Lábjegyzet Assmann cikkéhez
- Részletek
- Napi apró
- 2014. december 21. vasárnap, 03:36
- Huszár Ágnes
Néhány szóval szeretném megvilágítani azokat a körülményeket, amelyek Aleida Assmannt a Neue Zürcher Zeitungban megjelent cikkének megírására inspirálták.
Assmann, a konstanzi egyetem kulturális emlékezettel foglalkozó professzora 2014 novemberének végén a Petőfi Irodalmi Múzeum „Holokauszt és irodalom” című konferenciájának előadójaként látogatott el Budapestre. Ekkor kérte fel Jutta Gehrig, a budapesti Goethe Intézet igazgatója, hogy vegyen részt az intézet „Vigyázat, könyvek!” című sorozatában. A beszélgetés témája Assmann két 2013-ban megjelent könyve alapján az emlékezetkultúra volt*. Magyar oldalról részt vett a beszélgetésben Erős Ferenc szociálpszichológus, akinek számos írása szól a holokauszttraumáról, a feldolgozásáról és emlékezetkultúrává nemesítéséről. A beszélgetést én moderáltam.
Amikor aznap délután találkoztunk Assmann professzorral, szóba kerültek az emlékezetkultúra tárgyiasult formái, az emlékművek. Kérésére együtt megnéztük a Duna-parti cipők emlékművét, és ellátogattunk a Szabadság térre is. Assmannt valósággal sokkolta a hivatalos emlékmű látványa, ez írásából is kiderül. Amit viszont egészen egyedülállónak talált, az az „ellen-emlékmű” volt, a szoborral szemben összegyűjtött személyes tárgyak, fényképek, virágok és a két szembe fordított üres szék, a vizuális jele annak, hogy a hivatalosság még a visszaemlékezés ügyében sem áll szóba a civil társadalommal. Még ezen a nyirkos őszi estén is „őrizték” a helyet, odalépett hozzánk egy férfi, beszélt az emlékműről és az ellene szerveződött ellenállásról, és egy angol nyelvű ismertetőt nyújtott át a professzornak.
Este a Goethe Intézet nagytermében népes és lelkes közönség figyelte beszélgetésünket az emlékezés kultúrájáról. A témának különös aktualitást kölcsönzött a holokauszt hetvenedik évfordulója, amelyet egészen másként élnek meg a különböző országokban. Assmann így látja a magyar visszaemlékezés sajátosságát:** „Magyarország ebben a tekintetben egészen kivételes ország, más közép-európai országokban nem tapasztaltam ilyen lenyűgözően intenzív szembenézést a múlttal. Roppant érdekes ez az emlékmű, köszönöm Önöknek, hogy megmutatták nekem. Az állam felállított valamit csak úgy, egy éjszaka, fel sem avatták, ez egy félszívvel emelt monumentum. Látunk ott viszont egy ellen-emlékművet. Az állami monumentum egy olyan historizáló, szimbolikus nyelvet beszél, amelyet ma már alig értenek, a másik viszont, ami nagyon megragadó, egyes emberi sorsokat mutat fel. Ahogy ez a kettő szemben áll egymással, az csodálatosan eleven képet ad arról a társadalomról, amely így reagál. Az emlékmű olyan, mint egy lázmérő, amely nemcsak méri a társadalom hőmérsékletét, hanem emeli is. A hatvannyolcas generáció itt hiányzott, de a feladatát most, úgy tűnik, egy másik veszi át. Valami formálódik itt, ezt nagyon szemléletesen mutatja az, hogy még este is állnak kinn emberek, akik információkat osztanak. Ez az emlékmű segít az embereknek abban, hogy a saját nézeteiket még tisztábban tudják artikulálni.”
A beszélgetés a jelenlévők bevonásával folytatódott. A „Szabadság tériek”, Magyar Fruzsina és Mécs Imre a saját történetüket, a rendőrségi vegzálást és a bírósági utójátékot is elmesélték. Ennek lenyomatai is megtalálhatók a cikkben, például abban, hogy a hivatalos emlékművet hozzájuk hasonlóan „izé”-ként említi.
A következő napokban, a PIM konferencia idején Assmann megismerte a Trefort-kerti emlékművet is, amelyet a szemlélőket megszólító és az emlékezés folyamatába bevonó modern, de mindenekelőtt hiteles műalkotásnak tart.
Ennek a benyomásokban és élményekben gazdag budapesti látogatásnak az emlékei inspirálták Assmann írását.
* Ist die Zeit aus der Fugen? Aufstieg und Fall des Zeitregimes der Moderne. (Kizökkent az idő? A modern időfelfogás dicsősége és bukása.) München, Carl Hanser; Das neue Unbehagen an der Erinnerungskultur. Eine Intervention. (Az új rossz közérzet az emlékezetkultúrában. Beavatkozás.) München, C. H. Beck.
** A beszélgetésről hangfelvétel készült, ezt lejegyeztem és magyarra fordítottam. Assmann szavait ebből idézem.
