Al Jazeera America: a Fidesz és haverjai által a Fidesz és haverjai számára kialakított állam
- Részletek
- Szemle
- 2014. november 02. vasárnap, 07:40
- (hj)
Az Al Jazeera America hírcsatorna online változata közölte Paul Hockenos számos világlapnak dolgozó, neves berlini külpolitikai újságíró Orbán Magyarországa ingó kártyavár című cikkét. A javasolt internetadó elleni tiltakozások a miniszterelnök jobboldali pártjával szemben álló ellenzék felélénkülését jelzi.
Ritkaság, hogy a többnyire tartózkodó és óvatos brüsszeli EU-biztosok utcai tüntetésekre szólítsanak fel az unió valamely tagállamában. Mivel azonban semmilyen alkalmatlankodásuk nem tompította Orbán Viktor tekintélyelvű magyar miniszterelnök hatalmi játékait, Neelie Kroes, az EU digitális biztosa a Twitteren támogatásáról biztosította a magyarországi tüntetőket. Akik azért mentek ki a múlt héten az utcára, hogy tiltakozzanak Orbán legújabb kísérlete ellen, amellyel meg akarta nyirbálni a kormányellenes véleményeket: az internetes adatforgalomra tervezett adókivetés ugyanis támadás az országban a szabad gondolkodás és az egyet nem értés utolsó szabad platformja ellen.
Úgy tűnik, az uniós figyelmeztetésektől eltérően a budapesti és tíz további magyar városban lezajlott tiltakozások – a legutóbbi idők történelmének legnagyobb tüntetései – rábírták Orbánt, hogy leálljon, és elgondolkodjon. Példátlan hátraarccal bejelentette, hogy Magyarország letesz az adóról, és ez fontos győzelmet jelent az online szabadságnak, nem csupán Magyarországon, hanem az egész világon. Jelezheti egy új, állampolgárok vezette mozgalomnak a kezdetét Orbán és pártja, a Fidesz ellen, amely Magyarországot egyre inkább illiberális, tekintélyelvű állammá változtatta 2010-es hatalomra jutása óta.
A javasolt adó 63 dollárcentnek megfelelő összeget vetett volna ki minden gigabájtnyi információra, úgy, hogy az átlagos internetfogyasztó számára legfeljebb 2,87 dollárnak megfelelő összegbe kerüljön. Ilyen jellegű tarifa létezik már más országokban, és érte is sok bírálat amiatt, hogy csökkenti a termelékenységet és a magánszektor innovációját. Az amerikai Információs Technológia és Innováció Alapítvány egyik jelentése szerint az ilyen típusú adók és tarifák különféle formában valósulnak meg, és rendszerint szegény országokban szedik be őket, amelyek a hazai információs és távközlési ipar (ITC) kiépítésében érdekeltek. Az Egyesült Államokban és az EU-ban ez nagyon csekély összeg: Görögország az egyetlen olyan uniós tagállam, ahol jelentősebb az ITC-adó.
Ám a javasolt magyarországi adó – amelytől a bírálók szerint a kormány egyelőre visszalépett, de amelyet még nem adott fel – fő célja az volt, hogy tovább konszolidálja Orbán gyakorlatilag teljhatalmát, és marginális helyzetben tartsa az ostromlott ellenzéket. Ha figyelembe vesszük a kormány független média ellen tett lépéseit, és azt, hogy egy maroknyi sajtóorgánumon kívül minden mást elimináltak, az internet létfontosságúvá vált azoknak a magyaroknak, akik kritikusan szemlélik a kormányukat. Az adó a legnagyobb mértékben a csekélyebb jövedelmű magyarokat és a Magyarországon működő külföldi szolgáltatókat sújtotta volna.
Az amerikai Amy Brouillette, aki az Európai Média Projekt igazgatója a budapesti Közép-Európai Egyetemen, azt mondja, hogy Orbán már régen használja az adókat és más pénzügyi terheket a média ellenőrzésére. „Ez nem újdonság, hanem része annak a törekvésének, hogy kiszorítsa a piacról a külföldi és a magánszolgáltatókat” – mondta nekem. „Nagyion veszélyes lenne egy digitális vasfüggöny létrehozása Magyarország körül.” Brouillette szerint figyelemre méltó, hogy Orbán a közfelháborodás nyomán visszavonta a törvényjavaslatot, de a kutató nincs meggyőződve arról, hogy Magyarország most hallott utoljára a kezdeményezésről, és úgy véli, csupán stratégiai visszavonulásról van szó.
A tüntetések abban az évben történtek, amely a Fidesz-vezetésnek diadalokat hozott, és a legutóbbi időben néhány éles kedvezőtlen fordulatot. A Fidesz idén mindhárom – parlamenti, európai és önkormányzati – választáson még mélyebben beásta magát a hatalomba, és nem volt jelentős ellenzéki erő, amely kihívást intézett volna ellene. A tavasz parlamenti választásokon a Fidesz újra kétharmados többséget szerzett, ami lényegében lehetővé tette Orbán számára, hogy tetszése szerinti politikát folytasson. A májusi európai választáson a Fidesz a szavazatok 51 százalékát kapta meg. Második helyen 16 százalékkal az idegengyűlölő, szélsőjobboldali Jobbik futott be, rávilágítva az ország politikai kultúrájának lehangoló állapotára. Az önkormányzati választásokon a Fidesz jelöltjei ellenőrzést szereztek az összes megyei közgyűlés és egyetlen kivétellel az összes nagyobb város közgyűlése felett, beleértve Budapestet, a fővárost, Magyarország liberális bástyáját is.
