Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. december 27.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2010. december 29. szerda, 04:24
- Megbeszéljük
A médiatörvény európaiságáról
Bayer Judit médiajogász
Bolgár György: - Azzal kapcsolatban kérném a szakértő véleményét, hogy a magyar médiatörvény - amely valóban példátlan kritikát kapott és kap a világ szinte összes tekintélyes orgánumától, de már politikusoktól is - valóban nyugati, nyugat-európai mintákra készült-e, ahogy azt a kormányzat részéről többen is állítják?
Bayer Judit: - Nem, ez teljes tévedésen alapszik. Már külföldi lap is rámutatott arra, hogy itt legjobb esetben is tévedésről van szó. A kormányzat most kiadott egy tájékoztatót, amiben, úgymond, válaszol a kritikákra. Ennek a tájékoztatónak az egyes elemei, egyes válaszai, a legjobb indulattal is tényleg vagy tévedésen alapulnak vagy egyszerűen nem a kérdésre válaszolnak, mellélőnek vagy pedig tudatos csúsztatásnak tűnnek. Tehát miről van szó? Például, hogy más országokban foglalkozik-e a médiatörvény a sajtóval. Van olyan, hogy foglalkozik a médiatörvény a sajtóval, például a kereszttulajdonlás szabályaival. Hogy foglalkozik-e mondjuk a médiahatóság a sajtóval? Igen, például a reklámozás esetében a sajtóra is kiterjednek a szabályok. De olyan szabály nincs még egy Európában, hogy egy médiahatóság vagy bármilyen hatóság bírsággal sújtsa bármelyik sajtóterméket, tartalmi okok miatt. Tehát Európában a sajtót általában önszabályozás révén teszik felelőssé a saját tartalmáért, újságíró testületek, etikai bizottságok foglalkoznak a panaszokkal, és a bíróság is természetesen, amennyiben törvénysértést lehet megállapítani.
- Rendszeresen előjön az angol példa, hogy bezzeg Angliában is foglalkozik egy panaszbizottság a nyomtatott sajtóval, és ott is meg lehet büntetni a sajtótermékeket, illetve a kiadókat, és nagyjából hasonló a médiaszabályozás, mint nálunk.
- Nem hasonló a médiaszabályozás. Aki ismeri, ezen csak nevetni tud. Egyáltalán nem hasonló a médiaszabályozás.
- Akkor már ketten nevetünk, mert én is megnéztem. Az a panaszbizottság, amelyik Angliában a sajtó ellen benyújtott panaszokkal foglalkozik, eleve nem egy kormányzati szerv, nem egy médiatanács, ahol a kormány nevezi ki az embereket, hanem majdnem a fele kifejezetten lapok által delegált.
- Szabályozási jellegű testület.
- Igen. És a segítőjében, amelyik a szerkesztési alapelvekben nyújt segítséget, abban aztán totálisan csak lapszerkesztők és újságírók vannak. Vagyis gyakorlatilag itt arról van szó, hogy bizonyos független emberek, független testületek, valamint a szakma adja az ellenőrző testületek tagságát, és ők azok, akik és amelyek végül is a benyújtott panaszokat megvizsgálják. És még akkor sincs olyan lehetőségük, mint Magyarországon a büntetésre.
- Ami az internetet illeti, ott nagyon sok minden zajlik. Az, hogy egy hatóság foglalkozik az internettel, rengeteg mindent jelenthet. Tehát nem lehet azt mondani, hogy akkor most csak az internetes sajtóval foglalkozik, ahogy Magyarországon ezt most kötelezővé tették. A hírközlés, a telekommunikáció magában foglalja az internetet, sok helyen egyszerűen erről van szó, mikor az internetet említik mint szabályozási tárgyat. Másrészről természetesen az interneten közvetített rádiók és televíziók a hatóság felügyelete alá tartozhatnak. Hiszen az internet most már egy közvetítési eszköz ugyanúgy, mint a kábel vagy a műhold, vagy a földi frekvencia. Olyan, hogy internetes sajtótermékek tartalmát egy hatóság vizsgálhatná, olyan nincs Európában.
