Drogtesztre, magyar!
- Részletek
- Napi apró
- 2014. december 08. hétfő, 06:34
- Nagy Ödön
Hahó, emberek, a Mikulás járt a Fidesznél is! Csak nekik nem cukrot, diót és mogyorót hozott, Kocsis Máté budapesti VIII. kerületi polgármesternek legalábbis biztosan nem. Ő a csizmájában csak azt a díszesen csomagolt, káprázatos ötletet találta, amely a 12–18 év (!) közötti diákoknak, a választott politikusoknak (!!) és az újságíróknak (!!!) évenkénti kötelező drogtesztet írna elő. A frakció hétfőn már foglalkozik is a magasröptű ideával. Ejnye-bejnye, polgármester úr, nincs egy kicsit se hiányérzete? Hol maradnak a tigrisidomárok? Meg a biciklisták? Hát a CNC esztergályosok? Viccet félretéve, mintha valamikor a közelmúltban sajtóhír lett volna abból, hogy a kerületben megszüntették a tűcsere-programot. Az alapvető jogok biztosa ezt követően kérte Kocsis Mátét, hogy polgármesterként intézkedjen annak érdekében, hogy a kerületi drogfogyasztók ne maradjanak steril fecskendők nélkül, a használtakat pedig gyűjtsék össze. Történt az ügyben valami lépés? Hát persze, „befészkelte magát a droglobbi az ombudsmani hivatalba”.
Most akkor mit is akarunk? Nem szeretnék én belemélyedni a drogpolitika, a megelőzés, az elterelés, a büntetés satöbbi legmélyebb bugyraiba, de azért volna egy kérdésem. A drogos kezét szívbaj nélkül elengedjük, a 12 éveseket meg kötelező drogteszttel fenyegetjük? Remélem, megbocsátják nekem, hogy kicsit egyoldalú vagyok, a hír kapcsán a politikusok meg az újságírók vajmi keveset érdekelnek. Egyébiránt meg köszönöm Kocsis Máté aggódását, de a drogtesztekre fordítandó pénzt költsék csak bátran a rászorulók által hiányolt tűcserére. A gyerekemre majd első körben odafigyelek jómagam. Elvégre a drogmegelőzés szerintem otthon kezdődik. Igyekszem jól nevelni és példát mutatni. A kölcsönös bizalom jegyében. Hogy ez önmagában elég lesz-e? Nem tudom, de erősen bízom benne. Az, hogy én lehetek a kontroll, nekem többet ér. Hiszem, hogy ezzel sok szülő van így. Bár az eddigi tapasztalatok szerint a Fidesz mindent keresztül is ver a parlamenten, amit csak kitalál. Úgyhogy vegyük tudomásul, nincs apelláta, az állam jobban vigyáz a gyerekeinkre. Otromba a poén, de azért elképzelem a tanári fogadóórát a nem is oly távoli jövőben: – Gond van Pistikével, Kovács anyuka. Rendetlen, szétszórt, nem készül az órákra. – Jaj, tanárnő, azért tudna róla valami pozitívat is mondani? – Persze, itt van például a drogtesztje.
Volt időm megrágni a témát, és arra jutottam, hogy nekem is volna néhány ütős ötletem az évenkénti „kötelezőre”: 30-50 év közötti pedagógusoknak nyaranta lehetne mondjuk kötelező aszfaltozás. Májusi szülinapos kéményseprőknek politikai kommunikációs tanfolyam. Friss diplomás közgazdászoknak veteményeskert-gondozás. Taxisofőröknek „Nemzeti alkotmányozás a Fidesz-dogmák tükrében” OKJ-s kurzus. És végezetül egy kéthetes beutaló az Igazságügyi Megfigyelő és Elmegyógyító Intézetbe. Na de ezt már csak szigorúan annak, akire a jelek szerint komolyan ráfér.
Elvégre nem jár minden mindenkinek alanyi jogon. Van, amit ki kell érdemelni…
