Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. december 14.

• Nyomtatás

Részletek

2010. december 16. csütörtök, 03:47

Megbeszéljük

Bolgár György kérdései a 2010. december 14-ei műsorban

Mai műsorunkban megbeszéljük, hogy minden különösebb teketóriázás nélkül elfogadták a nyugdíjtörvényt a budapesti parlamentben, bár még az utolsó pillanatban is módosították. Mindössze 58 ellenszavazatot adtak le. Orbán Viktor levele pedig közben megérkezett, ha nem is a nyugdíjpénztári tagokhoz, de a nyugdíjasokhoz. A kormány megmentette a nyugdíjakat, fogalmaz a miniszterelnök, de lehet hogy csak a saját költségvetését mentette meg?

Másik témánk, hogy egyelőre nem korlátozzák a sztrájkjogot, bár az elmúlt napokban megjelent egy erről szóló tervezet. A kormány azonban ezt most nem támogatja. Értesült a Magyar Nemzet. És vajon később?

Mit szólnak ezenkívül ahhoz, hogy egyelőre Szalay Annamária rendeletalkotási jogát sem támogatja a kormány, legalábbis Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes a Fidesz frakcióülésén állítólag emelt hangon kritizálta Rogán Antal erről szóló indítványát. Nézeteltérések a Fideszben? Mi ez?

Mi a véleményük tovább arról, hogy ugyancsak Szalay Annamária a médiahatóság elnöke helyreigazítást kért a Népszabadságtól, de nem kapta meg.

Mit gondolnak aztán arról, hogy államminiszternek nevezik a magyar kormány államtitkárait az európai uniós tárgyalásokon. Erre a szocialista Molnár Csaba hívta fel a figyelmet tegnap a parlamentben. Kellemetlen, hogy államtitkárok vezetik a korábbi minisztériumokat, és tárgyalópartnereik az unióban csupa miniszterek?

És végül beszéljük meg, hogy elmarasztalta Magyarországot a strasbourgi emberi jogi bíróság egy otthonszülési ügyben. A magyar szabályozás ugyanis sérti a magánélethez fűződő jogokat.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

Alkotmányról, Jobbik-Fidesz közös fellépésről és arról, hogy ki bizonytalanította el a rendőrséget
Gulyás Gergely, fideszes országgyűlési képviselő

Bolgár György: - Több dologról is kérdezném. A legfrissebbről, ha megengedni, hogy ma elfogadta az új alkotmány koncepcióját a parlament alkotmány-előkészítő eseti bizottsága. Elhatározták, hogy erről egy határozati javaslatot terjesztenek a parlament elé, és megkérik a kormányt, hogy március 15-éig nyújtsa be az új alkotmányról szóló indítványt. Önök találták ki ebben az eseti bizottságban, hogy március 15-éig legyen meg az alkotmány, vagy olvasták az újságot és Orbán Viktor nyilatkozatait, hogy jó lenne, ha meglenne addig?

Gulyás Gergely: - Ez nem is azt jelenti, hogy március 15-éig meglesz az új alkotmány. Ez csupán annyit jelent, hogy ha az országgyűlés elfogadja a koncepciót és ezt a határozati javaslatot, akkor sor kerül a normaszöveg benyújtására március 15-éig. Ez egyébként nincs is közvetlen összefüggésben a nemzeti ünneppel, éppen azért, mert nem az alkotmány elfogadását jelenti, hanem azt, hogy az alkotmányszöveg tervezetét, a kodifikációt, tehát a törvény szövegezését végző Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumnak március 15-éig kell az országgyűlés elé beterjeszteni. Ezt követően még megtárgyalja az országgyűlés és reményeim szerint április végén–május elején elfogadhatja.

- De mégis mi volt a motívumuk, hogy március 15-ét jelölték meg? Értem én, hogy mintha egy új polgári forradalom történne, de ez a forradalom, ha tetszik, úgy zajlik le, hogy ebben a kormánypártokon kívül senki nem vesz részt. Még a Jobbik sem, pedig szimpatizál Önökkel.