- A büntetések mértékéről Lázár János, a Fidesz frakcióvezetője ma a Magyar Hírlapnak nyilatkozva azt mondta, hogy minden nyugat-európai országban van bírságolási lehetőség, például a finneknél, svédeknél vagy a franciáknál ötven milliótól kétszáz millióig terjedhet, a magyar huszonötmilliós összeg ehhez képest eltörpül. Én úgy emlékszem, mintha az elektronikus médiában nálunk is kettőszáz millió lenne.
- Igen.
- Arról nem beszélve, hogy a mi jóval kisebb és szegényebb piacunknál a kétszáz millió többször annyit jelent mint Franciaországban, nem?
- Megmondom őszintén, a büntetések mértékével én nem foglalkoznék. Elvi szinten nem tudok azzal foglalkozni, hogy most mi jobb, a százmillió vagy a kettőszázmillió. Nem a mértékkel van a gond. Az elektronikus média esetében még az is lehet, hogy indokolt lesz, hiszen eddig is nagy bírságokat szabott ki az ORTT, és közismert volt az az állásfoglalás, az az álláspont, hogy nincs elrettentő hatása a kereskedelmi médiumokra, mert a reklámbevételek pótolják a bírság révén kiesett összegeket. Itt az elvvel van a probléma, hogy a nyomtatott sajtó esetében a bírság rombolja a sajtószabadságot. Akár ötmillió vagy akár egymillió forint is, ha azt egy kormány által felügyelt hatóság szabja ki.
- Magyarán a bírság lehetséges, de csak olyan esetekben, amikor kvázi büntetőjogi szankciókat lehet megállapítani.
- Az elektronikus sajtó esetében rendjén találom azt, hogy bírságoljon a hatóság, ez eddig is így volt, ez máshol is így van. Az elektronikus médiát, rádiót, televíziót vagy legalábbis a televíziót eddig is bírságolta a hatóság. Hát persze lehet mondani, hogy ne bírságolja, mert annyi csatorna van, mint égen a csillag, és mindenki átkapcsolhat oda, amit ő szeret, ha nem akarja nézni, úgymond, a szennyet. Tehát abszolút jogos, indokolt az az érvelés is, hogy deregurálni kellene inkább a szabályozást. Ez is európai trend, az audiovizuális médiairányelv is e felé halad.
- Tehát nem a központosított és szigorúbb szabályozás felé, hanem éppen attól el, ilyen irányba halad.
- Igen. A kormányzati kommunikáció az audiovizuális médiairányelvnek is a teljes félreértéséről tanúskodik. Tényleg minden rosszindulat nélkül mondom, hogy olyan, mintha nem olvasták volna el figyelmesen ezt a jogszabályt. Hiszen nem arról van szó, hogy ez az összes médiumot a hatálya alá vonja, hanem arról, hogy míg korábban, a televíziózás határok nélkül irányelv csak a televízióra vonatkozott, az új technológia megjelenése miatt kiterjesztették a televíziós szabályozást azokra a televíziószerű szolgáltatásokra, amiket interneten keresztül közvetítenek. Hosszasan tárgyalgatja ez az irányelv, hogy mi tartozik ide és mi nem, hogy biztosan megfelelően körülírja, hiszen erre még nincsenek fogalmaink, hogy például nem tartoznak ide a magánszemélyek által feltöltött videók, blogok, szövegek. Hanem kimondottan azok a televíziószerű audiovizuális szolgáltatások, amelyekben a kép és a hang együtt jár, amelyek kereskedelmi alapon úgy működnek, hogy versengenek a hagyományos televíziókkal. Gazdasági értelemben versenytársai a hagyományos televíziónak. Ez egy elég szűk terület.
- Igen. Ön szerint nem a büntetés mértéke a lényeg. Én kicsit hadd tamáskodjam és mondjam azt, hogy a méret is lehet lényeges, hiszen lehet, hogy a két nagy kereskedelmi televíziót nem rengeti meg akár évente öt vagy tíz kétszázmilliós büntetés sem, bár biztos fájdalmas, de a kisebb elektronikus médiumokat bizony a néhány tízmilliós büntetések is tönkretehetik. Ugyanez érvényes a nyomtatott sajtóra is. Nem lehet, hogy ezeket a büntetéseket igenis lehet olyan céllal bevetni és alkalmazni, hogy akár meg is szűnjenek ezek a médiumok?
