Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. december 21.
- Részletek
- 2010. december 23. csütörtök, 03:46
- Megbeszéljük
Bolgár György kérdései a 2010. december 21-ei műsorban
Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy éjszakai szavazással, kétharmados törvénnyel súlyosan korlátozták, vagy ahogy a Népszabadság írja, eltörölték a sajtószabadságot Magyarországon. Hogy és miért juthattunk idáig?
Ezzel kapcsolatban mit szólnak ahhoz, hogy a Kossuth rádióban ma reggel egyperces néma csönddel tiltakozott emiatt a műsorvezető, Mong Attila. Meg is kapta a büntetését még a médiatörvény életbe lépése előtt. A jövőben nem szerkeszthet és vezethet műsort. Csakúgy mint a szerkesztő, Bogár Zsolt. De ha már Tölgyessy Péter sem értékelheti a politikai fejleményeket a közszolgálati rádióban, akkor min vagyunk meglepve?
Következő témánk hogy a politikusok népszerűségi listáján még Orbán Viktor vezet, de vesztett, Gyurcsány lent van, de támogatókat szerzett az elmúlt hónapban. Kevés, de már valami?
Mi a véleményük tovább arról, hogy a sztrájkjogot is korlátozni akarja a Fidesz, mégpedig a fideszes munkástagozat-vezető törvényjavaslata alapján. A téma fontosságára és sürgősségére jellemző, hogy hajnalban kezdték meg róla a parlamenti vitát, majd alig egy óra alatt le is zárták. Amikor emiatt egy szocialista képviselő hangosan türelmetlenül és durva szavakkal tiltakozott, akkor rendre is utasították, majd a Fidesz most felszólította az MSZP-t, hogy Varga László mondjon le mandátumáról. Az-e a súlyos, hogy valaki esetleg nem nyomdafestéket tűrő szavakkal tiltakozik egy fontos törvény hajnali megvitatása, méghozzá nagyon rövid megvitatása ellen, vagy az elítélendő, hogy ilyesmit tesz a kormánypárt, és eldugja a sztrájktörvény korlátozását hajnali fél háromra.
Végül beszéljük meg, hogy egyre drámaibban nő azoknak a száma, akik nem tudják törleszteni lakáshiteleiket. Több mint százezer adósról, mintegy negyedmillió emberről van szó, aki május után – akkor jár le a moratórium – elvesztheti ingatlanját. Mi lesz velük, mi lesz ebből?
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
Cenzúra vagy nem cenzúra?
Pálffy István, a KDNP országgyűlési képviselője és médiaszakértője
Bolgár György: - Mielőtt belevágnánk a közepébe, kezdjük az eleje előtti pillanattól. Láttam egy videót, a parlamentben készült Schiffer András felszólalásáról. A médiatörvény ellen beszélt érthető módon és közvetlen közelében félig mögötte, félig oldalt ott állt L. Simon László a parlament kulturális és sajtóbizottságának fideszes elnöke, valamint te. És nem a helyeteken ültetek, hanem állva vagy kicsit a padnak dőlve, de mégiscsak félig meddig állva hallgattátok végig, amit Schiffer mondott. Nagyon fura volt ez nekem. Miért nem ültetek?
Pálffy István: - Az a helyzet, hogy a médiatörvény és annyi minden más, azért ezt érzékelik a hallgatók, az emberek, tényleg rendkívüli körülmények között készül. Az nem normális és a szó jó értelmében nem normális, hogy hajnal négy órakor szavaz a ház. Viszont rengeteg dolog van, rengeteg munka van, rengeteg feladat. Mindjárt mondom, hogy miért ott álltunk. Mert ilyenkor az ember mozog, beszélget, nem lehet másként kibírni. Ugyanakkor koncentrálni kell, a vitában ott kell lenni. És van mondandónk egymásnak, megbeszélünk dolgokat, amelyek a vitában menet közben előkerülnek. A lényegét illetően pedig mondom, olyan körülmények között készül, hogy január 1-jére ennek valamilyen módon össze kell állnia. Többé-kevésbé összeállt.
