Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. január 12.
- Részletek
- 2010. január 14. csütörtök, 02:54
- Bolgár Gy. - Megbeszéljük
Interjú Demszky Gábor főpolgármesterrel
Bolgár György: - Csalódott, hogy nem sikerült befejezni a sztrájkot, hanem folytatni fogják?
Demszky Gábor: - Természetesen igen, és nem tudok mást tenni, mint a budapestiek türelmét kérni, és a második helyen köszönetet mondani azoknak, akik kiállnak, azoknak a buszsofőröknek és villamosvezetőknek, HÉV vezetőknek, akik ma is felvették a munkát, és alapszinten ellátják a szolgáltatást a BKV szakszervezeti vezetőinek az intelmei és akarata ellenére. Nekik köszönhető, hogy a város egyáltalán működőképes maradt.
- Mi a magyarázata annak, én napok óta próbálom kideríteni sikertelenül, hogy a szakszervezetek egy része beleegyezett az új, másfajta kollektív szerződésbe, így a villamosok és a trolibuszok egy része is közlekedik, sőt a HÉV-ek is, a buszvezetők viszont nem. Ön ismeri esetleg a részleteket? Mi az, ami másképp érinti a buszvezetőket, mint mondjuk a villamosvezetőket?
- Nekik magasabb a jövedelmük, és a kollektív szerződés szerint több juttatást kaptak.
- Az az extra juttatás, ami több annál, mint amennyi a munka törvénykönyv szerint járna?
- Igen, tehát a cafeteria és egyebek. Egyébként ha mondjuk a Volán-sofőrökével hasonlítjuk össze a jövedelmüket, ők 45 százalékkal magasabb fizetést kapnak átlagban. Ez elég jelentős különbség. Ezt egyébként ugyanilyen sztrájkfenyegetéssel érték el a szakszervezetek. Korábban, nagyon hosszú ideig, Aba Botond volt a BKV vezérigazgatója. Ilyenkor mindig megjelent nálam és elmondta, hogy bizony ezek nagyon radikálisak és nagyon kemény fiúk, és ha nem kapják meg, mondjuk, a pulykapénzt – amit csak azért hívnak így, mert nevet kellett adni a gyereknek, ez az év végén 45 000 forintot jelent –, akkor bizony leáll a BKV, és akkor ő nem tudja, hogy mi lesz. Tehát azt lehet mondani, hogy egy olyan stratégia folytatódik most, amely korábban bevált, és egy privilegizált munkavállalói csoport érdekérvényesítésének az egyik nagyon-nagyon kemény eszköze ez az általános sztrájk.
- Ez valószínűleg így van, másfelől azonban a közvéleménnyel nem könnyű mindezt elhitetni, mert a közvélemény azt látja, hogy a buszsofőr ott ül a buszban, rá van bízva 50-70 ember, nagy a forgalom, idegesítő, nehéz a munka, a busz nem kötött pályán megy, mint a villamos, tehát nagy a vezető felelőssége is. Valószínűleg így gondolja a budapestiek jelentős része, többet is érdemelnek, mint akár a Volán-buszvezetők. Nem lehet, hogy ezzel is magyarázható az ő többletjuttatásuk?
- Én a különbséget nagyon jelentősnek tartom, és mint említettem, ezt részben ilyen eszközökkel érték el az autóbuszsofőrök. A mostani fellépésüket azért tartom elfogadhatatlannak, mert a jelenlegi gazdasági helyzetben egy alapvetően jóléti juttatásért – például pulykapénzért vagy 3 százalékos nyugdíjpénztári plusz egészségbiztosítási befizetésért – sztrájkolni, leállítani a várost, ez nem a tényleges helyzetnek megfelelő eljárás. Elfogadhatatlan eljárás. Lehet, hogy nem vagyok igazságos velük, de úgy gondolom, föl kellene venniük a munkát, a szakszervezeteiknek pedig meg kellene kötniük azt a megállapodást, amelynek az eredményeképpen mintegy félmillió forinttal többet kapna egy átlagos BKV-dolgozó a következő évben, tehát 2010-ben, mint ha csak a munkatörvénykönyv alapján járó juttatásokat kapná.
