Orbán Raszputyinja
- Részletek
- Napi apró
- 2014. december 23. kedd, 04:36
- Huszár Ágnes
A média és a közvélemény sokat foglalkozik Habony Árpáddal, a miniszterelnök hivatalos állással és beosztással nem rendelkező, de annál befolyásosabb tanácsadójával. A média leginkább bosszantó külsőségeken, például a nevezetes Gucci táskán rugózik, amellyel a főtanácsadó átsétált a Kossuth téri tüntetők között. Mások hirtelen meggazdagodását, és környezetének gyanús ingatlanügyeit említik.
A jobb memóriájúak emlékeznek arra az esetre is, amikor Habony leütött egy nyugdíjas férfit, és hasbarúgta a feleségét, mert a terepjárója előtt akartak átmenni az utcán. Habony a bíróságon azzal védekezett, attól félt, hogy a házaspár ki akarja rabolni (?!). Jogerősen elítélték és próbaidőre bocsátották, de a miniszterelnöki bizalom ettől egy szemernyit sem rendült meg benne.
Ezek mind ellenszenves és bosszantó dolgok, egy kulturálatlan és agresszív parvenü polgárpukkasztó játszadozásai. De ne legyenek kétségeink, Habony a legnagyobb kárt nem ellenőrizhetetlen, a külsőségek alapján orbitális méretű javadalmazásával okozza mindannyiunknak, hanem azzal, amiért kapja. A tanácsadói tevékenységével.
A PM nemrégiben Habony Árpádot a miniszterelnök Raszputyinjának nevezte.
Találó megnevezés. Raszputyin II. Miklós cárnak volt a bizalmasa, és minden ügyben, beleértve a külpolitikai és hadászati kérdéseket is, legfőbb tanácsadója. A bizalom azon alapult, hogy ez a tanulatlan szibériai szélhámos időszakos javulásokat ért el a haemophiliás cárevics állapotában. Meggyógyítani persze nem tudta, de a babonás cárné, és hatására az udvar és maga a cár is, hinni kezdett Raszputyin isteni elhivatottságában, és szentként kezdte tisztelni. Raszputyin „sztarecnek” szólíttatta magát, bár teológiai végzettséget nem szerzett, s legfőbb teológiai alapelve abban foglalható össze, hogy csak az elkövetett bűnből sarjad ki igazi erkölcsi megtisztulás. Ennek szellemében gyakorolta is a bűnt, főleg az ivászat és a paráználkodás terén tüntette ki magát. Paléologue, a cári Oroszországban székelő utolsó francia nagykövet így jellemzi ezt a sötét figurát: „az események úgy alakultak, hogy ez a tudatlan paraszt politikai eszközzé vált. Befolyásos személyiségek csoportosultak körülötte, akik sorsukat az övéhez kötötték. [...] Könnyen elképzelhető, mekkora hatalmat jelent ezeknek a befolyásos embereknek az együttese egy olyan egyeduralmi és központosított államban, mint Oroszország.” *
Miklós és környezete vakon követte őt, a cár mint legfőbb hadúr Raszputyin égi sugallatai alapján vezényelte a csapatokat, tábornokai és szövetségesei, például a franciák őszinte rémületére. A cár minden észérvvel szemben ragaszkodott a „sztarec”-hez, így az energikus Juszupov hercegek vették kezükbe a dolgok irányítását. Jól tudjuk, hogyan végezte Raszputyin, ha máshonnan nem, Elem Klimov 1981-ben bemutatott Agónia című filmjéből.
Raszputyin likvidálása azonban már nem tartóztatta fel a birodalom agóniáját. Eszelős „tanácsai” hozzájárultak ahhoz, hogy Oroszország elveszítette minden nemzetközi hitelességét, Lenin és társai pedig a háborús ellenfél pénzével és segítségével eljutottak Szentpétervárra a nevezetes lezárt vagonokban. Ott aztán kirobbantották az októberi forradalmat, amely megalapozta a hetven évig tartó szovjet diktatúrát. **
Habony, Orbán főtanácsadója szintén alaposan befolyásolja a magyar bel- és külpolitikát. Állítólag tőle származik a „rezsicsökkentés” ötlete, amely sokakat tart bent a Fidesz táborában, bár egyértelműen károsan befolyásolja az energiahordozók belső piacát és ellentétes az Európai Unió belső szabályozásával. Nyugati ismerőseink jókat kuncognak a magyar „rezsicsökkentésen”, hiszen az ő gáz- és villanyszámlájuk legalább annyival csökkent, mint a miénk, csak ezt ők nem a kormányuk zsenialitásának, hanem a valódi oknak, a szénhidrogének világpiaci árcsökkenésének tudják be.
Nem csodálnám, ha Habony spin doctori agyából pattant ki a „keleti nyitás” külpolitikája is, azon belül az Oroszországhoz való közeledés. Ehhez nyilván jó indoknak látszott Oroszország „konzervatív fordulata”. Ami egyrészt a „kereszténység” hivalkodó mutogatását jelenti, akárcsak a magyar főméltóságok esetében. Amikor Putyin Magyarországra látogatott, első kérése az volt, hogy templomba kíván menni. El is vitték a Duna-parti görögkeleti templomba. (Nem biztos, hogy a jelenlegi, dunakeszi futsal-játékosokkal feljavított külügy meg tudná oldani ezt a diplomáciai feladatot.)
Oroszországban az utóbbi pár évben felerősödött szexizmus, a másként gondolkodók üldözése, és az emberi jogok semmibe vétele. Külpolitikai szempontból a putyini „konzervativizmus” a Szovjetunió széthullása után elveszített területekre való fokozatos visszanyomulást jelent. A beavatkozások során nem riadnak vissza a nemzetközi egyezmények figyelmen kívül hagyásától. Ennek legeklatánsabb példája a Krím „visszafoglalása” volt, amelyet Putyin azzal magyarázott, hogy a félsziget „spirituálisan” összetartozik Oroszországgal. A magyar kormány minden riasztó jel ellenére aláírta a Paks II megépítésére vonatkozó megállapodásokat, és tartalmukatt sűrű titokként kezeli. Ezzel a magyar energiapolitikát hosszú időre egy megbízhatatlanságát többször igazoló, nagyhatalmi ambíciókat dédelgető partnerhez kötötte.
A „keleti nyitás” politikájának egyelőre egyetlen kézzelfogható „eredménye” az, hogy európai és NATO-szövetségeseink bizalma alaposan megrendült bennünk. Ezt tovább mélyíti az őrült ötletek sorjázása az Egyesült Államokkal kapcsolatban. Vajon Habony kivételes agyából pattant ki az ötlet André Goodfriend mentelmi jogának felfüggesztéséről is? Szijjártó KÜKÜM-miniszter mindenesetre már fogalmazza is a levelet az amerikai külügyminisztériumnak.
Ha ő az ötlet forrása, Orbán tanácsadója ezzel tényleg raszputyini dimenziókat öltött, a Fidesz politikája pedig az agónia jeleit kezdi mutatni.
* Maurice Paléologue, A cárok Oroszországa az első világháború alatt. Budapest: Európa, 1982, 88.
** Pearson, Michael (19902) Der plombierte Waggon. Lenins Weg aus dem Exil zur Macht. München: Heine.
