunk ezen a dolgon. Pont a mai napon volt egy egyeztetés a Belügyminisztérium egyik magas rangú tisztviselőjével. És azon gondolkodunk, hogy teszünk egy olyan javaslatot – mert hát ugye ők is azt mondják, hogy nagyon nehéz ezt bizonyítani –, hogy szükség van egy módszertani útmutatóra ahhoz, hogy a nyomozás során ezt a fajta motivációt vagy indíttatást felderítsék. De ha például a Büntető Törvénykönyvbe minősített esetként bekerülne több tényállás vagy az, hogy rasszista indítékból – mint ahogy van ugye a különös kegyetlenséggel meg az aljas indokból való elkövetés –, mint minősített eset, akkor  tényállásszerű a dolog. Tehát végig kellene vinni a bizonyítást teljes egészében, és akkor talán nagyobb eséllyel derülne ki az, főleg ha volna a rendőrség számára is egyfajta ilyen módszertani útmutató, hogyan is kellene foglalkozni ezekkel a bűncselekményekkel. Tehát nagyobb eséllyel derülne ki az, hogy valóban volt-e ilyen motiváció vagy nem volt.

- Ez mindenesetre alaposabb és nehezebb munkát kíván meg a rendőrségtől is.

- Hát bonyolult a világ, nyilvánvaló módon a 21. században élünk, egyre inkább specializálódni kell bizonyos területekre, és egyre kevésbé lehet azt mondani, hogy azért, mert nem értünk hozzá, nincs ilyen. Nyilván ez pluszképzést és sok minden mást feltételez. Meg hát szemléletbeli változást a minisztériumtól, a rendőrségtől kezdve sok helyen.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Bolgár György: - Az internetes médiában, a portálokon már nagy karriert futott be az elmúlt órákban az a hír, hogy paragrafusok hiányoznak a médiatörvény hivatalos fordításából. Ezt a felfedezést az Origo nevű portálnak tulajdonítják, de tudomásom szerint te voltál az első, aki valahová felraktad észrevételeidet és talán ezt vették észre mások, hogy aztán bekerüljön az országos nyilvánosságba.

Széky János: - Igen, a Szól a Rádió nevű facebook-csoport oldalára tettem fel ezt a közlést valamikor kora délelőtt, ahol kitűnő online és más újságírók is megfordulnak, de nem magamnak követelem a felfedezés jogát.

- És aztán 12-kor megjelent az Origón is. Szóval a lényeg az, hogy mi az amit te észrevettél?

- Nagyon kíváncsi voltam arra, hogyan fordítják le a digitális átállás elhalasztásával kapcsolatos módosítást a médiatörvény angol változatában.

- Miért éppen erre voltál kíváncsi? Ez nem szerepelt az elmúlt napok, hetek vitáiban.

- Éppen ez az, hogy nem szerepelt. Ez az egyik olyan módosítás volt, amit az utolsó pillanatban, a zárószavazás előtt az Alkotmányügyi bizottság nyújtott be. Ezekről a záró módosításokról tudni kell, hogy ezek azok, amiket senki nem tárgyal meg. Senki nem figyel oda, nem is értenek hozzá, ezt megszavazzák általában.

- Az utolsó pillanatban bedugják, és ott van hirtelen a törvény.

- Igen, és akkor az átmegy. Nem csoda, hogy nem láttad se azóta, se előtte, tudniillik nem volt róla szó. A digitális átállásról szóló törvényt 2007-ben elfogadták, ez volt a pártok közötti egyetértés nagy példája, hogy lám, meg tudnak állapodni erről-arról, és a médiatörvény elfogadásának reggelén arra ébredtünk, hogy az eredeti 2011-es határidőt kitolták 2012–2014-re, a lehetséges legvégső határra. Bulgária, Románia, mindenki meg fog előzni minket.

- És miért voltál erre külön kíváncsi? Az utolsó pillanatban bedugták oda, rendben van, de téged miért érdekelt, hogyan fordítják ezt le angolra?

- Kíváncsi voltam, tudniillik az Unióban Kroes holland politikus asszony foglalkozik vele, aki hivatalosan a digitális ügyek EU-biztosa. A digitális átállásról szóló törvényt az Unióval egyeztetve, egy Uniós direktíva értelmében fogadták el Magyarországon.

- Tehát uniós elvárás, hogy ezt meg kell csinálni.

- Nagyon kíváncsi voltam, hogyan tálalják Brüsszelnek, hogy ezt hirtelen felrúgták.

- Ezek szerint sehogy nem tálalták.

- Sehogy nem tálalták, tehát egy komplett részt kihagytak a törvény angol fordításából.

- Hogy ne vesszünk el a részletekben, Nyugat-Európában nem azt bírálják, hogy a digitális átállás nem elég gyors, hanem azt, hogy a sajtószabadságot meg akarják szüntetni. Gondolták, miért vonnák el Kroes figyelmét erről.

- A szabadságnak is az egyik feltétele a technológiai bővülés és az úgynevezett – magyarul sokszínűségnek fordított – pluralizmusnak is. Ez nagyon is összefügg. Másrészt nem véletlenül felel a digitális biztos a sajtószabadságért is.

- Mi van még, amit hiányolsz a fordításból, vagy észrevetted, hogy hiányzik belőle?

