Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. december 27.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2010. december 29. szerda, 04:24
- Megbeszéljük
A sztrájkjog korlátozásáról
Gaskó István, a Liga Szakszervezetek elnöke
Bolgár György:- Mit szól ahhoz, hogy rövid úton kicsit a sztrájkjogot is korlátozták?
Gaskó István: - Skandalumnak tartom, hogy egy alkotmányos jogot, amit kétharmados törvény szabályoz, parlamenti képviselői egyéni indítvánnyal beadnak pénteken este, hétfőn megtartják róla az általános vitát, csütörtökön pedig megszavazzák anélkül, hogy az érintettekkel egy szót is váltottak volna. Ez egyszerűen a jogállamiság alja.
- Ahogy mondja. Erre inkább nem mondok semmit.
- Maga óvatosabb, Bolgár úr.
- Én nagyon óvatos vagyok, de az a baj, hogy valami csúnyább jutott eszembe. Miért nem lehetett a szakszervezetekkel egyeztetni? Lehet, hogy egy-két dologban még egyetértésre is jutottak volna. Bár az is lehet, hogy a végsőkig tiltakoztak volna, nem tudom.
- Vagy esetleg jobb megoldás született volna.
- Így van. Mert elvileg abban talán még egyet is lehet érteni, hogy Gaskó István ne csináljon gördülősztrájkokat, amikor neki eszébe jut.
- Ez nem zárja ki a gördülő sztrájkot.
- Még azt sem? Akkor mit értek el?
- Sokkal időigényesebb lesz az eljárás, és valószínű, hogy a bíróságoknak sokkal több nehézséget fog okozni, mint ahogy ezt a jogalkotó gondolta.
- Vajon miért nem lehet összeegyeztetni azt az érdeket, hogy a sztrájkjog is megmaradjon és a szakszervezeteknek is legyen súlya, befolyása, törvényes lehetősége: ha nincs más eszközük, akkor sztrájkhoz folyamodhassanak. Miért ne lehetne a közösség érdekeit is tiszteletben tartani annyira, hogy azért valamennyi vonat, villamos és busz járjon, ne maradjon otthon a szerencsétlen, ha munkába akar menni.
- A Ligának van erre egy kész megoldása, amit a jogi egyetem munkajogi tanszékén találtak ki, amit mi is elfogadhatónak találtunk volna.
- Ez miben állt volna?
- Ez a döntőbírói szolgálat igénybevételét jelentette volna.
- Ez egy gyorsabb procedúra.
- Ez egy kiépített rendszer. Sokkal gyorsabb procedúra lett volna, és nem ebben a kérdésben felkészületlen bíróknak kellett volna kínlódni vele. Mert ők egyébként – ezt belátják a bíróságok is –, nincsenek erre felkészülve. Nem is lehet arra felkészülni, hogy a Paksi Atomerőműben mennyit, meddig lehet visszaterhelni úgy, hogy még az elégséges szolgáltatás meglegyen, ugyanakkor sztrájk legyen a sztrájk.
- A döntőbíráskodásra pedig szakembereket kérnének fel.
- Oda szakembereket kérnek fel, és általában bejelentkeznek azok a szakemberek, akik az adott dologhoz értenek. Akiknek az a fő profilja, nem a munkaügyi jog.
- Utána pedig mindkét fél, tehát adott esetben az állami vállalat vagy a valamilyen önkormányzati cég, meg a sztrájkolók elfogadják a döntést. Mert ezzel mennek a döntőbíróhoz: kérem szépen, Ön dönt, mi elfogadjuk.
- Mindenki beadja az utolsó javaslatát és valószínű, hogy a reálisabbat fogadja el. Persze ilyenkor már kötelező a döntés.
- De erre senki nem volt kíváncsi a kormányzat részéről.
- Van egy ennél nagyobb probléma: a jogellenesség taxatív felsorolásába bevették azt, hogy jogellenes a sztrájk, ha a sztrájktörvénnyel visszaélnek. Tehát joggal való visszaélést lehet megállapítani, ami nincs definiálva.
- Megint itt van ez a gumifogalom, mint a médiatörvényben.
