„…a legfelső politikai körök a közpénzeket mossák át magánpénzzé” – Friderikusz Sándor interjúja

• Nyomtatás

Részletek

2014. október 31. péntek, 04:43

Magyar Bálint

Az ATV Friderikusz című késő esti műsorában 2014. október 21-én elhangzott beszélgetés szerkesztett változata.

Friderikusz Sándor: – A Le Monde bécsi tudósítója utánanézett: utoljára csaknem 30 éve fordult elő, hogy egy európai állam magas rangú tisztségviselőjét kitiltották az Egyesült Államokból. Ez Kurt Waldheim, osztrák kancellár volt, akit – általa tagadott – náci múltja miatt ért ez a retorzió. Most magyar közszereplőket és kormánytagokat – hogy a budapesti amerikai ügyvivőt idézzük – ért el ugyanez a sors. Nem kapnak beutazási vízumot az Egyesült Államokba, mert korrupciós ügyeknek lehetnek az érintettjei. Az Egyesült Államok, amelynek egyik legfontosabb külpolitikai szempontja a világ térségeinek politikai és társadalmi stabilitása – hiszen végső soron mindig tőle várja a civilizált világ a véressé fajuló konfliktusok megoldását, az ő katonáik halnak meg a béketeremtésben –, minden valószínűség szerint megelégelhette Orbán Viktor Európa politikai stabilitását fenyegető törekvéseit. Nem lehet nem észrevenni az események egymásból következő láncolatát. Előbb Bill Clinton volt amerikai elnök beszélt így pár hete Orbánról egy televíziós műsorban „A [magyarok] sokat köszönhetnek Amerikának… ő [Orbán] most mégis azt mondta, szereti a tekintélyelvű kapitalizmust. Azt mondta, sohasem akar kiszállni a hatalomból. Az ilyen fickók rendszerint örökre hatalmon akarnak maradni és pénzt csinálni.” Majd Victoria Nuland helyettes államtitkár fakadt ki Orbán rendszere és lépései ellen, amikor október elején hosszan beszélt arról, hogy Kelet-Európa rákfenéje a demokratizálódás visszaesése. De az egyenesen példátlan, hogy maga a hivatalban lévő amerikai elnök, Barack Obama is megemlékezzen Orbán Magyarországáról: „Oroszországtól Kínáig és Venezueláig könyörtelen megleckéztetéseknek vagyunk a tanúi, valamint annak, hogy a jogos elégedetlenséget felforgatásként becsmérlik. Magyarországtól Egyiptomig egyre inkább véget nem érő szabályozások és nyílt megfélemlítések veszik célba a civil társadalmat.” A vízummegtagadás ügye, amely napok óta vezető hír a magyar sajtóban és végeérhetetlen találgatásokra ad okot az érintett személyeket illetően, a legutóbbi és a legerősebb figyelmeztetés Orbán Viktor rendszerének. Vendégünk Magyar Bálint, de nem egykori politikusi minőségében, hanem a Magyar Polip című könyv szerkesztőjeként és tanulmányírójaként. Mit gondol, mire jöhetett rá az Egyesült Államok politikai vezetése? Miért ez a lassan össztűznek nevezhető bírálatsorozat az Orbán-rezsim ellen?

Magyar Bálint: – Victoria Nuland államtitkár-helyettes a korrupció- és a demokráciadeficit ikerrákjának nevezte ezt a helyzetet és jelenséget. Vagyis úgy látszik, hogy azok a kritikai hangok, amelyek korábban pusztán a demokratikus intézmények elleni támadások miatt érték Magyarországot, kiegészültek azzal, hogy a korrupció egy másfajta szintet, másfajta szervezettséget ért el Magyarországon, mint más országokban. Ez a két dolog kapcsolódhatott most egybe.

– Valószínűleg tényleg arról van szó, hogy az európai stabilitás szempontjából valóban rákfenének tekinthetik Orbán rendszerét. És ennyiben sokkal előrébb járnak, mint az Európai Unió, amely csak egyes intézkedései miatt bírálja és szorongatja Orbánt, vagy mint a teljes nyugati sajtó, amely szintén csak a rendszer egyes elemeit látja és bírálja.

