rss      tw      fb
Keres

Die Zeit: Felhívás párbeszédre Oroszországgal




Roman Herzog, Antje Vollmer, Wim Wenders, Gerhard Schröder és sokan mások felhívásban szólítanak fel a párbeszédre Oroszországgal. A Zeit online dokumentálja a felhívást.


A politika, a gazdaság, a kultúra és a sajtó több mint 60 személyisége felhívásában nyomatékosan óv az Oroszországgal való háborútól, és új enyhülési politikát követel Európa számára. A felhívást a német szövetségi kormányhoz, a parlamenti képviselőkhöz és a sajtóhoz intézték.


A felhívást Horst Teltschik (CDU) volt kancellári tanácsadó, Walter Stützle (SPD) volt védelmi államtitkár, én Antje Vollmer (zölek) volt parlamenti alelnök kezdeményezte. „Politikai jelzést akarunk, hogy az orosz Ukrajna-politika jogos bírálata nem vezet oda, hogy felmondjuk azt a haladást, amelyet az elmúlt 25 évben elértünk az Oroszországgal fenntartott kapcsolatokban” – mondja Teltschik a felhívás indíttatásáról.



Újra háború Európában? A mi nevünkben nem!


Senki nem akar háborút. Csakhogy Észak-Amerika, az Európai Unió és Oroszország elkerülhetetlenül ehhez közelednek, ha nem állítják meg végleg a fenyegetés és viszontfenyegetés vészterhes spirálját. Minden európai, Oroszországot is beleértve, közös felelősséget visel a békéért és biztonságért. Csak az nem lép tévútra, aki nem téveszti szem elől ezt a célt.


Az ukrajnai konfliktus azt mutatja: nem jutottunk túl a hatalom és uralkodás vágyán. A hidegháború végén, 1990-ben valamennyien ebben bízhattunk. Az enyhülési politika sikerei és a békés forradalmak azonban elaltatták az éberségünket. Keleten is és nyugaton is. Amerikaiaknál, európaiaknál és oroszoknál egyaránt feledésbe merült az a vezérelv, hogy kapcsolataikból tartósan száműzzék a háborút. Mással nem magyarázható sem az, hogy a Moszkvával való együttműködés egyidejű elmélyítése nélkül terjeszkedett Kelet felé a Nyugat, sem pedig az, hogy Putyin a nemzetközi joggal szembe menve annektálta a Krímet.


A földrészre leselkedő súlyos veszély pillanatában különleges felelősség hárul Németországra a béke megőrzéséért. Az orosz emberek megbékélési vágya nélkül, Gorbacsov nagyvonalúsága nélkül, nyugati szövetségeseink támogatása nélkül és az akkori szövetségi kormány körültekintő eljárása nélkül nem szűnhetett volna meg Európa megosztottsága. A német egység békés megteremtésének lehetővé tétele a győztes hatalmak nagyvonalú, bölcs gesztusa volt, történelmi jelentőségű döntés. A kettéosztottság meghaladásával Vancouvertől Vlagyivosztokig terjedő működőképes európai béke- és biztonsági rendszernek kellett volna kibontakoznia, miként azt mind a harmincöt EBESZ-tagország állam- és kormányfői 1990 novemberében a „Párizsi Charta az új Európáért” aláírásával szentesítették. A közösen meghatározott elvek és az első konkrét intézkedések alapján „közös európai háznak” kellett volna felépülnie, amelyben minden részvevő állam egyenlő biztonságot élvez. A háború utáni politikának ez a közös célja mindmáig nem teljesült. Az embereknek újra félniük kell Európában.


Mi, aláírók felhívjuk a szövetségi kormányt, hogy tegyen eleget felelősségének, amelyet az európai békéért visel. Európának új enyhülési politikára van szüksége. Ez csak egyenjogú, egymást tiszteletben tartó partnerek között, az egyenlő biztonság alapján képzelhető el. A német kormány nem lép különútra, ha ebben a zsákutcás helyzetben továbbra is megfontoltságra és az Oroszországgal folytatandó pártbeszédre hív fel. Az oroszok ugyanolyan joggal, ugyanolyan határozottan kérhetik számon a biztonságot, mint a németek, a lengyelek, a baltiak vagy az ukránok.


