Egy államférfi távozott
- Részletek
- Napi apró
- 2015. február 01. vasárnap, 03:10
- Huszár Ágnes
Életének 94. évében meghalt Richard von Weizsäcker, Németország hatodik államfője. A pozíciót 1984 és 1994 között töltötte be, előtte három évig Berlin főpolgármestere volt.
Richard von Weizsäcker, 1984 – Wikipedia
Leghíresebb tette, a német törvényhozás házában, a Bundestagban 1985. május 8-án elmondott beszéde a náci múlttal való szembenézés fordulópontjának bizonyult. A náci fegyverletétel negyvenedik évfordulóján jelentette ki, hogy ezt a napot nem bukásként, a háború elvesztéseként, hanem egy új kezdés lehetőségeként kell megélni. 1945 május 8-a, mondta Weizsäcker, „az erőszakon alapuló nemzetiszocialista uralom embertelen rendszere alóli felszabadulás napja”. A náci bűnökre vezethető vissza a német állam kettészakítása, az, hogy a németekre évtizedekig „kettészelt égbolt” (Christa Wolf) borult.
Richard von Weizsäcker szavai mögött az élete állt aranyfedezetként. A második világháborút Wehrmacht-katonaként szolgálta végig, egységét Lengyelország és a Szovjetunió területén vetették be. Weizsäcker bátor katona volt, a háborúban többször is megsebesült. A háború után jogi tanulmányokat folytatott, így lehetett apjának egyik védője a nürnbergi perben. Ernst von Weizsäckert, aki a nemzetiszocialista időszakban külügyminiszteri államtitkári posztot töltött be, azzal vádolták, hogy szerepet játszott a francia zsidók Auschwitzba hurcolásában. A perben emberiesség elleni bűntettel vádolták és először hét, majd öt év börtönbüntetésre ítélték.
Richard és Ernst von Weizsäcker (1947–49 közt) – Wikipedia
Van egy fénykép ebből az időből, a fiatal Richard ügyvédi talárban áll a vádlottak padján ülő apja mellett. A helyzet súlyos, sőt tragikus, mégis érezhető a két férfit összekötő mély szeretet és bizalom. Ez a szimbolikusnak is felfogható kép hitelesíti a későbbi államfő gesztusait. Weizsäcker maga is tagja volt a Hitlerjugendnek, s pontosan ismerte azt a bűnös múltat, amellyel szembenézésre felszólította a németeket. Joga volt hozzá, hogy ezt követelje, hiszen maga emberként, katonaként, apjának jogi képviselőjeként már megtette.
Weizsäckernek megadatott, hogy az újraegyesült Németország első államfőjeként bábáskodhasson a régi és új tartományok nehezen induló együttes élete fölött.
Dús, ősz hajával, szálfa termetével arisztokratikus jelenség volt. Ha megjelent valahol – koncerteken, kiállítási megnyitókon –, rögtön érezni lehetett a személyét övező óriási szeretetet és tiszteletet. Államfőként ritkán szólt bele a politikába, de ha megtette, például amikor a politikai pártok túlhatalmáról beszélt, volt súlya a szavának. A kilencvenes évek elején feltettek egy körkérdést Németországban: kit hívnának meg a közélet szereplői közül az otthonukba egy karácsonyi vacsorára. A válaszolók túlnyomó többsége Weizsäckert látta volna szívesen a családi asztalnál.
Ez az államférfi távozott most el az élők sorából. Személyes példamutatása örökre érvényes marad.
Értesítés küldése a cikkről saját levelezőprogrammal