– Az amerikai diplomácia feltétlenül érzékenyebb azok iránt az ügyek iránt, amelyek Magyarországnak a szövetségi rendszerben betöltött szerepét érintik. Ott is tapasztaltunk egyfajta pávatáncot, Orbán részben eleget tesz a NATO-tagságból fakadó követelményeknek, részben gesztusokat tesz Oroszország felé, adott esetben elzárja a gázcsapokat Ukrajna felé, és agitál az Oroszországot érintő szankciók ellen. Mindez egyfajta biztonsági kockázatot jelent Magyarország részéről a NATO-ra nézve, és az Európai Unió számára is. Amikor párhuzamosan felhalmozódnak ilyen konfliktusok, akkor szinte érthető, hogy az egyébként önmagukban megálló ügyeket is előveszik. A döntés inkább arra vonatkozhatott, hogy ezt a korrupciós ügyet előveszik-e, vagy sem.

– A korrupciós ügy volna a leggyengébb láncszem a szónak abban az értelmében, hogy ez tetten érhető, ez konkrét, innen lehet fölfejteni a sorozatot?

– Olyan értelemben gyenge láncszem, hogy míg az összes többi ügy tárgyalás és kimagyarázkodás kérdése lehet, addig ebben az ügyben van egyfajta nyomás az amerikai vállalkozásokon is. Nevezetesen az a törvényi kötelezettség, hogy ha korrumpálni akarják őket, akkor jelenteniük kell amerikai hatóságoknak az ügyet. Ha a jelentés megtörténik, s elindul egy ilyen eljárás, mint ami most Magyarország ellen, akkor ez már nemigen képezi tárgyalás és alku tárgyát. Elkezd a maga útján, öntörvényűen menni tovább, ami merőben különbözik azoktól az alkufolyamatoktól, amelyhez az Orbán-rendszer hozzászokott az Európai Unión belül.

– Ön írja a Magyar Polip második kötetében megjelent tanulmányában, hogy a nyugati demokrácia közönsége eddig nem vett tudomást arról, hogy itt nem eseti eltévelyedésekről van szó, Orbán tényleg a liberális demokráciák ellenében építi ki saját rendszerét. De akkor miért lát vajon tisztábban az Egyesült Államok, mint az Európai Unió? Pusztán azért, mert nekik tudomásukra jutott egy vagy több korrupciós ügy? Ennyi elég?

– Lehet, hogy ők is látják ezt, csak éppen az Európai Unión belül nincsenek meg a megfelelő eszközök az ilyen ügyek kezelésére. Maga a bonyolultabb és összetettebb bürokratikus eljárás megszabja, hogy milyen válaszokat adhatnak. Illetve azok a szereplők is, akik adott esetben a Fidesz pártcsaládjához tartoznak, állami vezetők, akik ugyan maguk sem nézik jó szemmel azt, ami Orbán Magyarországán történik, de kötve vannak, hiszen működik egyfajta „piszkos szolidaritás”, azaz a pártcsaládon belüli szolidaritás, amely aláássa az Európai Unió hirdetett értékszempontjait. Amikor a Néppárthoz tartozó pártok, politikai alakulatok ássák alá a demokratikus intézményeket, akkor párttársaik szemet hunynak felette, mert szükség van az illető pártok támogatására bizonyos szavazásoknál. Ugyanez persze a másik oldalon is megtörténik. Ez azt jelenti, hogy zavaros alkuhelyzetek alakulnak ki, s azt a képzetet kelthetik Orbánékban, némileg joggal, hogy szétválaszthatják a belső kommunikációt a külső kommunikációtól, pökhendi módon visszaszólhatnak, úgyis egyfajta megzsarolt helyzetben van az Európai Unió. Nagyjából az a helyzet, mint a klasszikus amerikai filmben, az Egy ágyban az ellenséggel címűben: tudom, hogy éppen az életemre tör, de papíron mégis a férjem, vele élek együtt. Nehéz átlépni azt a határt, amikor szembe lehet nézni ezzel a helyzettel. Amerikát nem köti semmi ilyesmi.

– Az Ön által leírt maffiaállamban hol a helye és mi a szerepe a korrupciónak?