- Van egy nagyon érdekes dolog, amire kevesen figyeltek mostanáig, hogy azokat a szankciókat, amiket…

- Amiket elvileg mindenki nehezményez, hogy micsoda büntetési lehetőségei vannak a hatóságnak…

- A médiatartalom-szolgáltatókra vonatkozó szabályok megsértése közül az egyik szabály az úgynevezett médiaalkotmány, ami nélkül a mostani médiatörvény értelmezhetetlen. Azt a médiaalkotmányt, amit november elején fogadtak el, amiben van egy olyan elképesztően rugalmas gumiparagrafus – ez hosszú történet, hogy ez hogyan állhatott össze –, hogy személyeket, bármely kisebbséget, bármilyen többséget, semmilyen nemzetet, valamint egyházakat nem szabad megsérteni. Se burkoltan, se nyíltan. Magyarul a teljes emberiséget.

- Se embert, se csoportot, semmit.

- Semmit, senkit, aki él és mozog. Se burkoltan se nyíltan. Sőt még az is benne van, hogy nemcsak nem szabad megsérteni burkoltan és nyíltan, hanem a közlemény nem lehet alkalmas a nyílt és burkolt megsértésre. Tehát azt húznak rá, amit akarnak.

- Ez maga a komplett őrület. De ez nem törvénykommentár akar lenni.

- Ezt a tömény őrületet szintén egy módosítással – ami a magyar törvényszöveg átmeneti rendelkezések című részében van – eltolták 2011. július elsejéig, tehát addig nem alkalmaznak szankciókat. Csodák csodája, ez pontosan az a periódus, ameddig Magyarország betölti az elnökségi posztot.

- Az a lényeg, hogy meglátjuk majd, hogyan alkalmazzák ezt a törvényt, és ha kiderül, hogy nem lesz itt semmiféle súlyos szankció, akkor majd láthatja mindenki külföldön is, hogy nem akarunk mi ezzel semmit rosszat. Ebben az érvelésben például az is meghúzódhat, hogy az uniós elnökségünk alatt bizony nem lesz kiróva büntetés, mert a törvény szerint csak egy nappal utána kezdődhet meg.

- Nyilvánvalóan pontosan tudják, hogy mekkora a tét, ez a közös vonása a digitális átállás elhalasztásával.

- De nem lehet, hogy azért büntetnek csak fél évvel később, hogy felkészülhessen mondjuk az Élet és Irodalom szerkesztősége, hogyan alkalmazza a törvényt és hogyan éljen a szabadság új, megváltozott viszonyaival?

- Biztos ez lesz a magyarázat, ha valaki rákérdez, hogy szokjanak hozzá az emberek, hogy nem lehet csak úgy mindenfélét írni.

- Igen, tehát nincs azonnal büntetés, hanem igazán emberi módon kivárnak fél évig, hogy mindenki értse, hogy miről is szól ez a törvény.

- Igen. Beletanulunk, meg hozzáedződünk, megtanuljuk fegyelmezni magunkat.

- És ebbe se kell beavatni az Európai Bizottságot, mert ezek felesleges részletek.

- Ezek felesleges részletek, ez a véletlen egybeesés, hogy addig nem is lehet szankciót alkalmazni, tehát addig mutathatjuk, hogy itt nem üldözik az újságírókat és a mindenféle sértő véleményeket, ellentétben azzal, amit mondjuk a Strasbourgi Bíróság mondott, hogy a sértő véleményt is el kell viselni. Addig ebből konfliktus nem lesz, amíg Magyarország elnök az Unióban. Másnap kezdhetjük.

- Arról tudsz valamit, vagy megtudtál valamit, hogy ezen a legutóbb elfogadott médiatörvényen kívül, a korábban törvényre emelt, úgynevezett médiaalkotmány angol szövegét is elküldték-e Brüsszelbe?

- Igen, elküldték.

- Elküldték?

- Pontosabban ez egy kicsit kaotikus, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium honlapján, a főhelyen szerepel a kormányszóvivőnek az a közlése, hogy lám, most szétküldték a diplomáciai testületeknek és a külföldi nagykövetségeknek a médiatörvény szövegét, és ott egy link, amire rákattintva az ember megtalálja a médiaalkotmány szövegét.

- Vagyis azt a tizenvalahány oldalas szöveget, amiben a gumiparagrafusok vannak, a 189 oldalas pedig megint máshol van.

- Állítólag a kormány prezentálta az Európai Bizottságnak. A Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság elkezdte magyarázni ezt, hogy ők miért húzták ki, egyelőre még dolgoznak rajta, meg ők fordíttatták le. Na most mi köze a Nemzeti Média és Hírközlési Hatóságnak a kormányhoz? A kormány miért az NMHH-t – ami elvileg egy kormánytól független szervezet – bízza meg a lefordíttatással?

- Hát abszolút független, a parlament választotta meg...

- De milyen alapon bíz meg a kormány a saját bizniszével egy kormánytól független szervezetet? Ráadásul közölték Brüsszelben, hogy nekik nem kell ez a fordítás egyáltalán, mert természetesen ők a saját fordítóikkal dolgoznak.

- Mindent tudsz, ezt akartam a végére poénnak, hogy a friss hír szerint Brüsszelben közölték, hogy felesleges volt elküldeni az angol fordítást, mert ők mindig csak saját fordításból dolgoznak. Létezik egy kormány, annak vannak különböző tisztviselői. Brüsszelben vannak emberei, vagy lehet hogy mindenkit lecseréltek? Én nem tudom, de azonnal meg kellett volna mondaniuk, hogy ne fáradjatok, nem kell lefordítani, mert ezt a bizottság maga intézi. Viszontlátásra.

- Nyilvánvalóan ilyen a felkészültség.

- Mindenesetre itt van Széky János, aki olvas angolul és olvas magyarul, a kettőt pedig összevetette.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

• < Előző
• Következő >