Az illiberális olvasat
- Részletek
- Napi apró
- 2015. január 12. hétfő, 05:30
- Gadó Gábor
A magyar miniszterelnök a Charlie Hebdo újságírói ellen január 7-én elkövetett terrortámadást követően január 11-én közleményt adott ki. Azt írja: „Európának képesnek kell lennie arra, hogy megvédje magát. A politikai korrektség pedig már nem nyújt védelmet a kegyetlen barbársággal szemben”. Orbán szerint „a jelenlegi európai politika nem tudja megvédeni az európai embereket”, a kormányfő ezért úgy véli, Európának új politikára, „új véderőművekre és stabilizátorokra van szüksége ahhoz, hogy megakadályozza a biztonságát fenyegető rengéseket és mozgásokat”. A Fidesz-KDNP koalíció vezetője – természetesen mindnyájunk nevében – közölte a világgal: „Mi magyarok készek vagyunk együttműködni minden olyan politikai erővel, amelynek van megoldási javaslata és küzdeni akar az új fenyegetések ellen.”
A nyilatkozatból, ha lehántjuk róla a metaforák „véderőműveit” és „stabilizátorait”, kiderül, hogy a kormányfő a brutális gyilkosságok legfontosabb tanulságának azt tartja, hogy az „európai ember” védelme immár újfajta megközelítést igényel. Ez jelentheti az állam magánéletbe való behatolásának még intenzívebbé tételét, az európai bevándorlási szabályok felülvizsgálatát vagy más olyan rendszabályok bevezetését, amelyeket az európai szélsőjobboldal pártjai immár évek, évtizedek óta követelnek. A lehangoló igazság ugyanis az, hogy a vallási fanatikusok mostani gyilkos akciója éppúgy nem tekinthető új jelenségnek, mint ahogyan a jobboldal erre hivatkozó szabadságellenes törekvései sem. Téved, aki úgy gondolja, hogy a Charlie Hebdo elleni támadásból az a következtetés szűrhető le, hogy az emberi jogok védelme terén egyfajta paradigmaváltásra van szükség. Éppen ellenkezőleg: a sajtó- és véleménynyilvánítás szabadságának fontosságát kell még szenvedélyesebben hangsúlyozni, azt, hogy nem szabad behódolni sem a vallási, sem a pártpolitikai mezben fellépő parancsuralom előtt. Ha pedig a rendőrség (titkosszolgálat) esetenként rosszul végzi a dolgát, mint az feltehetően Franciaországban most történhetett, az számonkérést kell hogy maga után vonjon, nem pedig a demokratikus jogállam szabályainak a felfüggesztését.
A magyar kormányfő kijelentése az úgynevezett „politikai korrektség” kudarcáról azt a gyanút kelti az olvasóban, hogy Orbán Viktor a terroristák akcióját az emberi jogok alkotmányos védelmének a felülvizsgálatára jogosító eseményként értelmezi. Nem csodálkoznék, ha a kormány hamarosan új törvényeket nyújtana be az Országgyűlésnek, amelyek például korlátoznák az egyesülési jog gyakorlásának a feltételeit, és erősítenék a titkosszolgálati eszközök alkalmazhatóságát. Ezek a jogszabályok azonban a terrorcselekményre adott olyan illiberális válaszok volnának, amelyek nem méltóak a most meggyilkolt bátor franciák emlékéhez.