- Így van. Bedobtak egy gumicsontot, amit bármelyik bíró, bármikor alkalmazhat, mert úgy ítéli meg, hogy a sztrájkoló három-négyezer emberből egy kolléga odament egy nem sztrájkolóhoz és azt mondta neki, hogy sztrájktörő vagy, mert nem sztrájkolsz. Ez azt jelenti, hogy megsérti a sztrájktörvényt, hiszen az tiltja a rábeszélést a sztrájkban való részvételre vagy az attól való eltántorítást. Egy apróság ürügyén azt mondja, hogy ez sztrájkjoggal való visszaélés. Amitől a három-négyezer ember sztrájkja is jogszerűtlenné válik. Ilyet egyébként bármikor lehet találni ilyen ürügyet.
- A sztrájk joga és az ördög a részletekben rejtőzik. Azonkívül, hogy ezt nekem és valószínűleg másoknak, akik kérdezik, elmondja, nem próbálnak közösen a többi szakszervezettel együtt tenni valamit? Nem akarnak akár a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetséghez vagy az Európai Unióhoz fordulni? Mert láthatóan itt nincs sok játékterük, ha egyáltalán próbálnak ezzel élni. Bár nem tudom, hogy mivel próbálkoznak itthon.
- Vannak még opciók, vannak lehetőségeink egyrészt idehaza, másrészt a nemzetközi megállapodásokat, egyezményeket is be lehet vetni. Informálisan is próbálkozunk még. Természetesen a Liga, amely szervezet három héttel ezelőtt összegezte a kormányzás elmúlt félévének problémáit, és Orbán Viktorhoz fordult, ezt felvette most egy újabb tételnek. Tehát mi úgy gondoljuk, és úgy látjuk egyébként a nyilatkozatokból is, hogy van mód ennek a korrigálására. Mostanában előszeretettel olvasgatom Orbán Viktor elmúlt évekbeli nyilatkozatait, és ezekből a nyilatkozatokból bizony az a véleményem, hogy a miniszterelnök kedveli, ha a szakszervezetek erősek, és eszközök vannak a kezükben. Legalábbis mikor ellenzéki volt, akkor így beszélt.
- Önöket hallgatóim közül nem kevesen össze is hozták: szerintük van egy Gaskó-Orbán összjáték. Aztán most kiderült, hogy Ön sem fontos.
- Nem, Ön félreérti ezt. Nem volt összjáték.
- A hallgatóim között érezték úgy sokan, hogy volt összjáték.
- A kormányhoz közel álló sajtó sugallta annak idején, hogy én ezt politikai dobbantónak tekintem. Akkor is mondtam, hogy nem, és most már látszik is, hogy így van.
- Akkor mi lehet az informális próbálkozás, amire az előbb célzott?
- Vannak Fideszes képviselők, akik egyetértenek velünk. Még akkor is, ha a szavazatokon ez nem látszik.
- Nem a munkástagozat vezetőjére céloz, akinek a nevéhez fűződik például ennek a törvényjavaslatnak a benyújtása?
- Nem vagyok biztos abban, hogy ő ezt értette.
- De a nevét adta hozzá.
- Az egy dolog. Nyilván, ahol pártfegyelem van, valakit kijelölnek, az adja a nevét.
- Ahol pártfegyelem van, ott pártfegyelem van.
- Így van. Egyébként ez volt a bajunk az előző ciklus kormányával is. Hiába mondta akkor az egyik dél-alföldi polgármester, hogy nem ért egyet a TB privatizációs törvénnyel, elment minden ellenzéki médiumhoz, nyilatkozta, hogy nem fogja megszavazni. Megfenyegették, hogy megbünteti a kormánypárt frakciója – mégis megszavazta. Biztos emlékszik rá.
- Ha már másodszor említette az előző kormányokat: azért félév alatt nem kaptak tőlük ennyit, mint most, nem?
- Igen, az első időszak a Medgyessy-kormánynál pozitívumokban dús volt.
- Aztán persze a helyzet nehezebbé vált. Ez nyilván a szakszervezetekre is igaz.
- 2006-tól a második Gyurcsány-kormány után nehezedett el a helyzet, és lehetetlenült el a kapcsolat.
