Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. december 17.

• Nyomtatás

Részletek

2010. december 20. hétfő, 04:04

Megbeszéljük

Bolgár György kérdései a 2010. december 17-ei műsorban

Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy magyar miniszterelnök még nem kapott akkora pofont a nyugati sajtótól, mint most Orbán Viktor a világ egyik legtekintélyesebb hetilapjától, az Amerikában is népszerű brit Economisttól. A lap szerint Orbán hatalomra éhes, egymás után számolja föl a független intézményeket, korlátozza a média szabadságát. Ráadásul olyan fenyegető fényképet is közöltek róla, amely már-már a becsületsértéssel határos, a képaláírás pedig a következő: "Orbán érted jön!" Ha ez nem volna elég, az Economist még vezércikkben is foglalkozik Magyarországgal Kelet-Európa putyinizálása címmel. Kell ez nekünk?

Másik témánk, hogy szokatlan vita zajlik a Fideszben – a színfalak mögött persze –, formailag arról van szó, hogy Rogán Antal benyújtott egy alkotmánymódosítást, amely rendeletalkotási joggal ruházná föl a Médiahatóság elnökét. Navracsics Tibor igazságügy-miniszter viszont ezt a kormány nevében ellenezte. Két nappal később azonban kiderült, hogy Orbán Viktor Rogán mellett fog szavazni a parlamentben. Értik ezt?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy nemzetközi sajtószervezetek tárgyaltak Budapesten a készülő médiatörvényről, kifejezték számos aggályukat, ám a Médiahatóságnál zajlott megbeszélésen egy biztonsági őr is jelen volt. Ilyet még nem láttam! - mondta a nemzetközi sajtóintézet főtitkára.

Hát Önök? Aztán mi a véleményük arról, hogy beiktatták az új-régi legfőbb ügyészt, Polt Pétert? Kövér László, az Országgyűlés elnöke ebből az alkalomból azt mondta: ma a közjog több ága romokban hever Magyarországon. Vajon melyik?

És végül beszéljük meg, hogy rendelettel megszüntették a Kenedi-bizottságot, viszont az Orbán-kormány hamarosan olyan törvényt készít elő, amelynek alapján mindenki megismerheti a rendszerváltás előtt róla készült titkos megfigyelői jelentéseket. Csakhogy az iratok civil ellenőrzés nélkül a Belügyminisztériumhoz tartozó Alkotmányvédelmi Hivatalhoz, az AVH-hoz kerülnek! Mi következik ebből?

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Bolgár György: - Megszűnik a Kenedi-bizottság, erről egy rendelet jelent meg. Ez a Kenedi-bizottság volt az, amely az úgynevezett ügynöklistákat tartalmazó titkosított mágnesszalagokat dolgozta föl, ezeken a szalagokon is őrizték a hálózati személyek különböző adatait. Önök viszont, és Ön személyesen bejelentette, hogy az Orbán-kormány törvényt készít elő arról, hogy minden rendszerváltás előtt megfigyelt jogosult lesz arra, hogy megismerje az őróla készült aktákat, iratokat, és az állam ezeket átadja számára. Eddig a dolog még akár szép is lehetne, meg jó is lehetne, de először is miért kell ehhez megszüntetni a Kenedi-bizottságot?

Rétvári Bence: - Igazából nemcsak arról van szó, hogy megszűnik a Kenedi-bizottság, hanem arról is, hogy szeretnénk először is látni az eddigi tevékenységét, hogy ezeket a mágnesszalagokat miként kezelte, az azokon levő adatokat miként vitte át papírformátumra, azokat miként rendszerezte. Hiszen ez a bizottság már működik egy ideje, de semmit sem tudunk arról, hogy pontosan mivel is foglalkoznak. Úgyhogy először egy jelentést kérünk tőlük, amelyikben beszámolnak az előző időszakban elvégzett munkáról és utána szűnik meg az ő mandátumuk.

- Miért nem lehet például a megszűnésüket ahhoz kötni, hogy megkérik tőlük a jelentést, megnézik, azt mondják, hogy jól dolgoztatok fiúk, csak így tovább, vagy azt mondják, hogy nem dolgoztatok jól fiúk, ne így tovább, megszüntetünk benneteket. Miért először döntötték el a megszűnést?