- Akkor most magyarázd meg nekem, miért kellett, hogy január elsejére összeálljon? És ha február elsejére áll össze, akkor mi van? Akkor legalább nem hajnali fél négykor kell állnotok vagy a szemeteket felpeckelnetek, hogy tudjatok figyelni vagy beszélni. Milyen tatár hajt benneteket?
- Nem hajt a tatár, viszont vannak olyan költségvetési kényszerek, amikor egészen biztos jobb egy évet tisztán indítani. Hiszen a médiatörvénnyel, szóval ezzel a sajtóról, tömegkommunikációról, médiaszolgáltatásokról szóló törvénnyel összhangban van a médiahatóság, az egész médiarendszer 2011-es költségvetése. És a kettőnek együtt kell mennie. Állítom, hogy még így sincs kész, ugyanakkor nem látok bele nyilván a jogalkotó műhelyekbe, mert azok máshol vannak. És ez így van rendjén. De érezhető, hogy nagyjából kialakultak a keretek. Ez ilyen kemény és rohammunkával készült. Egyébként sok minden más is. Azt nem állítom, mert ugye biztosan lehet a következő kérdés ilyenkor az, hogy nahát, akkor hogy fog ez működni, meg hogy jó lesz-e ez így vagy sem. Tényleg, azt mondanám, hogy a működésben kell kipróbálni. És nem lehetetlen, hogy módosítókkal kell majd helyrehozni egy-két olyasmit, amit a nagy hajrában elírtak.
- Ami a rohammunkát illeti, azt is mondhatnám, hogy ha csak a költségvetésen múlik, akkor a médiatanács költségvetését kivehettétek volna és be lehetett volna rakni az egészségügyi törvény módosításába. Ha Kopits Györgyöt a Költségvetési Tanács éléről hét sikertelen módosítás után egy nyolcadikkal az egészségügyi törvénybe lehetett belefoglalni, akkor a médiatanács költségvetése is belefért volna oda, nem? És akkor nem kell a többivel éjszakánként gyorsan vacakolni, akkor lehetett volna adni egy kis időt arra, hogy rendesen összeálljon a médiatörvény.
- Na de Gyuri, ugye ezt a kérdést én nem kell hogy meghalljam.
- Dehogynem! Azért tettem fel.
- Azért nem, mert érzem én az élét, meg a dolognak ezt a szarkasztikus hangvételét. Ugyanakkor szakpolitikus vagyok, kultúrpolitikus, médiapolitikus. Hadd maradjak ezen a területen.
- Helyes Pista, nem akarom akkor a kommentárodat hallani arról, hogy nem az a vicc, amit én kérdezek, hanem, hogy Kopits Györgyöt az egészségügyi törvénymódosításban váltják le. Jó, mondom, maradjon ez az én kommentárom, nem akarom hozzá a tiédet is. Beszéljünk akkor a lényegről.
- A sajtóról. Így van.
- Helyes. A médiatörvényről. A sajtó volt szabadságáról vagy szerinted még létező szabadságáról. Kik csinálták ezeket a törvényeket? Ugye nyilvánvaló, hogy nem Rogán Antal, Menczer Erzsébet és Cser-Palkovics András. Ki állítja ezeket össze?
- Ők is csinálták. A normális menetrendje ennek természetesen az, hogy van egy kormányelőterjesztés és társadalmi vita. De azért azt gondoljuk meg, és ebben az esetben fontos, hogy miután a médiahatóság autonóm közigazgatási szerv és teljesen függetlenül működik, ebben az esetben a médiahatóság maga mint jogalkotó műhely, megrendelő szerepel, és mindazokat az audiovizuális politikai irányelveket és mindazokat a hatósági működés szempontjából fontos irányelveket beépíti egy jogalkotásba. Beépíti a törvénybe. Ez így készült. Menet közben az előterjesztők egy részletet, egy-egy fejezetet, blokkot megismernek belőle és aztán összeáll. Így készül.
- De azt mondtad, hogy ők is csinálták. És még ki?
- Aztán jöttünk mi ugye.
- Na de valaki odaadta azt a százhetvennégy oldalt. Ez a három képviselő körmölte le?
