WP: Az Egyesült Államok és Oroszország Európa energiaellátásáért küzd
- Részletek
- Szemle
- 2015. február 06. péntek, 02:40
- (hj)
A The Washington Post című amerikai lap az AP hírügynökség elemzését közölte: Új hidegháború – Az Egyesült Államok és Oroszország Európa energiaügyi jövőjéért küzd.
Az Egyesült Államok és Oroszország ismépt olyan harcban áll, amely generációkat meghatározó konfliktussá lehet, és megint Európa az alapvető hadszíntér. A hidegháború repríze azonban nem a katonai fensőbbségről szól.
Európaiak tízmillióinak áramáról és fűtéséről van szó. A térképen bejelölt pontok nem csapatok, harckocsizó egységek és rakétakilövő silók állomásoztatási helyét jelölik, hanem vezetékeket, kikötőket és erőműveket.
Amikor az Obama-kormányzat eszkalálja az Oroszország elleni gazdasági szankciókat, és az Ukrajnának nyújtandó katonai támogatást fontolgatja, egy kevésbé látványos, de jóval szélesebb kampányt is indított, hogy Közép- és Kelet-Európát leválassza az orosz energiától való mélységes függőségről. Amerikai tisztségviselők azt mondják, a siker az lenne, ha végre „felszabadítanák” a volt szovjet államokat és csatlósokat Moszkva évtizedes terrorja alól.
E célból Washington segít felépíteni új földgázvezetékeket és terminálokat egy olyan térségben, amely az energiaszükséglete több mint 70 százalékában függ Oroszországtól. Támogatja az amerikai cégek pályázatait nukleáris erőművekre és európai kitermelésre.
Mégis, ahogyan az Egyesült Államok előrelép, a Kreml ellenkezik, és óva inti a szomszédos kormányokat, tekintettel a következményekre, amelyekkel az jár, ha nyugat felé tekintgetnek üzemanyagért. Oroszország igyekszik túljárni az Egyesült Államok eszén a nukleáris pályázatokban, és felvásárolni a vezetékeket Európa-szerte, továbbá ellenőrzése alatt tartani nem csupán azt, hogy hatalmas energiatartalékai hogyan mennek Nyugat felé, hanem azt is, hogy az európai kormányok mit tehetnek ezekkel a szállításokkal.
„Sakkjátszma” – mondta Amos Hochstein, az amerikai külügyminisztérium nemzetközi energia-ügyekkel foglalkozó különmegbízottja, miközben egy Európa-térképet nézett, amely a létező és tervezett vezetékek nyomvonalát ábrázolta.
Az Egyesült Államok évtizedeken át nyomást gyakorolt európai partnereire, hogy találjanak új olajat, szenet és nukleáris forrásokat, de az ukrajnai válság megemelte a licitet. A Krím tavalyi orosz átvétele és a brutális ukrajnai polgárháborúban a lázadóknak nyújtott folytatódó támogatás megváltoztatta Európa gondolkodását arról, hogy ilyen nagy mértékben támaszkodjon-e az orosz energiára.
A múlt hónapban John Kerry amerikai külügyminiszter látogatást tett Bulgáriában, hogy rábeszélje Szófiát egy új gázvezeték-ágra, és hogy szót emeljen amellett, hogy amerikai cégek új atomerőművet építsenek. Bulgária a gázszükséglete 85 százalékban, nukleáris energiája teljes egészében Oroszországra támaszkodik. Az árak, amelyek a NATO-tagállamok számára a legmagasabbak között vannak, aggodalomra adnak okot a szövetségen belül, amely büszke arra, hogy megnyerte a hidegháborút.
„A csatát megnyertük. És most itt vagyunk ma, 2015-ben, és Oroszország még mindig azon van, hogy rákényszerítse az akaratát a népekre” – mondta Kerry a szófiai amerikai nagykövetség munkatársai előtt.
Novemberben Joe Biden amerikai alelnök járt Romániában, egy másik sérülékeny országban, és Törökországban, amely Európa hídja az energiaforrásokban gazdag Közép-Ázsia felé, hogy az ügy mellett emeljen szót.
Victoria Nuland, Amerika Európával foglalkozó vezető diplomatája, és Hochstein energia-megbízott az elmúlt hónapokban sok időt töltött azzal, hogy Európával koordinált energiastratégiát dolgozzon ki. Üzenetük: ha most kudarcot vallanak, az csak még erősebb orosz nyomáshoz vezet.
Azok az esetek, amikor Oroszország elzárta a szomszédaihoz vezető energiacsapokat, riadalmat keltettek, de az európai kormányok és energiaügyi társaságok közötti belharcok az egész kontinensen akadályozták a diverzifikálásra irányuló törekvéseket.