- A feladatuk, ami húsz éve feladat szerintem mindenki számára, a negyven év kommunizmus legsötétebb oldalának jogállami szempontból törvénytelen, de mindenképpen erkölcstelen módon történő megfigyeléseinek, beszervezéseinek feltárása. Ez természetesen folyik még egy ideig, de mi szeretnénk, ha ez az időszak valamelyest le is zárulna belátható időn belül, ezért tervezzük majd 2011 novemberére ezt a törvényt el is fogadni, amire most a közigazgatási és igazságügyi miniszter felhatalmazást kapott, hogy elkészítse. Úgyhogy az a munka, ami eddig civil kezekben, három civil személy kezében folyt, nevezetesen, hogy erről a mágnesszalagról papírra vigyék át ezeket a dokumentumokat, ez továbbra is folytatódik. Ugyanakkor a már meglevő dossziékban lévő adatokkal együtt szeretnénk azokat, amelyek a dossziékba tartoznak, egész egyszerűen megszüntetni. Hogy ez az államnál van, mi úgy gondoljuk, hogy ez egy teljesen erkölcstelen módon létrejött adattömeg, és erről az államnak nem szabad gondoskodnia a továbbiakban.

- Államtitkár úr, mindjárt kitérünk erre, mert ez is egy nagyon fontos kérdés, de ha Ön azt mondja, hogy szeretnék folytatni azt a munkát, amelyet a Kenedi-bizottság elkezdett, akkor miért nem hagyják, hogy folytassa?

- Mi nem folytatni, hanem befejezni szeretnénk ezt a dolgot.

- Akkor miért nem hagyják, hogy befejezze?

- Azért, mert egy része ezeknek az iratoknak a levéltárban levő dossziékban található, egy másik része pedig a Kenedi-bizottságnál levő mágnesszalagokon, amiket papíralapúvá kell hogy tegyenek, és mi úgy gondoljuk, hogy amivel ők nem foglalkoznak, azok a dossziék kerüljenek ki az állam fennhatósága alól. Ezért van szükség arra, hogy az állam mind a kettőnél tudjon tevékenykedni, és mind a kettőnél be tudja fejezni ezt a rendszerváltáskor elkezdett munkát.

- Igen, de a kérdésem változatlanul kérdés, hogy miért nem jó ehhez a Kenedi-bizottság? Ön is említette, hogy ők civilek, nem pártemberek, sem az Önök pártjához, sem másokéhoz nem tartoznak. Három szakemberről van szó, levéltárosok, történészek, ezzel a korszakkal foglalkozó és ezzel a témával foglalkozó kutatók. Miért nem kérnek tőlük rendszeresen jelentést, és ahogy az eredeti rendelet meghatározta, 2011 májusára befejeznék a munkájukat?

- Mi nem szeretnénk sem azt, hogy a Kenedi-bizottság foglalkozzon ezekkel az aktákkal hosszú távon, sem pedig azt, hogy a magyar állam. Mi azt szeretnénk, ha az érintettek foglalkoznának vele, azok, akik megfigyeltek voltak. Nem ők rendszereznék, nem ők vizsgálnák, nem az ő kezelésükben lenne, nem az államnál lenne, nem a levéltárnál lenne. Annál lenne, akit megfigyeltek. Ezért szeretnénk ezt rendszerezni és rendszerezve odaadni az állampolgároknak, akik érintettek voltak, hogy ezentúl ő rendelkezik vele. Nyilvánosságra hozza vagy sem, elmondja a szomszédjának vagy sem, eldugja otthon, vagy elmeséli a gyerekeinek, vagy fölteszi az internetre. Ezt majd ő fogja eldönteni. Hiszen itt igazából mi azt szeretnénk, ha az állampolgárok szabadságjoga és az információs önrendelkezési joga a lehető legteljesebben megvalósulna. Nem a Kenedi-bizottság, nem a magyar állam, nem a levéltár, hanem maga az érintett személy foglalkozhatna vele.

- Na de valaki mégiscsak rendszerezni fogja, és át fogja adni az érintetteknek ezeket az anyagokat. Azok az emberek pedig ezek szerint nem civilek lesznek, hanem az Alkotmányvédelmi Hatóság, a titkosszolgálatok, a Belügyminisztérium. Vagy kicsoda?

- Ezek az iratok visszakerülnek a korábbi kezelőikhez a Kenedi-bizottságtól, amúgy pedig maga a levéltár fogja szintén a dossziékat majd átadni ezeknek az embereknek.

- Mármint az állambiztonsági levéltár?

- Igen, ez a Történeti Levéltár. Ott vannak most ezek az akták.

- Hogy is hívják ezt pontosan? Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára.

- Ott vannak ezek az iratok. A lényeg az, hogy bárkinél is van jelenleg, mindenképpen a megfigyelt, a leginkább érintett személyekhez kerüljön.

