Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. december 8.
- Részletek
- Bolgár György - Megbeszéljük
- 2010. december 10. péntek, 04:36
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Ön ma tartott egy sajtóértekezletet, és ezen válaszolt azokra a vádakra, amelyek az elmúlt hetekben, hónapokban Önt, illetve az Ön operaházi működését érték. Ezek közül hamarjában nekem az jut eszembe, hogy nagyon felelőtlenül költekezett, eladósodott az Operaház, ráadásul nyilván érezte, hogy súlyos számonkérés is következhet és ezért iratokat semmisített meg, nyilván olyanokat, amelyek kompromittálóak lehettek volna Önre nézve. Akkor most, hogy hosszabb szünet után megszólal – nyilván ki akarta várni, hogy valamilyen eredményre jussanak a vizsgálatok, vagy ki akarta várni, amíg megállapodnak az Ön távozásában – mégis hogyan tudna ezekre a vádakra, vagy a nyilvánossághoz eljutott támadásokra válaszolni?
Vass Lajos: - Igen. Köszönöm szépen a kérdést és a lehetőséget. Kettős céllal tartottam sajtótájékoztatót. Az egyik az volt, hogy az elmúlt négy évet – ami úgy állt össze, hogy egy évig voltam miniszteri biztos, három évig pedig főigazgató – értékeljem úgy, ahogy a vezető kollégáimmal látom, hogy mit csináltunk ez alatt a négy év alatt. Természetesen nem igaz, hogy mi az abszolút igazság birtokosai vagyunk és hogy hibátlanok vagyunk. A másik pedig – pont amit Ön is említett –, hogy a mi elmúlt négyéves munkánk, az én személyes munkám is eléggé sárba lett tiporva. Többek között azzal, amit említett az előbb, hogy eladósodott az Operaház, nevezetesen 1 milliárd 300 millió forint hiánya van. Azért nem szólaltam meg eddig, mert zajlott az átadás és az átvétel, ami körülbelül másfél héttel ezelőtt fejeződött be. Ennek megvan a törvényi szabályozása, menetrendje, és ezt mi szóról szóra, betűről betűre betartottuk. Írásban rögzítettünk mindent. És ugye ennek a végeredménye nagyon fontos szempont.
- És nem akarta ezt megzavarni nyilvános megszólalásokkal.
- Így van. Az egyik legfontosabb megállapítás, ami elsősorban a munkánk anyagi részét érinti, hogy nincs hiány. Tehát nemhogy 1 milliárd 300 millió forint hiány van, hanem egy fillér sincs, ami hiánynak nevezhető, sőt december 31-éig várhatóan százmillió forint a maradványképzés.
- Tehát ennyi megmaradt, nem költötték el, ez felhasználható, bár nem tudom milyenek a szabályok, hogy 2011-ben is felhasználhatják-e, de a lényeg az, hogy nemcsak az átadásban szerepelnek ezek a számok, hanem megerősítették az átvevők is, hogy hiány nincs, sőt maradt százmillió forint?
- Nem, hanem a papírok alapján mi átadtuk, ők átvették, és én nyilvánosság előtt most mondom ezt először.
- Értem.