- Nem, nem. Ugye senki nem gondolja, hogy mondjuk a ghánai köztársaság és a Magyarország között létrejött ilyen és olyan kétoldalú megállapodást majd lekörmöli a külügyminiszter.
- Hát nem is. De az apparátusa csinálja és terjeszti majd be a parlament elé.
- Az apparátus. Így van.
- De a három képviselőnek nincs apparátusa. Mije van?
- Hogyne. Ez sem így van, van apparátusa, hiszen egy módosító indítványt a képviselő az apparátusával, a jogi szakértőivel ír és old meg, mint ahogy tettük mi is L. Simon Lászlóval, a kulturális bizottság elnökével.
- Tehát a frakciónak van egy jogi szakértői háttere?
- Hogyne. Természetesen. A Fidesz frakciónak is és nekem KDNP frakcióban is van.
- És ha törvényt kell írni vagy módosítani, akkor hozzájuk mész el és azt mondod, hogy ezt és ezt akarod?
- Így van.
- Írjátok meg törvényben.
- Pontosan. Azt mondom, hogy ez a politikai szándékom, ez az elképzelésem, ez a szakmai ötletem és ezt öntsétek nekem az adott keretek között egy törvény módosítása során jogi formába.
- Hány ember dolgozik a KDNP-ben jogi kérdésekben?
- Jogi kérdésekben?
- Szóval hány emberhez fordulhatsz ilyenkor?
- Tizen-jóegynéhányhoz, de mondjuk az összes kabinetet kell ezalatt érteni. Népjólétit, egészségügyit, szociálpolitikait.
- És akkor a Fidesznél nyilván ez jóval több.
- Ott jóval több. Így van.
- Akkor térjünk át a dolog tartalmi részére. Nem tudom elképzelni és ezt most nagyon komolyan mondom, nem tudom elképzelni Pista, hogy te, aki több évtizede gyakorló újságíró voltál egészen a legutóbbi időkig, azt mondd erre a médiatörvényre, hogy ez a sajtószabadság kibővítése, hogy ez lehetővé teszi a sajtó számára a szabad tájékoztatást, véleménynyilvánítást. Hogy ez nem maga a sajtószabadság durva korlátozása, akár a sajtószabadság eltörlése. Nem tudom elképzelni.
- Nézzük meg, hogy hol. Akkor elemezgessük és tartalmilag vegyük végig. Ugye a sajtószabadság azért önmagában egy ethosz. Nem mérhető és nem kiterjeszthető, vagy megfogható. Kétségtelenül vannak pontok, ahol lehetséges, hogy szigorítás történik vagy könnyítés történik. Akkor mondd meg, hogy mik azok, amik szigorítanak?
- Mondjuk ami a közszolgálati médiát illeti, az, hogy a médiatanácstól a médiahatóságon át a közszolgálati közalapítvány kuratóriumáig gyakorlatilag egy személytől, kormánytól függő irányítás alakul ki.
- Igen, de megint nem a tartalmi részéről beszélünk, hanem a szerkezetről.
- De ha függsz a kormánytól szerkezetileg, akkor tartalmilag is függni fogsz, mert elmozdítható vagy bármikor mint a Magyar Rádió vezérigazgatója. A Magyar Rádió vezérigazgatója ott szeretne dolgozni, tehát azt mondja a főszerkesztőnek, meg azt mondja a műsorvezetőnek, hogy ne ezt mondd, hanem azt. Ne ilyen műsort csinálj, hanem olyat. Kész. Ilyen egyszerű a kapcsolat. Te is tudod. Ezért mondom, hogy nem hiszem el, hogy ennyi tapasztalattal a hátad mögött azt mondod, hogy ez nem a sajtó befolyásolása. De. Közvetlen irányítás kormányzati pozícióból.
- Nem, nem állítom, hogy közvetlen irányítás volna.
- És ez független attól, hogy ezt gyakorolni fogják-e a január elsejét követő héten vagy nem fogják gyakorolni. Mert a lehetősége ott van.