- Forradalomhoz nincs köze, még egyszer mondom, nem az alkotmány elfogadásáról van szó, csak egy törvényszöveg benyújtásáról. Egyébként pedig azt, hogy a Jobbik mennyire szimpatizál a Fidesszel vagy sem, azt én nem tudom megítélni, erről nem tudok jobban megnyilatkozni. Az alkotmány koncepciójának kidolgozásában egy elég konstruktív együttműködés volt mindaddig, amíg az ellenzéki pártok ki nem vonultak. És azért ez azt jelenti, hogy júniusban jött létre az előkészítő eseti bizottság, és ugye október végén, október 26-án, ha jól emlékszem, jelentették be az ellenzéki pártok, hogy a munkában nem vesznek részt. Ekkor már az összes részkoncepció megvolt, tehát az összes terület részszabályozása megvolt, csak az egységesítő bizottság munkájában nem vettek részt ellenzéki képviselők. Tehát ez inkább szimbolikus politikai döntés volt a részükről, semmint gyakorlati jelentőségű. Már csak azért sem, mert a külföldi nyilatkozatok alapján az alkotmány koncepciójának parlamenti vitájában, illetve a törvénytervezet parlamenti vitájában minden párt részt fog venni. Mi azt egyébként nyilván nem tudjuk elérni, hogy ha valaki távol akar maradni az alkotmányozás folyamatától, mégis részt vegyen, vagy ne maradhasson távol. Úgy gondoljuk, hogy az alkotmányozás eddigi menete, tehát itt most kifejezetten az eseti bizottság tevékenységéről beszélek, egyáltalán nem ad okot arra, hogy bármelyik ellenzéki párt ebben ne vegyen részt. Sőt, úgy gondoljuk, hogy éppen azokat a korábbi, sok tekintetben már akkor is nyilvánvalóan megalapozatlan feltételezéseket cáfolta, hogy Magyarországon királyság lesz vagy esetleg egy elnöki rendszer. És szép számmal lehet ilyeneket olvasni az elmúlt évekből.

- Igen. Visszatérnék oda, hogy azt mondta, nem tudja, mennyire szimpatizál a Jobbik a Fidesszel. De én arra végképp nem mernék gondolni, hogy a Fidesz szimpatizál a Jobbikkal és mégis azt lehetett látni, hogy Ön Gaudi-Nagy Tamás jobbikos képviselővel közösen tart sajtóértekezletet az Emberi jogi, kisebbségi, civil- és vallásügyi bizottság olyan albizottságának tagjaként, amely a 2002 és 2010 közötti állami jogsértéseket vizsgálta. Miért volt erre szükség, hogy közösen lépjenek fel? Azért ez Nyugat-Európában nem szokásos, hogy egy magát jobbközépnek valló kormánypárt képviselője a szélsőjobbal együtt lépjen fel.

- Válaszolva a kérdésre, egészen pontosan csak annyit engedjen meg, hogy azért tettem ezt a megjegyzést az alkotmányozás ügyében, mert úgy gondolom, hogy az alkotmányozás pontosan olyan témakör, ahol koncepcionális eltérés nem az LMP, sőt az MSZP és a kormánypártok között, hanem a Jobbik és a többi másik öt párt között van. Mert mi ugye valamennyien írott alkotmányt szeretnénk, és többé-kevésbé, de kiindulópontnak tekintjük az elmúlt húsz év alkotmányos berendezkedését. Legfeljebb ebben vannak kisebb-nagyobb árnyalatnyi viták, hogy mi az, ami átalakítható, és mi az, amit a Jobbik koncepcionálisan máshogy képzel el. Ami a Gaudi-Nagy Tamással tartott sajtótájékoztatót illeti, itt annyi kis túlzás van, hogy a bizottsági ülést követően nyilatkoztunk az újságíróknak, tehát ez nem egy megszervezett sajtótájékoztató volt.

- Azt akarja mondani, hogy Önt váratlanul érte, hogy az újságírók várják Önöket és nem akart ellépni Gaudi-Nagy Tamás mellől? Vagy hogy?

- Nem, sőt azért léptem Gaudi-Nagy Tamás mellé ebben az esetben, mert ez a második jelentés vagy részjelentés, ami nem a 2006. őszi eseményekkel foglalkozott, hanem minden mással gyakorlatilag 2002 és 2010 között. Ennek az előterjesztője volt Gaudi-Nagy Tamás. Ezt nem az eredeti formában fogadtuk el, az volt az elv, hogy ahol bírósági ítélet vagy ombudsmani állásfoglalás, vagy független rendészeti panasztestületi határozat támasztja alá a jogsértést, azt tartjuk elfogadhatónak, és ott, ahol ez a jogsértés vélelmezett vagy az ott jelenlévők elmondásán alapul, ezeket nem tudjuk figyelembe venni. Tehát az a részjelentés, amit így elfogadtunk, egy módosított jelentés volt, amiben viszont már kompromisszum volt, és egyhangúlag fogadta el az albizottság. Az MSZP távol maradt, de a többi párt részt vett mindvégig az albizottság munkájában.

- De miért lépett oda Gaudi-Nagy Tamás mellé? Nem kellett volna odalépnie, ő elmondja a magáét és kész. Ez a Jobbiké. Így meg olyan volt, mintha a Jobbik és a Fidesz gyakorlatilag egyetértene.