– A korrupció megszűnik a maffiaállamban a szabadversenyes korrupció rendszereként működni, ahol a megrendelés alapvetően a gazdasági érdekeltségekből származik, s eseti alapon a közhatalom különböző szintjein lévő szereplők „kielégítik” ezeket az igényeket. Túllép ezen a szinten a korrupciónak az az oligopolisztikus rendszere is, amelyben a nagyobb pártokhoz, pártcsaládokhoz kapcsolódik a korrupció, és stabil korrupciós láncok alakulnak ki. A maffiaállamban a korrupció centralizált. Ez a rendszer felszámolja a „magánbanditizmust”. A szabadversenyes korrupció rendszerét megszünteti a szelektív bűnüldözés, hiszen a bűnüldözés rendszere a rajta kívül esők leleplezésére, illetve a politikai riválisok stigmalizációjára, kriminalizására szolgál, s a maffiaállam a hagyományos korrupcióval szemben nem a hagyományos módon korrumpál, hanem kényszeradóztatási, -járulékoltatási formában szed „védelmi pénzt”. Azoknak az eseteknek, amelyek az amerikai kitiltás ügyében kiszivárogtak, az a jellegzetessége, hogy itt már nem arról van szó, hogy egy gazdasági szereplő megkeresett valakit, megkent egy gyenge láncszemet az apparátusban, s ez a személy egymagában törvénytelen eszközökkel előnyhöz juttatott valakit. Hanem arról lehet szó, hogy ezek olyan mértékben komplex és komplikált ügyek, amelyek nem intézhetők el egy személy által. Jellemzőek a maffiacsalád működésére. Egyébként Horváth András egykori adóhatósági dolgozó is ilyen ügyekről beszélt.

– A rendszerből következik, hogy úgy intézik, ahogyan intézik?

– Olyan ügyekről van szó, amelyeket nem lehet alsó szinten megoldani. Más az a korrupció, amikor annak idején egy IKV-s tisztviselő kenőpénz ellenében kiutalt valakinek egy lakást, vagy előbb juttatott gépkocsivásárlási lehetőséghez valakit. Itt arról van szó, hogy felszólítanak egy vállalkozót, fizessen egy meghatározott összeget egy alapítványnak, tehát már nem is annak a személynek, aki elintézi az ügyet. Ez lényeges elem a történetben. Cserébe vagy adóelengedést biztosítanak neki, vagy a konkurensei tönkretételét ígérik. Egy ilyen korrupciós tranzakció menedzseléséhez viszont az adóhatóság legfelső szintje kell. Sőt. Az adóhatóságon túlnyúlóan a politika legfelső körei is kellenek annak eldöntéséhez, hogy kinek adnak speciális adókedvezményeket. Nem hinném ugyanis, hogy ilyen horderejű ügyek pusztán az adóhatóságon belül dőlnek el, mondhatnám azt is, hogy ez legfelsőbb szinten megkötött „stratégiai partnerség” kérdése.

– Látjuk, hogy a közvéleményben nyomtalanul múlik el a korrupciós botrányok sorozata. Voltak itt földügyek, trafikbotrány, itt van egyes fideszes képviselők indokolhatatlan vagyonosodása. Az erre rendelt hatóságok vagy el sem kezdik a vizsgálódást, vagy pillanatok alatt lefolytatják, amit egyébként a törvényes minimum sem tenne lehetővé. Ha más nem is, de ez azért figyelmeztethetné a magyar polgárokat, hogy a magyar politikai rendszer minden szegmense meg van fertőzve azzal, amit Ön maffiának nevez.

– Szerintem figyelmezteti is. Ez egy váltás a korábbiakhoz képest.

– Milyen jelekből veszi ezt észre?

– Például abból, hogy ez az eset nem fog véget érni egy pökhendi kommunikációs válasszal, bármennyire ezt remélte is a Fidesz. Ez arra a klasszikus viccre emlékeztet, amikor kiesik valaki a New York-i felhőkarcoló tetejéről, s minden emeletnél megszólal, hogy eddig minden rendben. Ez volt az eddigi Szijjártó–Rogán-nyilatkozatok stílusa. De látható, hogy nem ilyen egyszerű az ügy. Ha már egyszer az amerikaiak elkezdték ezt az eljárás, akkor az nem tud csak úgy leállni, és a magyar kormány nincs abban a helyzetben, hogy különböző viszontalkukkal vagy ajánlatokkal bombázza az amerikai felet. Mert lehet az politikai döntés, hogy elkezdenek-e egy ilyen ügyet, de ha elkezdték procedurálisan, akkor az alku köréből kikerül.