- De nem kaptam még mindig számomra megnyugtató választ arra, hogy miért nem folytathatja és fejezheti be a munkát egy ilyen civil bizottság, amelyik aztán átadhatja az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának. Alapos jelentést készíthet nemcsak menetközben, hanem a végén is a kormánynak, aki kéri tőle, és ezzel azt mondja, hogy kérem szépen, mi a magunk részéről végeztünk, szakemberek vagyunk, onnantól kezdve a politika dolga, hogy mit csinál vele.

- Mi pontosan azt szeretnénk, hogy minél kevesebb ideig legyen ez a gyanú, akár csak az a lehetőség is, hogy a politika vagy bárki valamilyen listákkal manipulál, azokat kiszolgáltatja, részben nyilvánosságra hozza, részben nem. Egy háromfős bizottság nyilvánvalóan nagyon lassan tud ezzel a nagy feladattal megbirkózni, és ha rábíznánk az egész feladatot, nyilván képtelen is lenne arra, hogy ezt valójában megtegye!

- Arról például tud, hogy az elmúlt… hány hónap telt el az Önök hatalomra kerülése óta?

- Hat-hét.

- Mondjuk hat, tehát az elmúlt félévben kaptak-e adatokat a Kenedi-bizottság tagjai az Önök kormányától, illetve szolgálataitól?

- Minden a jogszabályokban lefektetettek szerint zajlott, azon kormányrendelet szerint, ami erről szólt. Hiszen maga a Kenedi-bizottság sem említette, hogy bármi ilyesfajta kifogása lenne az adatszolgáltatással kapcsolatban.

- Egyáltalán valaki kapcsolatban állt a Kenedi-bizottsággal az elmúlt félévben, vagy feléjük se néztek?

- Amit ők kértek az államtól, azt mindent megkaptak, amit nem kértek, azt nyilván nem kapták meg. És amiatt, hogy ez ügyben bármi fajta problémájuk merült volna föl az elmúlt időszakban, én nem emlékszem, hogy egyszer is bármiféle panaszt emeltek volna.

- Jó, akkor ott hagytuk abba, hogy Önök azt szeretnék, hogy senki ne foglalkozzon az államnál, még egy civil bizottság sem ezekkel a...

-… Hanem az állampolgárok, pontosan.

- ...titkos anyagokkal. Én azt mondom, hogy kell ehhez egy közvetítő. És azt a munkát, amit a Kenedi-bizottság elvégzett volna, valakinek el kell végeznie. Azok ezek szerint nem civilek lesznek, hanem nagyon is szorosan az államhoz vagy az állambiztonsági szolgálatokhoz kötődők, nem?

- Nem, itt a lényeg pontosan az, hogy maguk az állampolgárok fogják nem a másolatot megkapni, hanem az eredeti példányt. A jelenlegi terveink szerint ilyen jogszabályt készítünk elő, pontosan azért, hogy ne más, ne egy Kenedi-bizottság, ne egy hivatalvezető, ne egy állam, ne egy tisztségviselő, ők maguk rendelkezzenek azzal, amit húsz évvel ezelőtt nem kaptak meg. Amit máshol, ahol egy diktatórikus rendszerből demokratikus átmenet volt, sokszor mindenki megkapta maga ezeket az eredeti iratokat. Mi magunk adjuk át ezt nekik és onnantól kezdve ne bizottságok, ne az állam, hanem maga az érintett személy döntsön arról, hogy mi legyen ezzel az aktával. Felejtse el mindenki, vagy tudja meg mindenki. Ne a háromfős szakértői bizottság döntsön róla, bármennyire is tiszteljük az ő tudásukat, de ettől függetlenül az az illető megfigyelt személy a leginkább érintett ebben az ügyben, ő maga dönthesse el, hogy mit tesz ezzel.

- Államtitkár úr, jól értem, hogy Önök át fogják adni az érintetteknek az eredeti iratokat?

- Jelenlegi tervünk szerint igen. Ők maguk dönthetik el, hogy ezzel az erkölcstelenül begyűjtött állami adattal mit tesznek.

- De hát ez törvénysértő. Hogy lehet a történelem során keletkezett, ilyen-olyan módszerrel gyűjtött iratokat az állam, a levéltárak kezéből átadni magánszemélyeknek és esetleg azt is mondani nekik, hogy csináljatok vele, amit akartok, semmisítsétek meg. Erre nincs joga egy kormánynak se, mint ahogy a magánszemélynek sem.

