Nincs vita
- Részletek
- Napi apró
- 2015. január 18. vasárnap, 03:15
- Huszár Ágnes
Amikor Balog Zoltán EMMI-miniszter 2014 júniusában Czunyiné Bertalan Juditot nevezte ki a köznevelésért (régebbi szóval: közoktatásért) felelős államtitkárnak, világos volt, hogy döntését nem a jelölt szakmai felkészültsége indokolta. Czunyiné ugyanis sohasem dolgozott a közoktatásban. Üstökösszerű fideszes pályafutása – 2010-től országgyűlési képviselő, 2011-től ezzel párhuzamosan Komárom-Esztergom megye kormánymegbízottja – a Károli Gáspár Református Egyetemről indult. Itt szerzett magyar-történelem szakos diplomát, 1998 és 2008 között pedig ugyanennek az intézménynek a nagykőrösi tanítóképző karán oktatott.
De talán éppen ez indokolja Balog döntését. Azt beszélik ugyanis, hogy az EMMI-miniszter (a volt Hold utcai református lelkipásztor) csak a kálvinistákban bízik. Ez indokolná az iskolaigazgatói tapasztalattal rendelkező, katolikus Hoffmann Rózsa lecserélését az iskolai területen tökéletesen tapasztalatlan Czunyinéra. Ő aztán képzett reformátusként az iskolai rendezvényeken nem is fukarkodik az áldáskéréssel, a múlt „értéksemleges” oktatásügyének gúnyos ostorozásával és „az ezeréves magyar iskolatörténethez, az egyházi gyökerekhez” való visszanyúlás ígéretével.
Nem érdemes fennakadnunk az „ezeréves iskola” nonszenszén, elvégre Czunyinét nem pedagógiatörténészként alkalmazták a kormányban, hanem azért, hogy gördülékenyen levezényelje az iskolaévet. Ez pedig rögtön azzal kezdődött, hogy a tankönyvek egy része nem érkezett meg az iskolába, az úgynevezett „kísérleti” tankönyvek szakmai szintje pedig alacsony volt, helyenként ostobaságokat tartalmaztak.
Czunyiné rögtön megtalálta a bűnösöket a balliberális sajtó képviselőiben, akik politikai indítattású hecckampányt keltettek. Közölte, hogy a könyvek néhány napos késéssel meg fognak érkezni, ami pedig a hibákat illeti, azok igazán eltörpülnek a hatalmas feladat nagyszerű végrehajtása mellett.
A Magyartanárok Egyesülete és a Történelemtanárok Egylete 2014. szeptember 8-i dátummal levelet intézett a köznevelési államtitkárhoz, ebben egy időpontot kértek tőle, amikor megbeszélést folytathatnak vele a tankönyvek szakmai hibáiról. Naiv módon azt is gondolhatták, hogy tárgyszerű beszélgetést, esetleg vitát folytathatnak a magyar-történelem szakos alapképzettségű államtitkárral.
Az államtitkár több mint száz napig válasz nélkül hagyta a szakmai egyesületek levelét, ekkor ők az oktatási ügyek biztosához fordultak. A közbenjárásnak köszönhetően a 123. napon megszületett a válaszlevél.
Czunyiné mindenekelőtt közli: „A Köznevelésért Felelős Államtitkárság az elmúlt időszakban mindent megtett annak érdekében, hogy a versenyképes tudás megszerzése minden gyermek számára biztosítva legyen. Ennek alapja, hogy országos szinten egységesen színvonalas oktatást biztosítunk, amelynek fontos része a tankönyvellátás fejlesztése.”
Majd rátért arra, hogy „ezt a fejlesztési folyamatot sajnálatos módon politikailag motivált, álszakmai vita kísérte és próbálta ellehetetleníteni”. Ez nem sikerült, hiszen „az elmúlt néhány hónap tapasztalatai alapján kijelenthetjük, hogy a kritikák nem állták meg a helyüket. A fejlesztés első üteme sikeresen lezajlott, ezzel nagy lépést tettünk a közoktatásban az esélyegyenlőség megteremtése felé”.
A levél ezzel be is fejeződhetne. Ennyiből is világos az államtitkári álláspont: „az Államtitkárság” minden „álszakmai” áskálódás ellenére győzelemre vitte az esélyegyenlőség ügyét. Nem volt ehhez szüksége a szaktanárok által létrehozott, úgynevezett szakmai testületek segítségére, sőt.
De van még egy bekezdés. A levél azzal fejeződik be, hogy „a Köznevelésért Felelős Államtitkárság és az Oktatáskutató és Fejlesztő Intézet (OFI) kiemelten fontosnak tartja a szakmai párbeszédet. Ennek jegyében az OFI, mint ahogy a múltban, úgy a jövőben is fenntartja az egyeztetés lehetőségét”. Czunyiné tehát fontosnak gondolja a szakmai párbeszédet, és a lehetőségét is fenntartja, csak éppen nem a közoktatás szereplőivel, nem szakmai szervezeteikkel.
A magyar- és történelemtanárok bizonyára helyesen értelmezik ennek az elutasító levélnek a szövegét, s annak veszik, aminek a megfogalmazója szánta: brutális kioktatásnak, jól irányzott ökölcsapásnak az embereket mélységesen lenéző, cinikus hatalomtechnikustól, a „köznevelésért” felelős Czunyinétól.
Értesítés küldése a cikkről saját levelezőprogrammal