Különösen a nagy országok egyszerűbbnek találták, ha magánalkukat kötnek Vlagyimir Putyin elnök kormányával. És ez nem tett jót Európa leginkább sérülékeny gazdaságainak, amelyeknek az infrastruktúráját arra tervezték, hogy Szibériából érkező szállítmányokat fogadjanak.
Most azonban egyre nagyobb mértékben tettek is kísérik a diverzifikálásról szóló szavakat.
Amerikai segítséggel Litvánia, és hamarosan Lengyelország cseppfolyósított földgázt importál Norvégiából, Katarból és potenciálisan az Egyesült Államokból. Új vezetékek teszik majd lehetővé a közéd szállítsanak üzemanyagot.
Néhány éven belül a tervek szerint egy déli folyosó szállít majd üzemanyagot Oroszországot elkerülve Európába a Kaszpi-tenger térségéből Azerbajdzsánon, Grúzián és Törökországon át.
Ezek az előrelépések más részletekkel kombinálva – például a horvát partok előtt épülő cseppfolyósító üzemmel, továbbá a bolgár és a román hálózat összekapcsolásával és mélyebb energiaintegrációval egészen Franciaországig és Spanyolországig terjedően – azt eredményezi majd, hogy az európaiak egyre inkább tudnak energiával kereskedni egymás között, poolba tudják állítani energiaforrásaikat, és gyengíteni tudják Oroszország szorítását.
Hochstein azt mondta, hogy az Egyesült Államok szeretne 2020-ra 20 százalékos részt kihasítani Oroszország jelenlegi kelet-európai részéből a gázpiacon, és ezt jelentős lépésnek tekintené.
Miközben a finanszírozást Nyugat-Európa biztosítja, az Egyesült Államok technológiával és politikai támogatással járul hozzá.
Nuland a Brookings Institution intézetben mondott beszédében a múlt héten dicsérte Lengyelországot, Magyarországot és Szlovákiát, hogy megkezdték a gáz visszaszállítását Ukrajnába, segítve ezzel egy energiaválság elkerülését. Moldova interkonnektort hozott létre Romániával.
„Az energiabiztonság terén nem csak beszélünk”, mondta. A stratégiai cél az, hogy „versenyhelyzetet alakítsunk ki… arról van szó, hogy biztosítsuk, hogy az energiát ne lehessen fegyverként használni”.
Az Egyesült Államokban vita van arról, hogy vajon Amerikai tehet-e többet.
A hazai kitermelési forradalom az Egyesült Államokat Oroszország elé repítette a világ legnagyobb gázkitermelőjeként, de a Kelet-Európába irányuló amerikai export ennek ellenére minimális. Ezt részben a térség infrastruktúrájában, befektetéseiben és átláthatóságban mutatkozó hiányosságok okozzák, de a másik oka az, hogy Amerika vonakodik több cseppfolyósított gázt eladni külföldre.
Ennek ellenére tisztségviselők azt mondják, az amerikai gázboom máris érinti Oroszország exporthatalmát azzal, hogy globálisan csökkenti az árakat, és olyan energiaforrásokat szabadít fel, amelyeket egyébként felfalna az amerikai piac.
Múlt héten a Gazprom bejelentette, hogy a legutóbbi negyedben a profitja 60 százalékkal csökkent.
Oroszország azonban nem nézi ezt ölbe tett kézzel.
Amikor amerikai tisztségviselők Európában utazgattak, hogy a kormányokkal új projekteken dolgozzanak, az orosz képviselők siettek követni őket.
Alekszej Miller Gazprom-vezérigazgató budapesti látogatása szeptemberben rábírta Magyarországot, hogy felfüggessze a gázszállítást Ukrajnának több mint három hónapra. Másutt Oroszország azzal válaszolt az európai vezeték-aktivitás fokozódására, hogy megpróbálta felvásárolni a darabokat.
Magyarország egy éve bejelentette, hogy 11,3 milliárd dolláros megállapodást kötött Oroszországgal két új reaktor építésére egy szovjet építésű atomerőműben; a megállapodást nem előzte meg szinte semmi vita, és nem volt nemzetközi tender sem, ami kizárta a Westinghouse céget, amely érdeklődött a megrendelés iránt.
Putyin decemberben a növekvő EU-ellenkezés nyomán tudomásul vett egy sokmilliárdos tervet érő vereséget: a Fekete-tenger alatt épített volna Európába tartó gázvezetéket. De kilátásba helyezte, hogy növeli a Törökországba irányuló szállításokat a meglévő infrastruktúrán át, és esetleg épít egy új ágat, amely Görögországba és onnan tovább vinne gázt.
Értesítés küldése a cikkről saját levelezőprogrammal
