Bolgár György interjúi a Galamusban - 2010. december 3.
- Részletek
- 2010. december 06. hétfő, 02:28
- Megbeszéljük
Bolgár György: - Úgy tudom, a nyugdíjügyek is Önhöz tartoznak.
Andor László: - A nyugdíjügyek három biztoshoz tartoznak, én vagyok az egyik ezek közül, de Olli Rehn is idetartozik és Michel Barnier is, aki a belső piacért felelős.
- Igen. Természetesen ez nem sorolható egyértelműen például a szociális ügyek kategóriájába. A foglalkoztatáshoz bizonyos értelemben igen, bár a nyugdíjasok azon már túl vannak, a társadalmi összetartozáshoz igen. Szóval a dolog ezért is bonyolult, szervezetileg is bonyolult, de az Ön számára - gondolom - személyesen is egy kicsit bonyolultabb a normálisnál, hiszen a magyarországi magánnyugdíjpénztárak tervezett államosítása legalábbis olyan kérdés, amely egész Európában óriási figyelmet keltett. Viszont ha az egyik illetékes biztos magyar, akkor – feltételezem – nincs túl könnyű helyzetben! Olli Rehntől hallottuk, hogy megszólalt, néhány nappal ezelőtt figyelmeztette a magyar kormányt arra, hogy ne lépjen vissza a reformoktól, illetve általában a tagállamokat, hogy ne lépjenek vissza a reformoktól. Öntől még nem hallottam nyilatkozatot!
- Én is nyilatkoztam azért nyár óta, amióta a bizottság elkezdte a konzultációt a nyugdíjügyi zöldkönyvről. Ez egy összeurópai konzultáció, párbeszéd arról, hogy mit kell tenni a nyugdíjrendszerek védelme, továbbfejlesztése érdekében, hiszen nagyon sok a probléma, nyilván a korhatár körüli vitákat otthon is le kellett folytatni. Más országokban egyébként ez sokkal élesebben zajlik, Franciaországban lehetett látni, hogy ez óriási tiltakozó megmozdulásokat váltott ki, tehát az a sajátos helyzet, ami Magyarországon is megmutatkozik, ez is egy általánosabb problémakör része, ami körülbelül 8-9 ország számára okoz fejfájást, tudniillik, hogy hogyan kezelje a jövőben a kötelező magánpillért.
- Hiszen ez az államok számára hosszú, folyamatos plusz kiadást jelent egy még későbbi megtakarítás és fenntarthatóbb nyugdíjrendszer reményében.
- Így van. Na most azért azt indokolt ebben a helyzetben 10-15 év tapasztalatai után megtenni, hogy megnézzük, hogy azok a várakozások, amelyeket ehhez korábban fűztek, valóban beteljesedtek-e. Sokak szerint ez túl rövid idő, tehát lehet ilyen véleményt is olvasni, hogy még nem telt el elég idő. Mások azt mondják, hogy éppen a válság miatt, ami az elmúlt 2-3 évet jellemezte, nagyon is aktuális, hogy most nézzék meg a kormányok, hogy indokolt-e ezen az úton továbbhaladni. Tehát nemcsak Magyarországon zajlik ez a vita, én az elmúlt két napban Lengyelországban voltam, ott is ebben a témában folytattam tárgyalásokat, és előtte Litvániában és másutt is.
- Na és mit mondanak a lengyelek? Ahogy a mai Népszabadságban Aczél Endrétől olvasom, ott is játszanak a gondolattal, hogy ezeknek a befizetéseknek egy részét legalább átmenetileg vagy legalább részben a költségvetés megsegítésére fordítják, de erről a totális államosításról ott nincs szó. Mit mondtak Önnek?
- Igen, én tegnapelőtt a pénzügyminiszterrel, tegnap pedig a munkaügyi miniszterrel beszéltem, és ott körülbelül egy éve folyik egy párbeszéd, nyilvánosság előtt elemzik a problémákat, és keresik a továbblépést. Én is úgy látom, hogy nincs egy olyan egyöntetű elszántság Lengyelországban arra, hogy ezt a bizonyos kötelező magánpillért – hogy úgy mondjam – fölszámolják, kiiktassák. Olyan típusú átmeneti intézkedések látszanak körvonalazódni, amelyeket az elmúlt néhány évben más országok is megtettek már, de garantálva azt, hogy ez a pillér továbbra is működni fog, és a későbbiekben a tagok vagy az ebben a formában megtakarítók számára megmarad egy stabil nyugdíjellátó formának.