- Én úgy gondolom, hogy ugyanezt a vádat mi megkaptuk volna, mert tény, hogy ebben az esetben együtt szavaztunk, ahogy nagyon sok esetben egyébként a Jobbik az MSZP-vel szavaz együtt. Tehát azt egy kicsit gyerekesnek érezném, ha egy olyan jelentésnél, amit egyhangúlag fogadtunk el, nekem meg lenne szabva, hogy hány méteres távolságot kell Gaudi-Nagy Tamástól tartani. Nem közös sajtótájékoztató volt, hanem valóban a sajtó elé együtt álltunk oda.

- Nincs ennek szimbolikus jelentősége? Képviselő úr.

- E tekintetben, ha még mélyebbre akarunk menni, akkor azt tudom mondani, hogy nyilván az albizottság munkája során is mindvégig kiderült, hogy vannak olyan pontok, ahol élesen eltér a véleményünk a Jobbik véleményétől. Önmagában abban, hogy egy megválasztott kormány jogi legitimációját kétségbe lehet-e vonni vagy sem, mi nem értettünk egyet. De szerintem a magyar politikai kultúrának általánosságban jót tenne, ha nem csak azt néznénk, hogy egy javaslat honnan érkezik. Lehet, hogy Gaudi-Nagy Tamás, illetve a nemzeti jogvédő szolgálat nem játszott volna ilyen pozitív szerepet az elmúlt években, ha nem alakul úgy a helyzet, hogy a gyülekezési jog korlátozására a kormány részéről igen gyakran kerül sor. Én úgy gondolom, hogy azt el kell ismerni, függetlenül attól, hogy valaki szereti vagy nem szereti Gaudi-Nagy Tamást, hogy ezekben az esetekben a szabadságjogok pártján állt. És az tud hitelesen kiállni ma is a szabadságjogok mellett, aki nem vitatja el azt, hogy egyes esetekben ő a jó oldalon állt és ezekben az ügyekben, amik ebben a jelentésben le vannak írva a nemzeti jogvédő szolgálat egy pozitív szerepet vitt, akár szimpatizál valaki a Jobbikkal akár nem. Ráadásul jogerős határozat.

- Más esetekben meg a terrorizmussal gyanúsított Budaházy György mellett nemcsak hogy állt, nemcsak hogy védi, hanem szervezett is mellette mindenféle akciót.

- Ezek azok a pontok, amikben nem értünk egyet.

- De ez egyszerűen csak egyetértés vagy nem egyetértés kérdése? Ez nem egy olyan határvonal, amit nem szabad átlépni? Ha ő egyszer a terrorizmussal gyanúsított emberek pártján áll az utolsó napokig is, tehát ő nem hagyta ott őket, elvileg mellettük áll és gyakorlatilag is, akkor Önöknek nem kéne azt mondaniuk, hogy köszönjük nem? Lehet, hogy vannak kérdések, amikben egyetértünk, de ezen az alapon nem állhatunk egymás mellett.

- Ugyanezen az alapon elég sok köztiszteletben álló személyiséget rekesztenénk ki a magyar társadalomból, ha ügyvédeket azon az alapon ítélnénk meg, hogy ki ki mellett áll, ki kit képvisel.

- Itt nem a jogi ügyeikre, nem a bírósági ügyeikre gondolok, mert ott természetesen az ügyvédek bárkit képviselhetnek. De ő elvileg és politikailag is kiáll mellette.

- Ő politikailag is azonosul ezzel. Én meg ezzel politikailag nem azonosulok, és ezt minden helyen mindenütt, mindig, amikor megkérdeztek elmondtam. De nem érzem azt, hogy ettől egy más ügyben, ahol amúgy is egyhangúlag elfogadott határozat van, hitelesebb lenne, ha én öt perccel később következem, vagy két méterrel arrébb állok. Még egyszer mondom, ez nem egy közösen szervezett sajtótájékoztató volt, hanem annyi történt, hogy amikor az újságíróknak nyilatkoztunk az emberi jogi bizottság ülését követően, akkor mondjuk egymás mellett álltunk. Ezt továbbra sem érzem hatalmas bűnnek.

- Jó, nem akarok én bűnt az Ön fejére olvasni, mindenesetre megtisztelve érezhetem magam, mert az albizottság ülésén még én is szóba kerültem a vitában. Révész Máriusz vetette fel, hogy csak olyan eseteket hozzanak elő, amelyeknél mondjuk a bíróság megállapította a jogellenességet, Gaudi-Nagy Tamás meg azt mondta, hogy van több is. De Révész Máriusz megemlítette, hogy akkor nem lehet se Bolgár Györgynek, se másnak kiemelni olyan dolgokat, hogy kérem itt a bíróság így vagy úgy, mert ezekkel nem foglalkoztunk. Úgyhogy köszönöm szépen.

- Ebből látszik, hogy mi mércének állítjuk a Klubrádiót és szerkesztő urat.

