Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. december 15.

• Nyomtatás

Részletek

2010. december 17. péntek, 03:06

Megbeszéljük

Bolgár György: - Tegnap volt itt a műsorban egy hosszabb beszélgetésem Gulyás Gergellyel, a parlament egyik fideszes képviselőjével, aki annak az albizottságnak a munkájában is részt vesz, amely nemcsak a 2006 őszi hatósági-rendőrségi jogsértéseket, hanem a 2002-től mostanáig tartó hatósági jogsértéseket gyűjtötte össze. És ebben a gyűjtésben szerepelt egy olyan is a sok példa között, hogy jogsértő volt a kordonbontó fideszes képviselőkkel szembeni rendőrségi fellépés, hiszen jogerős bírósági ítélet mondta ki, hogy a kordonállítás törvénysértő vagy szabálysértő, szóval jogellenes volt. Amikor én tamáskodtam, hogy én ilyen ítéletről nem tudok, ő azt mondta, hogy fejből ő sem tudja, de még a műsor végén átküldött egy hírt arról, hogy 2007. elején Ön panasszal fordult az országos rendőrfőkapitányhoz, aztán a bírósághoz is, hogy 2007 elején Önt nem engedték át a lezárt részen a Kossuth téren és Ön ezt jogsértőnek, jogtalannak tartotta. Végül a bíróság a közelmúltban jogerősen úgy döntött, hogy valóban azt a kordont a rendőrség nem tarthatta volna fenn olyan sokáig, amilyen sokáig fenntartotta. Tehát például a kordonbontás idején sem. Hogy zajlott, miért zajlott és mi volt ebben az ítéletben?

Kádár András Kristóf: - Ez egy próbaper volt tulajdonképpen, amit mi 2007 januárjában indítottunk. A Helsinki Bizottságnak egyébként az az álláspontja, hogy 2006. október 23-án, ugye a Kossuth tér kiürítése után a parlament épületét körbevevő kordon kitolása a villamossínekig, tehát a Kossuth tér lezárása jogszerű volt. Azonban annak a fenntartása 2006 novemberének végén már kétséges, hogy indokolt volt-e és 2007 januárjában bizonyosan nem volt az.

- Tehát a feszült helyzetre és a bizonytalanságokra tekintettel még néhány hétig jogszerűen tartották fenn a védett személyek és az intézmény védelmében, de egy idő után ennek az alapja, indoka megszűnt vagy meg kellett hogy szűnjön, és ezért a rendőrség talán kényelemből tartotta fenn a kordont, nehogy más módszerekkel kelljen védenie azokat, akiket ez megilletett?

- Igen, nagyjából így van. És azt gondoltuk, hogy jogállami eszközökkel próbáljuk meg az egyet nem értéseinket kifejezni és ezért indítottunk el egy rendőrségi panaszeljárást. Mivel a panaszeljárásnak az érintettség alapfeltétele, ezért három kollégámmal kimentünk a Kossuth téri kordonhoz.

- Értem.

- Megkérdeztük a rendőröket, hogy átmehetünk-e, azt mondták, hogy nem mehetünk át. Ily módon az érintettség létrejött, és innentől benyújtottunk egy panaszeljárást, amely már a sokadik körön van túl egyébként, a Legfelsőbb Bíróságot is megjárta az ügy, mert első körben azt mondta úgy a rendőrség, mint a Fővárosi Bíróság, hogy a területlezárás nem egy olyan jellegű rendőri intézkedés, amellyel szemben panasszal lehetne élni. Majd a Legfelsőbb Bíróság kimondta, hogy de olyan. Ennek a döntésnek a nyomán volt egy megismételt eljárás és ennek most a Fővárosi Bíróság előtt zárult le egy újabb fejezete. De ezzel egyébként az ügynek még nincs vége.

- Ne vicceljen. Ez még nem végleges?