- Mi úgy gondoljuk, hogy a legtöbb joga ebben a tekintetben annak a személynek van, akit jogállami szempontból teljesen jogtalanul és erkölcstelenül megfigyeltek, megpróbálták akár megzsarolni, adatokat gyűjtöttek róla.

- Gondolja meg, hogy mi lenne, ha a nyilas korszak alatt, vagy a zsidó deportálások idején keletkezett dokumentumokat, amelyek mondjuk a deportáltakra, a meggyilkoltakra vonatkoztak, egyszerűen csak odaadnák nekik, hogy tiétek, mi ezzel nem foglalkozunk, levéltárba nem tesszük, a történelmet nem kutatjuk. Gondolja végig ennek a következményeit.

- Mi úgy gondoljuk, hogy az állam egy ilyen erkölcstelenül létrehozott adattömeget ne kezeljen. Mint ahogy nagyon sok másik országban megtették, mi is azt mondjuk, hogy az érintett ember érzi leginkább, hogy mi az igazságosság e témakörben. Mi úgy gondoljuk, hogy húsz évvel ezelőtt kellett volna ezt megtenni. Valóban a jelenlegi jogszabályok ezt nem engedik meg, ezért adott a kormány felhatalmazást a miniszter úrnak arra, hogy dolgozzon ki egy törvényjavaslatot jövő novemberre, amely lehetővé teszi, hogy ezek az emberek maguk döntsék el, hogy a róluk gyűjtött adatokat kinek adják oda és kinek nem adják oda. Ez az ő szabadságjoguk, ez az ő erkölcsi és információs jogukban való kárpótlásuk húsz évvel megkésve a rendszerváltás után.

- Nem kéne ezt még egyszer megfontolniuk, vagy még kétszer?

- Nagyon sokszor meg fogjuk még fontolni. Ezért van határidő.

- Nagyon fontos és a magyar történelmet, a magyar múltat és egyébként mindannyiunkat érintő korszakot ne zárják le úgy, hogy közben nem tudjuk majd visszakeresni, hogy elvesznek iratok, mert odaadják azoknak, akiket érint és nem tartozik sem a kutatókra, sem a történészekre, sem a későbbi nemzedékekre. Ennek beláthatatlan elhomályosítási következményei lesznek.

- Én nem hiszem, hogy ez elhomályosítás. Én úgy éreztem, hogy elégtétellel tartozunk ezeknek az embereknek és valóban, ahogy ön mondja...

-… Hát adják oda a másolatokat.

- Ahogy Ön mondja, valóban ez megnehezíti valamelyest a kutatásnak ezt a részét, de mi úgy gondoljuk, hogy elsődleges ezeknek az embereknek az erkölcsi elégtétele. Aki nem viszi el, azé ott marad, tehát az továbbra is a levéltári törvény szerinti formában megőrzésre kerül. Aki viszont úgy gondolja, hogy volt egy teljesen törvénytelen, igazságtalan és erkölcstelen hatalom, aki morálisan vállalhatatlan eszközökkel őt megfigyelte és erről különböző adatok ott vannak egy levéltárban és idővel tudományos kutató, bárki egyéb megnézheti - mondom, ezek olyan dokumentumok, amelyeket egy jogállamban nem lehetett volna létrehozni, ettől függetlenül az ő adatai ott vannak valamelyest kiszolgáltatva – annak engedjük meg, hogy eldöntheti, hogy hazaviszi, ott hagyja, megmutatja vagy eldugja.

- De hadd kérjem kellő tisztelettel, hogy talán a történelemkutatók számára legyen megadva az a lehetőség, hogy egy történelmi, történeti, akármilyen levéltárban ezek az iratok kutathatók legyenek. Nem fogjuk megismerni a saját történelmünket, múltunkat, életünket, ha ezt ilyen módon fogják lezárni.