- Persze, lehet. De erre már tényleg azt lehet mondani, hogy minden lehet, és ez már az a kategória, amikor képzelődünk arról, hogy majd mi lesz. Ami tény, hogy a nyomtatott sajtó és az elektronikus sajtó egy lapon van kezelve, ami viszont megbocsáthatatlan.
- Mi azzal kapcsolatban a véleménye, amit szintén többször hoznak fel a magyar médiatörvény védelmében, hogy az emberi méltóság védelme, a kiegyensúlyozott és alapos tájékoztatás alapvető kívánalma lényegében mindenütt szerepel, legalább a közszolgálati média alapelveinél, de úgy általánosságban a sajtó etikai elvei között is megemlítik Nyugat-Európában, természetesen nem ilyen büntetésekkel cifrázva, mint Magyarországon, ám ha ez egy elvi alapelv, akkor mi a baj ezzel a magyar médiatörvényben?
- Az a baj, hogy számonkérhetetlen. Kezdjük az elején. Ha már van közszolgálati műsorszolgáltató, akkor persze legyen a műsora kiegyensúlyozott. Ezzel csak egyetérteni lehet. De ez nem vonatkozik a kereskedelmi médiára és a nyomtatott sajtóra. Hiszen a nyomtatott sajtó területén eddig sem volt soha követelmény az, hogy egy lap kiegyensúlyozott legyen. Minden politikai irányzatnak megvolt a maga lapja és a szólásnak az egyetlen határa az volt, hogy nem lehetett alkotmányos jogokat sérteni, mondjuk mást rágalmazni. Ennek vannak polgári jogi és büntetőjogi határai.
- Tehát éppen elég volna, ha ennek az elvi alapvetésnek valamiféle hangot adnának a törvényben, de a büntetést hagynák ugyanúgy.
- Nem kell hangot adni a törvényben, mert anélkül is megvan a jogszabályi háttér. A nyomtatott sajtó számára tökéletesen megvan a jogszabályi háttér az eddigi, a korábbi magyar jogi környezetben. Semmiféle adalékot nem kell a törvényben elvek szintjén sem közölni. Már csak azért sem, mert ezek az elvek rendkívül homályosak, alkalmazhatatlanok. A korábbi, vagyis most még hatályos médiatörvényben is szerepelt ez a kiegyensúlyozottsági követelmény, de nem ilyen módon, mert akkor is értelmezhetetlen volt és a panaszbizottság átmenetileg olyan butuskán értelmezte, hogy minden egyes műsorban meg kell lennie ennek a kiegyensúlyozottságnak. Nem mondok most példákat, hogy milyen csacskaságok sültek ki ebből. Ezt lehetetlen betartani. A mostani törvény ezt szó szerint előírja, minden egyes műsornak kiegyensúlyozottnak kell lenni. Ez azt jelentené, hogy egy-egy csatorna ne legyen elfogult egy politikai szín vagy érdek irányába. Ez azért is teljesen irreális, mert Magyarországon még a belső pluralizmust sem sikerült számon kérni. Köztudott, hogy voltak és vannak Magyarországon elfogult csatornák, az ORTT ezt mindig is eltűrte. Akkor milyen alapon kérnek számon egyetlenegy műsoron kiegyensúlyozottságot?
- És szabad teret adnak annak, hogy önkényesen eldöntsék, ez a műsor elfogult a másik meg elfogulatlan, az egyikkel szemben alkalmaznak büntetést, a másik ellen meg nem alkalmaznak. Végeredményben Ön szerint lehet ezen a médiatörvényen javítani vagy alapvetően más koncepcióval, máshogy kéne nekiülni és egy újat írni, messze nem ilyen részletesen szabályozót, hanem lehetőleg minél kevesebbet igénylőt?
- Ez a törvény olyan mértékben felrúgta a demokratikus jogalkotás szabályait, hogy lehetetlen ezen javítani. Teljesen újból kéne kezdeni a törvényalkotási folyamatot. Onnan kezdve, hogy kormányzati előterjesztésre van szükség és konzultációra a szakmai szervezetekkel és az érintett piaci szereplőkkel. Ha ebben sikerült megegyezni, akkor lehet beszélni a részletekről, hogy milyen szabályok legyenek, milyen testületek, és azok mit csináljanak.