Nem szoríthatjuk ki Oroszországot Európából. Ez történetietlen, ésszerűtlen lenne és veszélyeztetné a békét. Az 1814-es bécsi kongresszus óta Oroszország Európa elismert meghatározó hatalmai közé tartozik. Véresen belebukott mindenki, aki erőszakkal próbált meg ezen változtatni – utoljára a nagyzási hóborttól sújtott hitleri Németország, amely 1941-ben gyilkos módon próbálta meg leigázni Oroszországot is.


Felhívjuk a Német Szövetségi Gyűlés képviselőit mint a nép által megbízott politikusokat, hogy – megfelelve a helyzet komolyságának – őrködjenek afölött, hogyan teljesíti a szövetségi kormány a béke iránti elkötelezettségét. Aki ellenségképeket gyárt és egyoldalúan vádaskodik, olyan időpontban élezi a feszültségeket, amikor a jelzőket enyhülésre kellene állítani. A kizárás helyett a bevonás legyen a német politikusok vezérmotívuma.


Felhívjuk a médiát, hogy az eddiginél egyértelműbben tegyen eleget az előítéletmentes tájékoztatási kötelezettségének. Vezércikkírók és jegyzetírók démonizálnak egész népeket, anélkül, hogy kellőképpen figyelembe vennék a történetüket. Minden, a külpolitikában jártas újságíró megértheti az oroszok aggodalmát, amióta NATO-tagországok ajánlottak 2008-ban tagfelvételt Grúziának és Ukrajnának. Nem Putyinról van szó. Az államok vezetői jönnek és mennek. Európáról van szó. Arról van szó, hogy az emberek ne féljenek újra a háborútól. Ehhez nagyban hozzájárulhatnak a felelős, alapos ismeretszerzésre épülő tudósítások.


1990 október 3-án, a német egység napján mondta Richard von Weizsäcker szövetségi elnök: „Vége a hidegháborúnak. Majdnem minden országban győzött a szabadság és a demokrácia... Most úgy erősíthetik és úgy intézményesíthetik egymáshoz fűződő kapcsolataikat, hogy először bontakozzon ki közös együttélési és békerendszer. Ezzel történetük alapjaiban új fejezete kezdődik Európa népei számára. A cél az összeurópai egyesülés. Ez nagy horderejű cél. Elérhetjük, de el is hibázhatjuk. Világos alternatíva áll előttünk: egyesítjük Európát vagy hagyjuk, hogy a szomorú történelmi példák mintájára nacionalista konfiktusokba essen vissza.”


Az ukrajnai konfliktusig helyes úton tudtuk magunkat Európában. Negyedszázad elteltével Richard von Weizsäcker figyelmeztetése aktuálisabb, mint valaha.


***


A hatvan aláíró között van Klaus Maria Brandauer színész, Ingo Schulze író, Herta Däubler-Gmelin volt igazságügyminiszter (SPD), Eberhard Diepgen volt berlini főpolgármester (CDU), Erhard Eppler volt nemzetközi együttműködési miniszter (SPD), Roman Herzog volt szövetségi elnök (CDU), Siegfried Jähn volt NDK-űrhajós, Margot Käßmann volt evangélikus püspök, Lothar de Maizière, az NDK utolsó miniszterelnöke (CDU), Hanna Schygulla színész, Otto Schily volt belügyminiszter (SPD), Gerhard Schröder volt kancellár (SPD), Manfred Stolpe volt brandenburgi miniszterelnök (SPD), Walther Stützle volt honvédelmi államtitkár (SPD), Horst Teltschik, Helmuth Kohl egykori kül- és biztonságpolitikai tanácsadója (CDU), Hans-Jochen Vogel volt igazságügyminiszter (SPD), Antje Vollmer volt parlamenti alelnök (Zöldek), Wim Wenders rendező.