Nacionalista internacionálé
- Részletek
- Fleck Zoltán
- 2010. március 23. kedd, 05:38
Gondolom, több olvasónk észrevette, hogy a Galamus hírei néha önmagukat írják. Sajátos párbeszédet folytatnak, tulajdonképpen felesleges a kommentár. Az információk kezelhetetlen mennyisége miatt van szükség a hírek szerkesztésére, így állhat elő az a helyzet, hogy két független hír egymáshoz közel kerülve megjeleníti például a kelet-európai bugyuta nacionalizmusok összes nyomorát.
Az egyik hírünk szerint a román forradalom szomorú évfordulóján az erdélyi magyarok legismertebb és legkevésbé diplomatikus politikusa a román szélsőséges nacionalistákat ostorozta, amiért azok magyar veszélyről, szeparatizmusról beszélnek, és ezzel akarják a székelyföldi régió tervét akadályozni.
Talán a román szélsőségesek örülnek annak a másik hírnek, amely szerint a következő magyar országgyűlésbe – az ország világraszóló szégyenére – minden bizonnyal bekerülő Jobbik egyik prominens alakja a trianoni békeszerződés erőszakos revízióját helyezte kilátásba.
Mi mást jelenthetnek a szélsőjobboldal házi jogászának szavai, amelyekkel a nemzeti önrendelkezéssel kapcsolatban népszavazással történő határmódosítást és ehhez szükséges erős hadsereget igényelt?
A "trianoni békeszerződések revízió alá vonását" a román nacionalisták kegyes ajándéknak tekinthetik, amellyel maguk és mások előtt is igazolhatják: a magyarok veszélyesek. Ilyen, a határon túli magyarokat nehéz helyzetbe hozó igazolásokra, enyhébb vagy hasonlóan durva megfogalmazásban, bármelyik jobboldali, nacionalista párt képes. A két hír egymás mellett éppen azt mutatja, hogy a kollégáknak szükségük van egymásra, a hergelésből élnek. Az teremti meg működésük értelmét, hogy szembeszállnak az Európai Unió integrációjából következő lehetőségekkel, a jogállami és modern autonómia érdekében tett lépésekkel.
Valóban van mitől tartania a román politikai elit demokratikus erőinek: a magyar szélsőjobboldal, ha teheti és hatalomhoz jut, nem válogat az eszközökben. Történelmi tapasztalatok arról is szólnak, hogy a magyar jobboldali középosztály nacionalizmusa erősebb volt annál, hogy érdemben akadályozza vagy ellensúlyozza a szélsőséges nacionalizmus romboló hatásait. Ezért a jobboldal fő ereje, amely hatalomba készülve a keleti szél hatásait érzi és maga is meglehetősen nacionalista, önmagában is elég ijesztő lehet egy környező állambeli politikus számára. Egy jelentős számú mandátummal rendelkező Jobbik pedig előbb-utóbb hatással lesz a külpolitikára (is).
Hogy kinek lesz ez jó? Kizárólag a román, magyarellenes nacionalistáknak, akiknek ezentúl nem kell összeesküvéselméleteket gyártaniuk, elég, ha belehallgatnak a magyar jobboldali politikai közbeszédbe. Nyilván eddig is gyűjthették munícióikat a Magyar Nemzet, a Magyar Hírlap, az Echo- és HírTv stb. műsoraiból, ezentúl azonban azok a mondatok valószínűleg kormányközeli mondatoknak fognak minősülni.
Először a határon túli magyarok fogják érzékelni, hogy rosszabbodik a helyzetük egy nacionalista magyar politika következtében, hogy nehéz érvelni azokkal szemben, akik Jobbik-szövegeket lobogtatva kérik számon a nemzetek együttélésére vonatkozó európai elveket.
A határon túli magyarokkal szolidáris magyar választónak ezzel az összefüggéssel is számolnia kéne. A Jobbik itthonról is, más szempontokból is elég ijesztő. Elsősorban azért, mert fontos stratégiai ügyekben nem nagyon különbözik a Fidesztől.