- Nem, ugyanis a rendőrségi panaszeljárás esetén a bíróság nem változtathatja meg a rendőrség döntését. Tehát nem mondhatja azt, hogy a panasz megalapozott, hanem vissza kell küldenie a rendőrséghez az ügyet, hogy tessék akkor nekifutni még egyszer. De a döntésében iránymutatást fogalmaz meg a rendőrség számára és ez az iránymutatás azért azt hiszem, hogy elég egyértelmű lesz a tekintetben, hogy mi a panaszeljárás kívánatos eredménye. Az érvelés lényege egyébként az, a rendőrség azt mondta, hogy azért nem volt szükséges 2007 januárjában illetve azért nem volt elégséges a szűkebb kordon, azért kellett fenntartani a tér lezárását, mert a rendőrség értékelő-elemző munkája azt mutatta, hogy a veszélyeztetettség szintje nem csökkent. És amit én az eljárás során végig állítottam, hogy a médiában megjelenő hírek ezt nem támasztják alá, szeretném látni, hogy konkrétan a rendőrség értékelő-elemző munkáján alapulva milyen veszélyeket tételezhetett fel a rendőrség, amelyek miatt szükséges volt a bővebb kordon. Ez az eljárás során nem derült ki. És a bírósági eljárásban sem tudta a rendőrség bemutatni ennek az állítólagos a nyomát.

- A bírósági eljárásban megkérdezték a rendőrséget, hogy mivel igazolja ezt, és a rendőrség képviselője nem tudott olyan dokumentumokkal szolgálni, hogy a veszélyeztetettség ekkora és ekkora volt?

- A bíróság felhívta a rendőrség képviselőjét, hogy csatolja be ennek az értékelő-elemző munkának a nyomait, dokumentumait, eredményeit, de a rendőrség képviselője két dokumentumot csatolt be. Az egyik 2006. október 23-a és november 4-e közötti időszakra vonatkozott, a másik pedig az október 23-i napra. Ami azt jelenti, hogy november végéről és januárból sem tudtak olyan fajta dokumentációt bemutatni, amely azt mutatta volna, hogy tényleg folyt ilyen értékelő-elemző munka és hogy ez tényleg azt mutatta volna, hogy a korábban egyébként nyilvánvalóan meglévő veszélyeztetettségi szint fennmaradt-e vagy sem.

- Most tehát a Fővárosi Bíróság ítélete nem arról szól, hogy a kordon fenntartása jogszerűtlen volt, hanem arról, hogy az Önök panasza viszont jogos és a rendőrségnek a panaszeljárás keretében kell Önök számára egy olyan választ adnia, amelyben elismeri az Önök panaszának jogosságát?

- Amely panasz az, hogy ezt a kordont akkor már nem kellett volna fenntartani, tehát valójában azért ez arról szól, hogy a panasz jogos-e vagy sem.

- Igen.

- Tehát ha a rendőrség lassan már az elmúlt négy évben nem tudott bemutatni egyetlen olyan információt, dokumentumot sem, amely azt mutatta volna, hogy 2007 januárjában kell olyan fajta támadástól tartani, amely az egész Kossuth tér lezárását teszi szükségessé, akkor ez azt jelenti, hogy ez a rendőri intézkedés nem volt az arányosság követelményének megfelelő.

- Rendőri vezetők nem voltak beidézve? Hogy esetleg lehet, hogy nem készült dokumentum, de lehet, hogy számos vezető rendőr ilyen-olyan információk alapján szóbeli tárgyalások után úgy döntött, hogy ezt még fenn kell tartani, akár az ő tanúvallomásuk is alátámaszthatta volna döntésük helyességét. Nem?

- Bolgár úr, ezt a rendőrség jogi osztályával kell megbeszélni, mert ők voltak az alperesi képviselők.

- Adjak nekik tanácsot. Jó.

- Tehát jogi tanácsot kellene nekik adni. Egy dolgot szeretnék azért elmondani erről az ügyről. Az nagyon fontos, hogy mi pont azt próbáltuk tesztelni, hogy vajon a létező jogi eszközökkel, tehát a rendőrségi panaszeljáráson keresztül fel lehet-e lépni egy olyan fajta rendőri intézkedés ellen, jelen esetben a terület lezárása ellen, amelyet az ember alappal vagy alap nélkül, ez nyilván az eljárásban kiderül, jogsértőnek gondol. Ezt ugye mindenkinek saját belátására bízom, hogy egy ilyen közel négyéves eljárás végeredményeként vagy még nem is egészen végeredményeként megszülető döntés esetén azt gondolja-e, hogy akkor lehet-e vagy sem. De mindenesetre annak örülök, hogy a végeredményben a mi helyzetértékelésünket alátámasztotta ennek a bírósági eljárásnak a kimenetele.

