Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. december 3.
- Részletek
- 2010. december 06. hétfő, 02:28
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Néhány nappal ezelőtt már beszéltünk, éppen akkor, amikor Orbán Viktor Putyin orosz miniszterelnökkel tárgyalt Moszkvában. Akkor még csak azt fejtegettük – illetve ön fejtegette, mert természetesen ön tudott róla többet –, hogy miről tárgyalhatnak, mi lehet az egész találkozó célja, esetleges eredménye. Azóta viszont nem látunk semmit, vagyis semmiféle eredményt nem jelentettek be. Ebből az következik, hogy nyilván nincs is, lényegében nyilatkozat is alig van. Egyrészt nem tartottak sem sajtóértekezletet, sem úgynevezett door-step nyilatkozatot – vagyis amikor kilépnek az ajtón, nem nyilatkoztak az újságíróknak legalább pár mondatban, hogy milyen jó volt és milyen sikeres, hanem utána csak néhány mondatos közlemények láttak napvilágot. Az orosz sajtót mintha egyáltalán nem érdekelte volna a dolog. Ez elég furcsa, nem? Egy miniszterelnök csak akkor szokott elmenni egy ilyen találkozóra, amelyen nyilvánvalóan vitás kérdések megvitatása a cél, ha előtte ott tárgyaló beosztottai – mondjuk Fellegi Tamás miniszter, aki többször is tárgyalt az elmúlt hetekben, hónapokban az orosz partnerekkel – eljut valahova, a miniszterelnökök már csak ráteszik a pecsétet. Mi történhetett?
Sz. Bíró Zoltán: - Valóban így van, meg tudom erősíteni, hogy a minőségi orosz politikai nyomtatott sajtóban lényegében teljes érdektelenség vette körül a találkozót. Olyan lapok, mint a Vedmosztyi, a Nezaviszimaja Gazeta, az RBK Daily vagy a Vremja Novosztyej egyetlen szót sem írt róla, se előtte, se utána. Egyedül a Kommerszant, amelyik egy kifejezetten mértékadó nyomtatott napilapnak számít, írt előtte egy tárgyszerű beszámolót arra vonatkozóan, hogy valószínűleg mi kerül napirendre, majd utána nem tett mást, mint az orosz miniszterelnök honlapján található négy-ötmondatos kölcsönös köszöntést – ahogy elkezdődtek a tárgyalások Putyin és Orbán közt – föltette. Semmiféle kommentár, értékelés nem csatlakozott hozzá. Egyetlen dolgot tudunk az orosz fél részéről: Dmitrij Peszkov, Putyin sajtótitkára, szóvivője azt a lakonikus mondatot tette közzé, hogy a későbbiekben is folytatódnak a tárgyalások. Ne felejtsük el, hogy a magyar kereskedelem, külkereskedelem volumenét tekintve második legfontosabb partnere Németország után Oroszország. Importunk tekintetében, a származási ország tekintetében ugyancsak Németország után Oroszország a második legjelentősebb ország, exportunk tekintetében pedig a tizedik. Tehát nemcsak politikailag, hanem gazdaságilag is nagyon fontos érdek kapcsolódik ahhoz, hogy ezek rendezettek, tárgyszerűek és lehetőség szerint dinamikusan fejlődőek legyenek. Ezek egyébként fejlődtek 2002-2008 között, ötszörösére nőtt a két ország közötti kereskedelmi forgalom. Ez nagyon dinamikus növekedés ebben a periódusban. 2008 után azért bicsaklik meg ez a történet, nem specifikusan magyar vonatkozásban, mert a globális válság mind Magyarországot, mind pedig Oroszországot eléri.
- Így van. Például az ipar, a gazdaság visszaesése miatt nyilván a behozatalunk is visszaesett.
- Nagyon jelentősen. Tehát 2008-ban az összforgalom 14 milliárd dolláros volt, 2009-ben 8,5 milliárd volt, tehát majdnem 40 százalékkal esett vissza, de ezt nem egy speciális dolog.
- Térjünk vissza oda még egy pillanatra, hogy a sajtó miért mutatott ekkora érdektelenséget. Feltételezem, hogy ők egyrészt tudták, hogy lesz egy ilyen tárgyalás, másrészt akár érdeklődhettek is Putyin környezetében, vagy bizonyos kormánykörökben, hogy hogyan sikerült ez, mi volt, mondjatok valamit. Az lehetett a válasz, hogy nem történt semmi, ne írjatok semmit?