– Akkor sem értem, hogy a magyar polgárok hogyhogy még mindig mérhetetlen passzivitással és beletörődéssel nézik azt, amit a fejük fölött, az ő életük rovására művel az Orbán-féle nagypolitika. És még mindig nem értik a különbséget, amely a titkolt, eseti lopások, korrupciós ügyek, pozícióval való visszaélések politikája, és a rendszerszintű, nyíltan vállalt, pimasz korrupció között van.

– Ez nem a magyar állampolgároknak a hibája, hanem az ellenzéki politikai elit, illetve a média kommentárjainak a hibája. Ezt most megvilágítani egy messzire vezető feladat lenne. Egyvalami azonban világos ebben a rendszerben: Orbán csapdahelyzetbe került. A maffiaállam egyik alapvonása ugyanis, hogy a fogadott politikai család tagjai védettséget élveznek az egyébként felülről elrendelt, bátorított törvényszegések esetében. Hiszen az adott intézmények élén álló személyek lényegében strómanok. Ez a védettség azt jelenti, hogy bátran tedd meg azt a „törvénytelenséget”, amit kérünk tőled, a védettséged garantált. De ha nem teszed meg, akkor meg kirúgunk a pozíciódból, adott esetben még üldözünk is. A maffiaállamra nézve az a veszélyes ebben a helyzetben, hogy most hirtelen ez a védettség szűnhet meg, mert az amerikai kormánnyal nincsenek alkuhelyzetben. Nem tudják kialkudni, hogy szabad elvonulást biztosíthassanak a saját embereiknek, hogy kivonják őket az alól a „büntetés” vagy „retorzió” alól, hogy Amerika nem engedi be őket, s az ebből fakadó nyilvánosság alól. Magyarul a maffiaállam egyik lényegi feltétele rendül meg, nevezetesen az, hogy a fogadott család számára az általa megrendelt illegitim, törvénytelen akciók esetén is biztosítani tudja a kliensei védettségét.

– Úgy gondolja, hogy az emberek előbb-utóbb fognak tudni különbséget tenni az eseti korrupció meg a rendszerszintű korrupció között? Tudatosodni fog ez előbb-utóbb Magyarország lakosságában?

– Én azt hiszem, hogy igen. Ha besegít ebbe a megértésbe a nyelv, ha beillesztik az egyes eseteket a maffiaállam leírásának rendszerkeretébe. A mostani helyzet annyiban csapda Orbán Viktor számára, hogy ha szokásával ellentétben beáldozná a saját embereit, akkor ezzel az egész rendszere működését, stabilitását, erejét veszélyeztetné. Hiszen ha rés keletkezik a rendszer nyújtotta védettségen, akkor az állami szervek a jövőben vonakodhatnak majd végrehajtani a fogadott politikai család pénzmosó tevékenységét. Ha viszont nem áldozza be az embereit – s a rendszer logikájából ez adódna, hiszen a végsőkig kitartanak az embereik mellett –, akkor ez közvetett beismerése annak, hogy valóban az a magas szintű és rendszerszintű korrupciós tevékenység zajlik a NAV-ban, amire Horváth András is felhívta a figyelmet: ügyek eltussolása, törvénytelenségek bátorítása vagy adott esetben részvétel ilyen ügyekben, s ez természetesen nem pusztán a NAV-vezetők jóváhagyásával történik. Itt érdemes kitérni arra, hogy ki is vezeti az adóhivatalt. Vida Ildikó egykori Bibó kollégista, a Simicska Lajos-féle MAHIR-es cégek vezető beosztottja, aki Simicska helyettese lett, amikor Simicska az adóhivatal elnöke volt, majd követte őt ebben a pozícióban. Aztán a 2002-es kormányváltás után visszamegy ezekhez a cégekhez, ahonnan jött, s a 2010-es kormányváltásnál megint odakerül a NAV élére. Már az életútból is világos, hogy Vida Ildikó nem egy autonóm szereplő, aki rendelkezik azokkal a kompetenciákkal és azzal a szabadsággal, amellyel ebben a pozícióban rendelkeznie kellene, hanem politikai stróman.

– Ráadásul, ha igaz, márpedig igaz, hogy ő Simicska embere, akkor itt még egy törésvonal van, ami bonyolítja a történetet, az Orbán–Simicska-konfliktus.