- Igen. De akkor alátámasztja-e ennek a mostani parlamenti albizottságnak a megállapítását? Ők ugyanis mindebből arra a következtetésre jutottak, hogy akkor a fideszes képviselők jogosan bontották a kordont a Kossuth téren, hiszen az jogszerűtlenül volt ott, ezért a rendőrség jogtalanul vagy jogszerűtlenül tett feljelentést ellenük és indítottak bírósági eljárást. Amely egyébként szerintük az eljárás megszüntetésével ért véget. Mondjuk az az apróság hiányzott az albizottság megállapításából, hogy a bírósági tárgyalás megállapította, hogy a fideszes képviselők elkövették a garázdaság szabálysértését, csak éppen ezt a társadalomra való veszélyesség alacsony foka miatt nem illette szankcióval és megszüntette az eljárást. De most nem is erre akarok rákérdezni, hanem arra, hogy ha egyszer utólag megállapítva kiderül, hogy a rendőrség jogellenesen tartotta fenn a kordont, ez elegendő ok-e annak megállapítására, hogy akkor a fideszes képviselők jogosan bontották le azt és a velük szembeni eljárás hatósági visszaélés és jogtalanság volt. Hogy az akkori helyzetben a rendőrségi intézkedést kell tudomásul venni, lehet ezt jogállami úton vitatni, mint ahogy Önök tették, el is jutni a végeredményig és nem alkalmazni olyan eljárást, ami egyébként a nem törvényes eljárással szemben valamiféle szintén törvénytelen eljárás.

- Mi annak idején is megfogalmaztunk ezzel kapcsolatban véleményt, ami az volt, hogy a jogállam egy macerás dolog, tehát a jogsértésre nem lehet jogsértéssel válaszolni. Pont az a lényege a jogállamiságnak, hogy a jogsértést jogilag szabályozott úton lehet orvosolni. Tehát én mind a mai napig azt gondolom, hogy noha olyan értelemben igazuk volt, hogy ez a kordon jogsértő, mint ahogy mi is gondoltuk és ebben a panaszeljárásban úgy tűnik, hogy ezt előbb-utóbb ki is fogják mondani az erre illetékes szervek, én nem tartom azt járható útnak, hogy az ember a hatósági jogsértésre olyan módon reagál, amely maga is jogsértés. Különösen nem várnám ezt egyébként országgyűlési képviselőktől. Ugyanis ők alkotják a törvényeket, tehát amikor a törvényeket ilyen módon, illetve az igazságszolgáltatást ilyen módon a saját kezükbe veszik, az mindenképpen, azt gondolom, nem túl szerencsés üzenet. Amit szerintem jogalkotó tehet jelen esetben, az például az, hogy levonja ennek az általuk indított panaszeljárásnak a tanulságait és megvizsgálja, hogyan lehetne azt biztosítani, hogy egy panaszeljárás ne húzódjon el négy évig vagy akár még tovább is. Mert nyilván így hatékonynak nem tekinthető. Tehát én azt gondolom, hogy a polgári engedetlenség végső eszköz, amihez az ember akkor folyamodik, amikor már a jogállami, illetve jogi eszközöket kimerítette és nem ért el eredményt. Tehát én azt hiszem, hogy a kordonbontás idején még nem állt fenn olyan helyzet, amikor ehhez az eszközhöz lehetett volna folyamodni. Mert az elérhető és – ha hosszú idő után is, de végül is – sikerrel kecsegtető jogi utat akkor még nem járták be azok, akik kordont bontottak. És mondom, egy többlet ebben a helyzetben, hogy itt országgyűlési képviselőkről, jogalkotókról volt szó, akik azt gondolom, hogy ha az állam működésében valamiféle problémát, gondot látnak, azt a munkájuk elvégzésével, tehát jogalkotással kell hogy kiküszöböljék.

- És addig is jogállami utat kell mutatniuk másoknak.

- Azt gondolom és mondom, hogy a saját eljárásunk igazolja azt, hogy ennek a dolognak a kimondása jogállami úton is elérhető. Az mondjuk igaz, hogy a négy év azért egy elrettentő dolog. Ugye 2007 januárjában történt ez az egész, most született meg a bírósági döntés, most elkezdjük újra a rendőrségi eljárást. Senki nem is fog már emlékezni erre, mire eredményt érünk el.

- De azért látja, emlékezünk még.

- Másfelől azt nyilvánvalóan bebizonyította ez az eljárás, hogy a szabályozáshoz hozzá kell nyúlni. Akkor viszont itt a lehetőség, hogy ilyen módon köszörüljük ki ezt a csorbát.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

• < Előző
• Következő >