- Az átvevő fél nem tudom, mikor hozza ezt nyilvánosságra, természetesen ők átvették ezt, bizonyára tisztában vannak ezzel. És az nagyon fontos a mi helyzetelemzésünk szempontjából, hogy az elmúlt négy évre – amit érthető módon teljes egészében vállalunk – nagyon büszkék vagyunk. Hiszen 2006 júniusában, amikor én átvettem a miniszteri biztosi teendőket, 5,3 milliárd forint volt az állami támogatás. Csak a kedves hallgatóknak mondom, hogy 2002-ben 6,3 milliárd forint volt ez. Tehát 2005-ben 6,3 milliárd forint volt az állami támogatás, plusz másfél milliárd adóssága volt az Operaháznak. Ezt az adósságot mi konszolidáltuk 2008. december 31-én. Az adósság belső tartozás is volt és külső tartozás is. Belső tartozás a dolgozók, a külső pedig többek között a különböző beszállítók felé. Tehát ezt az adósságot 2008. december 31-éig elrendeztük. Ez év őszétől lettem pályázat alapján igazgató, és az akkori csapat Fischer Ádám főzene igazgató, Kovalik Balázs művészeti igazgató, Keveházi Gábor balettigazgató, Kovács János első karmester és Szabad Béla gazdasági igazgató volt. Egy szakmai koncepciót vázoltunk fel, amelynek évadokra megtörtént a lebontása, számszakosítása, és mivel 2007-ben műszaki okok miatt bezárt az Erkel színház, egy épületen belül kellett az első évadban, tehát a 2007-es, 2008-as évadban a majdnem lehetetlen megvalósítani, hogy az Erkel színház hiányában próbáljunk egy évben jelentős számú és természetesen minőségi előadást tartani. A lényeg, hogy a folyamatosan csökkenő, parlament által évente megszavazott állami támogatás mellett – nevezetesen 2008-ban 5,3 milliárd volt ez az állami támogatás, 2009-ben 5 milliárd forint, 2010-ben 4,7 milliárd forint – növekedett az előadásszám és növekedett a jegy- és bérletbevétel. Ezt többek között úgy tudtuk elérni, hogy nyitottunk és együttműködtünk a Thália Színházzal, az Új Színházzal, a Vígszínházzal és a Művészetek Palotájával. A 4,7 milliárd 2010-es támogatást az Operaház esetében egy az egyben elviszi a bér és a járulék. A körülbelül másfél milliárdos bevételünkkel tudtunk gazdálkodni a művészeti részen úgymond és az egyéb általunk fontosnak tartott rendezvényeken. Gálaestek, 125. évforduló, kiadványok megjelentetése, az Opera Európa Konferencia – 113 ország 200 operaházi vezetője volt jelen stb. –, ezt mind ebből finanszíroztuk. Tehát én csak az újságból értesültem a vizsgálatban leírt dolgokról, hiszen a mai napig mi ebből egyetlenegy sort nem láttunk és nem kaptunk.
- Ezt komolyan mondja, hogy az Ön ellen felhozott vádakat újságokból, nyilatkozatokból ismerte meg?
- Így van.
- És Önt nem szembesítették azzal, hogy kérem szépen a minisztérium vagy a vizsgálóbizottság ezt és ezt nem tartja rendben lévőnek, azzal a gyanúval él, hogy, és ilyen bizonyítéka van Önök ellen?
- Mivel Horváth Ádám miniszteri biztos úrral jó a kapcsolatom, legalábbis én azt gondolom, hogy nagyon korrekt, így ő szóban néhány problémát felvetett, rákérdezett, hogy „Jézusom, ez így volt, úgy volt?” Ezeket mi meg tudtunk beszélni. Tehát abból a durván három-négy héttel ezelőtt emlegetett ötven oldalból, ami azóta nem tudom, hogy mennyi, mi egy sort sem láttunk. Ezekről konzultáció nem volt, egyetlenegy kérdést nem tettek fel a vizsgálóbizottság tagjai, hogy akkor ez hogy volt, ezek hol találhatók meg, hanem azt hiszem, hogy kicsit előre szaladtak és nyilatkoztak.
- Igen. Mielőtt az Operaházból valamiféle bűnügyet kreálnának, és miután Ön számszakilag is bemutatta, hogy nem fosztogattak, hanem inkább osztogattak, azért a legjelentősebb, ami az Operaházban az elmúlt években történt – a szakmai kritika gyakorlatilag az volt és gondolom a közönség is többé-kevésbé ezt megerősíthette - hogy egyre magasabb színvonalú előadások, egyre nagyobb figyelmet kiváltó előadások jöttek létre az Ön által is említett Fischer Ádám, Kovalik Balázs, Keveházi Gábor irányításával. Most ugye Fischer Ádám is távozott, Kovalik Balázsnak is mennie kellett, Keveházi Gábornak nem tudom, mennyi ideje van még hátra, de ezek szerint egy művészileg nagyon sikeres Operaház ellen léptek fel itt a kormányváltás után, valamiféle anyagi jellegű támadással és vádsorozattal.