- Én úgy gondolom, hogy azért a múlt ismerése és a kommunizmus negyven évének feldolgozása nem szenved nagy csorbát. Az előző húsz évben is lehetett kutatni ezeket a dokumentumokat és ezenkívül nagyon sok más dokumentum van, amelyeket elhelyezünk a levéltárban a későbbiekben is. Tehát hogy hogyan működött a rendszer, hogyan szervezték be a beszervezőket, hogyan voltak ezek a módszerek, ezek továbbra is kutathatók. De ha vannak olyan emberek, akiknek tényleg a jogait, érdekeit, érzékenységét rendkívüli módon sérti egy olyan akta, ami ott benn van és szeretné ezt hazavinni, biztosítsuk neki a lehetőséget. Hogyha az egyik hatalom embertelen volt és vannak róla akták egy bizonyos levéltárban és ő nem szeretné, hogy ezen embertelen módon gyűjtött adatok legalábbis ott maradjanak, akkor meglegyen rá a lehetősége, hogy azt hazavihesse, megismerhesse és adott esetben megbeszélje azzal, aki ezeket az aktákat róla készítette.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Katona Tamás: - Egyáltalán nem csaltunk. Azt gondolom, egyszerűen nem értik a gazdaságpolitika lényegét. Ők ugyanis úgy gondolták, hogy úgy lehet majd költekezni, hogy ránk fognak mindent: azt mondják majd, hogy elszámoltuk magunkat, csaltunk, és a többi. Ezért indult meg a csontvázbrigád, ami tulajdonképpen elég csúfos kudarcot szenvedett. Varga Mihály vezetésével hónapokig próbálkoztak és nem tudtak kihozni semmit. Aztán megpróbálkoztak azzal, hogy jelentősen megemelik a hiányt – 7-7,5 százalékról beszéltek –, aztán kiderült, hogy ez se megy. Most más dolgokkal próbálkoznak.

- Jó, Matolcsy sem azt mondta, hogy kérem szépen, itt csaltak százmilliárdot, ott száznegyvenet, itt kétszázat. Hanem azt mondta, hogy kénytelenek voltunk kivetni kétszázmilliárd bankadót, százhatvanmilliárd válságadót, hatvanmilliárdot ebben az évben átirányítottunk a magánnyugdíjpénztárból, százmilliárdos maradványzárolást hajtottunk végre. Ez már körülbelül 640 milliárd forint. Ráadásul az eredeti költségvetést GDP-csökkenésre tervezték, ami valószínűleg most nőni fog egy százalékkal. Ha azt is beszámoljuk, hogy az mennyi pluszt hozott volna a költségvetésbe, akkor még kétszázmilliárd hiányzik, így kijön a 840 milliárd. Tehát ő arról az oldalról számolt, hogy ők mennyi pénzt szedtek össze innen-onnan. Még így is lehet, hogy csak nehezen jön ki a 3,8 százalékos hiány. Akkor hova költötték ezt a sok pénzt?

- Ez engem is foglalkoztat, hogy mit csináltak a pénzzel. Nyilván, majd a zárszámadásból kiderül. Sokkal előbb nem nagyon, mert az volt az első lépésük, hogy megszüntették a havi részletes adatszolgáltatást, ezért aztán nagyon keveset lehet tudni arról, hogy mit tesznek. Az első hónapban, júniusban például mindjárt kettőszázmilliárd forinttal megugrott az államháztartási hiány. Úgy könnyű beszélni, hogy nincsenek mögötte adatok. Egyébként mi a gazdasági növekedést tavaly ősszel valóban szerényebbre fogtuk, de ha növekszik a dinamika, akkor az azt jelenti, hogy bevételi többlete is van a költségvetésnek.

- Éppen ezt mondta Matolcsy úr, hogy nyilvánvalóan a növekedés miatt többletbevétel jött be, és ennek ellenére sincs egyensúlyban a költségvetés. Ezért nekik be kellett tenniük ennyi százmilliárdot, hogy meglegyen az előre megtervezett hiány!

- Ők évközben hozzányúltak az adórendszerhez. A társasági adót az ötvenmilliótól ötszázmillióig terjedő szakaszban tíz százalékra lecsökkentették, az öröklési illetéket eltörölték a legnagyobb vagyonokra is. Tehát hoztak közben ilyen lépéseket is, valamint elkezdtek költekezni, például Terrorelhárító Központot hoztak létre.

- Még az utolsó napokban is elkezdtek nagyobb, sokmilliárdos vagy több tízmilliárdos költekezéseket a minisztériumoknál.

- Persze, még szétosztottak. Elsősorban úgy látom, a rendészeti szerveket és az igazgatást támogatják. Ők azt mondják, a zászlójukra tűzték, hogy csökkentik a bürokráciát. Közben elsősorban ezeket az államhatalmi szerveket támogatják. Tehát éppen arról van szó, hogy elköltötték a pénzt.

- Ezzel a váddal nemcsak Önöket próbálják lejáratni, hanem – persze már nekik is mindegy – a Költségvetési Tanácsot is, amelynek nyilvánvalóan látnia kellett volna, hogy a 2010-es költségvetés futóhomokra épül. Hiányzik belőle legalább nyolcszázmilliárd forint és a Költségvetési Tanács nem ezt mondta. Mit mondott annak idején?

