Bolgár György interjúi a Galamusban - 2011. január 5.
- Részletek
- 2011. január 07. péntek, 06:26
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Ha megengedi, beszélgetésünk kezdetén felolvasnék egy részletet egy tegnap megjelent cikkből, amely egy szélsőjobboldali, bár országos napilapban jelent meg. Mert Ön ugyan biztos ismeri, de a hallgatók nem egészen biztos. Szóval így kezdődik. „Magyarországból bűz árad, írja valami Cohen névre hallgató bűzlő végtermék valahonnét Angliából. Cohen meg Cohn-Bendit, meg Schiff. A Népszava pedig a nagy kalapácsos ember vörös figurájával jelentkezik és sajtószabadságot követel. A legtöbben pedig azt gondolják, hogy ez valami újdonság, és hogy ilyen hadjárat még nem volt. Botorság, nincs új a Nap alatt. Sajnos nem sikerült mindet beásni nyakig az orgoványi erdőben.” Hát ez az inkriminált cikkrészlet, megnevezem a lapot legalább, Magyar Hírlapnak hívják, és emiatt a Zöld Baloldal nevű szerveződés vagy mozgalom ügyvezető elnöke fel is jelentette a publicistát a médiahatóságnál. Mondván, hogy ha a médiatörvény célja valóban az, hogy az uszító és sértő hangokat visszafogja, akkor feltételezhető, hogy az illető lesz az egyik újságíró, akit a médiahatóság elmarasztal. Ha meg nem, akkor bebizonyosodik, hogy a törvény célja valami egészen más. Én azonban Önhöz fordulok, és azt kérdezem, hogy vajon a Mazsihisz nem gondolkodik-e és nem gondolkodott-e az elmúlt években hasonló esetekben azon, hogy bírósághoz fordul például gyűlöletkeltés, közösség elleni uszítás, rasszizmus miatt.
Feldmájer Péter: - Az elmúlt időszakban mi végigjártuk az összes törvényes lehetőséget, az összes törvényes lehetőségből végül is azt kaptuk vissza, hogy nincs helye akkor különböző kereseteknek, feljelentéseknek, ha általában szidalmaznak egy népcsoportot, jelen esetben antiszemita, zsidóellenes uszítás történik. Aki a cikket elolvassa elejétől a végéig, annak teljesen világos, hogy valaki, akinek vagy igaza volt vagy nem, ez most az ügy szempontjából lényeges, felemelte a hangját, és írt egy levelet. Ő Schiff Andrást nem úgy azonosítja, mint híres magyar zongoraművészt, hanem, hogy mindenki tudja kiről van szó, és zsidóként azonosítja. Hiszen Cohent és Cohn-Benditet emlegeti, akiknek semmi közük ehhez a dologhoz. Majd azt mondja ez a cikk, milyen kár, hogy nem gyilkolták meg az összes zsidót annak idején 1919-ben a Héjas-pribékek Orgoványon, nem ásták őket nyakig a földbe. Ez a cikk tehát azzal kezdődik, hogy miért nem gyilkolják meg vagy miért nem gyilkolták meg a zsidókat, mert íme, levelet írnak valamelyik külföldi lapban.
- Azt mondja, hogy a Mazsihisz már az elmúlt években többször próbálkozott az igazságszolgáltatásban, és végül mindig azt kapták, hogy nem léphetnek fel egy közösség, mondjuk a zsidóság nevében, hiába sértették meg őket, hiába uszítottak ellenük, hiába keltettek gyűlöletet ellenük, mert mondjuk csak személy szerint Schiff András vagy Daniel Cohn-Bendit tehetné meg ugyanezt a saját jogai védelmében. De valóban ez olvasható ki a törvényekből, vagy ez valamiféle sajátos jogalkalmazás, amellyel például Ön jogászként és a Mazsihisz elnökeként nem ért egyet, mert ugyanazokat a meglévő törvényeket lehetne úgyis alkalmazni, ahogy Önök gondolják?
- Mi ebből mindig azt a következtetést vontuk le, hogy nem tudunk egyetérteni ezekkel a bírói ítéletekkel. El is mentünk a legfelsőbb szintekig, és általában vesztettünk. Most egy új helyzet van, új törvény van, amelynek most megnézhetjük a próbáját. A Zöld Baloldal nevű csoportosulás hamarabb tett feljelentést, márpedig mi azt gondoljuk, hogy ha egy feljelentés megérkezett a médiahatósághoz, akkor megindult a hivatalos eljárás, és a médiahatóságnak ebben az ügyben állást kell foglalnia, valamit mondania kell. És ha a törvény megy a maga útján, akkor ebben az ügyben valamilyen lépést tenniük kell. Tenniük kell akkor is, ha a kormánypárt egyik alapító tagjáról van szó, az ír ilyeneket, vagy ha bárki más ír ilyeneket a sajtóban.
- De nem az volna a normális jogállami eljárás, ha Önök akár Schiff András nevében, védelmében és az egész zsidóság védelmében tennék meg? Hiszen ez nem közvetlenül Schiff ellen irányult, hanem a zsidók ellen is. Ez minden olvasó számára teljesen egyértelmű és világos. Felléphetnének és a magyar törvényeket ennek megfelelően alkalmazhatnák a bíróságok, amire vonatkozóan biztos el lehetne indítani egy jogi, közéleti és politikai vitát. Vagy az volna a jó megoldás, hogy majd egy hatóság eldönti, hogy ezt a cikket megbüntetem, a másikat meg nem büntetem meg, és innentől kezdve tulajdonképpen teljesen önkényes az, hogy egy hatóság mit minek minősít.