- Ezt nagyon szépen köszönöm és örülök is neki, komolyan mondom. Mindenféle hátsógondolat nélkül. De bírósági megállapítások, döntések, ítéletek ide vagy oda, azért van nekem még ezzel kapcsolatban is kifogásom… A vonalban ismét Gulyás Gergely fideszes képviselő. Megszakadtunk. Valószínűleg nem bírta a vonal, hogy azt mondta, Önök etalonnak tartanak engem meg a Klubrádiót, ez már sok volt.

- Annyit pontosítanék, hogy ez a bizottság objektivitását mutatja, hogy még a Klubrádió által, illetve az Ön által állított mércére is tekintettel is vagyunk.

- Ez egyébként nagyon szép Önöktől. És azt mondanám, most függetlenül a saját személyemtől, hogy körülbelül így kellene gondolkodni a parlamentben, hiszen Önök végül is mindannyiunkat képviselik. No de ezt a kis zárójeles megjegyzést elhagyva, néhány konkrét dologban azért még így is volna némi kérdésem. Például a 2006 ősze előtti időszak jogsértéseinél rögtön az első, a Kempinski hotelnél december elsején rendezett fogadásra, ahol Adrian Nastase román miniszterelnök és Medgyessy Péter magyar miniszterelnök koccintott ezen az ominózus napon, és ezt sokan a házon kívül tüntetéssel, ellenkezéssel fogadták. A rendőrség feloszlatta ezt a tüntetést, és ezek után végül az emberi jogok európai bírósága ezt jogellenesnek minősítette 2007-ben. Ahogy Önök is írják. Csakhogy attól még, hogy az emberi jogok európai bírósága így döntött, a magyar törvényeknek megfelelő dolog történt. A rendőrség feloszlatta, bíróságra mentek, jogerősen elvesztették a tiltakozók a pert, majd az európai bíróság úgy döntött, hogy mégiscsak nekik van igazuk. Minden a jogállam szabályai szerint folyt és zajlott. Mi ezzel a baj? Miért kell ezt a Medgyessy-kormány vagy a szocialista kormányok bűnéül felrónia egy parlamenti albizottságnak?

- Ugye ha azt elfogadjuk, hogy a jogállam attól működik, hogy az emberi jogi egyezmény szerint a strasbourgi emberi jogi bíróság végső verdiktet mondhat, akkor mindaddig, amíg Magyarország ezt az egyezményt nem mondja fel, tehát részese ennek az egyezménynek, addig mindenféle jogállamféltés felesleges. Ezt akkor általánosságban jelentsük ki, hogy ez a helyzet. Itt szerintem egy ennél jelentősebb, a rendőrség által érzékelt probléma volt, ez pedig az, hogy 2002-től kezdve a rendőrség sokszor került abba a helyzetbe, hogy nem tudta a gyülekezési jog hatálya alá tartozó rendezvényeket megfelelően kezelni. Vagy azért, mert nem is engedélyezte, vagy azért, mert spontán tüntetés volt, mint az említett esetben, tehát ahol nem volt meg a tüntetés szervezőinek az elvi lehetősége sem arra, hogy bejelentsék, hiszen a tüntetésre okot adó esemény közvélemény előtti ismertté válása, illetve az esemény között nem telt el hetvenkét óra.

- Vagyis nem tudták időben bejelenteni.

- Vagyis nem tudták. Ha akartak volna, sem járhattak volna el jogszabályszerűen, ugye ezekre mondjuk, hogy spontán tüntetések. Ez rendszeressé vált, és még azt nem állítom, hogy 2002. december elsején már erről szólt ez a hang, de 2004-től, tehát az uniós népszavazás időszakától kezdve igen erős volt az, hogy szabályozni kellene, és erre a kormánypártok nem voltak hajlandók, a gyülekezési törvény módosítására nem került sor. Végül az Alkotmánybíróság oldotta meg ezt a kérdést és Strasbourgban ez a bukta ügy volt az első, de azt követően, ha jól tudom, még három esetben volt ilyen.

- Igen. Na de a dolognak az a lényege, hogy az akkori törvényekben nem rendezték azt, hogy hogyan lehetne spontán demonstrációkat tartani, mert egy három nappal előre történő bejelentési kötelezettség volt előírva. Vagyis a magyar törvényeknek megfelelően jártak el a hatóságok. Ezt a nyakukba varrni, hogy micsoda jogsértés, enyhén szólva túlzás. Lehet, hogy nem volt jó a szabályozás, de kijavították.

