rss      tw      fb
Keres

Európa, az oroszok és mi




Oroszország külpolitikája érezhetően megváltozott az elmúlt két év folyamán. A belső gazdaság gyengeségét sokáig ellensúlyozta a szénhidrogének magas ára, ennek vége lett a mostani áresés következtében, az ország gazdasági ereje meggyengült, pénzügyi pozíciói labilissá váltak. Ezzel párhuzamosan felerősödtek a nagyhatalmi gesztusok, például a katonai erőre való retorikai utalások. Ezt követte, immár a tettek mezején, az ukrajnai eseményekbe való katonai beavatkozás, a Krím „visszafoglalása”, a Boeing 777 katasztrófája.


Európában aggodalommal figyelik az oroszországi eseményeket. A németországi demokratikus oldal egyik mértékadó orgánuma, a Neue Gesellschaft/Frankfurter Hefte csaknem egész szeptemberi száma Oroszország új „útjával” foglalkozik.


Adam Krzemiński, a varsói Polytika szerkesztője a mai eseményeket széles történelmi tablóba helyezve értelmezi. (1 )Számára a Krím elfoglalása a cári és sztálinista nagyhatalmi mentalitás lépése, szerinte Putyin Oroszország gazdasági gyengeségét és a végbe nem vitt modernizálást kívánja imperialista allűrökkel leplezni. Ezzel azonban végleg elszakadhat Európától és az egész nyugati szövetségesi rendszertől.


Rudolf Traub-Merz és Felix Hett szerint Oroszország mára magához tért a kétpólusú világrend összeomlásából, és bejelentette igényét a létező hatalomcentrumok egyikére. Ahogy Medvegyev fogalmazott: „Oroszország ma globális játékos!” (2)


Az egyetlen demokratikus oroszországi párt, a Jabloko pártigazgatója Oroszország „konzervatív fordulatát” külpolitikai szempontból úgy jellemzi mint fokozatos visszanyomulást a Szovjetunió széthullása után elveszített területekre. Ezt részben a helyi orosz lakosság védelmével, részben biztonságpolitikai célokkal indokolják, a beleavatkozások során a kormány nem riad vissza a nemzetközi egyezmények figyelmen kívül hagyásától. Ezt a lakosság jó része helyeslően fogadja, mivel a helyi sajtó részben visszatért a szovjet propaganda bevált kliséihez, benne az Egyesült Államok és az EU ellenségként való megjelenítéséhez. (3)


Cristoph Zöpel volt államtitkár nagyon keményen fogalmaz, szerinte Putyin Oroszországa nem áll már értékközösségben az európai országokkal: ezt az emberi jogok oroszországi semmibevétele jelzi. Belpolitikai szempontból ezen csak egy rendszerváltás változtathat. Az Egyesült Európának és Németországnak megrendült a bizalma Oroszországban, amit csak az állíthat helyre, ha újra az emberi szabadságjogok kölcsönös tiszteletben tartásának a bázisán tárgyalhatnak vele. (4)


A magyar külpolitika képviselői aligha kísérik figyelemmel Oroszország és a nyugati világ viszonyának finomabb és durvább változásait, különben nem követnék azt a gyermeteg hintapolitikát, amely egyre megbízhatatlanabbnak láttatja Magyarországot európai és amerikai szövetségeseink szemében. Közben nyilvánvalóvá vált az is, hogy Putyin aligha hálálja meg Orbánék kiállását és „hűségét”, hiszen a Déli Áramlat Ankarában bejelentett felfüggesztését nagy valószínűséggel ők is a sajtóból tudták meg.


A mai helyzetből visszatekintve különösen elhamarkodottnak tűnik, hogy Orbán miniszterelnök 2014 januárjában aláírta Putyinnal a Paks II-ről, a következő évtized legjelentősebb beruházásáról szóló megállapodást. A döntést nem előzte meg semmiféle „nemzeti konzultáció”, sem a szakemberek megkérdezése.


Közismert a beruházás hatalmas biztonságtechnikai kockázata, mindenekelőtt a hulladék elhelyezéséé, hiszen „Magyarországon 32 évvel az atomerőmű üzembe helyezése után a magas radióaktivitású hulladékok elhelyezésére még konkrét tervek sincsenek” (5). A másik jelentős tény a korrupciós kockázat. Az Energiaklub által közreadott részletes és alapos elemzés a korrupció által eltüntetett pénzek arányát az összes költség 13–16 százalékára becsüli. Ez a mai tervezett áron azt jelenti, hogy a budapesti négyes metróvonal felépítésének összes költsége – alagútfúrással, metrókocsikkal, sínekkel együtt – haveri zsebekbe fog vándorolni. A mi közös pénzünkből, tegyük hozzá.


Sokan már abban kezdtek reménykedni, hogy a beruházás – Oroszország gazdasági meggyengülése miatt – egyszerűen elmarad. Ebben a légkörben került sor 2014 december 10-én – stílusosan a korrupció elleni harc nemzetközi napján – az Energiaklub és a Friedrich Ebert Alapítvány közös rendezvényére a Paks II beruházás etikai dimenzióiról és a beruházás jelenlegi helyzetéről. Ez a paksi beruházásról szóló ötödik, utolsó rendezvény – jelentette be a szervezők egyike. Az idén az utolsó – javította ki magát –, hacsak el nem marad a beruházás. Halk kuncogás szaladt át a termen. A vidámság nem tartott soká, még a délelőtti előadások közben bejelentették a hírt: az orosz és a magyar fél aláírta a megállapodásokat.