- Az Alkotmánybíróság az 1990-es évek elején még tudott arról, hogy nemcsak az egyes embereknek, hanem az egyes emberek csoportjainak is van méltósága, amelyet meg lehet sérteni. A 2000-es években hozott határozataiban azonban már úgy foglalt állást az akkori köztársasági elnök indítványára, hogy a csoportnak nincsen méltósága, csak az egyes embereknek. Ez a nemzetközi jogirodalomban példátlan állásfoglalás. Valamennyi ilyen esetben a bíróságok elfogadják azt, hogy léteznek csoportok, amelyeknek meg lehet sérteni a méltóságát. Jellemzően ezek egyébként a vallási kisebbségi csoportok, és az ilyen csoportok érdekében nem a csoport tagjainak kell egyenként fellépniük a sérelem esetén, hanem az arra feljogosított, a csoportot képviselő egyházak, szövetségek is felléphetnek ellene. Sajnos a magyar joggyakorlat nagyon furcsa fordulatot vett. Mi magunk is úgy gondoljuk, hogy az ilyen ügyeket úgy kéne rendezni, hogy jogszabályokat hoznak, mondjuk a készülő alkotmányban, ezt mi javasoltuk is. Külön beleírják, hogy az egyes csoportoknak méltóságuk van, és jogukban áll fellépni. Az a probléma, hogy a magyar parlament valahol lebeg a valóság fölött. Az előző parlament, és úgy tűnik, a mostani parlament sem képes rá, hogy felmérje, mit jelent az, ha egyes emberek gátlás nélkül gyűlöletet kelthetnek. Nem szabályozza a magyar törvény a gyűlölet-bűncselekmény fogalmát. Ugye az a gyűlölet-bűncselekmény, amikor olyat teszek, olyat mondok valakinek, ami által a megcélzott csoport vagy a megcélzott személy úgy érzi, hogy az ő helyzete tarthatatlan. El akar költözni, diszkomfort-érzése keletkezik, úgy érzi, hogy őt üldözik. És ahogy most elolvashattuk tegnap ebben az inkriminált cikkben, nem is véletlenül, mert ebből a legtöbb ember, aki elolvassa, azt a következtetést vonja le, hogy azt kívánja a szerző egy országos napilapban, hogy ha ő zsidó, akkor ássák be a gödörbe nyakig, hogy ott haljon meg. Tehát azt kell mondanom, hogy ezen el kellene gondolkodni a magyar parlamentnek, ha már az elmúlt húsz évben ez nem sikerült. Vannak nemzetközi sztenderdek, amelyeket alkalmaznak.
- A Mazsihisz nem próbál ebben segíteni a Magyar Parlamentnek? Mert valószínűleg az volna a rosszabb megoldás, ha egy hatóság kezébe kerülne az ítélkezés, és nem az igazságszolgáltatás kezébe. Hátha itt a történelmi alkalom, hogy kiderüljön, hogy ezt a gyűlöletkeltést szigorúbban is lehet vagy egyáltalán lehet egy közösség nevében is szankcionálni az igazságszolgáltatásban, és fel lehetne lépni a közösség védelmében a bíróságoknál, nem számíthatnának azonnal elutasításra. Lehet, hogy más a helyzet, mint a 2000-es évek elején volt. Itt volna az alkalom akár a cselekvésre, a kezdeményezésre is, nem?
- Már alkalom is volt, hiszen amikor az alkotmányhoz az észrevételeinket megküldtük, ezt már javasoltuk. Ezenkívül pedig éppen a múlt héten írtam a parlament külügyi bizottsága elnökének, ugyanis novemberben tartották meg azt a konferenciát Ottawában, ahol összegyűltek negyvenhat ország parlamenti képviselői, hogy megvitassák, hogyan lehet küzdeni az antiszemitizmus ellen. Többek között milyen törvényeket kellene meghozni a nemzeti parlamenteknek. Sajnos nem vett részt senki ezen Magyarország részéről. Én vettem részt, mint afféle szakértő, és én azt kértem az elnök úrtól a parlamentben, hogy ezeket a kérdéseket tekintsék át, és a magyar parlament foglalkozzon azzal az ottawai nyilatkozattal, amelyet ott elfogadtak Ottawában, és az abban foglaltakat próbálja a saját ügyrendjébe beletenni. Én remélem, hogy erre a levélre hamarosan fogunk valami pozitív választ kapni, és ezt követően pedig megpróbáljuk konkrétan a törvényjavaslatainkat a parlamentnek benyújtani. Azt látni kell, hogy a jelenlegi cseppfolyós helyzetben, amíg az új alkotmányt nem hozzák meg, hiszen úgy tűnik, hogy új alkotmánya lesz az országnak, addig a részletekkel nehéz foglalkozni. De Magyarországnak a civilizált nemzetek sorába kellene tartoznia ilyen törvények tekintetében is, és úgy, ahogy ezek a törvények máshol is megszületnek, itt is meg kellene születniük. Hiszen az előbb mondottam, a gyűlölet, a gyűlöletkeltés a társadalmi feszültségek felnagyítása és egyre nagyobb erőszak gerjesztése tönkretehet mindent, nem egy, hanem több nemzedéknél egy országban, és ezért ezeket nemcsak a polgári jog, hanem a büntetőjog eszközeivel is valamilyen módon szankcionálni kell.