Függetlenített szakszervezeti vezetők
- Részletek
- Balogh S. Éva
- 2010. január 13. szerda, 03:35
Amikor egy amerikai barátnőmnek futólag megemlítettem, hogy a magyar állami vagy önkormányzati nagyvállalatoknál egyes szakszervezeti vezetők fizetését a vállalat állja, egyszerűen nem akart hinni a fülének. „Viccelsz,” mondta. Dehogy viccelek. „De hát ez nonszensz! Ilyen nincs.” De bizony van. Magyarországon.
Nem tudom, mi a helyzet a többi poszt-kommunista országban, de azt veszem ki az olvasmányaimból, hogy ez az őrült ötlet a létező szocializmus öröksége. Olvastam egy idős hölgy visszaemlékezését, amelyben megemlíti, hogy még a hetvenes évek végén az a megtiszteltetés érte, hogy „függetlenített szakszervezeti vezető” lett belőle. Pedig nagyon nem akarta eleinte, mivel nagyon szerette a munkáját, de rájött, hogy emellett a felelős munka mellett másra nem jutott volna ideje. A vállalat 14 000 embert foglalkoztatott.
Nem tudom persze, hogy a hölgy vállalatánál hány szakszervezet volt. Az az érzésem, hogy mindössze egy. Nem úgy mint mostanában. Ahogy hallom a BKV-nál „mindössze” huszonhat szakszervezet működik! Huszonhat! Az ember lélegzete eláll! A MÁV-nál is van egy csomó, talán nem huszonhat, de túl sok. És ami a legfelháborítóbb, hogy ezeknek a függetlenített szakszervezeti vezetőknek a fizetését a vállalat állja.
A létező szocializmusban ez a gyakorlat talán nem is volt annyira nevetséges, mint mostanában. Ugyanis akkoriban a szakszervezeti vezető leginkább olyan dolgokkal foglalkozott, mint a dolgozók nyaralása és a hasonló természetbeli juttatások adminisztrációja. Gondolom, ők intéztek a tagsági járulékok beszedését is. Akkoriban a szakszervezeti vezetők nem sztrájkok megszervezésével foglalkoztak. Mostanra pedig az a nevetséges helyzet állt elő, hogy a vállalat fizeti az ellene irányuló sztrájkok vezetőinek létfenntartását.
Ideje lenne ennek véget vetni. Ha a dolgozóknak szakszervezetekre van szükségük, akkor azokat bizony a tagságnak kell fenntartani, beleértve a szakszervezeti vezetők fizetését is – mindent a tagdíjakból kell fizetni. Lefogadom, hogy ha ez lenne a helyzet, akkor a BKV-nak nem lenne huszonhat szakszervezete.
Először nem is értettem, hogy miért „függetlenített” a függetlenített szakszervezeti vezető. Mindössze arra tudok gondolni, hogy függetlenített a munkától. A vállalat alkalmazottja, csak éppen nem kell neki buszt, villamost vagy mozdonyt vezetnie.
Ezért a kellemes pozícióért, amely, gondolom, nem igényel sok munkát, kivéve amikor tárgyalásokra kerül sor a vállalat vezetősége és a szakszervezetek között, magas fizetést kapnak ezek a szakszervezeti vezetők. Nem is csoda, hogy nem szeretnek a fizetés összegéről beszélni. Az egyetlen adatot 2007-ből sikerült találnom, e szerint a BKV-nál hamarosan „ … véglegesülhet a vezérigazgató és a kollektív szerződést aláíró szakszervezetek között az a megállapodás, amelynek tervezete szerint taglétszámtól függően 300-600 ezer forintos alapbért [kiemelés tőlem] kapnának a függetlenített szakszervezeti vezetők. A 300 tagnál kisebb szakszervezet elnöke 300 ezer forintot, a 2001 főnél több taggal rendelkezőké pedig 600 ezer forintot kapna.” Ez csak az alapbér, és két évvel ezelőtti összegekről van szó. Ugyanebben az évben arról lehetett olvasni, hogy Gaskó István milliókat visz haza havonta. Gazdag ember.
Kálmán Olga Gaskó Istvánnal készített interjújában hétfőn rákérdezett, Gaskó elfogadhatónak találja-e, hogy „kárt okoz kenyéradó gazdájának”, a MÁV-nak, amikor sztrájkot szervez. Gaskónak nagyon nem tetszett a „kenyéradó gazdája” kifejezés. Lealacsonyítónak találta. Talán a vadkapitalizmusban volt olyasmi, hogy „kenyéradó gazda”, ma már ilyesmi nem létezik. „A munkaadó és a munkavállaló egyenjogú. Ő adja munkát és én elvégzem… Én adom neki a kenyeret azzal, hogy dolgozom.” Csak azt tudnám, mit is termel Gaskó István a MÁV-nál.
Különböző internetes portálokon nagyban folyik a vita arról, hogy hány BKV-s szakszervezeti vezető hány millió forintot visz haza havonta. Az egyik hír szerint tizenkét függetlenített szakszervezeti vezető kap a vállalattól összesen 141,5 millió forintot egy évben. Ez az összeg az általam megtalált 2007-es adatok fényében nem elképzelhetetlen.
Bolgár György „Megbeszéljük!”című műsorában faggatta Nemes Gábort, a BKV sztrájkbizottságának szóvivőjét ezekről a fizetésekről, de Nemes hirtelen amnéziás lett, és nem is értette pontosan a kérdést. Helyében gondolom én is csak makogtam volna.
Sok minden régi kacatot a létező szocializmusból ki kellene dobni. Köztük a „függetlenített szakszervezeti vezetőket” is.