- De bocsáss meg. Visszamegyünk oda, ahol voltunk két hónappal ezelőtt, amikor ugyanebben a műsorban még a médiaalkotmányról beszéltünk, és visszamegyünk oda, hat hónappal ezelőttre, amikor ennek a bizonyos rendszernek, a testületeknek, a hatóságoknak, a kuratóriumnak a felállítása kapcsán beszéltünk veled szintén ebben a műsorban. Ahol ugye odáig jutottunk és most már nem szeretnék visszamenni az origóhoz, hogy a választási eredményekről beszéljünk ismét. De az a helyzet, hogy ez a rendszer tartalmaz egy olyan kiválasztást, amelyben kétharmaddal képes választani egy politikai erőtérben a jelöltek közül a hatóság funkcióira, tagjaira, elnökére. Ez adott esetben meg fog változni. Tehát ezek nem örök érvényű dolgok, ez ebben a pillanatban így néz ki.
- De miért kell, hogy így nézzen ki? Egy ilyen erejű kormányzat, amelyiknek valóban kétharmada van és valóban törvényes demokratikus felhatalmazással, miért kell, hogy ezt a kétharmados többséget, ami totális uralmat jelenthet, mert mindent megváltoztathat az égvilágon, az utolsó betűig kihasználja? Miért kell, hogy a sajtó, a média irányításába beleszóljon és ne hagyjon szót, szerepet, befolyást másoknak?
- A keretrendszer adta a teret annak, hogy kilenc év múlva a hatalmat egy másik akármilyen ma ellenzéki vagy majdan alakuló politikai erőtér gyakorolja. Tehát ez ki fogja tölteni a kereteket időről időre. Történetesen kilenc évről kilenc évre.
- De ez azt jelenti, hogy kilenc évig az lesz, amit a Fidesz mond és kész, pont?
- Nem. Értelemszerűen nem. Hiszen a vezérigazgatók kinevezése sem így szól. És különböző időszakokra vannak a köztestületekben a tagok delegálva. Tehát nem ilyen a rendszer. Engem a tartalmi kérdések sokkal jobban izgatnak.
- Helyes. Akkor nézzük a tartalmat.
- Így van. Például engem jobban izgat az, hogy a közszolgálat szempontjából a regionalizmust hiányolom. És az ember az utolsó pillanatokban rájön még ilyenekre és biztos van még olyasmi, ami érdekes lehet.
- De én nem a regionalizmust hiányolom, bármennyire fontos az, hanem a szabad szót, a szabad megnyilvánulási lehetőséget. Hogy Mong Attila egyperces csendet tart és utána fel van függesztve. Például ez is a szabad szó, vagy éppen a szabad szó ki nem mondása. Mert úgy gondolja, hogy meg van fosztva a szabad szótól.
- Nézd. Nem ismerem az esetet. Ha Mong Attila – gondolom a Kossuth rádióról van szó a névből illetőleg – a Kossuth rádióban egyperces csendet tart, akkor nem a feladatát végzi. Hogy aztán felfüggesztik vagy milyen szankciót alkalmaznak, az teljesen az integer döntés kompetenciája.
- Pista. Ugyanebben a Kossuth rádióban Tölgyessy Péter nem mondhatja el hétről hétre a politikai értékelését úgy, ahogy az előző kormányok alatt.
- Szerintem elmondhatja.
- De nem mondhatja el.
- Elmondhatja.
- Mert mint kiderült, mellétettek volna mást is.
- Na és? Nem egyetlenként Tölgyessy Péter az, aki mint egy orákulum, megmondja, hogy mi van.
- De senki nem tiltotta volna meg, hogy Lánczi András egy másik napon, egy másik műsorban elmondja a magáét. Abba meg Tölgyessy nem szólhatott volna bele.