- Igen ám, de legutóbb például a Közlekedési Dolgozók Országos Egyesületének vezetője nyilatkozta azt, hogy az utóbbi évtizedek egyik legnagyobb bércsökkenéséről van itt szó a tervek szerint, és vannak olyan emberek, alkalmazottak, akik akár több tízezer forintot is vesztenének, és más számítások szerint is legalább havi tízezer forintos nettó jövedelemcsökkenés következne be a buszvezetőknél. Ez mindenesetre különbözik attól, amit ön mond, hogy ez 500 ezer forinttal több annál, mint ami a munka törvénykönyv szerint járna. Másrészt az ön volt helyettese, Horváth Csaba kormánybiztos tegnap azt mondta, hogy összességében 13 százalékos jövedelemnövekedés van nekik megajánlva. Hol van itt a konkrét, kézzelfogható, bizonyítható igazság? Csökkenés vagy növekedés van?
- Mindenképpen azt lehet mondani, hogy a korábbi kollektív szerződéshez képest kevesebb a plusz juttatás, tehát az ajánlat szerint nem jár ez a bizonyos kétszer 3 százalék, csak kétszer 1 százalék befizetése a nyugdíjpénztárba, és nem járna ez a bizonyos év végi 45 ezer forintos pulykapénz. Ám mivel megváltoztak az adószabályok, több marad a dolgozóknál, tehát több marad a borítékban. Ez a bizonyos 13 százalékos átlagos többlet természetesen csak 350 ezer forintos jövedelem alatt van. Ebből a 13 százalékból le kell vonni azokat juttatásokat, amelyeket nem kapnak meg a dolgozók, tehát az előbb említetteket. Így a kettőnek a különbözete mintegy 6-7 százalékos plusz. Tehát én semmiképpen sem mondanám azt, hogy drámai mértékben csökkent a jövedelem. Reálértékben nő, miközben a közszférában országosan reálértékben csökken.
- Igen, tehát akkor jól érthetjük most már a dolgot: az állami intézkedések következtében, a buszvezetői körben átlag 13 százalékos nettó jövedelememelkedés következne be. Azonban a kollektív szerződés tervezett változtatásai ebből elvinnének 6-7 százalékot. Ezért csak mintegy 6-7 százalékos nettó jövedelemnövekedés maradna. Ha ebből levesszük a 4 százalékos várható áremelkedést, még az is 3 százalékos reáljövedelem-emelkedés volna. De erre mondják azt a szakszervezetek, hogy ha egyszer a kormány jót akart nekünk, és bevezette ezt az új járulék-, illetve személyi jövedelemadó-változtatást, akkor miért akar ebből elvenni, visszavenni a BKV vezetése?
- A múlt heti sztrájk egy dologra jó volt: az emberek világosan látták, hogy milyen állapotban vannak a BKV-s buszok. Ez most már nemcsak egy sokszor ismételt metafora, hanem kézzelfogható valóság mindenkinek a számára. Na most, ha a BKV-menedzsment odaadja a buszvezetőknek, ebben a formában, ahogy a kollektív szerződés szerint kérik, azt a pénzt, amit korábban megkaptak, tehát az eddigi gyakorlatot folytatja, akkor nem lesz pénz az autóbuszok jelentős feljavítására vagy autóbuszcserére. Ráadásul megszegjük a kormánnyal kötött megállapodást, amely szerint a költségeket csökkenteni kell, és ennek ez az egyik jelentős forrása, a kollektív szerződésen való változtatás. Így a BKV elesik egy igen jelentős kormányzati támogatástól is. Tehát összességében a másik út a totális válsághoz vezető út, ott nincs megoldás. Mi olyan pályára szeretnénk állítani – együtt a kormánnyal egyébként és együtt mindazokkal, akik józanul gondolkodnak a BKV-nál – a BKV-t, amely fenntartható pálya, ahol az az egyensúlytalanság, amely jellemző volt a BKV gazdálkodásának elmúlt 19 évére, megszűnik. Az elmúlt év végén az utolsó pillanatban kötött megállapodás a Bajnai-kormánnyal ezt lehetővé teszi. Tehát itt van a kezünkben a megoldás, ezért van bennem indulat és meg nem értés egyes BKV-s szakszervezeti vezetőkkel szemben, hiszen ők korábban ezért harcoltak, ezt akarták, amikor arról beszéltetek, hogy a főváros és a kormány nem teszi lehetővé a BKV normális működését. Most erre mód nyílna. Ezt a lehetőséget rontják le azzal a sztrájkkal, amelyben lehetetlen követeléseket fogalmaznak meg, ráadásul biztos, hogy a követeléseket nem tudjuk teljesíteni.
- Miért, mennyibe kerülne ennek a követelésnek a teljesítése, egymilliárd?
- Hát ennek csak egy része az egymilliárd, összességében ennél többről van szó. De itt a vezérigazgatót és a gazdasági vezérigazgató-helyettest kellene kérdezni....