- Egyébként a Költségvetési Tanáccsal nagy vitánk volt. Én személyesen is, meg a parlamenti bizottság ülésén is vitatkoztam Kopits György elnök úrral. Ők azt mondták, hogy még konzervatívabban kell tervezni, még többet kell tartalékolni. Tulajdonképpen, amiben megállapodtunk az, hogy vannak bizonyos kockázatok – de akkor még igencsak benne voltunk a válságban.

- A kockázatokat nem mérték ilyen óriásira?

- Szó nincs róla! Egyébként fenn van az interneten, ha még nem törölték onnan. Nyilván előbb-utóbb ezt is megsemmisítik, de még működik a Költségvetési Tanács, a titkársága is, tehát meg lehet nézni, hogy mi volt a véleményük. Valóban, kritikus észrevételeket is tettek a költségvetésről.

- Meg kellett volna szüntetni őket!

- Ez nem jutott eszünkbe, föl se merült bennünk. Egyébként mi hoztuk létre.

- A Nemzeti Banknak milyen kritikája volt annak idején a költségvetéssel kapcsolatban? Ők is kicsit bátornak vagy optimistának minősítették?

- A Nemzeti Bank kockázatokról beszélt, arról, hogy az inflációs várakozásokat hűteni kell. Tehát attól óvtak bennünket attól, hogy a hiány növekedjen.

- Ők mintha 4,3 körüli hiányt jósoltak volna a 3,8 helyett, de nem hetet vagy nyolcat!

- Erre mondtam, hogy ők is úgy fogalmaztak, hogy vannak kockázatok. Nagyjából olyan fél százalékpontos kockázatról beszéltek.

- Mi lett volna, ha nagyjából a Bajnai-kormány politikáját, gazdaság- és költségvetési politikáját folytatják az év további részében, és közben egyszázalékos GDP-növekedés következik be?

- Azt gondolom, akkor sokkal hatékonyabban tudtunk volna kormányozni. Először is a foglalkoztatásban nem visszalépünk, hanem előbbre. Másodszor, nem hoztunk volna ilyen értelmetlen adórendelkezéseket. Talán az a legfontosabb, hogy hagytuk volna normálisan működni a gazdaságot: tehát nem jutott volna eszünkbe extraadókat kivetni, arról nem is beszélve, hogy a jogi környezetet nem módosítottuk volna úgy, hogy a kiegyezésig visszamenőleg lehet módosítani a jogszabályokat, a jogszabályok hatályát!

- Ehhez képest mit szól ahhoz, hogy az ország egyik legismertebb nagyvállalkozója, Demján Sándor tegnap a Magyar Nemzet címoldalán támogatásáról biztosította ezt a gazdaságpolitikát?

- Lelke rajta! Ő most úgy látja, hogy ez a gazdaságpolitika számára kedvező.

- Van olyan gazdasági csoport Magyarországon, amelynek számára kedvező?

- Személyesen minden nagyvállalkozónak kedvező, mert rendkívül előnyösek az adózási feltételek a leggazdagabbak számára. Nyilván ő olyan megrendeléseket fog kapni, amik számára kedvezőek.

- Ő nincs érintve a különadóztatott ipar vagy gazdasági ágak sorában, ugye?

- Nincs érintve. Azok a vállalkozók, akiknek a konkurenciáját esetleg hátrányos helyzetbe hozzák ezek az adórendelkezések, természetesen ezt kedvezőnek ítélik. Nagyon kevesen vannak ilyenek, én inkább azt látom, hogy nem nagyon szólalnak meg azok, akiknek nem tetszik ez a dolog.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Bolgár György: - Jól mondtam, a Költségvetési Tanács tagja?

Oblath Gábor: - Azt hiszem, hogy ma még az vagyok.

- Meddig? Mi az éppen hatályos törvénykezés?

- A törvény kihirdetésekor szűnik meg a posztunk, Török Ádámmal együtt.

- És az mikor lesz, azt még nem tudni?

- Azt nem tudjuk még.

- Szóval napok kérdése.

- Igen.

- Én sóhajtok Ön helyett. Gondolta volna ezt? Most maradjunk még egy kicsit a kevésbé formális interjú mellett, gondolta ezt néhány hónappal ezelőtt, hogy bárkinek eszébe juthat a Költségvetési Tanács megszüntetése?

- Gondoltam, de azt reméltem, hogy azok az érvek, amelyek a Költségvetési Tanács megtartása mellett szólnak, erősebbek, mint azok a törekvések, amelyek a megszüntetésére irányulnak.