- Kétségkívül, bár a formáját nem ismerem a dolognak, hogy mire akartak eljutni vagy milyen műsor-elképzelésekhez akartak eljutni Tölgyessy Péterrel vagy más politológusokkal. Nagy tisztelője vagyok Tölgyessy úrnak, szerettem hallgatni, százhúsz adáson keresztül azt hiszem, alig-alig mulasztottam egyet vagy kettőt, és hiányolni fogom. Ugyanakkor az természetes, hogy nem lehet egyedüliként a placcon, különösen nem egy közszolgálati rádióban, hiszen a kiegyensúlyozottságot nemcsak egy ilyen közszolgálati tájékoztatóműsortól kívánja meg a törvény, hanem más olyan jelentős befolyásoló erővel rendelkező médiaszolgáltatótól is, akitől ez joggal várható el. Tehát én azt mondom, hogy lehet ugyan, hogy más napokon így vagy úgy vagy vitába helyezve, vagy kényszerítve - most a szó jó értelmében - kell az ilyeneket megcsinálni, megoldani, de az biztos, hogy nem lehet a válasz az, hogy ha nem egyedül vagyok, akkor felállok, és akkor nincsen szabad sajtó. Hát van.
- De nem gondolkodtat el téged – lehet, hogy másokat is megkérdeznék erről, hogy őket nem gondolkodtatja-e el -, ha egy Tölgyessy Péter azt mondja, hogy nem, köszönöm, ebből nem kérek. Akkor valami baj van ezzel az irányítással, akár konkrétan a közmédia irányításával, akár a politikai elvárásokkal és a készülő médiatörvénnyel. Az egész szabad nyugati világ befolyásos sajtója, konzervatívok és liberálisok egyaránt azt mondják, hogy Magyarországon súlyosan korlátozzák a média szabadságát. Beleszólnak abba, hogy mi a kiegyensúlyozott és mi nem, mi sérti az emberi méltóságot és mi nem, és a médiahatóság majd büntetni is fog. Ez minden országban elfogadhatatlan.
- Bocsánat, ezeket a médiaalkotmánnyal kapcsolatban is meg most is már nagyon sokszor hallottam repetitív módon, de ugyanakkor sosincs alátámasztva pontosan semmivel. Ugyanis a végét hagyjátok ki mindig.
- Mi a vége?
- Hogy bírósághoz lehet fordulni.
- Na de miért kell a hatóságnak ilyen jogokat adni? Miért kell közbeiktatni? Eddig is lehetett bírósághoz fordulni.
- Így van. Pontosan. A sajtótörvény is ezt tartalmazta, ezen alapult a sajtóhelyreigazítási jog is, illetve minden olyan polgári peres eljárás, amit bíróság előtt lehetett végigvinni. Na most. Miután a hatóság ugye konvergens – tehát, hogy minden hallgató értse, szoktuk mondani ezt a konvergenciát, itt az összes platform, tévé, rádió, internet, prímmédia és még ami a világon majd lesz és alakul, az mind egy hatóság kompetenciája alatt van az irányítás szempontjából. És ezért alakul ki az a helyzet, hogy a sajtó, a prímmédia és annak az online verziója is, hiszen azt ma már nem tudjuk megkülönböztetni, egy hatósági eljárással indul el és majd folytatódik a bíróságon. Mi ezzel a probléma? Tekintsd első foknak.
- Az a probléma, hogy állandó megfélemlítésben él a sajtó . És olyan büntetések vannak kilátásba helyezve törvényileg, amelyeket korábban bíróságok nem is mertek volna alkalmazni, nem tették ezért tönkre az akár elítélt sajtóorgánumot sem. Most viszont ha a bíróság azt mondja, hogy igen, megtörtént a törvény szerinti törvénysértés, akkor lehet huszonöt millióra, százmillióra, vagy kétszázmillióra büntetni. És aztán ott a vége.
- Na igen. Itt jön a következő pont. Hogy egy analógiával éljek, hogy mondjak egy közérthető hasonlatot, ha a Btk-t módosítanánk általában véve minden bűncselekményre, bűntettre, minden szabálysértésre kiterjedően, és azt mondanánk, hogy az életellenes, súlyos emberiségellenes bűncselekmények felső büntethetőségi tétele letöltendő életfogytiglan, akkor ez az egyetlen elem, amit te és mások ebben a vitában kivesznek, hogy egy adott esetben mi a bírságolás maximális felső tétele. De éppen azt írja elő a törvény, ha az előtte való paragrafust olvasod el, hogy a bírságnak arányosnak kell lennie. És a bíróság ítéli meg azt, hogy a hatóság kvázi első fokon milyen szempontok szerint szabta ki azt a bírságot és hogy az arányos-e az elkövetett esetleges jogsértéssel. Egyáltalán jogsértés-e az.