- Az akkori gyülekezési jog valóban előírta a be nem jelentett tüntetések mérlegelés nélküli feloszlatását. De azért a rendőrség e tekintetben is különbözőképpen járt el. Volt, ahol többször felszólított, volt, ahol nem oszlatta fel a tüntetést és volt, ahol pedig igen. Tehát nem volt egységes rendőrségi gyakorlat, míg más esetben megtették azt, hogy a be nem jelentett tüntetést nem oszlatták fel minden további nélkül, és ráadásul még a rendes eltávozást sem biztosították. Itt a magyar államnak abból származtak nagyon komoly kártérítési kötelezettségei, és ilyen több esetben van, hogy akár a jogsértő és a Strasbourgban sem felülbírált tüntetések esetén sem biztosították az elvonulás lehetőségét, nem volt megfelelő felszólítás, tehát a rendőrségnek a jogszabályok keretei között is lett volna lehetősége arra, hogy mérlegeljen, várjon valamennyire. Nyilván a feloszlatási kötelezettség fennáll, de a rendőrség ezt elég rugalmasan tudta kezelni. Volt, amikor várt rá, szinte addig várt, hogy vége lett a rendezvénynek. Tehát több ilyen esetet is tudunk mondani az elmúlt húsz évben.

- Akkor hadd említsek egy másik ügyet is, ezt a bizonyos kordonbontást fideszes képviselők részéről 2007-ben. Ugye itt azt állapították meg, hogy a rendőrség feljelentette a résztvevőket, majd a bíróság jogerősen megszüntette az eljárást a képviselőkkel szemben. Vagyis az Önök megállapítása szerint megint csak valamiféle jogellenes hatósági lépés történt. Csakhogy nem az történt, hogy megszüntette az eljárást, hanem közben az is, hogy a bírósági ítéletben megállapították, hogy a Fideszes képviselők, akik kordont bontottak, garázdaságot követtek el. Csak nem olyan súlyosságút, hogy ez büntetést vont volna maga után. Azért nem mindegy képviselő úr.

- Itt is külön kell választani legalább három kérdést. Egyik a kordon önmaga, ami az én véleményem szerint és ezt most már bírósági ítélet is alátámasztja…

-… Milyen bírósági ítélet támasztja ezt alá, hogy jogellenes volt a kormány?

- Most született körülbelül egy hónappal ezelőtt olyan döntés, ami az október 23-át követő kordonállításra mondta ki, hogy a budapesti rendőrfőkapitány határozata jogellenes volt.

- Tehát az összes kordonra?

- Itt most ez a Kossuth téri kordonra vonatkozik.

- Ez csak a Kossuth téri kordon volt október 23-a után. De ezek szerint a februárig tartó kordonállítást nevezte ez a bírósági ítélet jogellenesnek?

- Így van. Ott még az országos rendőrfőkapitány felülbírált jogkörében is megállapított jogsértéseket, például, hogy határozatlan időre nem lehet lezárni a teret, egy hónapon belül, de ki fogom keresni és szívesen elküldöm a szerkesztő úrnak.

- Jó, olvastam erről, de az az október 23-ai ünnepségekkel kapcsolatos volt. És azzal kapcsolatos, hogy a rendőrség mit csinált jogellenesen vagy jogszerűen és hogy távolította el a térről az ott táborozókat. Ezzel kapcsolatos volt ez a bírósági ítélet. Ezek szerint ebben az is benne volt, hogy még februárban is jogellenesen állt ott a kordon?

- Nem, nem. Az én emlékezetem szerint ez egy külön ítélet volt, ezt külön eljárásban mondta ki a bíróság, hogy az a budapesti rendőrfőkapitányi határozat, ami lezárta a Kossuth teret október 23-át követően, jogsértő volt.

- Ha ezt meg tudja nézni és el tudja küldeni, akkor én már boldog vagyok.

- Meg fogom tenni, de egyébként ez sem változtat azon, hogy abban én egyetértek, hogy egy jogsértő hatósági intézkedéssel szembeni fellépés is lehet jogsértő. Ebben az esetben ugye megszüntette a bíróság az eljárást, szerintem itt nem is garázdaság, hanem rendzavarás miatt folyt az eljárás.

- Nem, garázdaságban marasztalta el a fideszes képviselőket a bíróság.

- Ha szabad, akkor egy csomagban ezt is megnézném. De teljesen mindegy, a garázdaságnak ugye van egy szabálysértési alakzata, és itt kezdettől fogva arról volt szó. És elmarasztalásról pedig nem volt szó, mert a bírósági határozat azt mondta, hogy a társadalomra való veszélyesség olyan mértékben csekély, hogy az eljárást megszünteti.

- Igen, de a garázdaságot megállapította, csak azt mondta, hogy szankciókat nem kíván, mert a társadalomra nézve a veszélyessége nem olyan mértékű.

- Ez jogilag nem pontos, mert megszüntette az eljárást. A megszüntetés egyik oka lehet az is, hogy a társadalomra való veszélyességnek csekély volt a foka.