– De a korrupciós történet, amely az Egyesült Államokat lépésre késztette, még a Simicska-Orbán konfliktus kirobbanása előtt kezdődött. Itt az a kérdés egyébként, hogy Orbán megpróbál-e úgy kimenekülni ebből a történetből, mintha Simicska balhéja lenne az egész. Ami azonban igen veszélyes játék lenne.

– Mit gondol, hogy milyen ellentámadás mellett dönt Orbán Viktor, ha egyszer megszólal majd az ügyben.* Ha nemcsak Lázár Jánossal mondatja el ezerszer, hogy mekkora barátunk nekünk Amerika, hogy az amerikai nép mindig is a mi segítségünkre volt, mi pedig az ő segítségükre. És sajnos nem tudjuk kivizsgáltatni ezeket a korrupciós ügyeket, amíg Amerika nekünk ebben nem segít. Orbánnak mi lehet az ellentámadása?

– Már megjelentek cikkek az internetes portálokon arról, hogy állítólag nagyon „mérges” a miniszterelnök. Mert hogy őt nem tájékoztatták ezekről az ügyekről azok a személyek, akiket feltehetően vizsgálat alá vontak, bár még ez sem biztos.

– Ami persze lehet egy egyszerű kiszivárogtatás is az ő részükről.

– Persze. Maga a rendszer ugyanis az ő tudtával működik, s nem véletlenül Vida Ildikó a vezetője ennek az adóhivatalnak már 1998 óta, amikor a hosszú bájtok éjszakáján lényegében megsemmisültek, kitörlődtek azok a kompromittáló adatok az adóhivatal tárából, amelyek a Fidesz érdekköréhez voltak köthetők. Attól kezdve az adóhivatal, együtt az ügyészséggel, a fideszes kampánystáb részeként valójában politikai megrendelésre is dolgozhatott, amikor egyeseket vegzált, másokat békén hagyott. Amikor feljelentés történt bizonyos milliárdos áfacsalások ügyében, lásd Horváth András esetét, akkor hirtelen az lett üldözött ebben a rendszerben, aki a bejelentést tette. Ez világosan mutatja, hogy a rendszer működésének mi a célja. Ráadásul, ha megnézzük a korrupció szerkezetét – s itt a hagyományos korrupciótól valóban nagymértékben különbözik mindaz, amit sejteni vélnek –, akkor itt fordított pénzmosásról lehet szó, hiszen valaki adókedvezményt kap azért, ha egy meghatározott alapítványnak kétmilliárdos nagyságrendű összeget befizet. Itt tehát nem arról van szó, hogy egy oligarcha, a szervezett alvilág egyik figurája valakinek a segítségével pénzmosást hajt végre, hanem arról, hogy a legfelső politikai körök a közpénzeket mossák át magánpénzzé ilyen alkuknak a segítségével. Hiszen az ellenajánlat, amit egyes híradások szerint a korrumpálandó cégnek tettek, arról szólt, hogy ellehetetlenítik a konkurenciáját, illetve a másik, a pozitív ajánlat szerint adókedvezményt adnak a szóban forgó amerikai cégnek. S ez utóbbi ajánlat feltétlenül a közpénzt érinti.

– Arról mit gondol, hogy Orbán Viktor mer-e majd olyan hadjáratot indítani Amerika ellen, mint amilyet az Európai Unió, illetve a bankok ellen korábban indított? A magyar lakossághoz, a nyugati sajtóhoz, az Európai Unióhoz képest nem lesz-e túl nagy falat Orbánnak az Egyesült Államok?

– Szerintem ezt az egészet nagyon félrenézték, mert az ügynek az a lényege, ahogy az ügyvivő, André Goodfriend is kijelentette, hogy csak azokat személyeket értesítik, a nyilvánosság kizárásával, akik érintettek. Ha itt nem szivárogtatták volna ki az ügyet a saját sajtójukban, vagy ha megfelelően reagáltak volna, akkor szép csendben levehették volna ezeket a bábukat, strómanokat a színről.

– Tehát azt mondja, ha csendben marad a kormány, illetve Orbán Viktor, aki nyilván tudta, hogy 6 ember rajta van a tiltólistán, tehát nem utazhat az Egyesült Államokba, akkor megoldhatta volna az ügyet a nyilvánosság kizárásával. De ők kiszivárogtatták a Fideszhez közel álló Napi Gazdaságnak az információt.