- Mit akartok ezzel megfogni? Szabályozni? Kit akartok mire figyelmeztetni? Hogy vigyázzon jobban a tollára, a szavára. És miért?
- Nézd, én nem látok olyan szándékot, bennem egészen biztosan nincs, hogy itt valakinek a töltőtollát szeretnénk kiszárítani. Egyáltalán nem. Vagy, hogy ne tudja a mutatóujjával leütni a klaviatúrán a következő betűt. Van egy keretrendszer, amiben vannak, mondom még egyszer, kis tételű bírságok, nyilván jelentéktelen esetekre. És vannak súlyosabbak, hogy ne mondjam, hogy mi jelenik meg, valami drasztikum, valami olyan tartalom, ami gyerekekre káros és különböző ilyen esetekben nagyon fontos, akkor bizony jöhet a felső határhoz közeli bírság.
- Értem.
- De ez ma is így van.
- Nem gondoljátok azt, hogy esetleg mégsem nektek, hanem az Economistnak, a Die Pressének, a Süddeutsche Zeitungnak és a Le Monde-nak, a Washington Postnak és a Financial Timesnek van igaza?
- Mondtál hat liberális lapot.
- Nem. Az Economist konzervatív.
- Az Economist konzervatív-liberális, jellegzetes brit...
-… Akkor mondom a konzervatív Die Weltet.
- Jellegzetes brit konzervativizmus, ami Angliában, ami ugye egyébként a legliberálisabb angolszász ország, nem ugyanazt jelenti, mint nálunk. De mindegy, nem ezen akarok vitatkozni.
- És mondom az összes nemzetközi média- és újságírószervezetet.
- Igen.
- Szóval nem gondolod, hogy hátha nekik van igazuk?
- Nézd. Én nem hiszem, hogy ez az ő igazuk vagy a mi igazunk. Itt van egy olyan keretrendszer, amit innentől kezdve a működésben a tartalom fog meghatározni. Hogy hogyan működik és hogyan fog kialakulni annak a gyakorlata, hogy mi minek számít.
- Hát épp a tartalmat nem volna szabad kontrollálni, a tartalomba nem szabad beleszólni, az a sajtószabadság lényege.
- Bocsánat, Gyuri. Következő a helyzet. Nem megállítja a tartalmat, hanem amikor megjelenik, akkor megvizsgálja, hogy ez a tartalom aszerint az elvi értékrend szerint, amit egyrészt a sajtóról és a médiaszolgáltatásokról szóló törvény, illetve ez a mostani, ami ugye a szolgáltatások tömegkommunikációról szóló irányelvként társadalmilag fontosnak…
-… Pista. Hát ez a cenzúra. Ha a tartalmat megvizsgálja a hatóság, azt nevezik cenzúrának.
- Nem. A cenzúra az, hogy nem jelenhet meg. Ha a tartalom káros, tehát mondjuk ha tényleg a gyermekeinkre káros, például a pedofília, csak hogy egy teljesen általános dolgot vegyek elő…
- Azt törvény tiltja, úgyhogy azt nyugodtan el lehet médiatörvény nélkül intézni.
- Ez a lényeg.
- De médiatörvény nem kell hozzá.
- Számos esetben ütközik a törvényekkel. Tehát ezeket a tartalmakat a hatóság ugyanúgy el tudja indítani és bírósági útra tudja terelni. Azon kívül az elkövetője, ha az…áh, bele se menjünk.
- Jó, ne menjünk bele.