2014 a választási győzelmek ellenére olyan évként marad majd emlékezetes, amelyben a Fidesz túl messzire ment, és az emberek fellázadtak, hogy azt mondják: „Elég!”.
Komor összefoglaló Magyarország számára. Amióta a Fidesz 2010-ben újra hatalomra került, egyetlen demokratikus ellenzéki párt, tartósan jelen lévő mozgalom vagy személy sem bukkant fel, amely vagy aki kihívást jelentett volna Orbán és pártja számára. Ő azóta át tudta alakítani az országot: Magyarországot az egyik legnyugatiasabb, legprogresszívabb közép-európai országból az EU egyik lemaradó államává lett – a Fidesz és haverjai által és a Fidesz és haverjai számára kialakított állammá. A Fidesz üldözte a szabad sajtót, és olyan törvényeket fogadott el (köztük egy új alkotmányt), amelyek az igazságszolgáltatást a kormányzó párt engedelmes toldalékává tették. Orbán kifejezetten dicsérte az „illiberális demokrácia” előnyeit, az olyan erős kezű államok gazdasági sikereire hivatkozva, mint Kína, Oroszország és Törökország.
Óriási nemzeti populizmussal és a törzsválasztóknak nyújtott jól célzott anyagi előnyökkel Orbán lojális választói bázist épített ki, amely legfőként a városi felső középosztályból és a bizonytalan vidéki kispolgárság egyes részeiből áll. A foglalkoztatás 2010 és 2014 között valamelyest javult, bár messze elmaradt az egymillió munkahelytől, amelyet Orbán ígért. Nem sokkal az idei általános választások előtt csökkentette a közszolgáltatások díjait – elemzők szerint ez az intézkedés Orbán számára sok szavazatot szerzett a dolgozó szegények körében. Az ipari vezérek, médiafőnökök és vállalkozók mind a Fidesznek köszönhetik a sikereiket.
A 2014. év azonban a választási győzelmek ellenére olyan évként lesz majd emlékezetes, amikor a Fidesz túl messzire ment, és az emberek felkeltek, hogy azt mondják: „Elég!”. Az internetadó-tüntetések előtt a kormányt több súlyos ütés érte. Egyrészt az Egyesült Államok azzal reagált a Magyarországon tevékenykedő amerikai mezőgazdasági feldolgozóipari cégekkel szembeni erőszakoskodásra, hogy az Orbán-kormány több közeli szövetségesét kitiltotta, azt állítva, hogy korrupcióból húznak hasznot. A lépés nagy nyilvánosságot kapott, és azt tanúsította, hogy Washington egyre türelmetlenebb amiatt, hogy Magyarország hajthatatlan a politikai reformok kérdésében, de amiatt is, hogy Orbán baráti kapcsolatokat ápol Vlagyimir Putyin orosz elnökkel, akihez gyakran hasonlítják. Felébresztett néhány alvó oroszlánt is – például egy érzéketlen holokauszt-emlékművel, amely jelentéktelen szerepben tünteti fel Magyarország szerepét a holokausztban, nemzetközi zsidó csoportokat bosszantott fel.
Nem csoda, hogy a tüntetések hordozói lettek az Orbán és a Fidesz vezetése ellen egyéb bírálatok kinyilvánításának is. „A tüntetéseken legalább annyi embert hallottam panaszkodni a korrupcióra, és Orbán lemondását követelni, mint ahányat az internetadó ellen beszélni” – mondta Brouillette.
A tiltakozások fordulópontot jelenthetnek Magyarországon, egy tartós ellenzéki mozgalom kezdetét, amely idővel meggyengíti és megbuktatja majd a Fideszt – bár nem valószínű, hogy ez hamar megtörténik. „Mostanáig mély apátia volt érezhető”, mondja Szombati Kristóf, a Heinrich Böll Alapítvány budapesti képviselője – a német szervezet közel áll az ország zöld pártjához. A tiltakozások felébresztették az embereket – köztük sok fiatalt –, akik korábban nem vettek részt tüntetéseken. „Olyan arcok voltak ott, akiket korábban sohasem láttam az ellenzéki (pártok vezette) tüntetéseken” – mondta. Szerinte a tiltakozásokat állampolgárok, nem ellenzéki pártok szervezték, sőt, a pártok képviselői beszédeket sem mondtak. Ez a széleskörű népi elkötelezettség bíztató, de nincs új párt a láthatáron.
Egy másik szinten nem kizárt, hogy Kroes uniós biztos tweetje megerősítés, amelyet Magyarország kap a távozó bizottságtól. Az elmúlt négy évben Andor László magyar közgazdász volt a szociális ügyek uniós biztosa, aki soha nem kötődött a Fideszhez. (2010-ben nevezte ki a szocialisták vezette kormány, és ennek a pártnak az egyik vezető tagja.) Elárulom: a barátom. Brüsszelben töltött évei alatt Andor behúzta a nyakát, amikor Magyarország belpolitikájáról volt szó, és minden várakozással szemben túlélt. Intelligens, tehetséges, most már nemzetközileg is kipróbált személyiség, akinek hitele van a politikai spektrum teljes liberális részén, és aki elérhet valamit, ha úgy dönt, hogy belép a magyar belpolitika dühödt csatározásaiba.
Orbán alábecsülte az állampolgárokat, akiket tárgyként kezelt. Ez nem teljesen meglepő, hiszen a legtöbb magyar készséggel vetette a hitét egy tekintélyelvű erős emberbe, aki a nacionalista dobot veri, miközben azt hiszi, hogy jobbá teheti a dolgokat Magyarországon az emberek elkötelezettsége nélkül. De ha eljön a változás, az nem az Európai Uniótól jön, és nem is máshonnan, csakis a magyar politikai közösségből.