- Mindezekből erre lehet következtetni. A Kommerszant november 30. előtti számában megjelent beszámoló például pontról pontra, mértékadóan számolt be, a MOL-részvényekről, az évtized derekán lejáró gázszerződés megújításáról, a Malévról, az EMFESZ-ről, Paksról, a Déli Áramlatról. Ezeket tehát nagyon pontosan lajstromba vették, sőt megszólaltatták Martonyi János külügyminisztert is, aki nagyon optimistán nyilatkozott: úgy vélte, néhány ügyben – leginkább a MOL-pakett, illetve a Malév kapcsán tett sejtető megjegyzést – valószínűleg eredményre is jutnak, de még az is lehet, hogy ezeken túl másban is. Tehát a magyar fél hivatalosan, legalábbis a Kommerszantnak nyilatkozva, kifejezetten derűlátó volt. Holott egyébként a nemzeti fejlesztési miniszter, akinek kötelessége és feladata volt az előkészítés, kétszer, kínosan az utolsó pillanatban kapott lemondó információt Moszkvától, tehát az utolsó pillanatban szóltak, hogy nem aktuális a tárgyalás, feltehetően azért, mert azok a kondíciók, az a csomag vagy az ajánlat, amire a magyar fél utazni akart, az orosz felet nem elégítette ki.
- Az ön orosz ismeretei és tapasztalatai alapján az teljesen véletlen baklövés lehetett, hogy a találkozó délutánján olyan fénykép jelent meg a nevezetes, legendás ITAR TASSZ hírügynökség honlapján, amely Gyurcsány Ferencet mutatta Putyinnal, és Orbán Viktort írt alá? Ezt aztán másfél órával később kijavították, betettek egy Orbán-képet. El lehet képzelni ezt az orosz hírügynökségről?
- Azt gondolom, hogy ez egyszerű figyelmetlenség, némi kis szakmai katyvasz volt. Tehát ebből messzemenő politikai következtetéseket nem lehet levonni.
- Akkor legalább annyi történt, hogy még csak egy fotóst se küldtek ki a találkozóra, hanem elővettek az archívumból egy képet, ráadásul rosszat.
- Így van, valószínűleg ez történt.
- Akkor hogy lehet az, hogy egy fotós vagy tudósító se ment oda? Ezek szerint az orosz fél, az orosz kormány előre tudhatta, hogy itt az égvilágon semmi sem, senkit nem is kell hívni?
- Hát könnyen elképzelhető, hogy az írott sajtónak ez az üzenet előzetesen a tudomására jutott. Illetve van egy érdekes forrás, amire talán jó, ha hivatkozunk. Van a regnum.ru hírportál, amelyik egy elnöki adminisztrációhoz nagyon közeli intézmény, amit annak idején, 2004-2005 fordulóján, amikor Ukrajnában az a kínos kudarc érte Oroszországot, azért hoztak létre, hogy a külfölddel kapcsolatos orosz politikának egy meglehetősen különös ideológiai és politikai üzeneteket elhelyező intézménye legyen. Tehát nem egyszerűen hírportál, elemzőportál és politikai üzenetek kiadója, a félhivatalosság státuszában. Itt két anyagot adtak ki az út előtt, különösen a második érdemel figyelmet, amelyik nagyon tartózkodó volt az orbáni politikával és azzal kapcsolatban, hogy mire számíthat Oroszország EU-elnökként az orbáni Magyarország képében. Valószínűleg ugyanazt a politikát fogja vinni, mint amit belpolitikában az elmúlt félévben követett, ezt próbálja majd érvényesíteni. Olyan radikális gondolatokat képvisel, amely többé-kevésbé megszokott az úgynevezett új Európa országaiban – ez Rumsfeld elhíresült fordulata, amelyik évekkel ezelőtt, amikor az új és a régi Európát, a frissen csatlakozott európai vagy köztes európai országokat és a régieket megkülönböztette. Néhány nyugtalanító, aggasztó magyarországi fejleményre is fölhívja a figyelmet a Regnum, tehát az előzetes jelek sem voltak kifejezetten kedvezőek. Nyilván, szerintem Orbán és környezete abból indult ki, hogy Magyarország EU-elnök lesz 2011-től, és ez kellő vivőanyag ahhoz, hogy Moszkva fogadja őket. Moszkva megtette ezt a gesztust, de gyakorlati szinten úgy látszik, nem talált kellően izgalmas és értékelhető anyagot.
- Van valami, ami az oroszokat sürgetné, ami számukra most fontos és Magyarországon valamiért az eddigieknél jobban meg akarnák vetni a lábukat, vagy semmi ilyen nincs?
- Nincs.
- Nekünk volnának olyan érdekeink, amelyeket érvényesíteni szeretnénk.
Így van. Az probléma, hogy ehhez az erőviszonyaink között van egy erőteljes aszimmetria, és ráadásul a konkrét ügyek mindegyikében mi szeretnénk valamit elérni. Tehát úgy kellene végiggondolni – és nyilván ezt Orbán és környezete is érzékeli –, olyan csomagot kellene összeállítani, hogy az érdekek hierarchiáját végiggondolva mi az, amit leginkább szeretnénk elérni, és mi az, amit ezért cserébe föl tudunk ajánlani. Szerintem ezt, az érdekek sorrendjét nem éppen végiggondolt módon, attraktívan, hatékonyan rakták össze.
Ha tetszik a cikk, ajánlja másoknak is!
- << Előző
- Következő