- Drasztikus eset.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
A Fidesz politikájáról
Elek István közíró
Bolgár György: - A hvg.hu-n ismét megjelent egy írása. Alapvetően a médiatörvényről szeretném kérdezni, de indítsunk ezzel. Ön szerint jellemzi a hvg.hu-n megjelent cikke, hogy hol tartunk? Tudniillik Ön azzal a háttérrel, amit a bevezetőben felsoroltam – egykor MDF-es nemzeti liberális országgyűlési képviselő, később Orbán Viktor tanácsadója, legutóbb a Lehet más a politika egyik alapítója –, bírálja a sokáig liberálisnak tartott politológust, Csizmadia Ervint, aki újabban igyekszik megmagyarázni, hogy a Fidesz lényegében valamilyen alulról jövő népi demokráciát akar megvalósítani, és ezt legfeljebb csak a liberális demokrácia nevében lehet teljes joggal elutasítani. Szóval nem tartja furcsának, hogy így változnak a szerepek, felfogások?
Elek István: - Az elmúlt húsz évben már sok mindent láttunk.
- Úgy gondolja, hogy a Fidesz nem demokráciát épít, hanem éppen leépít?
- Korábban is nagy megértéssel fogadtam Csizmadia Ervin és más, hasonlóképpen gondolkodók erőteljes méltányosságra törekvését. Az alapszemléletet, hogy igyekezzünk az egymással szemben álló politikai ellenfelek sajátos racionalitását megérteni, hogy ne gondoljuk azt, hogy minden esetben fehér és fekete áll egymással szemben, nagyon helyesnek tartom. Csak most úgy éreztem, hogy ez a megértési szándék már túlzás. Úgy gondolom, hogy abban a tekintetben nem lehet vitatni a kritikusok álláspontját, hogy az elmúlt jó félévben folyamatosan érezhető, hogy a demokratikus jogokat megszorító, korlátozó, független nemzeti intézmények szerepét csökkentő politikát folytat a Fidesz. Ezt persze lehet úgy leírni, hogy a korábbi liberális demokráciával szemben – amelyben a kisebbségi jogoknak hangsúlyozott szerepük volt, amely a hatalommegosztásra nagy figyelmet fordított – egy durvább többségi demokrácia érvényesül, de itt most még ennél is többről van szó. Ahhoz, hogy egy normális demokráciában politikai ellenfelek tudják egymást váltani, kell hogy legyen bizonyos minimális közös alap. Nagyon sok olyan kétharmados hatáskörbe tartozó kérdést szabályoz újra most a Fidesz, amelyek eddig ezt a keretrendszert szabályozták. Ezeket a szabályokat egyoldalúan módosítják. Mondtam már, olyan helyzetet idéznek elő, amelyeknek, egy fordulat után, netán ellenzékbe kerülve, ők sem örülnének.
- Így van, nagyon súlyosan érintené a Fideszt ellenzékben az, amit most megcsinált kormányon. Persze ehhez kéne egy kétharmados többség.
– Eddig sem gondoltuk, hogy olyan könnyű kétharmados többségre jutni, mégis előadódott. Két párt korábbi összefogása nyomán volt már itt kormányzóknak kétharmados többsége 1994 és 1998 között, tehát nem lehet kizárni, hogy ez előfordulhat. Okos politikus, politikuscsapat úgy gondolkodik, olyan rendszert akar teremteni, ami az ellenzéknek is, kormánypártoknak is elfogadható, szerepcsere esetében.
- Lehet, hogy a mostani kormányzat arra törekszik, hogy ilyen helyzet ne is állhasson elő.
- Inkább egy rövidtávú gondolkodás érzékelhető. Most nem ezzel foglalkoznak, hanem azzal, hogy minél erőteljesebben érvényesíteni tudják a hatalmi többségből következő lehetőséget.
- Térjünk át a médiatörvényre már csak azért is, mert az utóbbi években gyakorlatilag a sajtóban fejti ki munkásságát. Ezért Önt is személyesen érinti az, ami itt zajlik, történik. Mint olyan ember, aki jól ismeri a jobboldali média, a jobboldali politikusok gondolkodását, elkötelezettségeit, nem tartja abszurdnak, hogy a Fideszen belül nincs ember, aki azt mondaná, hogy ezt nem lehet, ezt nem volna szabad így csinálni? A jobboldali sajtóban mutatóba akad egy-két ember, aki megszólal, és azt mondja, hogy ez tűrhetetlen, elfogadhatatlan, hogy Magyarországon nincs általános szolidaritás a sajtó munkatársai között, és ez tragikus lesz. Lehet, hogy most mi vagyunk a kormányhoz közelebb és számunkra nem veszélyes az, ha a médiahatóság büntetni fog, de mi lesz, ha visszajönnek a komcsik és ki fognak nyírni minket. Hogy lehet, hogy még a legelemibb életösztön nyomai sem látszanak a magyar médiában?