Ennek a friss hírnek a fényében még elgondolkodtatóbb volt Béres Tamásnak, az Evangélikus Hittudományi Egyetem tanárának előadása a német és a magyar döntési folyamat összehasonlításáról. 2013-ban, a fukushimai reaktorkatasztrófa hírére Németországban felállították a megbízható energiaellátás lehetőségeit kutató bizottságot. Ebben a természettudományok jelentős képviselői mellett helyet foglalt Ulrich Beck, a világhírű kockázatkutató, illetve a felekezetek képviselői is. Ebből világos, hogy itt egy közösségi döntés előkészítéséről volt szó, amelyben erkölcsi megfontolások komoly szerepet játszottak, következménye pedig a kevéssé biztonságos atomerőművek bezárása volt.


Lányi András, az ELTE Társadalomtudományi Karának docense Bős-Nagymaros és Paks II beruházásait hasonlította össze. Szerinte a kettőben közös, hogy az országnak egyikre sem volt pénze, szüksége és a döntésre politikai felhatalmazása. Lányi megengedhetetlennek nevezte, hogy egy kifutó technológiájú erőmű kedvéért a következő nemzedékek terhére vállal a mai kormányzat beláthatatlan környezeti kockázatokat és jelentős – devizában történő – eladósodást.


Bajmócy Zoltán, a SZTE Gazdaságtudományi Karának docense döntéselméleti szempontból közelítette meg a témát. Szerinte nem megnyugtató a döntést a megéri-e kérdésre adott esetleges igenlő válaszra alapozni, hiszen pénzben kifejezhetetlen következményekről is szó van. Megengedhetetlennek nevezte a közösség kizárását a döntésből, történjék ez a szakértelem vagy a hatalom hiányára való hivatkozással.


A délutáni ülésszak első előadását Perger András tartotta (Energiaklub) Paks II titkairól, amelyek a délelőtti szerződéskötéssel tovább gyarapodtak. Elmondta, ötször kellett bírósághoz fordulni közérdekű adatokért, s ekkor is csak megcsonkított iratokat kaptak, fontos adatok kitakarásával. Nincsenek megbízható becslések a beruházás végösszegéről, műszaki-energetikai adatairól, beleértve a hűtés technológiáját és a hulladék kezelését.


Aszódi Attilától, a paksi kapacitás fenntartásáért felelős kormánybiztostól, aki ekkor érkezett a tanácskozásra, a titkokat övező fátyol fellebbentését várták a hallgatók. Hiába. Kevés konkrét kérdésekre válaszolt egyáltalán – biztonságpolitikai okokból, mint mondta. A szerződés pedig magánjogi szerződés, így az adatai titkosak. Még arra a kérdésre sem adott feleletet, hogy végeredményben mennyibe fog kerülni a beruházás. Annyi lesz, amennyi a tervben szerepel, mondta. Ez illuzórikus, hiszen tudjuk, hogy az 1966 és 1996 között épült 75 amerikai erőmű beruházási költségei átlagosan közel háromszorosan haladták meg az eredetileg tervezettet. A finnországi Olkiluoto szigeten működő atomerőmű III. blokkjának 2005-ben kezdődött az építése, s a költségei az eredetileg tervezett 3 milliárd euróról 8,5 milliárdnyira nőttek. Pedig a finnek a korrupciós lista nagyon előkelő helyén állnak, szemben velünk és orosz partnerünkkel.


A Paks vobiscum szerzői szerint: „a járulékos beruházásokat is figyelembe véve a projekt várható összes költsége mai áron 4500–5000 milliárd forintra tehető. 2026 és 2047 között a megállapodás évente mintegy 300 milliárd forinttal terheli a magyar költségvetést. A teljes hitelkeret lehívása után a devizában kibocsátott magyar államadósság közel egyharmadával fog emelkedni. Az árfolyamkockázat teljes mértékben a magyar felet terheli. Paks II a jelenlegi piaci ár kétszereséért tudna termelni. Versenyképességét a kormány úgy kívánja biztosítani, hogy az építésére felvett hitel kamatterheit (és a járulékos beruházások költségeit) teljes egészében a magyar adófizetőkre hárítja. A választott finanszírozási konstrukció ellenkezik az uniós versenyjoggal”. (6)


Ezt az ajándékot kapjuk a kormánytól 2014 karácsonyára. Megint egy lépéssel közelebb kerültünk Oroszországhoz és egy lépéssel távolabb Európától.





(1) Adam Krzemiński, Die imperiale Haftcreme verwittert. Neue Gesellschaft/Frankfurter Hefte, 2014/9: 20-22.


(2) Rudolf Traub-Merz és Felix Hett, Russlands Rolle in der Welt. Neue Gesellschaft/Frankfurter Hefte, 2014/9: 23-26.


(3) Galina Michalewa I st der Widerstand gebrochen? Neue Gesellschaft/Frankfurter Hefte, 2014/9: 33-36.


(4) Cristoph Zöpel, EU-Strategie auf der Basis gemeinsamer wertgebundener Interessen. Neue Gesellschaft/Frankfurter Hefte, 2014/9: 37-40.


(5) Deák György András, Felsmann Balázs, Fülöp Sándor, Lányi András, Munkácsy Béla: Pax vobiscum. Kérdések és válaszok az új paksi atomerűműről. Környezeti Nevelési Hálózat Országos Egyesület. 2014, 27.


(6) Uo., 42.