Washington Post: Az internetadó illik Orbán Magyarországához
- Részletek
- Szemle
- 2014. október 31. péntek, 04:27
- (hj)
A The Washington Post című amerikai lap Az internet megadóztatása őrült ötletnek tűnik, de nagyon beleillik Orbán Viktor Magyarországába címmel közölte Adam Taylor cikkét.
Úgy látszik, azt hitték, senki sem fogja észrevenni. Magyarország 2015-re szóló költségvetésébe beágyaztak egy adót, amely arra kényszerítené az internetszolgáltatókat, hogy a felhasználók által le- vagy feltöltött adatforgalom után gigabájtonként 150 forintot fizessenek. Ez egészen egyszerűen a világ első adója lenne az internetre.
És nem akármilyen adó lenne. Ha a felhasználó havonta 50 gigabájtot akarna letölteni, annak a költsége a szolgáltató számára elérheti a 30 dollárt. És ezt az adóköltséget nagy valószínűséggel a fogyasztóra hárítaná. Egy olyan országban, ahol az átlagos havi bér nem sokkal 560 dollár felett jár, ez nagy változás lenne.
Az emberek észrevették. Vasárnap sok ezren vonultak ki Budapest utcáira tiltakozni. A tüntetők elavult elektromos felszereléseket vittek a kormányzó párt, a Fidesz székházához, és a Bloomberg hírügynökség azt jelentette, hogy néhányan „monitorokkal és klaviatúrákkal” dobálták meg az épületet. Úgy tűnt, hogy Magyarország kormányát vártalanul érték a tiltakozások, és megpróbálta felvizezni az indítványt azzal, hogy plafont jelölt ki az adó szintjére. De ez nem volt elég a tiltakozóknak, akik közül a becslések szerint százezren mentek ki kedden újra az utcákra, további engedményeket követelve.
Magyarország internetadója figyelmet keltett a világban is, egyaránt vált felháborodás és gúny tárgyává: az Európai Unió, amelynek Magyarország tagja, „különlegesen rossz ötletként” bírálta. Mit gondolt tehát konkrétan a magyar kormány az adóval kapcsolatban? Charles Gati, a Johns Hopkins egyetem Nemzetközi Tanulmányok Kara Európai és Eurázsiai Tanulmányok Intézetének kutató professzora a WorldViewsnak így magyarázta: egyszerű. „Rendkívül elbizakodottak. Azt mondanám, hogy túlságosan”.
Ennek a magabiztosságnak a megértéséhez részletesebben ismerni kell a magyarországi belső helyzetet és a Fidesz, valamint miniszterelnöke, Orbán Viktor rendkívüli lendületét.
Orbán 2010 óta van hatalmon, és idén tavasszal a parlamenti választáson kétharmados többséggel újra megválasztották. Noha a bírálók azzal vádolták a pártot, hogy a maga javára változtatta meg a választási szabályokat, kevesen vitatnák, hogy a Fidesz messze a legnépszerűbb párt az országban.
A párt sikere jobbközép populizmusra épül, amely külföldön sokaknak a torkán akad. A magyar kormányt azzal vádolják, hogy gyengíti a civil társadalmat az ország igazságszolgáltatásának gyengítésével és a független sajtó korlátozásával, és kirohan még Norvégia ellen is, amiért magyar civil szervezeteket támogat. Orbán világosan beszél a Magyarországra vonatkozó vízióiról. Júliusban mostanra elhíresült beszédben kifejtette: olyan országot remél építeni, amely „illiberális állam, nem liberális állam lesz”.
Orbán populista lépései között volt egy sor unortodox adóintézkedés – ezeket „orbanomics-ként” – orbáni közgazdaságtanként – emlegetik. Ennek a politikának a fő vonása azt volt, hogy a jövedelemadó terheit csökkentsék (a magyarok mindössze 16 százalékos, egykulcsos jövedelemadót fizetnek), és a terhet más területekre helyezzék át: például több ágazatra, így a bankokra és a távközlésre magas ágazati adót vetettek ki, amit sokan a külföldi vállalatok elleni támadásként értékeltek.
Az internere kivetett adó egyértelműen beleillene az „orbanomics” világába – ez újabb unortodox kísérlet arra, hogy úgy gyűjtsenek be újabb pénzeket, hogy az ne közvetlenül a fogyasztókat sújtsa. A magyar kormány bevezetett hasonló adót például a telefonhálózatra és az sms-ekre is. Nem kizárt, hogy az adóbevételek növelésére tett eléggé elkeseredett kísérletről van szó, az adóbevételek ugyanis a kritikusok szerint sokkal rosszabbul állnak, mint amit Magyarország bevall. „Amennyiben a hiány nem lesz 3 százalék alatt, az Európai Unió újra elindíthatja a túlzottdeficit-eljárást, ami uniós pénzek visszatartásához vezethet” – mondja Balogh S. Éva, a Yale egyetem volt professzora, aki jelenleg a Hungarian Spectrum című blogot szerkeszti.
Mégis úgy tűnik, hogy ezt az adót nem jól találták ki. Egyrészt ott vannak a költségei. Mint kolléganőm, Scola rámutatott, Magyarországon máris magasak az internethez való hozzáférés költségei. Az internetadó abban a formában, ahogyan eredetileg tervezték, még sokkal rosszabbá tette volna a helyzetet.
„Az eredeti tervet olyasvalaki rakta össze, akinek nincsenek ismeretei a számítógépes technológiáról, és így a gigabájtonkénti adó olyan magas lett, hogy az átlagos felhasználónak majdnem a fizetése felét erre az internetadóra kellene költeni” – mondja Balogh, aki szerint még a felhígított változat is nagyon sok lenne. „Mostanra már bekerült egy módosítás, amely plafont rendel az adóhoz, de egyesek számításai szerint az még így is elérné a havi 40 dollárt. Ez nagyon sok, még amerikai normák szerint is.”
Talán még ennél is nagyobb probléma, hogy a magyar kormány azt követően, hogy korlátozta a sajtót és a műsorszóró médiát, a jelek szerint az internet megcélzásával a média egyetlen, viszonylag szabadnak megmaradt szféráját vette célba, és ezzel felbőszítette az ellenzéket. „Az internetadó a kormány tekintélyelvűségének jelképe” – mondta a tömegnek kedd este Várady Zsolt internetvállalkozó, aki a Facebookon szervezete a tiltakozásokat.
Gáti hangsúlyozza, hogy Orbán és a Fidesz továbbra is nagyon népszerű. „Ez nem forradalom, ne becsüljük túl – mondja. De mégis: az internetadó elleni tiltakozások az Orbánnal való egyet nem értés példátlan kifejeződései, és olyan időpontban, amikor a Fidesz különösen fenyegetve érzi magát a nemzetközi közösségtől: ebben a hónapban az Egyesült Államok hat, korrupcióval gyanúsított magyar köztisztviselőtől tagadta meg a beutazási vízumot, ami igen figyelemre méltó diplomáciai perpatvar két NATO-szövetséges között.
Nem világos, hogyan fog válaszolni Orbán kormánya: a magyar miniszterelnök kormányzásról alkotott elképzeléseit gyakran szokták Vlagyimir Putyin orosz elnökéihez hasonlítani: Putyin régóta ismert arról, hogy a manipulációk értő mestere. „Orbán Viktor soha nem enged. Ez nincs a természetében. Azt hiszi, legyőzhetetlen, és eddig az is volt. De valamikor eljön a bukópont. És lehetséges, hogy ez most következik be, vagy nagyon hamarosan” – mondja Balogh S. Éva.