- De a garázdaság benne volt. Le van írva tényszerűen. Megvalósították a garázdaság szabálysértését. Na most meg lehet védeni a garázda képviselőket is, csak úgy gondolom, hogy akkor azért a parlamenti albizottság…

-… Egy szabálysértésnek és egy bűncselekménynek is része a társadalomra való veszélyesség. Tehát hiába állna meg tényállásszerűen bármilyen garázdaság vagy akármilyen szabálysértési tényállás, ha hiányzik a társadalomra való veszélyesség, akkor az eljárást azért kell megszüntetni, mert akkor nem lehet megállapítani egy szabálysértési tényállást, ha megszüntetem az eljárást. Vagy akkor más egyéb feltétel hiányzik, például a társadalomra való veszélyesség.

- De a társadalomra ezek szerint akkor az sem volt veszélyes, hogy a rendőrök feljelentették és egyébként semmit nem csináltak a kordonbontó képviselőkkel. A kérdésem pedig az, hogy akkor miért kell ezt is az előző kormányzatok szemére hányni?

- Mi ezt a rendőrség szemére hánytuk egyébként, szerintem pontosan az a része az aggályos, amit Ön mond, hogy ha szabálysértés történt, akkor a helyszínen ott álló rendőrnek intézkednie kellett volna. Ha pedig nem, akkor később sem kell.

- Talán nem mert szegény. Éppen a politikai hangulatkeltés miatt.

- Az pedig már annak a kormánynak a felelőssége, hogy a rendőrséget olyan mértékben bizonytalanította el, hogy egy egyébként jogsértőnek talált cselekmény esetén nem lépett fel. Én úgy gondolom, főleg ebben az esetben, ha ezt szabálysértés a rendőr érzékeli, akkor itt tettenérésről van szó. Itt a képviselőt nem védi a mentelmi jog, tehát akkor fel kellett volna lépni. Az, hogy ott állnak a rendőrök, semmit nem csinálnak és később feljelentést tesznek, ez önmagában már lehet, hogy a rendőrség elbizonytalanodásának következménye, de hogy nem egy szakszerű eljárás, az egész biztos.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

A közszolgálati média jövőjéről
Balogh László, a Közszolgálati Közalapítvány Kuratóriumának elnöke


Bolgár György: - Látjuk, hogy nagy iramban, nagy ütemben zajlanak a változások a közszolgálati médiában. Tegnap a rádió, a televízió, a Duna tévé és az MTI vezetői tájékoztatták az embereket arról, hogy mi lesz a jövőben. És ha nem is tudtak meg mindent az újságírók, azért sok mindent igen. Például, hogy összevonják őket a műsorszolgáltatás támogató és vagyonkezelő alapba, ez lesz az ő munkáltatójuk, és az eredeti intézményeknél csak negyvenkilencen maradnak, kivéve az MTI-t. Kezdjük is ennél a dolognál, hogy ennek mi az értelme? Még a hírgyárról lehetett azt gondolni, hogy talán van benne valami ésszerűség, az én véleményem szerint kevesebb, mint amennyi ellene szól, de hogy az összeset összevonni egy nagy szervezetbe, ennek mi az értelme?

Balogh László: - Elsősorban az adóforintok elköltése. Egyszer már beszéltünk erről Bolgár úr, itt, az Ön műsorában, ahol el tudtam mondani azt, hogy egy vagyonkezelőbe kerül át az összes közszolgálati média vagyona. Ez a vagyonkezelő az, ahova az eszközöket üzemeltető kollégák is kerülnek.

- Igen. Tehát a dolog ennyiből racionális, ezek szerint. Amikor az már világossá vált, hogy a vagyont összevonják ennél a kezelő alapnál, akkor Ön már mint a közszolgálati közalapítvány kuratóriumi elnöke tudta azt is, hogy hamarosan a kollégák is mennek oda?

- Ilyen módon, ahogy Ön most ezt a kérdést feltette, nem. Egy bizonyos koncepciót tudtam természetesen, ami arról szólt, hogyan tudjuk hatékonnyá tenni a közszolgálati média jelenlétét a mai magyar médiapiacon. És én azt gondolom, hogy itt egy logikus döntés született. Az a döntés, hogy nem kiprivatizált különböző stúdiócskákban és egyéb bérbeadott frekvenciákon, illetve műsorsávokban készülnek a műsorok. Ugye emlékszünk arra, hogy nekem komoly vitám volt a Napkelte ügyében, amikor egy teljesen kívülálló, a közszolgálati médiával semmilyen, csak szerződéses kapcsolatban lévő producer kapott meg egy komplett idősávot. Ehelyett ma Magyarországon az a koncepció, hogy a hatékony vagyonkezelés értelmében egy vagyonkezelő alá tartoznának azok a vagyonelemek, amelyek jelenleg a közszolgálati média birtokában vannak, és természetesen a vagyont üzemeltető kollégák is oda kerülnek. Én gondolom, hogy mindenki fél egy kicsit az újtól. De amennyire én látom, ennél a koncepciónál a kollégáknak nincs mitől tartania, hisz a felszabaduló plusz forrásokból egy magyar gyártású produktum fog születni, tehát sokkal több műsort kell gyártani, elsősorban a televízióknak. Hisz eddig volt két csatorna, a magyar1 és a Duna Televízió, és a magyar2 és a Duna2 csatorna elsősorban ismétlő csatorna volt. Innentől kezdve négy erős közszolgálati csatorna van, ezeket meg kell tölteni műsorral.

