rss      tw      fb
Keres

Hogyan tegyünk semmissé elvi álláspontokat?



Szinte magunk előtt látjuk Gazsó L. Ferencet, amint a Mong Attila és Bogár Zsolt élő adásos tiltakozása nyomán elvégzett vizsgálata után billentyűzetbe diktálja sajtóközleményét. „Jó rádiós Mong kolléga, de vannak emberi gyengéi: hajlamos a nárcizmusra és az exhibicionizmusra” – s diktálás közben atyáskodón, leereszkedőn megpaskolja a szőnyeg szélén ácsorgó rádiós kedves kölyökképét, nyom egy barackot a fejére. Hozzátenné, hogy „adunk neki lehetőséget a megjavulásra”, de ezt inkább törölteti, mert valahonnan úgy rémlik neki, hogy ennek a mondatkezdésnek történelmileg nincs jó hangzása.

Ne tévedjünk: ez egy ócska bolsevik trükk (de a copyright mégsem az övék, elvégre a katolikus inkvizícióban legalább ennyire bevett gyakorlat volt). Ezzel a mondattal három legyet lehet ütni egy csapásra: 1) Elvi szintről egyéni szintre lehet terelni a kérdést. „Ó, hát ne gondolják, hogy itt valami magasztos kérdés forog kockán. Az egész csak egy magamutogató, köldöknézegető és túlérzékeny fickó rohama. Fiziológiás jellegű, nem tehet róla szegény.” 2) Hitelteleníteni lehet a célpontot. Mit kell csinálni azzal az emberrel, akiről úgy látjuk, hogy túlságosan is elvi ember? Ki kell kezdeni a morális-szellemi integritását! Innentől kezdve ki-ki vessen magára, ha egy stiches ember elvi álláspontjához szabja magát. 3) Nagyszerű alkalom ez arra, hogy a hatalmi pozícióban levő egyén eljátssza a megértő és elnéző atya szerepét. „Lám-lám, nem csapjuk mi agyon az ebadta kölkét, pedig… Mindenki láthatja, hogy mennyire megértőek tudunk mi lenni az emberi gyarlóságokkal szemben. Hát lehet a Gazsó bácsit nem szeretni?!”

Tisztelettel ajánlok a NER-es mamelukok figyelmébe a 2. ponttal kapcsolatban egy még kiaknázható területet. Azt ugyanis, hogy meg lehet lebegtetni az illető célszemély előtt, miszerint módjukban áll nyilvánossá tenni, hogy egy munkahelyi muri alatt félreérthetetlen pillantásokat váltott az egyik kolléganőjével, hogy bizonyíthatóan kétszer annyi géppapírt fogyaszt, mint amennyit a munkájához felhasznál, vagy hogy az egyik rádiós jegyzetében egyértelműen plagizált, tudniillik nem jelezte a forrást. De – módjukban áll hallgatni is ezekről…

(Csabai Tamás)


Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!