- Meg fogom kérdezni a vezérigazgató-helyettest, de akkor ugye még nem vettük számításba azt sem, hogy néhány hónap múlva még bértárgyalások is lesznek. Tehát lehet, hogy plusz bérköveteléseik is vannak a szakszervezeteknek. Azt még nem számítottuk hozzá....
- És itt ráadásul engedett a BKV. Tehát mi azt mondtuk, hogy ha most elfogadjátok így a kollektív szerződést, aláírjátok, mivel mindenki jól jár, kifelé is teljesítettük azt, amit ígértünk, akkor a bértárgyalásokon már bevehetjük az ez évi programba, hogy ha a BKV teljesítményében javulás következik be, tehát megtakarítás keletkezik, akkor megkapjátok a 3 százalékot az 1 helyett a nyugdíjpénztárba.
- És ezt vajon miért nem fogadták el a szakszervezetek, hiszen a külső szemlélő számára tulajdonképpen mindegynek látszik, hogy ez a kollektív szerződésben van, vagy majd a bértárgyalásokon fogják elfogadni. Vagy ez nem annyira biztos, bármikor visszavonható?
- Nem, ezt Nemes úrtól kell megkérdezni, ezt én már nem értem. Tehát én attól tartok, hogy ..
- Na de ha mindegy volna, akkor nyilván a menedzsmentnek is mindegy volna, és akkor bevehetné a kollektív szerződésbe is, nem?
- A kettő közt az a különbség, hogy az egyiket évről évre kell újratárgyalni, ez a bérmegállapodás. A kollektív szerződés pedig négy évre szól. Tehát négy évre nyilván nem akarja bebetonozni mindezt a BKV vezetése. És ugyanezt kifogásolja a másik oldal. De ez az a pont, ahol szerintem nagyon közel van a megegyezés: a józan ész ezt diktálja, a város érdeke ezt kívánja. Ide fogunk véleményem szerint a végén eljutni valamilyen csavarral, amelyet még nem látok, de nagyon szeretném, ha bekövetkezne ez a változás. Addig viszont a város szenved. Ez az, ami elfogadhatatlan, hogy a városban tömegközlekedők a BKV-s szakszervezetek túszai ebben az egész játszmában.
- Olyan játéktere nincs akár a városvezetésnek, akár a BKV-nak, hogy azzal álljon elő a vita mostani szakaszában, hogy amennyiben a szakszervezetek mégis hajlandók beleegyezni a vállalatvezetés ajánlatába, akkor mi megígérjük, hogy azonnal vagy a lehető leggyorsabban pályázatot írunk ki a buszpark felújítására, illetve regenerálására, olyan nagy javításra és korszerűsítésre, ami talán olcsóbb, mint új buszok vétele, és a megspórolandó pénzhez még hozzáteszünk nem tudom én mennyi milliárdot, hogy már ebben az évben be lehessen szerezni, mondjuk, száz autóbusz? Ilyen játéktér nincsen?
- Ennek az egyik lába megvan. A kormány kidolgozott egy programot: eszerint 200 buszt tenderen fel fogunk újíttatni. Tehát lényeges minőségi javítás lesz. Ennek a forrását az MFB-n keresztül a kormány biztosítja. A másik lába még nincs meg, de ezen dolgozunk, ez pedig az autóbuszcsere-program finanszírozása. A következő napokban természetesen azt is el fogjuk mondani, hogy ez milyen módon lehetséges, de én nem hiszem, hogy ennek közvetlen hatása lenne a mostani sztrájkra, hiszen itt most egy direkt bérkövetelésről van szó. De hadd térjek egy pillanatra vissza, hadd hasonlítsam össze a bérpolitika tekintetében a BKV-t és a Volánt. A BKV annyiban működött másképp az elmúlt tíz évben, mint a Volán, hogy 48 százalékra emelkedett a BKV összköltségvetésén belül a bérköltségek aránya. Ezzel szemben a Volánnál ez az arány 40 százalék. A Volán-buszok átlagosan hatévesek. A BKV járműveknek, autóbuszoknak a pontos korát most nem tudnám megmondani, de nagyon magas.
- Mondjuk 16.
- .. a két- vagy háromszorosa. Tehát a Volán autóbuszcserére fordította a pénzt, a BKV pedig mindig engedett a bérköveteléseknek, így tulajdonképpen felélte a bevételeit.
- És ezért azt mondja, ha továbbra is ezt a stratégiát folytatják, akkor a BKV helyzetét nehezítik tovább.
- Ezt meg kell állítani, erről szól tulajdonképpen a mostani konfliktus.