- A hallgatóim mindig mondják, hogy én naiv vagyok – néha persze rá is játszom, előadom az álnaivat –, de őszintén szólva nem gondoltam volna, hogy bárkinek eszébe jutna a megszüntetése. Most mondja meg, mennyi vizet zavar egy Költségvetési Tanács? Legfeljebb elmondja, hogy nem jó a költségvetés, veszélyek vannak, nagyok a kockázatok, baj lesz, ha ezt és ezt teszik, és akkor majd azt fogják mondani, nem lesznek bajok, nincsenek kockázatok, köszönjük szépen, jó munkát továbbra is. Nem?

- Mi nemcsak azt mondtuk, hogy kockázatok vannak, hanem elég alapos elemzésre támaszkodott az, hogy megjelöltük a problémákat a 2012-től tartó időszakra. Tehát mi alapvetően azt az álláspontot képviseltük a jövő évi költségvetést illetően, hogy önmagában rendben van, elérhető a jövő évre tervezett egyenlegcél, de 2012 után már nagyon nagyok a kockázatok, nem nagyon valószerű, hogy az a makrogazdasági pálya megvalósítható, ami a költségvetéshez tartozott. Úgy láttuk, hogy egy átmeneti deficitcsökkenés után ismét nőhet a hiány. A legutóbbi elemzésünkben pedig azt írtuk le, hogy jövőre igen jelentős többlet lehet a költségvetésben, ha a teljes befolyó magánnyugdíjpénztári vagyont bevételként számolják el, hét százalék fölött lehet a többlet, de utána nagyot fog romlani az egyenleg.

- De akármilyen alaposan, számokkal írták le a veszélyeket és elemezték a jövő évi meg az utána következő várható folyamatokat, ettől még senki nem ment volna az utcára. Kit érdekel, hogy a Költségvetési Tanács mit ír?Néhány szakembert, esetleg néhány politikust, oszt jó napot – mondanám. Szóval ettől nem kéne, hogy megijedjen egy kormány, nem?

- Nekem más volt a tapasztalatom. Én úgy észleltem, hogy ahogy egyre felkészültebbé vált a stáb és jól beletanult ebbe a munkába, egyre többen figyeltek a véleményünkre. Piaci elemzők külföldön is, belföldön is, közgazdászkutatók is, úgyhogy az a tapasztalatom – és az utóbbi időszakban érkezett visszajelzések ezt megerősítik –, hogy nagyra tartották azt a munkát, ami a költségvetés stábját jellemezte.

- Ne értse félre, én nem a Költségvetési Tanács munkáját akartam minősíteni, hanem abba próbáltam belehelyezkedni, hogy mit mondanék én, ha kormányon volnék. Szerencsére ez sosem következik be. Nem nagyon érdekelne, mert lehet, hogy sokan figyelnek Önökre, és azt mondják, hogy érdemes volna meghallgatni a Költségvetési Tanácsot, de ha nekem más szándékaim vannak, más céljaim, más költségvetést akarok, akkor úgyis megcsinálom, akármit mond a Költségvetési Tanács. Ha viszont megszüntetem egyik napról a másikra, arra aztán mindenki odafigyel a világon, meg az országban is majdnem mindenki, mindenesetre sokkal többen, mint akik csak az elemzéseket olvassák. És azt kérdezik majd, hogy ezt miért kellett csinálni, ez nagyon nem tetszik. A kormány nem fogad el egyetlen szakszerű bírálatot sem? Sokkal többet árt ez a kormánynak, mintha egyszerűen tudomásul vették volna azt, amit Önök mondtak és írtak.

- Én ezt ugyancsak így látom, de azt hiszem, hogy ezt a kérdést nem nekem kell feltenni, hanem valakinek a kormányban.

- Azért csodálom a politikai előrelátását, hogy azt mondta, Önnek megfordult a fejében, hogy megszüntetik Önöket!

- Tegnap olvastam egy internetes újságban, hogy a volt jegybankelnök is megnyilatkozott ebben a tárgykörben, és ő azt tartja a nagy hibának, hogy nem azonnal szüntettek meg minket az új kormány megalakulásakor, úgyhogy volt más is, aki úgy vélte, hogy mielőbb meg kell tőlünk szabadulni.