- Igen, úgy érzem én is, hogy abszolút nem számított az, hogy az elmúlt pár évben az Operaház mit ért el. Hogy különböző korosztályokat hogyan tudott megszólítani, hogy különleges, többféle közönségrétegekhez szóló premiereket hoztunk létre, hogy egyre nagyobb volt a külföldi érdeklődés. A hazai sztárjaink mellett sikerült külföldi sztárokat is szerződtetnünk. Ami nem kis dolog, hiszen nem tudunk három-négy évre előre garanciát vállalni, mivel az állami támogatást évente szavazza meg a parlament és adja a minisztérium. Ez az egyik nagyon nagy probléma, hogy hogyan lehet előre tervezni. Sajnos nagyon nehezen, és ezt a jövőben is a jelenlegi operaházi vezetés figyelmébe ajánlom, hogy ha új működési formát találnak az operának, muszáj lesz garanciát kapni középtávon a kormánytól, hogy mi lesz az állami támogatása az Operaháznak, mert csak ilyen formában lehet tervezni.
- És nem lehet ugye például vezető művészeket meghívni, ha nem tudják, hogy mennyi a pénz, akkor nem vállalhatnak ilyen kötelezettségeket sem. Egy dolgot még a végére, bár felvetettem az elején, de ez már-már a vicc kategóriája, hogy Önt leleplezték, amint iratokat semmisít meg. Iratokat szaggattak darabokra ott az iratmegsemmisítő géppel?
- Nagyon fontos, hogy elmondjam előtte, hogy az Operaházban 2006 előtt nem volt iratkezelési szabályzat. Nem a szabályzat megléte a lényeg, hanem ami mögötte van, tehát a különböző iratok kezelése, iktatása, nyilvántartása és az utána történő felhasználhatóság. Mi természetesen ezt elkészítettük és ennek a technikai részét is megvalósítottuk. Ez a rendszer a fontos pénzügyi iratokat, szerződéseket, tehát a legfontosabb anyagokat, dokumentumokat teljes egészében nyilvántartja. Tehát minden jelentős érdemi irat ebben a dokumentumrendszerben van archiválva. A titkárságon semmilyen első példányos dokumentum nem lelhető fel, nincs ott. Tehát az úgynevezett iratmegsemmisítés ilyen formában természetesen nem igaz, hiszen nem volt mit megsemmisíteni, mert minden nyilván van tartva ebben rendszerben. Ami történt és sajnos ezt be kell ismerni, az rossz időben, rossz helyen történt. Az én kolléganőm rendszeresen mondta, hogy ez gyakorlat volt évek óta, hogy a másfél-két hónap múlva felesleges anyagokat, különböző kiadványokat, máshonnan kapott meghívókat és egyúttal mindazt, amit nem használunk fel, különböző papíranyagokat, elkezdik megsemmisíteni. Beteszik ebbe a gépbe.
- Igen. Az egyszerű budapesti lakos is rengeteg megsemmisítendő papírt kap, hát még egy operaházi igazgató.
- Így van. Én erről nem tudtam, utasítást erre nem adtam, és engem is meglepett, hogy pont ebben az időben történt, ez tényleg szerencsétlen egybeesés. Ez október 21-én este volt. Én valamikor délután autóban ülve kaptam meg a miniszter úr titkárnőjének a kérését, üzenetét, hogy másnap menjek be a minisztériumban. Megmondom őszintén, habár nem tartom magam naiv embernek, de ennek ellenére sem gondoltam, hogy azért kell bemenni, mert ideadják a felmondó levelemet, illetve visszavonják a főigazgatói megbízásomat. Nem mintha azt hittem volna, hogy kitölthetem 2012. június 30-ig az ötéves főigazgatói mandátumomat. De ennek nem láttam okát, és ezáltal nem is ijedtem meg, hogy be kell mennem a miniszter úrhoz. És természetesen ezért fölösleges is lett volna utasítást adnom bármire, főleg az elmondottak fényében, hogy semmisítsenek meg bármit is. Egyszerűen a fölösleges iratok darálása történt és bizony sajnos rossz időben, ezt el kell mondjam. Szegény titkárnőm, kolléganőm azóta is őrjöng, hogy miatta mennyi baj keletkezett. A takarítónők vitték el reggel a papírokat. Mindig ott maradt a titkárságon, a takarítók szedték össze és ők vitték el. Tehát ez egy bevett gyakorlat.
- De végül is semmi sem hiányzik, ez a lényeg. Hát akkor ezzel a szomorú kis mesével zárjuk.