– Ha nem történik meg ez a kiszivárogtatás, hanem szép csendben különböző okokkal leveszik az érintett embereket a sakktábláról, és kifizetik őket a maffia szabályai szerint, akkor ebben a formában nincs ügy. Ha azt mondják nekik, amit ilyenkor a fogadott politikai családban szoktak, hogy nem engedjük el a kezeteket, a mi embereink vagytok, de értsétek meg, ezzel a világhatalommal nem tudunk szembeszállni, csak így tudunk kimenekíteni benneteket az ügyből, ezzel kvázi kifizetik az amerikaiakat is, hiszen ők nem tudnak a saját szabályaik miatt a nyilvánosság felé továbblépni. Természetesen fölül kell vizsgálni akkor a többi potenciális veszélyforrást is, s a jövőben lehetőleg kerülni az amerikai cégek zsarolását, és átnyergelni másokra, olyan cégekre, amelyeknél ez nem jár feltétlenül ilyen következményekkel.

– De ha tényleg a csúcsvezetésben lévő egyik-másik emberről van szó, akkor a miniszterelnök azért nem tudja őket olyan könnyen levenni a tábláról, nem?

– A miniszterelnök azt vesz le a tábláról, akit akar. Az egész kormány bábkormány, akkor hív be valakit a kormányba, s akkor küldi el, amikor kedve tartja. Itt lényegében elmulasztották azt a pillanatot, hogy kielégítsék az amerikai igényeket úgy, hogy eközben nem kap nyilvánosságot az ügy. Pökhendi módon nekiálltak nyilvánosan visszabeszélni. Emlékezzünk csak Deutsch Tamás és a FIFA elnökének a levélváltására az első kormányzásuk idején, amikor a FIFA elnöke először nagyon udvariasan, majd kevésbé udvariasan, aztán már elég durván kifogásolta, hogyan zajlik az MLSZ elnökének a leváltása, cserébe fennhéjazó módon kioktatták, egészen addig, amíg aztán lépniük kellett, de végül is kikerültek abból az ügyből valahogy. Most ebből sokkal nehezebb kimászniuk. Elmulasztották a pillanatot, mert az első reakciójuk az volt, hogy a szokásos módon, ahogy szocializálódtak, visszaszóltak.

– Mit gondol tehát, nekimegy majd Amerikának Orbán?

– Nem tud nekimenni.

– Lejáratja Amerikát, azt mondja a magyar népnek, hogy most már az amerikai tőke is be akar avatkozni Magyarország belügyeibe, de mi nem hagyjuk. Ahogy a bankokat, ahogy az Európai Uniót, őket is megállítjuk a kapuinknál. Csapataink harcban állnak.

– Megkezdték a stigmalizáló kampányt, amikor azt mondták, hogy ezek a csúnya amerikai cégek, amelyekhez a mi becsületes adóhatóságunk kiszállt és adóvizsgálatokat kezdett, most bosszúból ellenünk uszítják az Egyesült Államokat. De ez most nem fog működni. Az biztos, hogy ezt már nem tudják a szokásos módszereikkel kezelni, nyertesen ebből az ügyből nem fognak tudni kijönni. Ha elkezdik Amerikát tovább támadni, eszkalálódni fog a konfliktus. Furcsa módon a közvélemény számára elég nagy hitelessége van annak, ha valakiket kitiltanak Amerikából, s még a számláikat is zárolják. Ez ugyanakkor üzenet a Fidesz-oligarcháknak és -kedvezményezetteknek is. Mi lesz, ha ők leszek a következők, akiktől kérnek valamit a család játékszabályai szerint? Érdemes-e eleget tenniük a „kérésnek”, ha ennek az lehet a következménye, hogy a magánszámláikat esetleg majd zárolják emiatt?

(Az interjút Kerényi Ádám írta le)

* A szerk. megj.: Orbán október 24-én, a kétnapos brüsszeli csúcstalálkozó után tartott sajtótájékoztatóján válaszolt az Eurológus blog kérdéseire. Részben vádolt (az amerikaiak nem adják ki az adatokat), részben tagadott (nem tudja, kikről van szó), részben magyarázkodott (ő nem veheti magára az amerikai állításért a felelősséget), részben hazudott („Magyarországon zéró tolerancia van korrupcióra”), sőt, még az általa lebontott magyar jogállamra is hivatkozott.