- Igen, de ha ez így van, Balogh úr, akkor vajon miért terjedtek el azok a hírek és nem is cáfolta őket senki, hogy a körülbelül háromezer munkatársból ezret el fognak bocsátani. Ha sokkal több műsor lesz, akkor miért nincs rájuk szükség?

- Én a következőt tudom mondani Önnek, Bolgár úr. A Magyar Televízió Közalapítvány elnökhelyetteseként volt két kollégám. Mind a kettő egykori SZDSZ-delegált, Rajk László és Kozák Márton. Ő két éve minden kuratóriumi ülésen, ahol szó volt a televízió költségvetéséről, azt kérdezte, hogy miért nincsenek meg a leépítések. Körülbelül három-négyszáz ember leépítéséről lett volna szó akkor. Érdekes módon ők ezt nyilvánosan is elmondták, és akkor nem tették fel ezeket a kérdéseket. Én most azt tudom mondani, hogy mi lesz január elsején.

- Az is érdekel engem.

- Január elsején minden munkavállaló ugyanazzal a fizetéssel ott lesz, azokban az intézményekben, ahol eddig dolgozott.

- És akkor mi lesz február elsején, vagy március elsején?

- Nézze. Egy biztos, hogy jelenleg a Magyar Televízióban van legalább húsz olyan kolléga, aki majdnem félmillióval, nyolcszázezer forinttal többet keres, mint a vezérigazgató. És ezeknek a kollégáknak egy része nagyon régóta nem csinál semmit. Ez nem tőlünk függött, hiszen már a kormányváltás előtt sem csináltak műsorokat. Én azt hiszem, hogy aki műsort tud csinálni és műsort akar csinálni a rendszerben, az meg fogja tudni ezt tenni.

- De ki ne akarná? Ezek tévések, rádiósok. Műsort akarnak csinálni.

- Bocsánat, hadd fejezzem be. Azoknak a kollégáknak, akik csak a magas, kétmillió forint fölötti fizetéseket vették fel anélkül, hogy műsort készítenének, el kell gondolkodniuk, hogy tudnak-e elfogadható bérkörülmények között műsort készíteni.

- De most komolyan mondja, hogy kétmillió forint fölötti fizetéseket húznak olyan sokan a Magyar Televízióban?

- Igen, Bolgár úr, komolyan mondom.

- Mondjuk, egyet tudok mondani, azt sem tudom, hogy igaz-e, de Baló György az egyik legtekintélyesebb televíziós, valószínűleg magas fizetéssel, és éppen arról hallottunk az elmúlt években, hogy szeretne műsorokat csinálni. Aztán vették el tőle egymás után a műsorokat.

- Én biztos vagyok benne, hogy Baló György egy kiváló műsorkészítő, és biztos vagyok abban is, hogy műsort fog készíteni. Valamilyen rádióban vagy akár a Magyar Televízióban is. Hisz a másik, ami pozitív dolog, hogy ily módon ebbe a bizonyos műsort készítő alapba a kollégáknak szabad átjárásuk lesz. Aki hoz egy ötletet, és mondjuk a Duna Televízióban akar műsort csinálni, az ott csinálja. De ha egy másik ötletét a Magyar Televízió – idézőjelben mondom – veszi meg, akkor a másik műsorát ott csinálja.

- Értem.

- És Baló György teljesen nyugodtan dolgozhatott volna ebben a rendszerben mondjuk délelőtt vagy reggel a rádióban, és este a televízióban.

- Értem. Tehát azt mondja, hogy ez megkönnyíti az átjárást a legjobb műsorkészítőknek.

- De nemcsak ez. Én nem akarom azt mondani, hogy a legjobb műsorkészítőknek, mert itt több ezer tisztességesen dolgozó kollégáról van szó.

- Akkor azt mondja meg nekem, hogy aki tud és akar dolgozni, az maradhat, vagy így is, úgy is a háromezer emberből ezernek mennie kell?

