Pelle János kérdez. Jó helyen
- Részletek
- Napi apró
- 2010. december 16. csütörtök, 04:21
- Lévai Júlia
A magyar közélet lassan megszokott perverzióinak egyike, hogy miközben a kormány a médiatörvény-tervezettel guillotine-t állít fel a sajtószabadságnak, sokan nem a guillotine-állítás ténye ellen tiltakoznak, hanem igényüket jelentik be a penge élezésének, a tartókötél minden egyes szála tekeredésének, valamint a lefejezés során a gallérfélrehajtás módszereinek cizellálására. Micsoda blamázs volna, ha kimaradnának belőle, vagy nem?!
Ezek sorába állt be most Pelle János is, aki állítólagos liberális mivolta ellenére ezúttal a Magyar Nemzetben fejtette ki véleményét, pontosabban tette közzé végtelen megértését és toleranciáját, a fent említett kivégzőeszközt illetően. A puding próbája az evés című, december 15-i cikke merő intellektuális vívódás, csupa kérdés. Vajon láthatjuk-e előre, mi következik abból, hogy a média minden ügyét egy állami hatóság fogja kézben tartani, hatósági eszközökkel? – gyötrődik a szerző. Vívódásai során két lehetséges forgatókönyv képe jegecesedett ki az elméjében, a médiatörvényt illetően. Az egyik szerint a hatóság kizárólag a kiskorú nézők védelmében fogja érvényesíteni a média tartalmi elemeinek mérlegelésére is kiterjedő jogosultságait, a másik szerint ugyanezeket a jogosultságokat az ellenzéki sajtó kinyírására fogja felhasználni.
„Miből gondoljuk, hogy nem az első, hanem a második forgatókönyv fog megvalósulni?” – teszi föl az örökké dilemmázó értelmiségihez méltó kérdést.
Feltéve, de meg nem engedve, hogy van értelme itt a „gondoljuk” szó, vagyis a királyi többes használatának (nincsen, mert az általános behódolás közepette azért az is kiderült, hogy nem mindenki gondolkodik homogén módon, ugyanúgy erről), tehát ha beszélhetünk közös gondolatról, akkor a következő választ tudjuk adni a föltett kérdésre:
Először is azért gondoljuk, mert a törvénybe belefogalmazták mindazt, amit Pelle második forgatókönyvnek nevez. A törvény szerint minden egyes, bejelentett ügyet egy politikai biztos fog elbírálni, ő kérhet be bármiféle adatot, olyat is, amely egyébként titkot képez. Mintha egy válóperes békéltető tárgyalás bírója volna, úgy hívja majd össze egyeztetésre az egymással szemben álló feleket. S bár ez a jelenlegi leírásból nem derül ki egyértelműen, de valószínűleg az is ő lesz, aki eldönti, hogy melyik tétel hány forintot kóstál. Majd miután javaslatát beterjesztette a csak fideszesekből álló médiatanács tagjainak, azok egyszerű többséggel, kézfeltartással eldöntik, hogy kétszázezres vagy ötmilliós legyen-e a kiszabott büntetés. Az említett összegek bármelyike azonnal megöli az összes olyan médiaszereplőt, amely mögött nem állnak a Fidesznek elkötelezetett milliomosok-milliárdosok. Márpedig ilyenek csak a jobboldali lapok mögött állnak, a törvény céljai tehát egyértelműek. A kiskorúak védelme, mások gyalázása és egyéb, főként a tévéközvetítésekkel kapcsolatos aggály fölvetése a törvényben nyilvánvalóan látványos porhintés, hiszen amiről mindezen ügyekben ott beszélnek, az mind benne van az egyéb (például a reklámokat vagy a piaci versenyt szabályozó) törvényekben.
Másodszor pedig azért gondoljuk, mert a jogállamiság egyik legfontosabb követelménye, hogy a dolgok elbírálása, mérlegelése alapvető szinten ne függhessen az elbírálók személyes, egyéni jó- vagy rossz szándékától, az elbíráltakkal fenntartott esetleges kapcsolataitól, hanem csak a minél körültekintőbben megfogalmazott törvényektől, illetve ezek szellemiségétől függjön. Ellenkező esetben mindenfajta elbírálás a személyes mutyizások, korrupciók és főként a kiszámíthatatlanságok megnyilvánulásává válik, vagyis fokozza a jogbizonytalanságot. A rendszerváltásnak ez volt az egyik legfontosabb, egyértelműen megfogalmazott elve.
A Pelle által föltett kérdésnek tehát demokratikus, jogállami keretek között semmi értelme nincsen.
Hacsak az nem, hogy cikkével Pelle a megjelenése után néhány órával felkerült a Fidesz honlapjára. A lapon az új törvény megalkotásának elkerülhetetlen szükségességéről szóló mondatait idézik, A sajtó és a politikai kötélhúzása címmel. Annak ki nem mondott bizonyítékaként, hogy íme, már liberális oldalról is támogatják őket.
Gratulálunk.