- Azért nem lehet azt mondani, hogy ilyen durván próbálták volna korlátozni akár a szakszervezetek működési terét is.
- Nem tudnám most eldönteni, hogy a TB privatizálása vagy a sztrájktörvény jogellenes átalakítása volt-e nagyobb hiba az ország szempontjából.
- A TB-t nem privatizálták, ez a kijelentés most sem, és akkor sem állta meg a helyét. A magánnyugdíjpénztárak átalakításáról volt szó.
- Nem jól emlékszik. Az egészségbiztosítás privatizációjáról volt szó. Én most arról beszélek.
- Igen, ebben igaza van.
- Szerintünk az elmúlt négy év legnagyobb története ez volt.
- A nagy történetnek az lett a vége, hogy nem történt semmi.
- De megtörtént, mert kétszer megszavazta a Gyurcsány-kormány parlamentje, majd a miniszterelnök visszavonta.
- Kétségtelenül, tehát végül is nem lett belőle semmi. A nagy ellenállás és szembenállás miatt a kormány visszafordult.
- Az akkori miniszterelnök azt mondta az egyik gyűlésén, hogy nem akar még egy népszavazást elbukni, mert akkor már tudta, hogy beadtuk a népszavazáshoz szükséges aláírásokat. Sőt, két és félszer többet a minimumnál, tehát látszott, hogy népszavazás lesz.
- Akkor azt mondja, hogy hű de jól csináltuk, mert az egészségügyet sikerült megmentenünk? Nem ezt látom.
- Én úgy látom, hogy sikerült megmentenünk az egészségügyet. A Gyurcsány-kormány és a hozzájuk kapcsolódók viszont azt hibázták el, hogy ebben és egy sor másik kérdésben hosszú ideig hajthatatlannak látszottak. A Gyurcsány-kormányt úgy lehetne legjobban jellemezni, hogy a kezdeményezések és a visszavonulások halmazának volt a kormánya.
- Igen, ez biztos, hogy így van. Ebben nyilván nem kis szerepet játszott az, hogy a Liga gördült a sztrájkjával. Most viszont az elmúlt félév számos meglehetősen durva intézkedése ellenére, Ön még mindig informálisan próbálkozik meggyőzni a kormányzatot.
- Minden törvényes eszközzel próbálkozunk.
- Semmiképpen nem akarnám a sztrájkra rábeszélni. Nemcsak azért, mert nem dolgom, hanem azért sem, mert ezt valóban végső eszköznek tartom, és valószínűleg sok olyan embernek okozna kellemetlenséget, akinek nem kellene. Hogy lehet, hogy akkor sokkal bátrabban nyúltak ehhez az eszközhöz, most meg mintha nem is jutna eszükbe?
- Valószínű, hogy az idő tompítja ezeket az emlékeket. Amikor mi sztrájkba léptünk különféle esetekért, például az egészségbiztosítási törvény miatt, hosszú hónapokig kísérleteztünk a tárgyalásokkal. Sőt, amikor 2008 májusában benyújtottuk az ötszázezer aláírást az Országos Választási Bizottságnak, akkor még írtam egy levelet az akkori miniszterelnöknek, hogy tárgyaljunk, vonja vissza a rendeletet, és tegyük okafogyottá a népszavazást. Ezt anélkül megtette, hogy tárgyalt volna.
- Annak idején kik gyűjtötték össze az ötszázezer aláírást?
- A Liga önmagában kétszáznyolcvanezer aláírást gyűjtött össze.
- És a másik felét?
- A másik felét a munkástanácsok és a Ligával együtt működő szervezetek. Ott volt a Munkáspárt is.
- Az legalább még húszezret gyűjtött össze.
- Hatvanezer aláírást gyűjtött a Thürmer pártja.
- A Fidesz nem gyűjtött?
- A Fidesz nem gyűjtött aláírásokat, de nem tudjuk, közülük hányan írták alá, mert az aláírásgyűjtő íven nincs helye a pártállásnak.
- Ez így van. Mennyi időt ad a lehetséges egyeztetéseknek?
- Január közepét jelöltük meg. Így nyilván az a következő lépés, hogy átnézzük, hogyan lehetne más, törvényes eszközöket is bevetni.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
- << Előző
- Következő