- Nézze. Én nem tudom, hogy amikor ezek a kollégák, a tévés, rádiós, MTI-s kollégák bekerülnek ebbe a rendszerbe, milyen feladatokat kapnak, hogyan és miképpen fogják közöttük ezeket a feladatokat szétosztani. Egy biztos, a párhuzamosságok meg fognak szűnni. Tehát nyilván nem kell négy kisegítő személyzet, nem kell négy könyvelés, nem kell négy adminisztrációs felület. De hogy a műsorkészítőknek baromi sok feladatuk lesz, bocsánat a kifejezésért, abban biztos vagyok.

- Ki fogja eldönteni, hogy kire van szükség és kire nincs. Ennek a műsorszolgáltató, támogató, vagyonkezelő alapnak a főnöke, vagy a Magyar Rádió, Magyar Televízió vezérigazgatója. Kik döntenek?

- Nézze. Én a státuszomból adódóan nem szólhatok bele, hogy milyen műsorkészítési folyamatok indulnak és mi kerül a képernyőre vagy mi kerül a rádióba.

- De nem is tud róla, hogy ki fog?

- Én egyet tudok. Azt tudom, hogy a négy televíziós csatornának megvan a vezetője, a rádióban is minden csatornának megvan a vezetője, az ő feladatuk, hogy mi kerül a képernyőre. Ők azok, akik azt mondják, hogy ide ilyen jellegű műsort, oda olyan jellegű műsort képzelünk el. De hangsúlyozom, Bolgár úr, ha megnézzük, hogy mi történt nyolc évvel ezelőtt a kormányváltás után, hány embert rúgtak ki azonnali hatállyal úgy, hogy bementek, és azt mondták, hogy mostantól pedig nem dolgozik itt...

- Hányat? Ön tudja?

- Sokat.

- Igen? Én nem tudok róla. Hányat?

- Bocsánat, akkor ezt majd egy másik műsorban megbeszélhetjük, nem ezért hívott fel. Nagyon sokat. Most nem tud nekem olyat mondani, akit eltávolítottak volna akár a Duna Televízióból, akár a Magyar Televízióból, akár a Rádióból. Tehát én úgy érzem, hogy azok, akik bírálják ezt a rendszert és úgymond féltik a műsorkészítőket, valamilyen formában árnyékokkal küzdenek, különösen annak fényében, amiről beszéltem, a nyolc évvel ezelőtti leépítésekkel kapcsolatban.

- Majd ennek kölcsönösen utána nézünk, hogy mi volt nyolc évvel ezelőtt. Azt mondja meg nekem, hogy mennyire van beavatva a közszolgálati közalapítvány kuratóriuma. Végül is Önök ülnek ennek a közszolgálati médiumcsoportnak a csúcsán. Mennyire van beleszólásuk abba, ami történik?

- A jelenlegi érvényes médiatörvény értelmében hozzánk tartozik minden olyan döntés, ami a vagyonnal kapcsolatos és a vagyonátadásokkal kapcsolatos, valamint azok, ha például a Zrt-k vezetői szerződést akarnak kötni. Akkor hozzánk kell hozniuk egy bizonyos értékhatár fölött előzetes jóváhagyásra. Jelenleg a mi munkánk a parlamenti országgyűlési határozat és a törvények alapján az, tehát azon dolgozunk, hogy a megszűnő közalapítványok adminisztrációját, vagyonát hogyan tudjuk integrálni. Azonkívül, hogy az előkerült problémákat hogy tudjuk kezelni. Bizonyára Ön is hallotta azt az esetet, hogy most kerül elő olyan szerződés, aminek ki kellene kerülnie az internetre, hogy a Duna Televízió bizonyos vezetői nyolcmillió forintért saját maguk és családtagjaik számára biztosítottak magas orvosi ellátást.

- De ugye nem ez a legfontosabb most a közmédiában?

- Nem. De mondok még valamit, ami szintén Duna Televíziót érinti. Sajnálatos módon ott hónapokkal ezelőtt azt mondták a felügyelőbizottságnak, hogy nincs dolguk, tiszteletdíjat se kaptak és munkalehetőségük sem volt, ami szintén törvénytelen volt. Tehát a törvényes állapotok helyreállítása is a feladatunkhoz tartozik, mindenhol meg is tettük. Azonkívül a jelenlegi törvény értelmében a vagyonátadás az egyik legnagyobb feladatunk, tehát először is mind a négy intézményben végig kellett vennünk azt, hogy milyen jelenlegi vagyonnal rendelkezik. Nekünk lesz a feladatunk azt eldönteni, hogy a számba vett vagyontárgyak közül mi az, ami marad a részvénytársaságoknál, és mi az, ami az alapba megy. Itt a részvénytársaságok vezérigazgatóinak van javaslattételi joga. Tehát az új, illetve a régi médiatörvény alapján is nekünk elsősorban a vagyongazdálkodás a feladatunk.

Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!

• < Előző
• Következő >