- És mit ajánl Ön, mint az egyik illetékes uniós biztos, egyáltalán az unió bizottságának van-e ebben a kérdésben – ha nem is végleges, de többé-kevésbé – körvonalazható álláspontja?
- A helyzet az, hogy most el kell mondjam, amit már többször elmondtam, vagy nyilatkoztam az újságokban, hogy a nyugdíjrendszer ebben az értelemben tagállami hatáskör. Ez azt jelenti, hogy annak a struktúráját, hogy milyen típusú pillérekben történik a felhalmozás, milyen a nyugdíjak színvonala és ehhez hasonló döntéseket a tagállamok teljesen autonóm módon kell hogy meghozzanak. Mi azért kezdtünk el, de csak a nyár óta, egy ilyen összehangoló, összhangteremtő szerepet játszani, mert jól látható volt, hogy a kihívások közösek, és mégiscsak kell hogy legyen valamiféle harmónia, nem árt, ha hasonló elvek alapján születnek meg a reformok. És itt aláhúznám a társadalmi párbeszéd fontosságát, az érdekegyeztetést, azt, hogy ilyen kérdésben például a munkáltatók és a munkavállalók meghallgatásra találjanak.
- Tehát nem néhány hét alatt hozzák meg a döntést, hanem igyekeznek minél szélesebb körű egyetértést kialakítani.
- Nézze, amikor van egy akut válság, akkor valóban indokolt gyors döntéseket hozni, de én azt látom, hogy most már legalább egy jó éve Európa – és ez Közép-Európára is érvényes – jön kifelé a recesszióból. Nincsenek igazából olyan váratlan helyzetek, mint ami mondjuk az elmúlt hetekben esetleg Írországban kialakult, és azt gondolom, hogy Írországban sem volt azért teljesen váratlan, hogy ez kialakult.
- Akkor hogyan hangolják össze a bizottságon belül, tehát a három illetékes biztos egymás között azt, hogy mit képviseljenek? Olli Rehn nyilván nem csak a maga elképzelését mondta el, amikor úgy nyilatkozott, hogy nem ajánlja a reformok visszafordítását egyik tagországnak sem, ez akár figyelmeztetésnek is felfogható, de ez saját vélemény volt, vagy többé-kevésbé így gondolják az unió vezetői és vezető szervei is?
- Így gondoljuk és egymásnak nem mondunk ellent, tulajdonképpen ki-ki ennek a rendszernek egy-egy vetületéért felelős. Azt mondhatom, hogy a közös cél az, hogy legyen elégséges, biztonságos és fenntartható a nyugdíj. Ebből a háromból én vagyok a felelős az elégségesért, mert ez a szociális oldala, Olli Rehn a felelős a fenntarthatóért, mert ez a makroökonómiai oldala, és Michel Barnier a felelős a biztonságosért, hogy ha netán mondjuk egy vállalat csődbe kerül, vagy egy pénztár helyzete meginog, akkor az ne hasson ki az érintett megtakarítókra, akik később onnan nyugdíjat remélnek. Mindenki egyeztet mindenkivel természetesen, amikor fölvetődik egy kérdés, de ki-ki a saját témájának a szóvivője.
- És a magyar kormány egyeztet például az uniós biztosokkal, köztük Önnel, hogy ilyen és ilyen tervei vannak?
- Természetesen zajlik egy párbeszéd, erről a konkrét kérdésről az én tudomásom szerint a héten Matolcsy György Olli Rehnnel tárgyalt közvetlenül, mivel most erről az oldalról, tehát a makroökonómiai oldalról vetődött föl elsősorban a kérdés. Én pedig természetesen másokkal alkalomadtán beszélek, tény az, hogy ez kicsit egy ilyen ex poszt egyeztetés, ugye hétről hétre láttunk újabb és újabb elemeket megjelenni ebből a nyugdíjreformból.
- Futnak az események után?
- Ebben az értelemben nehéz egységes koncepcióról tárgyalást folytatni, ez tény.