- Akkor térjünk át egy másik témára – bár ez ugyanaz a téma természetesen –, az idei költségvetésről is kérdezném, mert Matolcsy György nemzetgazdasági miniszter a napokban adott egy interjút, és ott azt állította, hogy összesen körülbelül, sőt majdnem pontosan 840 milliárd forinttal számolták el az idei költségvetést. Ez a 840 milliárd úgy jön össze, hogy az eredeti költségvetés GDP-csökkenéssel számolt, most pedig minden bizonnyal legalább 1 százalékkal nőni fog, ez többletbevételeket hozna, tehát 840 milliárd hiányzik ahhoz képest, amit az idei költségvetés tartalmazott. Szerinte ez lényegében csalás. De nézzük akkor meg a Költségvetési Tanács oldaláról. Önök is ilyen nagy csalást vettek észre annak idején?

- Nem, szó sincs csalásról, és azt hiszem, hogy a kérdést érdemes kettébontani. Az egyik ez a gyorsabb növekedésből eredő, illetve ennek alapján feltételezett költségvetési hatás, a másik pedig az egyéb tényezők hatása. Az igaz, hogy a gazdaság gyorsabban növekszik, mint ahogy az a Költségvetési Törvényt megalapozó előrejelzésben szerepelt, de a növekedés szerkezete nem nagyon segít a költségvetés egyenlegén, mert elsősorban a külkereskedelem, a nettó export – az exportnak az importnál gyorsabb növekedése –, ami hozzájárult a tervezettnél vagy a vártnál gyorsabb növekedéshez.

- És ez nem növeli az itteni adóbevételeket.

- Ez nem növeli, ami viszont növelhette volna – a fogyasztás, aminek nagy az adótartalma –, az most egyelőre úgy néz ki, kevésbé nő, mint ahogy az tervezve volt.

- Ez csak az utóbbi hónapokban kezdett el egy picit...

- Most kezdett el növekedni, így van. De az év első felében nem ez volt a jellemző. Ami ezt a 7-800 milliárdot illeti, bárki, akit érdekel a tételes levezetés, az meglátogathatja a Költségvetési Tanács honlapját - www.mkkt.hu -, ahol egy részletes háttéranyag mutatja be a különböző időpontokban megfogalmazott előrejelzéseket és a várható teljesülés-eltérést. 300 milliárd forint körülbelül az eltérés és ez nagyon-nagyon sok tényezőből áll össze. Van olyan, ami az előző kormány akcióihoz kapcsolódik, van, ami a jelenlegi kormány akcióihoz kapcsolódik és van, ami semmilyen akcióhoz nem kapcsolódik, hanem egyszerűen a körülmények...

- Az élet hozta így.

- Pontosan. Ennek az eltérésnek a nagyságrendje egyébként nagyjából akkora, mint annak idején a Varga Mihály vezette bizottság által kihozott összeg, és az is tény, hogy a tavalyi Költségvetési Törvényre vonatkozó elemzésünkben felhívtuk a figyelmet arra, hogy nagyjából ilyen nagyságrendű kockázatok vannak a költségvetésben.

- Az elemzéseket már nem kérdezem, mert gondolom, most már mindennel törődnek, csak elemzésekkel nem. Szóval arra tud valamilyen becslést adni vagy egyáltalán vannak fogalmaik arról, hogy ha egyszer Önök szerint maximum 300 milliárd jöhetett össze az előző kormány esetleges tévedéseiből vagy rossz számításaiból vagy túlzott optimizmusából, részben a mostani kormány intézkedéseiből, részben az életből, akkor hogy lehet, hogy az Orbán-kormánynak mégis több mint hatszázmilliárdos pluszbevételt kellett beterveznie erre az évre? Ezt a jelek szerint el is fogják költeni, hiszen látjuk, hogy még mindig jóval magasabb az államháztartási hiány – az utolsó hónapot még nem ismerjük –, mint amennyinek lennie kéne.

- Vannak olyan tényezők, amelyek tavaly rosszul voltak tervezve és ez most idén derült ki. Ilyen például a nyereségadó, a bevétel. Vannak olyan tételek is, amik nem várt módon nagyobbak, mint ahogy tervezve voltak. Összességében a mostani kormány tett olyan lépéseket – számos olyan lépést tett –, amelyek nettó hatásukat tekintve javították a költségvetés egyenlegét, különösen a különadók. Viszont vannak olyan lépések is, amelyek csökkentették a bevételeket. Ilyen a társasági nyereségadó. Én tényleg csak azt tudom javasolni, hogy aki a részletekre kíváncsi, keresse fel a honlapunkat, és ott tételesen be van mutatva az eltérés.

- És a honlap meddig fog működni?

- Egyelőre működik még.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

• < Előző
• Következő >