- Ez az egy-két hang korábban a Magyar Nemzetben volt. A lap főszerkesztője is írt egy nyílt levelet a kulturális bizottsági elnöknek.
- Talán azért, mert a Magyar Hírlap inkább a szélsőjobbhoz áll közel, mint a Fideszhez. Lehet, hogy ők úgy érzik, veszélyben vannak. A Magyar Nemzettől viszont az ember azt várná – mégiscsak a jobboldali média zászlós hajója –, hogy legalább néhány kétkedő hangot megüssön vagy mutasson, de semmi.
- Ennek a magyarázata hosszabb időre megy vissza. A Magyar Nemzetben már korábban elhalványították, elhallgattatták azokat a hangokat, amelyek kritikát fogalmaztak volna meg. A jobboldali pártokon belül arról van szó, hogy egy olyan központosított, erősen hierarchikus, centralizált rendszer, olyan belső fegyelem működik, ami – ebben az időszakban, amikor még hatalmas nagy a többsége, elismertsége az alakulatnak –, nem rendült meg. Egy olyan helyzetben, amikor a választópolgárok egyre gyakrabban fejezik ki elégedetlenségüket, közvéleménykutatók jelzik majd, hogy nincs már olyan támogatottsága ennek a politikának, akkor valószínűleg megjelennek majd halvány repedések. Sajnos az a helyzet, hogy addig nem.
- Gyakorlatilag az egész civilizált, modern, polgári demokratikus világ sajtója abszurdnak tartja, az összes nemzetközi média és újságíró szervezet szerint elfogadhatatlan, ami itt történik. Az Ön ismeretei, elképzelései alapján vannak azért olyan fideszes politikusok, akik a médiatörvény láttán és az elmúlt hetek fejleményei nyomán, legalább sötét szobában a fejüket fogják, hogy ez abszurdum?
- Magánbeszélgetésekben többen vannak, akik így gondolkodnak. Ahogy más törvények kapcsán is lehetett érzékelni, időnként vannak kritikus hangok. Nemrég került elő néhány hír arról, hogy Navracsics miniszter igyekezett legalább a rendeletalkotási jog kapcsán mérsékletet tanúsítani: hosszan nyilatkoztak arról, hogy az új médiahatóság elnöke Szalay Annamária egy alkotmánymódosítás révén megkapja-e a közvetlen rendeletalkotási jogot. Navracsics arra hivatkozott, hogy új alkotmány lesz jövőre, majd akkor, ne piszkáljuk állandóan az alkotmányt. Voltak ilyen kritikus hangok, de úgy tűnik, nagy többségben ma az a meghatározó, hogy menjünk előre minél nagyobb lendülettel, minél több pozíciót minél gyorsabban próbáljunk megszerezni, bebiztosítani, mert ez a garanciája egy későbbi jó szereplésnek. Nem kell a stílusra, módszerekre annyit adni, nem kell foglalkozni a bírálatokkal.
- Nem jósnak kértem ide a műsorba, de mégis mit lát az elkövetkezendő fél, egy évben? Mi lesz itt a magyar közéletben, a magyar médiában? Mégiscsak ismeri a szereplők jórészét.
- Ezt nehéz megjósolni. Kicsit megváltoztatta a helyzetet az, hogy az internet világa jóval nagyobb szabadságot biztosít minden szereplőnek. Nem olyan könnyű megszorítani, elnémítani a kritikus hangot, mint tíz évvel ezelőtt lett volna. Azt gondolom, ennek komoly következménye lesz. Valószínűleg, ha ezzel a korlátlan előrenyomulással szemben felerősödik a magyar társadalomban a kritikai hang, akkor várható talán valamifajta önmérséklet a hatalmon lévők részéről. Mást nem látok e pillanatban.